A pontosság jelentősége perlekedéskor

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A közelmúltban a szakírók nem győzték felhívni a figyelmet a 2013. évi V. törvény (új Ptk.) hatálybalépése nyomán az anyagi jog jelentős megváltozására. Várhatóan ez a jövőben is így lesz, tekintettel arra, hogy a 2013. évi CLXXVII. törvény (új Ptké.) szabályai szerint az új Ptk. szabályait csak a hatálybalépést követő jogviszonyok vonatkozásában kell alkalmazni. Kivétel ez alól, ha a felek közösen akként rendelkeznek, hogy korábbi jogviszonyukra is már az új Ptk. szabályait szeretnék alkalmazni. Jelen írásban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a megváltozott anyagi jog mellett az eljárási jogban (1952. évi III. törvény, a továbbiakban: Pp.) is történt olyan változás, mely kihatással van jogaink érvényesítésének rendjére.

Ha a felek a jogviszonyukból eredő vitáikat egyeztető tárgyalások során nem tudják rendezni, úgy általában bírósági peres eljárásra kerül sor. Mint köztudott, a bírósági eljárás illetékköteles eljárás. A pert kezdeményező felperesnek az érvényesíteni kívánt igényét keresetlevélben kell a bíróság elé terjesztenie. A felperesnek a keresetlevélben fel kell tüntetnie az eljáró bíróságnak, a feleknek, a felek képviselőinek nevét, lakóhelyét és perbeli állását, meg kell jelölnie az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és bizonyítékoknak az előadásával, illetve közölnie kell azon adatokat, amelyekből a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható, valamint a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmét. Ha jogi személy gazdálkodó szervezetek közt zajlik a jogvita, a keresetlevélhez csatolni kell a peres felek közt a pert megelőző levelezést, írásbeli nyilatkozatokat tartalmazó okiratokat, valamint a felperesnek igazolnia kell, hogy megkísérelte a jogvita peren kívüli elintézését. Amennyiben a felperes a keresetét jogi képviselő útján kívánja érvényesíteni, és a keresetlevél nem tartalmazza a fent felsoroltakat, illetve a jogi képviselő nem csatolja a meghatalmazását vagy nem rója le a pertárgy értéke szerint számított eljárási illetéket, a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja. Jogi képviselő nélkül eljáró felek esetében mindez csak a bíróság hiánypótlási felhívásának nem teljesülése esetén következik be. Ezt a szabályt már régóta tartalmazza az eljárási jogunk, így ez mára mindenki számára ismert, elfogadott rendelkezés.

A keresetlevél formai és alaki okokból történő vizsgálata, amelyben a bíróság a fentiek szerint eldöntötte, hogy azt vissza kell-e adni a felperesnek hiánypótlásra, avagy a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának van helye, 2011. november 30-áig illetékmentes volt. Ezen időpont után az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 58. paragrafusa (1) bekezdésének f) pontja akként módosult, hogy ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása – nem peres eljárás esetén ér­demi vizsgálat, cégbírósági eljárás esetén hiánypótlási eljárás lefolytatása – nélkül, hivatalból elutasítja, vagy a pert a Pp. 157. paragrafusának a) pontja alapján megszünteti, akkor az illeték a peres eljárás illetékének a 10 százaléka. Tehát a jogalkotó ilyen esetekben is illetékköteles eljárássá akarta tenni a bírósági eljárást, hiszen a bíróságnak a hiánypótlásra felhívó és az elutasító végzéssel is felmerül költsége, melyet a szabályoknak nem megfelelően pereskedő felperesnek kell viselnie.

Hogy konkrétan mennyi az elutasítás esetében alkalmazott költség, a pontos választ a Pp. 24–26. paragrafusai és az Itv. 37–45. paragrafusai határozzák meg. Az eljárást megindító beadványban, a fentebb ismertetett kritériumokon kívül a pertárgy értékének meghatározása is a felperes kötelezettsége. Ha utóbbi ezt pontosan nem határozza meg a hiánypótlási felhívás ellenére sem, úgy a bíróság a rendelkezésre álló adatokból állapítja meg annak értékét. A peres eljárás illetékének mértéke a pertárgyérték 6 százaléka. A keresetlevél idézés-kibocsátás nélküli elutasítása esetén ezen illetékösszegnek a 10 százalékában marasztalja a bíróság a felperest. Tehát például ötmillió forintos követelés és egyben pertárgyérték mellett, a peres eljárás illetéke 300 ezer forint, melynek 10 százaléka, azaz 30 ezer forint az illeték elutasítás esetén.

Konferencia az új Ptk.-ról

A szabály hatálybalépése után a jogalkotói szándék nem érte el maradéktalanul a célját. A Pp. 132. paragrafusa több szempontból félreértésre adott alapot. A jogalkotó nem rendezte egyértelműen azt a kérdést, hogy ha a bíróság a keresetlevelet végzéssel, idézés kibocsátása nélkül elutasítja, úgy amennyiben a végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül a felperes újból benyújtja a keresetlevelét, és a bíróság által megjelölt hiányokat pótolja, akkor a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok mennyiben maradnak fenn. A jogszabályhoz fűzött indokolás és kommentár értelmében, a korábbi szabályozásból kiindulva be kellett számítani az eredeti kereseti kérelmen már lerótt eljárási illetéket, függetlenül attól, hogy annak 10 százalékában a bíróság már marasztalta a felperest az elutasítás okán. A beszámítás azonban külön problémát jelentett és eltérő joggyakorlatot eredményezett az eljáró bíróságok körében.

Az első általánosnak mondható esetben, ha a kereseti kérelmen lerovásra került a pertárgy értékének megfelelően kiszámított 6 százalékos eljárási illeték, a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasító végzésében akként rendelkezett, hogy ezen illeték 10 százalékát a felperes maga köteles viselni, míg a végzés jogerőre emelkedését követően az illeték 90 százalékának visszatérítését kérheti az adóhatóságtól. A felperes a jogerőre emelkedést követő 30 napon belül kereseti kérelmét rendszerint újból beadta, ekkor a bíróság vagy nem állapította meg a jogerő napját, vagy ha már jogerősítette az elutasító végzést, fel kellett hívni az adóhatóság figyelmét, hogy a felperes nem jogosult az illeték visszatérítésére, tekintettel arra, hogy keresetét újból benyújtotta és a jogi hatályok fenntartása körében kérte a már lerótt illeték beszámítását. Mindkét megoldás egy erőltetett, bürokratikus eljárást eredményezett, több hibalehetőséget magában hordozva.

A másik esetben, ha a felperes a keresetén nem rótt le illetéket, a bíróság elutasítás esetén kötelezte a felperest, hogy a NAV külön felhívására fizesse meg a bíróság által meghatározott illetékösszeget, amelyet szintén a pertárgyérték alapján lerovandó illeték 10 százalékában határozott meg. Ebben az esetben, ha a felperes újból benyújtotta kereseti kérelmét, a bíróság a végzés jogerejétől függően vagy még nem intézkedett a NAV megkeresése iránt, vagy újból meg kellett keresni az adóhatóságot és tájékoztatni a beszámítási igényről.

Mindkét esetben elmaradt az eredeti jogalkotói szándék realizálása, ugyanis nagyon kevés ügy esetén lehetett ténylegesen marasztalni a nem kellő alapossággal pereskedő felpereseket, és a félreértések elkerülése érdekében folytatott bírósági tájékoztatások, levelezések költsége mind a bíróságok terhén maradtak. Ugyanígy elmaradt a kívánt jogalkotói hatás, ha a felperes a kereseti kérelmét illeték lerovása nélkül, személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelemmel együtt terjesztette elő, mert ilyenkor a bíróságoknak első körben a költségmentesség iránti kérelemről kellett döntenie, majd ezt követően vizsgálni a keresetlevelet, és adott esetben rendelkezni annak elutasítása felől. Az engedélyezett költségmentesség természetesen kiterjedt ezen eljárásra is, és a felperest illetékfizetési kötelezettség nem terhelte.

A fentiekben ismertetett anomáliák kiküszöbölésére a jogalkotó 2014. január 1. napjával módosította a Pp. 85. paragrafusát, és az alábbi új szabály lépett hatályba az ezen időpontot követően indult ügyekre vonatkozóan. A Pp. 85. paragrafusának (2) bekezdése szerint, ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása – nem peres eljárás esetén érdemi vizsgálat – nélkül, hivatalból elutasítja, a.) költségmentesség nem engedélyezhető, és b.) a megfizetett mérsékelt illeték összege nem számítható be a 132. §-nak megfele­lően ismételten benyújtott kérelem előterjesztésével keletkező eljárási illetékbe.

A fenti szabály beiktatásával egyértelművé vált, hogy a bíróság azon eljárása, amikor a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül hivatalból elutasítja, az illetéktörvény 58. paragrafusa (1) bekezdésének f) pontja szerinti mértékű, illetékköteles eljárás. Ezentúl, ha a felperes a végzés jogerőre emelkedését követő 30 napon belül kereseti kérelmét újra szabályszerűen benyújtja, az elutasítás kapcsán marasztalt illeték összege az újonnan benyújtott kérelmén már nem számítható be, tehát ezen illetékösszeget ismételten meg kell fizetnie. Egyértelművé vált az is, hogy az adóhatóságtól az illeték fennmaradó 90 százalékának visszatérítését csak abban az esetben indítványozhatja, ha keresetét 30 napon belül nem nyújtotta be újra.

A jogalkotó külön nevesítette, hogy ilyen esetekben költségmentesség nem engedélyezhető. Ez annyit jelent, hogy a bíróság a benyújtott kereseti kérelmet elsődlegesen alaki, formai okokból vizsgálja, és az esetlegesen előterjesztett költségmentesség iránti kérelmet csak akkor, ha a kereset ezeknek mindenben megfelel és nincs szükség hiánypótlásra, vagy jogi képviselővel eljáró fél esetén idézés kibocsátása nélküli elutasításra. Amennyiben valamilyen alaki hiányban szenved a kérelem, az előterjesztett költségmentesség nem bírálható el, amíg minden hiba kiküszöbölésre nem kerül.

Itt szükséges megjegyezni azt, hogy a Pp. 132. paragrafusa alapján az újra benyújtott keresetlevél akkor minősül szabályszerűen újra beadottnak, ha a módosított keresetlevél tartalmazza a bíróság elutasító végzésében felsorakoztatott hiányokat. Tehát ilyenkor nem elegendő egy pár soros előkészítő iratban utalni arra, hogy az eredetileg benyújtott kereseti kérelmet kéri a felperes teljes körűnek tekinteni a pótolt hiányokkal. A hiányos kereset miatti elutasítással lényegében lezárult az eljárás. A keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok pedig csak akkor tarthatók fent, ha a kereset már mindenben megfelel a jogszabálynak. Amennyiben az újonnan benyújtott kereset további vagy újabb hiányokban szenved, az eredetileg benyújtott kereseti kérelem joghatályai sem maradnak fenn. Ez annyit jelent, hogy a felperes az idézés kibocsátása nélküli elutasító végzés jogerejétől számított 30 napon túl, igényét csak teljesen benyújtott új kereseti kérelem alapján érvényesítheti. Ebben az esetben pedig a bíróság a keresetlevelet elsődlegesen ismét alaki és formai okokból vizsgálja, mivel az már egy teljesen újonnan érkeztetett kérelemnek minősül.

A fentiek alapján tehát az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével érdemes nagyobb körültekintéssel eljárni a bírósági eljárások kezdeményezése előtt. Tanácsos több alkalommal jogi képviselővel konzultálni, és az eljárás kezdeményezésére irányuló bírósági beadványokat akként előterjeszteni, hogy a törvény által előírt kritériumoknak az mindenben megfeleljen, ellenkező esetben ugyanis felesleges többletköltséget okoz magának a figyelmetlenül pereskedő fél.

A cikk az Ügyvédvilág 2014 májusi számában jelent meg.

---