Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A büntetőeljárás olyan akadálypályát jelent a jogalkalmazó számára, ahol a gátakat az emberi jogok adják. Ezeket kikerülni nem lehet. Ugyanakkor az emberi jogokkal kikövezett eljárás egyben garanciát is jelent. Ezek a tisztességes eljárás biztosítékai, olyan normák, melyek nem a tényállás megbízhatóságát hivatottak biztosítani, hanem más értékeket.
A büntetőeljárás „olyan hatalom, amely embereket törölhet ki az élők sorából, megfoszthatja őket szabadságuktól, vagyonuktól, becsületüktől. A büntetőeljárás útján békeidőben is háborút lehet folytatni. A büntetőeljárás az emberi szenvedélyek ütköző tere. A büntetőeljárásban a bírák rosszindulata, tévedése vagy tudatlansága tragikus következményekkel járhat. Ez a magyarázata annak, hogy büntetőeljárás lefolytatását jogi normák közé szorítják, nem bízzák a mikénti lefolyást kinek-kinek a kénye-kedvére. Igyekeznek olyan szabályokat felállítani, amelyek háttérbe szorítják az egyéni elfogultságot, a szenvedélyt, a rosszindulatot, a bosszút és kizárják a tévedést.”
(Király Tibor: A védelem és a védő a büntetőügyekben)
A tisztességes eljáráshoz való jogot az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke mondja ki, melynek értelmében mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően. Az ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni. A tárgyalóterembe történő belépést azonban meg lehet tiltani a sajtónak és a közönségnek a tárgyalás teljes időtartamára vagy egy részére. Erre a demokratikus társadalmakban akkor kerülhet sor, ha ez az erkölcsök, a közrend, illetőleg a nemzetbiztonság érdekében, vagy kiskorúak, illetve az eljárásban résztvevő felek magánéletének védelme szempontjából szükséges. A korlátozás annyiban engedhető meg, amennyiben ezt a bíróság feltétlenül szükségesnek tartja, mert úgy ítéli meg, hogy az adott ügyben olyan különleges körülmények állnak fenn, melyek folytán a nyilvánosság az igazságszolgáltatás érdekeit veszélyeztetné. A 6. cikk kimondja azt is, hogy a bűncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig nem lehet bűnösnek tekinteni, amíg ezt a törvénynek megfelelően meg nem állapították. A bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van – legalább – arra, hogy a legrövidebb időn belül tájékoztassák, és olyan nyelven, amelyet megért. A tájékoztatásnak a legrészletesebb módon kell megtörténnie a terhelt ellen felhozott vád természetéről és indokairól. Biztosítani kell, hogy a terhelt rendelkezzék a védekezésének előkészítéséhez szükséges idővel és eszközökkel. Elengedhetetlen, hogy személyesen vagy az általa választott védő segítségével védekezhessék, és ha nem állnak rendelkezésére eszközök védő díjazására, amennyiben az igazságszolgáltatás érdekei ezt követelik meg, hivatalból és ingyenesen rendeljenek ki számára ügyvédet. Joga van, hogy kérdéseket intézzen vagy intéztessen a vád tanúihoz, és indítványozhassa mentő tanúk megidézését és kihallgatását ugyanolyan feltételek mellett, mint ahogy a vád tanúit megidézik, illetve kihallgatják. Joga van, hogy ingyenes tolmács álljon rendelkezésére, ha nem érti vagy nem beszéli a tárgyaláson használt nyelvet.
Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat |
|---|
|
|
A 6. cikket kívülről ismerjük, de hogy valójában mi is a tényleges tartalma, azt már nem mindenki tudja. Bárd Károly: „Emberi jogok és büntető igazságszolgáltatás Európában” (Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft., Bp., 2007.) c. könyvében írtak értelmében erre a kérdésre csak akkor válaszolhatunk, ha megegyezünk abban, hogy mit is értünk demokrácián, ugyanis az európai ítéletekben a tisztességes eljárás hangoztatása mellett gyakran szerepel a demokratikus társadalom fogalma is. A demokrácia feltételeként jelölik meg nemcsak a többség uralmát, a közösségi önkormányzatot és a politikai részvételt, hanem a pluralizmust, a türelem elvét, a törvények uralmát és a jogállamiságot. Utóbbi akkor valósul meg, ha szavatolt a joghoz való hozzáférés és a jogérvényesítés lehetősége, valamint a garanciákkal körülbástyázott büntetőeljárás. Amikor a bíróság azt vizsgálja, hogy valamely jog korlátozása szükséges volt-e egy demokratikus társadalomban, akkor nemcsak a beavatkozás mértékére van figyelemmel, hanem az eljárás alapját jelentő jogszabályra is. A bíróság megnézi például, hogy megvoltak-e a szükséges eljárási garanciák. Az eljárás minősége mellett, az úgynevezett szükségességi teszt közben felvetődik a bírói út kérdése is. Ezek azok az értékek, amelyeknek szinte mindig jelentőségük van a döntéseknél – hangsúlyozza a szerző.
A tisztességes eljárás biztosítékai – ahogy Bárd írja, kizárólag az eljárás alá vont személyeket illetik meg. Ilyenek például az ártatlanság vélelme, a védelemhez való jog, a vád megismerésének joga stb. A tisztességes eljárás önálló értéket képvisel, függetlenedik egyoldalú megismerési potenciáljától. A szubsztantív értékeket oltalmazó normák pedig azon szabályok, melyek nem eljárási, hanem olyan önálló, szubsztantív értékeket hivatottak oltalmazni, mint a magánszféra, a személyi sérthetetlenség vagy az emberi méltóság. E jogok nemcsak a büntetőeljárásban alkalmazható kényszerrel, hanem mindenfajta beavatkozással szemben védelmet nyújtanak, a büntetőeljárásban pedig megilletnek mindenkit, függetlenül perbeli státuszától. Ha a jog valamely értéket önmagáért oltalmaz, akkor pedig bizonyítási tilalomról beszélünk. Vajon lemondhat-e a vádlott az őt megillető jogokról? – kérdezi Bárd. Válasza értelmében a vádlott csak azokról a jogosítványokról mondhat le, melyek kizárólag arra hivatottak, hogy csökkentsék az ártatlanok megbüntetésének esélyét. A vádlott arról viszont nem rendelkezhet, hogy pártatlan vagy elfogult bíró ítélkezzék-e felette. A tisztességes eljáráson belül vannak nevesített jogok, ezeket nem lehet korlátozni, és vannak ún. implicit, azaz nem nevesített jogok, melyek egy részének korlátozása megengedett. Így a tisztességes eljárás számos, nevesített és nem nevesített részjogosítványból tevődik össze, melyek maguk sem pontosan definiáltak. A strasbourgi bíróság viszont mindig az eljárás egészét vizsgálja, és azt minősíti. Egyes részelemek korlátozása Bárd szerint nem teszi az eljárást feltétlenül tisztességtelenné, mert a hiányosságot más elemek kompenzálhatják. A nevesített és az implicit részjogosítványok mellett az eljárás minőségének megítélésénél egyéb tényezők is relevánsak lehetnek. Ilyen tényező lehet akár a kiszabott büntetés súlya is.
