A színes konfettik világa

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Spielmann Éva 1994-ben az ELTE Jogi Karán diplomázott. Ügyvédjelölti időszakát a Déri & Lovrecz Ügyvédi Irodában töltötte. 1996 óta ügyvéd, 2000-ben alapította egyéni ügyvédi irodáját. Szakterülete a gazdasági jog. 2000-ben elvégezte a társasági szakjogász képzést. Szabadidejében utazik, színházba, koncertekre, ékszerkiállításokra jár. Autóban az Audi, ételben a japán konyha és édesanyja palacsintája a kedvence. Hobbija az asztrológia, a mandalafestés, ékszertervezés. Kedvenc ékszermárkája a Confetti.

Azért ment jogi egyetemre, mert nem akart bölcsész lenni. Ugyanilyen erős elhatározással a gazdasági jogot választotta szakterületeként. Soha nem volt igénye arra, hogy más jogterülettel foglalkozzon?

Egyetemista koromban egy gazdasági tanácsadással foglalkozó ügyvédi irodához helyezkedtem el és később is tudatosan olyan irodákat választottam, ahol ezt a jogterületet lehetett gyakorolni.

1994. abból a szempontból nagyon szerencsés volt, hogy akkor indult itthon a gazdasági jogi élet, az üzleti privatizáció időszaka elkezdődött, egyik napról a másikra nyíltak kisebb angol és amerikai irodák, ahol szükség volt angolul jól beszélő gazdasági jogászokra. Volt olyan ügyfél, aki megkérdezte a koromat és alig hitte el, hogy 25 évesen egy magyarországi érintettségű igen komoly dollármilliós üzleti tranzakció jogi hátterét jószerivel egyedül rám bízták. Számomra ez már rutin volt, mert előtte csináltam már ehhez hasonló tranzakciókat. A magam 25 évével ugyanolyan gyakorlattal rendelkeztem, mint aki 10–15 évvel idősebb volt nálam. Ez a jogterület volt a ’90-es évek elején, amiben az ember rutintalan kezdőként pályahátrány nélkül indulhatott az idősebb ügyvéd kollegákkal szemben.

Ügyvédjelölt koromban színvonalas, jó irodákban gyakornokoskodtam, ahol az angol szaknyelvet is nagyon jól meg lehetett tanulni, mindemellett közel engedtek ügyfelekhez és a világot beutazhattuk.

Miután megszereztem a kellő szakmai rutint, 2000-ben megalapítottam az egyéni ügyvédi irodámat.

Soha nem volt igényem arra, hogy más jogterülettel foglalkozzak. Azt gondolom, hogy az üzleti tanácsadás nem is kompatibilis, sem munkastílusban, sem időben a büntető védelemmel vagy a családi joggal. Az az ügyfél, aki felhív telefonon és egy órán belül választ vár valamilyen konkrét kérdésére, az nem fogja azt elviselni, hogy én egy bontóperes, ügyfeles megbeszélésen 3 órán keresztül lelket masszírozok és közben nem hívom vissza őt.

 

Milyen konkrét tanácsokkal látja el azokat a jelölteket, akik az irodájába felvételt nyernek?

Az ügyvédkedésnek ez az ága nagyrészt egy jogi-adminisztratív munka. A gazdasági jogászkodás az nagyon is papírmunkáról szól, amihez komoly rutin szükségeltetik, és ha hibázunk, akkor az komoly és közvetlen anyagi felelősséggel is járhat. Azt tanácsolom, hogy gazdasági jogterülettel az kezdjen el foglalkozni, akinek van ehhez precizitási készsége, hajlandó napi 4–5 órát a számítógép előtt ülni és olyan szakmai jogágú területekbe beleásni magát, ami pl. egy speciális ipart szolgáltató szektor, ahol egyéb gazdasági, műszaki ismeretektől sem szabad elzárkózni.

A mindennapos gyakorlatunkban sokkal inkább fontos az írásbeliség, mint a szóbeliség, és persze nem árt, ha jogászként is valamiféle üzleti érzékkel rendelkezünk. Érezni kell azt, hogy egy cégen belül milyen döntési mechanizmusok vannak, mondhatni kicsit benne kell élni abban a cégben, akinek tanácsokat adunk.

Ismerni kell a belső emberi kapcsolatokat, az erőviszonyokat. Nagyon sokszor különböző vezetői típussal kell tudni együtt dolgozni, főként a hosszabb távú kapcsolatoknál, az állandó megbízásoknál, ismerni kell, hogy mit vár el az ügyfél.

Nagyon furcsa, de ebben a gazdasági jogászkodásban meg kell tanulni, hogy elsősorban nem a „jogászkodás” a fontos. Az ügyfél nem akar másfél oldalas e-maileket olvasni arról, hogy a jogszabály szövege mit tartalmaz. A megbízó, aki adott esetben egy cégnek a vezetője, konkrétan csak azt akarja tudni, hogy milyen lehetőségei vannak, mire számíthat az ügy megoldása érdekében. Ezért a jelöltnek sokszor tömörem, akár csak három mondatban le kell tudni írni az adott probléma megoldási javaslatát: az ügyfél belemenjen-e a perbe, elindítsa-e a felszámolást vagy ne. Ezt nehéz megtanulni. Azt szoktam tanácsolni a jelölteknek, hogy írják le a saját gondolatmenetüket, amiben ki van dolgozva a jogi megoldás pontról pontra, szerepelnek a különböző alternatívák jogszabályi hivatkozással, majd, ezt a részt töröljék ki, hiszen az ügyfelet nem feltétlenül kell végigvezetni saját jogászi gondolkodásunk lépcsőin, őt csak a konklúzió érdekli, a konkrét jogi tanács, amire az üzleti döntését építheti. A jelölteknek meg kell tanulniuk továbbá a saját munkájukat megszervezni, hogyan kell az ügyféllel a mindennapokban bánni, hogyan kell kommunikálni a számukra kedvezőtlen helyzetekben, és idővel meg kell teremtsék a saját hitelességüket. Mivel az ügy első bírája mindig az ügyvéd, sok múlik azon, hogy egy helyzetet hogyan elemzünk a megbízó részére. Hiszek abban, hogy minden ügy és minden ügyfél megtalálja a maga ügyvédjét.

Azt javaslom továbbá a jogász hallgatóknak, hogy szakosodjanak. A különböző ügyek különböző lelki alkatú ügyvédet kívánnak meg. Magánjogi, családjogi vitákban az ügyvéd egyben egy pszichológus is: adott egy jogi folyamat, ami közben ápolni kell az ügyfelet, hogy akármilyen döntés is születik, ő ezt elfogadja. Egy gazdasági jogi ügy kevéssé motivált érzelmileg, ám itt is előfordul, hogy az ügyfél döntését nem elsősorban racionális alapokon hozza meg. Ilyen esetben pont az ügyvédnek nehéz elfogadni a megbízó álláspontját. De hát az ügy ura mindig minden körülmények között a megbízó!

Én azokat az ügyeket szeretem, amelyekben mindig van egy pici újdonság, ami éppen elegendő ahhoz, hogy ne legyen teljesen idegen a terület, de legyen a jogász számára is valami új, amiből lehet tanulni.

 

Az ékszerek iránti vonzalom munka vagy hobby?

Korábban nem voltam ékszermániás, de egy alkalommal találkoztam a moduláris ékszerek világával, ami azt jelenti, hogy én magam rakom össze, én választom ki, minden nap mást hozok ki belőle, és ez a játék része volt az, ami nagyon megfogott.

Régen hobbim volt a mandalafestés, 4 évig asztrológiát tanultam, ezek az ékszerek a mandala, a szép színek iránti vonzalmamat fejezik ki, a gyöngyök egy részét magam tervezem. Kizárólag ezüst és nemesfém alapanyagokkal dolgozom, ezt színesítjük az üveg, és drágakő díszekkel.

 

Ebből jött az elnevezés is és az „én tervezem” gondolat?

A konfettik világa egy nagyon színes világ, kis apró elemek, mint az ékszerek, amit az ember maga variálhat, és ebből kiindulva kezdtem el ezzel foglalkozni. Főként az üveggyöngyöknél a szín- és a formavilág az teljes egészében az én kreációm, most már saját, egyedi kollekciónk is van matyó és kékfestő gyöngyökből is, illetve kislányok, tinédzserek számára is tervezünk és készítünk bőrre, selyemanyagra fűzhető gyöngyöket.

Ez egy jó játék, egy mutatós kiegészítő, ami arról szól, hogy minden nap más ékszert viselek, amit én magam tervezek meg és rakok össze. A Facebook-on stílustanácsadásokkal látjuk el a hölgyeket/urakat, mert azt tapasztalatom, hogy előttük van a rengeteg gyöngy, de nem tudják, hogyan kezdjék összeilleszteni.

A férfiak főleg a már készen összeállított szetteket kedvelik, de a nők kifejezetten a kiválasztom, cserélgetem variációt szeretik.

Hamarosan a férfiak számára elkészülnek az egyedi mandzsettagombjaink és Karácsonyra az ékszer gyerekkollekciónk is. Szeretnénk minél több emberrel ezt a márkanevet megismertetni, hogy ráérezzenek arra, hogy ez nem csak egy szép ékszer, hanem egy kreatív szórakozás is, ami a mindennapokban kifogyhatatlan energiával tölt fel.

 

Az interjú az Ügyvédvilág 2012. jnauári számban jelent meg.

---