A szülőtartás nem alanyi jog

Szerző: Mátyás Ferenc
Dátum: 2017. január 26.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alaptörvény nem biztosít alanyi jogot a szülőtartásra. Annak részletes szabályait, feltételeit a Ptk. rokontartásra vonatkozó fejezete tartalmazza. A szülőtartás nem szolgálhatja azt a célt, hogy ezáltal a felperes a másik nagykorú gyermekét támogassa – a Kúria eseti döntése.


Ami a tényállást illeti, a felperes fia az alperes Ausztriában dolgozik. A felperes nyugdíjas, házastársával él közös háztartásban, leánya, az alperes féltestvére tulajdonában álló ingatlanban. A felperesnek betegsége, fogyatékossága nincs, nyugdíjából és nyugdíjpénztári járadékából havonta összesen nettó 368 490 forint jövedelemmel rendelkezik. A felperesnek amúgy vagyona nincs, adóstársként 190 926 forintnyi svájci frank alapú devizahitelt törleszt, leányát havi 77 550 forinttal támogatja.

Az felperes az alperesnek a jövőre nézve minden hónap 5. napjáig havi 500 euró rokontartás megfizetésére kötelezését kérte. A felperes szerint a kiadásai jelentősen meghaladják bevételeit, korábban viselte az alperes külföldi tanulmányainak költségét, ezért fiának morális kötelezettsége a szorult helyzetben lévő felperes támogatása.

 

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. A Ptk. szerint rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, és akinek tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa vagy volt élettársa nincs [4:194. § (1) bekezdés]. A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a törvényi feltételek nem álltak fenn a felperes vonatkozásában.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Kiemelte, hogy a felperesnek 300 000 forintot meghaladó saját jogú nyugdíja, valamint havi 52 434 forint magánnyugdíj-járuléka van. E kettőnek az együttes összege jelenti a felperes rendelkezésre álló havi bevételt, ami elegendőnek tekinthető. A Ptk. 4:220. § (3) bekezdés c) pontja úgy rendelkezik, hogy a szülő nem köteles a nagykorú továbbtanuló gyermekét eltartani, ha ezáltal saját szükséges tartását veszélyeztetné. Ezért a bíróság szerint a felperes nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy egyik gyermekének nyújtott, a minimálbérnek megfelelő támogatása miatt saját tartása veszélyeztetett, ezért másik gyermeke köteles őt eltartani, illetve tartásához hozzájárulni. A bíróság kiemelte, hogy a gyermekkel szembeni elvárás az önhibáján kívül rászoruló szülőjének eltartása. Ennek hiánya pedig a kereset elutasítását eredményezi.

[multibox]

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes többek között az Alaptörvény XVI. cikk (4) bekezdésére hivatkozott, amely a nagykorú gyermekeknek a rászoruló szüleikről való gondoskodásának kötelezettségét deklarálja.

 

A Kúria megállapításai

A Kúria szerint a felperes alapvetően tévesen hivatkozott az Alaptörvény XVI. cikk (4) bekezdésére. Az alaptörvényi rendelkezés önmagában nem ad alapot a felperes keresetének teljesítésére. Az Alaptörvényben meghatározott kötelezettség a társadalomnak azt a régi időkre visszanyúló morális igényét juttatja alkotmányos szinten kifejezésre, hogy az idősekről való gondoskodás elsődlegesen felnőtt gyermekeik kötelezettsége. Ez azonban konkrét jogi normaként a Ptk.-nak a rokontartásra vonatkozó családjogi szabályozásában jelenik meg, ezért az Alaptörvénnyel összhangban álló rokontartásra, ezen belül a szülőtartásra jogosultság és kötelezettség a Ptk. XX. fejezetében foglalt feltételrendszer alapján bírálható el.

A rokontartásra jogosultság feltétele, hogy a jogosult a tartásra rászorul, a rászorultság tekintetében önhiba nem terheli és adott esetben házastársa a tartására nem kötelezhető. A Kúria kiemelte, hogy a törvényi feltételek közül a rászorultság fennállása a tartásra jogosultság objektív feltétele, amely akkor állapítható meg, ha a tartást igénylő jogosult nem rendelkezik olyan jövedelemmel vagy vagyontárggyal, amelyből saját megélhetését teljesen vagy részben biztosítani képes. Az önhiba mint szubjektív elem a jogosult magatartásának értékelését jelenti.

A rászorultság vizsgálata során a Kúria szerint az eljárt bíróságok a felperes részére folyósított havi öregségi nyugdíj és a járadék együttes összege alapján okszerűen jutottak arra a meggyőződére, hogy a felperes havi bevétele kellő fedezetet nyújt indokolt szükségleteinek kielégítésére.

A Kúria alaptalannak találta azt a kifogást is, hogy az eljáró bíróságok nem vették figyelembe a felperes bevételeit és a kiadásait. A felperes havi bevételéből fedezett kiadásainak két jelentős tétele a leánya tulajdonában álló ingatlanra felvett hitel havi 190 926 forint törlesztőrészlete és leánya külföldön folytatott tanulmányaira tekintettel folyósított havi 77 550 forint támogatás, melyek együttes összege a felperes nyugdíjának közel 2/3 részét felemészti. Ez viszont azt jelenti, érvelt a Kúria, hogy a felperes keresetével – a rászorultságára hivatkozással – a leánya javára önként vállalt fizetési kötelezettségeit kívánta áthárítani az alperesre. Kétségtelen, állapította meg a Kúria, hogy a felperes megélhetése a havi rendszeres kiadásainak teljesítése után nem biztosított, a felperes helyzete azonban annak következménye, hogy a havi rendszeres bevételének túlnyomó részét nem a szükséges és indokolt megélhetési költségeire fordítja. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. II. 20.405/2016.) a Kúriai Döntések 2017/1 számában 18. szám alatt jelent meg.

 

A kép forrása: http://www.visionaryteacher.com/images/parentslink.jpg


Kapcsolódó cikkek:


Az ügyvédek véleménynyilvánítási joga
2018. augusztus 17.

Az ügyvédek véleménynyilvánítási joga

Az ügyvéddel szembeni elvárás hivatásának gyakorlásakor, hogy más hatóságok tagjainak adja meg a kellő megbecsülést és tiszteletet, amelyet saját hivatásával szemben is elvár. Az ügyvédi tevékenység ellátása során ezért az ügyvédnek a véleménynyilvánítási joga korlátozott, e korlátozás a szakma sajátosságaiból eredően az erkölcsök, mások jó hírneve vagy jogai védelmének fenntartása érdekében szükséges és indokolt.

A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész
2018. augusztus 14.

A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész

A fellebbezést követően sorra kerülő másodfokú eljárásnál továbbra is alapszabály, miszerint a fellebbezési eljárás nem ismételt elbírálást, hanem felülbírálatot jelent. Az új Be.-re is jellemző, hogy abban mind a reformatórius, mind a kasszatórius jogkör gyakorlása megtalálható. Így a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet vagy helyben hagyja, vagy megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi. Utóbbi esetben az eljárást megszünteti, vagy az első fokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét
2018. augusztus 13.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét

Alábbi cikkünkben, mivel az előző héten megjelent egyetlen Magyar Közlönyben (2018/125. szám) szakmai közérdeklődésre számot tartó jogszabály nem jelent meg, a döntvények és a hivatalos tájékoztatók közül válogattunk.