A szokásjog átkerült a munkajogi szabályokba


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az új munka törvénykönyve számos olyan kérdést vet fel, amelyekre majd csak a bírói gyakorlat alapján, pár év múlva tudunk egyértelmű választ adni. Ez bosszantó lehet az itt és most döntési helyzetben lévő felek számára, ugyanakkor teljesen természetes, hogy az írott jogot a bírói gyakorlat is formálja, visszahat rá. Viszont az új Mt. számos ponton emel az írott jog rangjára olyan elveket, szabályokat, amelyeket korábban a bírói gyakorlat dolgozott ki. Az alábbiakban nézzünk néhány példát erre a kölcsönhatásra!

Az új törvénykönyv számos ponton emel az írott jog rangjára olyan elveket, szabályokat, amelyeket korábban a bírói gyakorlat dolgozott ki. Ilyen szabály az alaki követelmények megsértésével tett, de mégis teljesedésbe ment jognyilatkozat esete. A törvény szerint, az alaki előírások megsértésével (pl. az írásba foglalás elmulasztásával) tett jognyilatkozat érvénytelen, abból joghatások nem származhatnak.

Ugyanakkor, az érvénytelenség jogkövetkezménye nem alkalmazható, ha a jognyilatkozat a felek egyező akaratából teljesedésbe ment. Ez azt jelenti, hogy ha a felek elfogadták a nyilatkozat joghatását, úgy utóbb már nem hivatkozhatnak a formai okból fennálló érvénytelenségre. Például, ha a munkavállaló tudomásul veszi, hogy közös megegyezéssel szóban megszüntették a munkaviszonyt, és a felek ennek megfelelően egymással elszámolnak, utóbb a munkavállaló nem támadhatja meg az általa is elfogadott közös megegyezést azon az alapon, hogy az nem lett írásba foglalva.

A munkavállalóval szemben alkalmazható fegyelmi büntetések körében is találunk a bírói gyakorlatból eredő, ma már törvényi szabályokat. A korábbi bírói gyakorlatból származik, hogy hátrányos jogkövetkezményként a munkaviszony feltételeit csak határozott időre módosító hátrány állapítható meg. A fegyelmi büntetés tehát nem vezethet a munkaszerződés végleges jellegű módosulásához. Például, lehetséges fegyelmi szankció az alapbér csökkentése, amelyet – a vétség súlyától függően – a munkáltatói jogkör gyakorlója állapíthat meg, de csak átmeneti jelleggel.

Szintén a jogalkalmazásból került a törvénybe a kétszeres értékelés tilalma. Eszerint hátrányos jogkövetkezmény nem állapítható meg olyan kötelezettségszegés miatt, amelyet a munkáltató a munkaviszony megszüntetésének indokaként is megjelöl. Nem lehet tehát ugyanazon okból írásbeli figyelmeztetést (vagy más fegyelmi büntetést) és (azonnali hatályú) felmondást is alkalmazni.

Más esetekben a bizonytalan, ellentmondásos bírói gyakorlat jelzi a jogalkotónak, hogy egy adott kérdést a törvényben kell egyértelművé tenni, tisztázni. A korábbi szabályozás mellett megosztott volt a bírói gyakorlat abból a szempontból, hogy a munkavállaló milyen határidőn belül fordulhat bírósághoz, ha a munkáltató – bár ez kötelező lenne – nem tájékoztatta az igényérvényesítés módjáról, határidejéről.

Az új Mt. erre az esetre kifejezetten kimondja, hogy a határidőről való kioktatás elmulasztása esetén hat hónap elteltével az igény nem érvényesíthető. Például, ha a munkáltató a felmondásban nem tájékoztatja a munkavállalót, hogy az ellen 30 napon belül bírósághoz fordulhat, a keresetindítás határideje hat hónapra növekszik. Hasonlóan, ma már világos a törvényből, hogy a munkavállalót kárenyhítési kötelezettség terheli, ha a munkáltatója jogellenesen szünteti meg a munkaviszonyát. Nem követelheti tehát a jogellenes megszüntetésből eredő károk azon részét, amelyeket kellő gondosság (pl. intenzív álláskeresés, a munkaügyi központtal való együttműködés) esetén megelőzhetett volna.

Végül, a jogalkotás olykor kifejezetten a kialakuló gyakorlattal szemben, annak megváltoztatása céljából alakít a szabályokon. Az új munka törvénykönyvéből talán a legfontosabb példa a munkáltatói kártérítési felelősség köréből idézhető. A korábbi szabályozás alapján a munkáltató mentesült kártérítési felelőssége alól, ha a munkavállaló kárát a működési körén kívül eső, elháríthatatlan ok okozta. A bíróságok azonban rendkívül tágan értelmezték, hogy mi esik a munkáltató működési körén belülre, ezáltal mikor nem lehet szó mentesülésről.

Például, ha a munkavállaló a céges autóval kiküldetést teljesítve egy szembejövő részeg sofőr hibájából szenvedett közúti balesetet, ezt a munkáltató működési körébe eső károknak tekintették, jóllehet nyilvánvalóan semmit nem tehetett volna a munkáltató a baleset megelőzésére, vagy elhárítására. Ezt az igen szigorú gyakorlatot azzal akarja megváltoztatni az új törvény, hogy új fogalmat vezet be: működési kör helyett az ellenőrzési kör kifejezést használja. Bár az ellenőrzési kört nem definiálja a jogszabály, e mérce alapján a munkáltató tényleges befolyásolási lehetőségét, ellenőrzési kötelezettségének terjedelmét kell vizsgálni.

Az persze egyáltalán nem biztos, hogy a jogalkalmazás tiszteletben tartja ezt a jogalkotói szándékot, hiszen elképzelhető, hogy az ellenőrzési kör fogalmát is széles értelemben alkalmazza majd. Ha így lesz, az egy újabb kölcsönhatás-sorozatot indíthat el jogalkotás és jogalkalmazás között…


Kapcsolódó cikkek

2023. január 31.

Személyes adattal visszaélés

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvhöz című kiadvány a büntető anyagi jog egészét átfogó nagykommentár, mely teljeskörűen és mélyrehatóan elemzi a hatályos törvényszöveget, külön is törekedve a tényállási elemek értelmének kifejtésére, az elhatárolási, halmazati kérdések lehetséges megoldására. A nagykommentárban megtalálható a vonatkozó büntetőbírósági joggyakorlat és a Kúria korábbi és új jogegységi döntéseinek elemzése, a büntető jogszabályok alkalmazásához és értelmezéséhez szükséges alkotmánybírósági döntések bemutatása, valamint a releváns, elsősorban európai jogi és nemzetközi emberi jogi ítélkezés eredményeinek feltárása. Az alábbiakban a személyes adattal való visszaélésről szóló 219. § és a közérdekű adattal való visszaélésről szóló 220. § magyarázatát olvashatják. A részlet szerzője: dr. Szomora Zsolt.

2023. január 31.

Az építési beruházások megvalósítására kötött szerződések módosításának veszélyhelyzeti szabályai

Köztudott, hogy korábban a koronavírus-járvány, majd az orosz-ukrán háború kitörése okozta társadalmi és gazdasági helyzet, és az ezzel együtt járó igen magas infláció nehéz helyzetbe sodorta az építőipart, az építési anyagok ára az utóbbi időkben extrém módon megemelkedett. Ez az építőipar szereplőit rendkívül nehéz helyzetbe hozta, az építési termékek áremelkedését az építési vállalkozók, kivitelezők egyedül nehezen vagy egyáltalán nem tudják viselni, és ez a már megkötött szerződések teljesítését veszélyezteti.