Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkaidő-kedvezmény a szakszervezeten keresztül illeti meg a érdekvédelmi tisztségviselőket. Így a munkavállaló nem kifogásolhatja közvetlenül a kedvezmény meghatározásával kapcsolatos munkáltatói intézkedést – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a felperes, mint szakszervezeti elnök olyan munkáltatónál dolgozott, amely az alágazatban megkötött kollektív szerződés (AKSZ) és a helyi kollektív szerződés hatálya alatt állt. A helyi kollektív szerződés a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezményt (szakszervezeti tagonként havi egy óra) az AKSZ vonatkozó rendelkezéseire utalva szabályozta. Az alperes munkáltatónál működő szakszervezet úgy döntött, hogy az érdekvédelmi tisztségviselőknek járó összes munkaidő-kedvezményt (havi 175 óra) az elnök jogosult igénybe venni, aki így mentesült a munkavégzési kötelezettsége alól és szakszervezeti tevékenységi körén kívül munkaköri feladatokat nem látott el.
Termelés a gyártósoron. Az érdekvédelem különös buktatói…
Amikor az alperes felmondta az AKSZ-t, közölte a szakszervezettel, hogy a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményére innentől kezdve az Mt. vonatkozó rendelkezései lesznek irányadóak, és a szakszervezet 175 tagja után ezután már csak havi 117 óra munkaidő-kedvezmény járt. A szakszervezet az intézkedéssel szemben eredménytelen kifogást terjesztett elő, de a rendelkezésre álló határidőn belül bírósághoz nem fordult.
| Munkajogi kérdés-válasz szolgáltatás |
|---|
|
Használja kérdés-válasz szolgáltatásunkat és kérdezzen szakértőinktől, akik egyénre szabott segítséget nyújtanak az Ön számára 5 munkanapon belül. |
Az első- és másodfokú eljárás
A felperes álláspontja szerint őt változatlanul 175 óra munkaidő-kedvezmény illeti meg a szakszervezeti taglétszám után, mivel meggyőződése szerint továbbra is a munkahelyi kollektív szerződés, valamint AKSZ szabályai irányadóak, ezért úgy vélte, hogy a 117 óra feletti munkavégzés rendkívüli munkavégzésnek minősült, így a bíróságtól annak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes továbbra is a Munka Törvénykönyve (Mt.) szabályait tartotta alkalmazandónak, ezért véleménye szerint a felperes nem végzett túlmunkát.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság kimondta, hogy a szakszervezeti elnöknek nincs jogosultsága ebben az ügyben bírósághoz fordulni, mivel a munkaidő-kedvezmény olyan, az érdekképviseleti szervet közvetlenül érintő intézkedés, amellyel kapcsolatban csak a szakszervezet jogosult kifogást előterjeszteni, illetve bírósághoz fordulni, így elutasította a keresetet. A törvényszék az elsőfokú döntést helybenhagyta, és megállapította, hogy a felperest a 117 óra munkaidő-kedvezmény feletti időtartamban munkavégzési kötelezettség terhelte.
A felülvizsgálati indítvány tartalma
A felperes álláspontja szerint azzal, hogy az alperes felmondta az AKSZ-t, egyben a helyi kollektív szerződés azon pontjait is, amelyek az AKSZ-re hivatkoztak. Ez viszont meglátása szerint a helyi kollektív szerződés egyoldalú módosítását jelenti, ami egyértelműen jogszabályba ütköző, hiszen a kollektív szerződés részlegesen nem mondható fel. Mindezek alapján úgy vélte, a munkáltató a korábbi megállapodásnak megfelelően változatlanul 175 óra munkaidő-kedvezményt lenne köteles biztosítani.
A Kúria megállapításai
A Kúria megerősítette, hogy az érdekvédelmi tisztségviselőket illető munkaidő-kedvezmény nem közvetlenül, hanem a szakszervezet rendelkezése alapján, a szakszervezeteken keresztül illeti meg a szakszervezeti tisztségviselőt. Mindebből pedig az következik, hogy a munkavállaló nem kifogásolhatja közvetlenül a munkaidő-kedvezmény mértékének meghatározásával kapcsolatos munkáltatói intézkedést, hiszen ez a jogosultság csak az érintett szakszervezetet illeti meg.
Ezen túlmenően a Kúria leszögezte, hogy mivel a munkahelyi kollektív szerződés a munkaidő-kedvezményre vonatkozó rendelkezést nem tartalmazott, az AKSZ-t pedig felmondták, helytállóan alkalmazta az alperes a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezmény mértékével kapcsolatosan a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseit.
Az ismertetett döntés (Kúria Mfv. II. 10.672/2013.) a Kúriai Döntések 2014/11. számában 345. szám alatt jelent meg.
Ami a tényállást illeti, a felperes, mint szakszervezeti elnök olyan munkáltatónál dolgozott, amely az alágazatban megkötött kollektív szerződés (AKSZ) és a helyi kollektív szerződés hatálya alatt állt. A helyi kollektív szerződés a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezményt (szakszervezeti tagonként havi egy óra) az AKSZ vonatkozó rendelkezéseire utalva szabályozta. Az alperes munkáltatónál működő szakszervezet úgy döntött, hogy az érdekvédelmi tisztségviselőknek járó összes munkaidő-kedvezményt (havi 175 óra) az elnök jogosult igénybe venni, aki így mentesült a munkavégzési kötelezettsége alól és szakszervezeti tevékenységi körén kívül munkaköri feladatokat nem látott el.
Termelés a gyártósoron. Az érdekvédelem különös buktatói…
Amikor az alperes felmondta az AKSZ-t, közölte a szakszervezettel, hogy a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményére innentől kezdve az Mt. vonatkozó rendelkezései lesznek irányadóak, és a szakszervezet 175 tagja után ezután már csak havi 117 óra munkaidő-kedvezmény járt. A szakszervezet az intézkedéssel szemben eredménytelen kifogást terjesztett elő, de a rendelkezésre álló határidőn belül bírósághoz nem fordult.
Az első- és másodfokú eljárás
A felperes álláspontja szerint őt változatlanul 175 óra munkaidő-kedvezmény illeti meg a szakszervezeti taglétszám után, mivel meggyőződése szerint továbbra is a munkahelyi kollektív szerződés, valamint AKSZ szabályai irányadóak, ezért úgy vélte, hogy a 117 óra feletti munkavégzés rendkívüli munkavégzésnek minősült, így a bíróságtól annak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes továbbra is a Munka Törvénykönyve (Mt.) szabályait tartotta alkalmazandónak, ezért véleménye szerint a felperes nem végzett túlmunkát.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság kimondta, hogy a szakszervezeti elnöknek nincs jogosultsága ebben az ügyben bírósághoz fordulni, mivel a munkaidő-kedvezmény olyan, az érdekképviseleti szervet közvetlenül érintő intézkedés, amellyel kapcsolatban csak a szakszervezet jogosult kifogást előterjeszteni, illetve bírósághoz fordulni, így elutasította a keresetet. A törvényszék az elsőfokú döntést helybenhagyta, és megállapította, hogy a felperest a 117 óra munkaidő-kedvezmény feletti időtartamban munkavégzési kötelezettség terhelte.
A felülvizsgálati indítvány tartalma
A felperes álláspontja szerint azzal, hogy az alperes felmondta az AKSZ-t, egyben a helyi kollektív szerződés azon pontjait is, amelyek az AKSZ-re hivatkoztak. Ez viszont meglátása szerint a helyi kollektív szerződés egyoldalú módosítását jelenti, ami egyértelműen jogszabályba ütköző, hiszen a kollektív szerződés részlegesen nem mondható fel. Mindezek alapján úgy vélte, a munkáltató a korábbi megállapodásnak megfelelően változatlanul 175 óra munkaidő-kedvezményt lenne köteles biztosítani.
A Kúria megállapításai
A Kúria megerősítette, hogy az érdekvédelmi tisztségviselőket illető munkaidő-kedvezmény nem közvetlenül, hanem a szakszervezet rendelkezése alapján, a szakszervezeteken keresztül illeti meg a szakszervezeti tisztségviselőt. Mindebből pedig az következik, hogy a munkavállaló nem kifogásolhatja közvetlenül a munkaidő-kedvezmény mértékének meghatározásával kapcsolatos munkáltatói intézkedést, hiszen ez a jogosultság csak az érintett szakszervezetet illeti meg.
Ezen túlmenően a Kúria leszögezte, hogy mivel a munkahelyi kollektív szerződés a munkaidő-kedvezményre vonatkozó rendelkezést nem tartalmazott, az AKSZ-t pedig felmondták, helytállóan alkalmazta az alperes a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezmény mértékével kapcsolatosan a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseit.
Az ismertetett döntés (Kúria Mfv. II. 10.672/2013.) a Kúriai Döntések 2014/11. számában 345. szám alatt jelent meg.
