A névviselés szabályai a tudományos életben


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A névviseléshez való jog sérelmét jelenti az, ha egy történész saját nevét minden egyéb, egyedi azonosításra (megkülönböztetésre) alkalmas jelzés nélkül tüntetik fel az ő kutatási témái közé is tartozó írás alatt, miközben nem ő a tényleges szerző, és nézetei sem azonosak a megjelentekkel  – a Kúria eseti döntése.


Ami a tényállást illeti, az ügy felperese történész, egyetemi oktató, aki rendszeresen publikál a XX. századi magyar történelemről és a holokausztról, az alperes pedig üzemeltetője és kiadója annak a honlapnak, ahol a felperes nevét tüntették fel egy Horthy Miklós és a zsidók címen megjelent tanulmány szerzőjeként. Ennek az írásnak azonban ténylegesen nem a felperes volt a szerzője, a benne foglaltak pedig nem tükrözték az ő tudományos nézeteit.

Az első- és másodfokú eljárás

A felperes álláspontja szerint nevének feltüntetése a cikk végén sértette a névviseléshez és a jó hírnév védelméhez fűződő jogát. A felperes a cikk tartalma miatt szakmai körökben magyarázkodásra kényszerült, mert olyan látszat keletkezett, mintha az írás tényleges szerzője ő lett volna. A felperes kérte a bíróságot, hogy a jogsértés megállapításán túl kötelezze az alperest arra, hogy a jövőben a hasonló cikkek publikációja során az ismeretlen szerző írásait megkülönböztető toldással jelenítse meg, vagy tiltsák el a felperes nevével azonos név használatától. Ezen túlmenően arra kérte a bíróságot, az alperest kötelezze elégtételre azzal, hogy a felperes által megfogalmazott közleményt nagy nyilvánosság előtt tegye közzé, valamint állapítson meg 200 ezer forint nem vagyoni kártérítést.

Az alperes megítélése szerint, mivel a cikk nem a felperesről szólt, nem tartalmazott a felperes személyét érintő, valótlan állítást vagy vele kapcsolatban valós tényt sem tüntetett fel hamis színben, ezért a jó hírnév sérelme nem valósult meg. A névviseléshez való jog sérelmét sem tartotta megalapozottnak, mivel a felperes személye nem azonosítható be egyértelműen az aláírás alapján. Kiemelte, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy saját neve alatt publikáljon, a kérdéses tanulmányt más, a felperessel azonos nevű személy írta.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az alperes indokai alapján elutasította, hangsúlyozva, hogy a személyiségi jogsértés megállapításához elengedhetetlen a sérelmet szenvedett személy egyértelmű beazonosíthatósága.

A másodfokú bíróság az elsőfokú döntést helybenhagyta.

A felülvizsgálati indítvány tartalma

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte a Kúriától.

A Kúria megállapításai

Az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) szabályai alapján a Kúria leszögezte, hogy mindenkinek joga van a névviseléshez, ennek keretén belül pedig tudományos, irodalmi, művészi vagy egyébként közszerepléssel járó tevékenység felvett névvel is folytatható. A törvény alapján a névviselési jog sérelmét jelenti, ha valaki jogtalanul más nevét használja vagy jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ. Szintén Ptk.-beli szabály, hogy a tudományos, irodalmi vagy művészi tevékenységet folytató személy, ha neve összetéveszthető a már korábban is hasonló tevékenységet folytató személy nevével, az érintett kérelmére saját nevét is csak megkülönböztető toldással vagy elhagyással használhatja e tevékenység gyakorlása során.

Olykor a történelemtudomány is összeér a modern joggal. Az igazat és a valódit, és csakis azt…

A Kúria meglátása szerint a névviselési jog sérelmét jelenti, ha egy tudományos, történeti cikket nyilvánosságra hozó személy a felperes nevével azonos nevet tüntet fel a cikk szerzőjeként, minden megkülönböztető adat, vagy a felperes szerzőségét kizárttá tevő jelzés nélkül. Jogi értelemben ugyanis ez is a felperes saját nevének használatát jelenti, ami a felperes hozzájárulása nélkül személyiségi jogot sértő visszaélésnek minősül.

Megítélése szerint a felperes történészként, kutatóként jogosult annak megkövetelésére, hogy tevékenységével, kutatási területével kapcsolatos publikáció esetén annak tényleges szerzője megkülönböztethető legyen tőle, hogy a közönség csak olyan nézeteket, érveket tulajdoníthasson a felperesnek, amelyek valóban tőle származnak. A jogosulatlan névhasználat nemcsak a cikk írója, hanem a kiadó által is megvalósítható, ha az általa közzétett írás végén a szerző neveként a felperes nevével azonos nevet használ, hangsúlyozta a Kúria, és megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes névviseléshez való jogát. Döntésében pedig arra kötelezte: ha a jövőben a felperessel azonos nevű személytől szeretne a XX. századi történelmet érintő anyagot közölni, egyértelművé kell tennie, hogy a szerző nem azonos a felperessel.

Ami pedig az elégtételt illeti, a Kúria arra kötelezte az alperest, hogy a legfőbb bírói döntés rendelkező részét saját honlapján tegye közzé.

Az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB-határozata alapján a személyiségi jogsértés megállapítása önmagában megalapozza a nem vagyoni kártérítés megítélését, ehhez azonban az is kell, hangsúlyozta a Kúria, hogy a megállapított személyiségi jogsértéssel okozati összefüggésben olyan hátrány keletkezzen, amely csak nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható. A hátrány megléte a bírói gyakorlat alapján külön bizonyítás nélkül, az összes körülményre figyelemmel köztudomású tényként is elfogadható. Jelen ügyben ilyen hátránynak ismerte el azt, ha egy ismert történésznek, mivel a tudományos meggyőződésével ellentétes nézeteket tulajdonítanak neki, magyarázkodnia kell, így a 200 ezer forintos igényt is megítélte a felperes javára.

A jogeset publikálója: Mátyás Ferenc

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. IV. 20.673/2014.) a Kúriai Döntések 2014/10. számában 293. szám alatt jelent meg.

A tényállás

Az ügy felperese történész, egyetemi oktató, aki rendszeresen publikál a XX. századi magyar történelemről és a holokausztról, az alperes pedig üzemeltetője és kiadója annak a honlapnak, ahol a felperes nevét tüntették fel egy „Horty Miklós és a zsidók” címen megjelent tanulmány szerzőjeként. Ennek az írásnak azonban ténylegesen nem a felperes volt a szerzője, a benne foglaltak pedig nem tükrözték az ő tudományos nézeteit.

 

Az első- és másodfokú eljárás

A felperes álláspontja szerint nevének feltüntetése a cikk végén sértette a névviseléshez és a jóhírnév védelméhez fűződő jogát. A felperes a cikk tartalma miatt szakmai körökben magyarázkodásra kényszerült, mert olyan látszat keletkezett, mintha az írás tényleges szerzője ő lett volna. A felperes kérte a bíróságot, hogy a jogsértés megállapításán túl kötelezze az alperest arra, hogy a jövőben a hasonló cikkek publikációja során az ismeretlen szerző írásait megkülönböztető toldással jelenítse meg, vagy tiltsák el a felperes nevével azonos név használatától. Ezen túlmenően kérte, hogy az alperest az általa megfogalmazott közlemény nagy nyilvánosság előtti közzétételével kötelezze a bíróság elégtétel adására, valamint állapítson meg 200 000 forint nem vagyoni kártérítést.

Az alperes megítélése szerint, mivel a cikk nem a felperesről szólt, nem tartalmazott a felperes személyét érintő, valótlan állítást vagy vele kapcsolatban valós tényt sem tüntetett fel hamis színben, ezért a jóhírnév sérelme nem valósult meg. A névviseléshez való jog sérelmét sem tartotta megalapozottnak, mivel a felperes személye nem azonosítható be egyértelműen az aláírás alapján. Kiemelte, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy saját neve alatt publikáljon, a kérdéses tanulmányt más, a felperessel azonos nevű személy írta.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az alperes indokai alapján elutasította, hangsúlyozva, hogy a személyiségi jogsértés megállapításához elengedhetetlen a sérelmet szenvedett személy egyértelmű beazonosíthatósága.

A másodfokú bíróság az elsőfokú döntést helybenhagyta.

A felülvizsgálati indítvány tartalma

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte a Kúriától.

A Kúria megállapításai

Az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) szabályai alapján a Kúria leszögezte, hogy mindenkinek joga van a névviseléshez, ennek keretén belül pedig tudományos, irodalmi, művészi vagy egyébként közszerepléssel járó tevékenység felvett névvel is folytatható. A törvény alapján a névviselési jog sérelmét jelenti, ha valaki jogtalanul más nevét használja vagy jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ. Szintén Ptk.-beli szabály, hogy a tudományos, irodalmi vagy művészi tevékenységet folytató személy, ha neve összetéveszthető a már korábban is hasonló tevékenységet folytató személy nevével, az érintett kérelmére saját nevét is csak megkülönböztető toldással vagy elhagyással használhatja e tevékenység gyakorlása során.

A Kúria meglátása szerint a névviselési jog sérelmét jelenti, ha egy tudományos, történeti cikket nyilvánosságra hozó személy a felperes nevével azonos nevet tüntet fel a cikk szerzőjeként, minden megkülönböztető adat, vagy a felperes szerzőségét kizárttá tevő jelzés nélkül. Jogi értelemben ugyanis ez is a felperes saját nevének használatát jelenti, ami a felperes hozzájárulása nélkül személyiségi jogot sértő visszaélésnek minősül.

Megítélése szerint a felperes történészként, kutatóként jogosult annak megkövetelésére, hogy tevékenységével, kutatási területével kapcsolatos publikáció esetén annak tényleges szerzője megkülönböztethető legyen tőle, hogy a közönség csak olyan nézeteket, érveket tulajdoníthasson a felperesnek, amelyek valóban tőle származnak.

A jogosulatlan névhasználat nemcsak a cikk írója, hanem a kiadó által is megvalósítható, ha az általa közzétett írás végén a szerző neveként a felperes nevével azonos nevet használ, hangsúlyozta a Kúria, és megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes névviseléshez való jogát. Döntésében pedig arra kötelezte, hogy amennyiben a jövőben a felperessel azonos nevű személytől kíván a XX. századi történelmet érintő anyagot közölni, egyértelművé kell tennie, hogy a szerző nem azonos a felperessel.

Elégtétel adásként a Kúria a döntése rendelkező részének saját honlapján való közzétételére kötelezte az alperest.

Az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB határozata alapján a személyiségi jogsértés megállapítása önmagában megalapozza a nem vagyoni kártérítés megítélését, ehhez azonban az is kell, hangsúlyozta a Kúria, hogy a megállapított személyiségi jogsértéssel okozati összefüggésben olyan hátrány keletkezzen, amely csak nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható. A hátrány megléte a bírói gyakorlat alapján külön bizonyítás nélkül, az összes körülményre figyelemmel köztudomású tényként is elfogadható. Jelen ügyben ilyen hátránynak ismerte el azt, ha egy ismert történésznek, mivel a tudományos meggyőződésével ellentétes nézeteket tulajdonítanak neki, magyarázkodnia kell, így a 200 000 forintos igényt is megítélte a felperes javára.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. IV. 20.673/2014.) a Kúriai Döntések 2014/10. számában 293. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. június 10.

Jogszabályfigyelő 2024 – 23. hét

Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy az elmúlt héten új Magyar Közlöny nem jelent meg, a Kúria Döntések Bírósági Határozatok legfrissebb számának a tartalmából válogattunk.

2024. június 7.

Önkormányzati választások 2024 – új időpont, új szabályok

Az idei év rendhagyó az önkormányzati választások szempontjából, hiszen most kivételesen nem ősszel, hanem az európai parlamenti választásokkal egy napon, júniusban kerül sor a választásra, ráadásul a 2019-eshez képest jelentősen módosultak a szabályok is, különösen a fővárosi közgyűlés vonatkozásában.

2024. június 6.

EP választás 2024: ki, hol és mire szavazhat?

Vasárnap az önkormányzati választásokkal egy időben került sor az európai parlamenti választásra is. Cikkünkben bemutatjuk, kik, hol és mire is szavazhatnak az EP választáson.