Ha kereset a szerződés érvénytelenségére hivatkozással a teljesített szolgáltatás állított túlfizetése miatt az alperes marasztalására irányul, a pertárgy értéke a keresetben megjelölt marasztalási összeg. Az ítélet elleni fellebbezés esetén a jogorvoslati illeték alapja (a vitássá tett követelés) a felperes fellebbezésében fenntartott marasztalási igény.
Releváns jogszabályhely: 1990. évi XCIII. törvény 39. § (1) bekezdés.
Ami a tényállást illeti, a felperes a felek közötti kölcsönszerződés érvénytelenségének a megállapítását és az érvénytelenség jogkövetkezményének levonását kérte akként, hogy a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre nyilvánítsa hatályossá és kötelezze az alperest 150 750 forint megfizetésére. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes alperessel szemben fennálló tartozása 2022. január 1-jével 2 551 661 forint. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperes az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében elsődlegesen annak megváltoztatását kérte oly módon, hogy a bíróság az alperest kötelezze 43 350 forint megfizetésére.
A felperes az elsőfokú bíróság 15 000 forint összegű fellebbezési illetéket fizetett meg. Az iratok felterjesztését követően az ítélőtábla az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (1) bekezdésére és 46. § (1) bekezdésére történő hivatkozással felhívta a felperest a fellebbezési eljárási illeték nyolc napon belül történő további 192 600 forinttal történő kiegészítésére, figyelemmel arra, hogy a fellebbezett illetékalap 2 595 011 forint. A felperes szerint az elsőfokú bíróság a pertárgy értékét 43 350 forintban határozta meg, amelynek megfelelő 15 000 forint fellebbezési illetéket átutalással megfizetett.
A fellebbezés tartalma
Az ítélőtábla a felperes fellebbezését hivatalból elutasította, arra hivatkozva, hogy az elsőfokú bíróság a jogorvoslati eljárásra vonatkozó pertárgy értékét tévesen határozta meg, figyelemmel arra, hogy a határozatában a felperes tartozását állapította meg. Ezzel szemben a felperes a fellebbezésében nem a felperes, hanem az alperes (43 350 forint összegű) tartozását állította, és ennek megfelelően kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását. Az Itv. alapján a másodfokú pertárgyérték az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes tartozása összegeként meghatározott 2 551 661 forint, valamint a felperes fellebbezésében az alperes tartozásaként megjelölt 43 350 forint, azaz összesen 2 595 011 forint, mivel ez a felperes által vitássá tett követelés.
A felperes az ezzel kapcsolatban benyújtott fellebbezésében továbbra is arra hivatkozott, hogy a törvényszék által megállapított 43 350 forint pertárgyértéknek megfelelő 15 000 forint fellebbezési eljárási illetéket átutalással megfizette.
A Kúria megállapításai
A Kúria jogértelmezése szerint, amennyiben a kereset a szerződés érvénytelenségének megállapításán keresztül az érvénytelenség jogkövetkezményeként a felperes által saját túlfizetéseként állított összeg megfizetésére irányul, a kereset tisztán marasztalási jellegű. A pertárgyérték meghatározásánál ezért kizárólag a marasztalásra irányuló igény vehető egyedül figyelembe.
Az ügyben a felperes marasztalásra irányuló keresetet terjesztett elő, amelynek összegét a fellebbezésében leszállította. Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében az érvényessé nyilvánítás körében elvégzett elszámolás eredményeként a felperes marasztalásra irányuló keresetének elutasítása mellett (erre irányuló viszonkereset hiányában) a felperesnek az alperessel szemben fennálló tartozását is megállapította, azonban ez nem változtat a felperes keresetének tisztán marasztalási jellegén.
A pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke irányadó. Az eljárás tárgyának értéke ugyan nem feltétlenül azonos az elsőfokú, illetve a másodfokú eljárásban, viszont nem tekinthető a jogorvoslati eljárásban a pertárgy értékének a keresettel (viszontkeresettel) nem érvényesített követelés értéke, abban az esetben sem, ha a fellebbezéssel támadott ítélet rendelkező részében az érvényessé nyilvánítás körülírása és ennek körében az elvégzett elszámolás keretében a felperes „fennálló tartozásának” megállapítása számszerűsítve is megjelenik. Az ettől eltérő értelmezés a fellebbező félre, jelen esetben a felperesre nézve az eljárási illeték előlegezésében, illetve esetleges viselésében megnyilvánuló olyan hátrányra vezetne, amely nem felel meg a tisztességes eljárással szemben támasztott elvárásnak, a felperes marasztalási keresetének elbírálása érdekében szükségképpen elvégzett elszámolás nem vezethet a perben elő nem terjesztett követelésről való döntéshez.
Ha a kereset annak megállapítására irányul, hogy a felperes (fogyasztó) tartozása az érvénytelenség jogkövetkezményeként kisebb összegű, mint amit a pénzintézet vele szemben nyilvántart, a felülvizsgálati pertárgyérték megállapítása során azt az összeget kell irányadónak tekinteni, amely alól az alkalmazni kért jogkövetkezmény alapján – tartozása részbeni fennmaradása esetén – mentesül. Miután a felperes az elsőfokú bíróság felhívására lerótta a fellebbezésben leszállított marasztalási keresete után számított jogorvoslati illetéket, és a fentiek alapján további illetékfizetési kötelezettsége nem állt fenn, az ítélőtábla erre vonatkozó felhívása nem volt megalapozott. Emiatt nem volt helye ez okból az elsőfokú bíróság ítélete ellen előterjesztett fellebbezés hivatalbóli elutasításának, a fellebbezést érdemben szükséges elbírálni.
Az ismertetett döntés (Kúria Gf.VI.30.533/2022/4.) a Kúriai Döntések 2023/5. számában 134. szám alatt jelent meg.
