A rablási fenyegetés lenyűgöző ereje – A rablás véghezvitelét követő személyi szabadságtól megfosztás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A feldolgozott jogeset alapját a Székesfehérvári Járásbíróság és a Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság által jogerősen elbírált büntetőügy képezte. A szerző az elsőfokú ügy másodfokú felülbírálatában előadó bíróként vett részt.

A szerző egy anonimizált tényállást alapul véve a rablás egyik fordulatának megállapíthatóságához szükséges akaratot megtörő fenyegetés mibenlétét vizsgálja, majd amellett sorakoztat fel érveket, hogy a személyi szabadságtól megfosztás adott esetben állhat (anyagi) halmazatban a rablással, mint erőszakos vagyon elleni bűncselekménnyel.

I/A. tényállás

A bűncselekmény elkövetésekor 23 éves és 185 cm magas S. F. I.r. vádlott, valamint a 24 éves, 175 cm magas M. T. II.r. vádlott 2010 áprilisának végén, a hajnali órákban egy bérelt személygépkocsival megjelent a V. Zrt. által üzemeltetett, (…) külterületén, az …-es számú főút mellett található üzemanyagtöltő-állomásnál. A bűncselekmény elkövetésének időpontjában az üzemanyagtöltő-állomás és környezete kivilágítatlan volt. A vádlottak fekete símaszkot és csuklyát viseltek.

Az I. és II.r. vádlottak a járművet a töltőállomás közelében leállították, majd annak épületét gyalogosan megközelítve elhatározták, hogy az ott szolgálatot teljesítő biztonsági őrt az őrbódéba bezárják, és ezt kihasználva fognak az üzlethelyiségbe behatolni.

Ennek érdekében az őrbódé falán való zörgéssel kicsalogatták N. T. biztonsági őrt az őrbódéból, aki elindult a bódé háta mögé, ahol S. F. I.r. vádlott tartózkodott, míg M. T. II.r. vádlott a kilépő biztonsági őr után futott. S. F. I.r. vádlott az őrbódéból kicsalogatott, 1952-es születésű, 160-170 cm magasságú N. T. sértett védekezésre felemelt bal alkarját, egy pontosan meg nem határozható tompa felszínű tárggyal megütötte. N. T. sértett az ütés következtében a bal alkar kisujj felőli élén kialakuló, felületes hámsérülést szenvedett el, mely sérülés nyolc napon beül gyógyult. Ekkor N. T. sértett feltartott kézzel leguggolt, és kérte, hogy a továbbiakban ne bántalmazzák.

A vádlottak a bántalmazást követően felszólították N. T. sértettet mobiltelefonjának átadására, aki a nála lévő készüléket S. F. I.r. vádlottnak átadta. S. F. I.r. vádlott – annak megakadályozása érdekében, hogy a sértett telefonon segítséget kérjen – a készülékből az akkumulátort kivette és a bódé mellé dobta. N. T. sértett ez után az őrbódéba visszament, majd S. F. I.r. és M. T. II.r. vádlott az ajtót a rajta lévő tolózár segítségével bezárta.

A vádlottak ezután magukhoz vettek egy téglát, mellyel a töltőállomás üzlethelyiségéhez mentek, majd az egyik üvegablaknak dobták. Az így keletkezett nyílást M. T. II.r. vádlott a nála lévő feszítővas segítségével kitágította, majd a vádlottak azon keresztül az eladótérbe behatolva – a magukkal hozott – táskákba tettek megközelítőleg 400 ezer forint értékű cigarettát.

S. F. I.r. és M. T. II.r. vádlott végül az eltulajdonított dolgokkal együtt az általuk leparkolt gépkocsihoz futottak, és azzal elhagyták a helyszínt.

I/B. tényállás

Az elkövetők egymás után kétszer is ugyanazt a benzinkutat rabolták ki. A szerző szerint az I/A. tényálláspontban írt esettel kizárólag együtt, egységesen értékelhető I/B. tényállás alapján a N. T. sértettel szemben alkalmazott fenyegetés lenyűgöző erejéhez sem férhet kétség

S. F. I.r. és M. T. II.r. vádlott2010 májusában újfent elhatározták, hogy a V. Zrt. által üzemeltetett töltőállomásról – a 2010 április végén elkövetett cselekménnyel azonos módon – dohányárut fognak szerezni. Ennek érdekében 2010. május 23-án, a késő éjszakai órákban, az eljárás során fel nem derített társukkal együtt – ismét egy bérelt személygépkocsival – érkeztek a töltőállomáshoz.

S. F. I.r. és M. T. II.r. vádlott ismeretlenül maradt társa – az előzetes megbeszélésnek megfelelően – az arra közlekedő járműveket figyelte. A vádlottak ez után az őrbódéhoz mentek, azonban azt tapasztalták, hogy a biztonsági őr nem tartózkodik ott, hanem a gépkocsijában éppen alszik.

S. F. I.r. és M. T. II.r. vádlott ekkor a járműhöz lépett, és a II. r. vádlott a nála lévő feszítővassal megütögette a gépkocsi szélvédőjét, majd a feszítővasat a szélvédő irányába ütésre emelve felszólította N. T. sértettet, hogy szálljon ki a gépjárművéből. N. T. sértett – a feszítővassal történt fenyegetést követően – felismerve azt, hogy az ezúttal is csuklyát viselő elkövetők azonosak az őt az I/A. tényálláspontban megtámadó és bántalmazó személyekkel, M. T. II.r. vádlott felhívásának nem csupán a kivilágítatlan helyen parkírozott gépkocsi megrongálásától tartva engedelmeskedett, hanem azért, mert életét, testi épségét közvetlen veszélyben érezte.

M. T. II.r. vádlott ezután felszólította N. T. sértettet, hogy adja át a telefonját. A sértett ennek eleget tett. M. T. II.r. vádlott a készülékből az akkumulátort kivette, majd a telefont N. T. sértettnek visszaadta.

A vádlottak a sértettet közrefogva, egyikük kezében feszítővasat tartva az őrbódéba kísérték, majd felszólították őt arra, hogy oda bemenjen. Miután a biztonsági őr a bódéba belépett, a vádlottak az ajtót becsukták, a reteszt eltolták, mely azonban nem csúszott a helyére, így az ajtó ténylegesen nyitva maradt.

M. T. II.r. vádlott a biztonsági őr telefonjának akkumulátorát az őrbódé mellé – a földre – dobta. S. F. I.r. és M. T. II.r. vádlott ezután a töltőállomás épületéhez ment, ahol az I. r. vádlott a nála lévő kalapács segítségével a bejárati ajtó üvegét betörte, majd a vádlottak az eladótérbe bejutva a náluk lévő táskákba raktak mintegy 35 ezer forint értékű motorolajat és megközelítőleg 470 ezer forintnyi cigarettát.

Ezt követően ismeretlen társukkal együtt elhagyták a töltőállomás épületét.

N. T. sértett észlelve azt, hogy az elkövetők eltávoztak, az őrbódéból kilépett, és az akkumulátort megtalálva telefonon értesítette a rendőrséget.

Ügyvédvilág hírlevél
Friss hírek, szakmai cikkek, bírósági döntések, jogszabályfigyelő. Kéthetente megjelenő hírlevelünkben összefoglaljuk az elmúlt időszak aktuális változásait, válogatunk értékes szakmai tartalmainkból, valamint tájékoztatjuk a legújabb szakirodalmakról, szolgáltatásokról, képzésekről. Feliratkozás >>

A fent körülírt cselekmények törvényi minősítését illetően például az alább kérdések tehetők fel:

1.)    Az I/B. tényállásban részletezett magatartás milyen különös részi tényállásba illeszthető? Alkalmaztak-e ez esetben a vádlottak a sértettel szemben a rablás megállapításához szükséges akaratot megtörő fenyegetést?
2.)    Az I/A. és I/B. tényállásban bemutatott terhelti cselekvőség kapcsán felmerülhet-e az egyes részcselekményeknek a folytatólagosság törvényi egységébe foglalása?
3.)    A biztonsági őr őrbódéba zárása a rablás keretein belül értékelendő vagy ez esetben (minősített) személyi szabadság megsértését is a vádlottak terhére kell róni?

1.) A I/A. tényálláspont tükrében nem lehet kétséges, hogy az akaratot megbénító idegállapotba került sértett számára az adott helyszínen és körülmények között nem maradt meg a választás lehetősége, és bántalmazását követően mindenféle ellenkezés nélkül – az egymással szándékegységben fellépő vádlottak utasításának megfelelő magatartást tanúsítva – az őrbódéba ment, amelynek ajtaját S. F. I.r. és M. T. II.r. vádlott a tolózár segítségével bezárta, majd ezt követően a vádlottak dolog elleni erőszak alkalmazásával cigarettát tulajdonítottak el.

Álláspontom szerint a I/B. tényálláspontban körülírt esetben a késő éjszakai órákban, a kivilágítatlan helyen parkoltatott gépkocsiban alvó N. T. sértettet álmából felébresztő, vele szemben ismét számbeli és testi erőfölényben lévő, sötét símaszkot viselő vádlottak megjelenésükkel, az élet kioltására alkalmas eszköz általi fenyegetéssel, majd az általuk közrefogott sértett őrbódéba kísérésével újfent akaratot bénító hatást értek el.

Az I/A. tényálláspontban írt esettel kizárólag együtt, egységesen értékelhető I/B. tényállás alapján a N. T. sértettel szemben alkalmazott fenyegetés lenyűgöző erejéhez sem férhet kétség. Az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés célzatos volt. Az egymás tevékenységéről kölcsönösen tudva cselekvő vádlottak a kvalifikált fenyegetést (a kényszerítést) éppen abból a célból alkalmazták, hogy ezt követően az idegen dolgot elvegyék, vagyis a lopást végrehajtsák.

Itt jegyzem meg, hogy a I/A. és a I/B. tényálláspontban írt esetben a rablásnak a sértett védekezésre képtelen állapotba helyezésével elkövetett fordulatát kellene a vádlottak terhére írni abban az esetben, ha a dolog elvétele érdekében alkalmazott lenyűgöző erejű, akaratot megtörő erőszak vagy fenyegetés ezen alkalmakkor nem lett volna kétséget kizáró módon megállapítható. A védekezésre képtelen állapotba helyezés a rablásnak ugyanis éppen olyan elkövetési magatartása, ahol nincsen erőszak, sem élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés.

Az őrbódéba a lopási cselekmény háborítatlan véghezvitele érdekében a vádlottak által bezárt (illetőleg bezárni megkísérelt) sértett védekezésre képtelen személynek minősült, aki helyzeténél fogva – mert bezárták – ideiglenesen nem volt képes ellenállás kifejtésére, biztonsági őri feladatainak ellátására.

2.) Az I/A. és I/B. tényálláspont alapján az sem lehet vitás, hogy S. F. I.r. és M. T. II.r. vádlottak rablási cselekményeiket egységes akaratelhatározással és rövid időintervallumon belül követték el. Ezen túlmenően mindkét esetben ugyanazon személlyel (N. T. sértett) szemben alkalmaztak kvalifikált erőszakot, illetőleg fenyegetést, és a dologelvétel folytán vagyonában károsodott személy (V. Zrt.) is azonos volt mindkét alkalommal. Erőszakos vagyon elleni cselekményeik tehát a folytatólagosság törvényi egységébe illeszkedtek.

Titkos adatgyűjtés a büntetőeljárásban
Kis László kötete a büntetőeljárás egy nagyon vékony, ám annál szerteágazóbb kérdésének, a titkos adatgyűjtésnek próbálja felfedni minden vonulatát. További információ és megrendelés >>

3.) A személyi szabadságtól megfosztás sokféle magatartásban megnyilvánulhat. Egyaránt értendő alatta fogságba vetés, fogságban tartás és fogva hagyás. Nem vitás, hogy a rablás, mint személy elleni erőszakkal megvalósuló vagyon elleni bűncselekmény elkövetésének egyik módja az, hogy az elkövető az idegen dolog elvételének sikeres végrehajtása érdekében valakit személyi szabadságától megfoszt. Ekkor a személyi szabadságtól megfosztás a rablás részcselekménye (védekezésre képtelen állapotba helyezés), és ennek önálló büntetőjogi értékelésére nyilvánvalóan nem kerülhet sor.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a rablás keretei között már értékelt személyi szabadságtól megfosztás mellett az azt követő fogságban hagyó magatartás – a fogság fenntartása – önállóan ne lenne büntetőjogilag értékelhető (BH. 2009.199.; EBH 2012.B.6.; BH. 2013.58.).

A konkrét esetben éppen erről volt szó.

S. F. I.r. és M. T. II.r. vádlott az erőszak és fenyegetés alkalmazását követően N. T. sértett őrbódéba zárásával (illetőleg a későbbi esetben már a kettőjük által közrefogott sértett őrbódéba kísérésével) megfosztották nevezettet személyi szabadságától, és a személyi szabadságtól megfosztott állapotot a dologelvételt – tehát a rablás befejezését – követően a fogvatartás helyszínéről távozva sem szüntették meg. A fogság fenntartása éppen azt a célt szolgálta, hogy a biztonsági őr sértett ne értesíthesse a rendőrséget.

A vádlottak tehát a szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekményeiket aljas indokból követték el. Töretlen ugyanis az ítélkezési gyakorlat a tekintetben, hogy az aljas indokból történő elkövetés megállapítható, ha a cselekményt a véghezvitt más (jelen esetben rablási) bűncselekmény leplezése, vagy a felelősségre vonás elkerülése végett követik el (3/2013. Büntető Jogegységi Határozat II.3. pont).

(A szerző jelenleg a Székesfehérvári Törvényszék 1. számú Büntető Fellebbviteli tanácsában végez ítélkező tevékenységet, kirendelés útján.)

---