A több fél által adott ügyvédi megbízás néhány szabályozási és ügyvédetikai kihívása


A megbízó személye a merevebb, a kontinentális Európában hagyományosnak tekinthető ügyvédetikai megközelítés szerint kétoldalú jogügyletek esetén megbízotti szemszögből vagylagos, mivel az egymással szerződő felek érdekei – még ha mindketten egy érvényes és teljesített jogügyletben érdekeltek is – jellemzően nem vágnak teljes egészében egybe egymáséival, így ügyvédi tevékenység nyújtása egyazon ügylet során mindkét fél javára problematikus.

E megközelítés azon alapul, hogy az egyik fél érdekeit leginkább szolgáló jogi megoldásrendszer rendszerint nem szolgálja ugyanolyan mértékben a másik fél érdekeit is, így e felek együttes megbízása esetén sérülhet az ügyfélérdek – jogszerűség és ügyfél-instrukciók adta kereteken belüli – lehető leghatékonyabb érvényesítésének elvárása, amely pedig alááshatja az ügyvédi szakmába vetett társadalmi bizalmat. A magyar Alkotmánybíróság ezt a kívánalmat úgy fogalmazta meg[1], hogy az ügyvéd funkcionális függetlensége megköveteli, hogy az ügyvéd független legyen nem csak a közhatalomtól, de az ügyfele érdekeinek érvényesülését hátrányosan érintő egyéb befolyásoktól is, mely körbe értelemszerűen beletartoznak más személyek érdekei is.

Az egyazon ügy keretein belüli „megbízóhalmozás” tilalma az idők során változó tartalommal és egyértelműséggel jelent meg az ügyvédi tevékenységet szabályozó magyar jogszabályokban. Így az ügyvédi rendtartás tárgyában hozott 1874. évi XXXIV. törvénycikk 47. §-a még igen részletezően úgy fogalmazott, hogy „nem szabad az ügyvédnek ugyanegy időben s ugyanazon, vagy azzal lényeges összefüggésben álló ügyben mindkét felet képviselni, valamint oly ügyben, melyben az egyik felet képviselte, később a másiknak tanácsot adni, vagy ügyvédi szolgálatot teljesiteni”. A jogszabályi szintű szabályozásban a későbbiekben a jogalkotó egy időre mellőzte a megbízóval szembeni ügyvállalás kifejezett tilalmazását[2], azonban az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. törvényerejű rendeletben újfent megjelent az az előírás, hogy „az ügyvéd ügyfelével szemben mástól megbízást nem vállalhat el” [9. § (4) bek.], amely mondat érdemben azonos tartalommal jelent meg az ügyvédekről szóló 1998. évi. XI. törvényben (1998. évi Ütv.) is[3].

Azonban már az 1998. évi Ütv. hatálya idején teret nyert egy másik megközelítés is, amely – a közjegyzői okiratszerkesztői szerepkörhöz némileg hasonlóan – tolerálta a felek együttes megbízása alapján történő okiratszerkesztést ügyvédek esetében is. A Magyar Ügyvédi Kamara (MÜK) 1999-ben elfogadott ügyvédi etikai kódexe ugyanis implicit módon – egy ügyvállalási tilalmat megfogalmazó norma hipotézisében[4] – már elismerte annak lehetőségét, hogy szerződéskötésben való közreműködés során az ügyvéd a felek részére együttesen is fejthet ki okirat-szerkesztési tevékenységet. Ennek jogszabályi alapjául az 1998. évi Ütv. 25. § (3) bekezdése szolgálhatott, amely a megbízóval szembeni ügyvállalás tilalmának főszabályként való fenntartása mellett bevezette annak lehetőségét, hogy a megbízó felmentést adjon az ügyvédnek e tilalom alól.

Ezt a lehetőséget a 2018. január 1-én hatályba lépett, az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) kifejezetten és specifikusan is legalizálta, amikor az általános érdekösszeütközési szabályhoz, tilalomhoz[5] egy újabb kivételt fogalmazott meg. Eszerint lényegében a felek közötti érdekösszeütközés, vagy annak lehetősége esetén is jogszerű ügyvédi tevékenység végzése mindkét fél számára egyazon ügyben, ha az ügyfeleknek az üggyel kapcsolatosan vannak azonos érdekeik is, az ügyfelek az összeütközés tudatában belegyezésüket adták ahhoz, hogy az ügyvéd a másik ügyfél javára is ügyvédi tevékenységet végezzen, az ügyvédi titoktartási kötelezettség megsértésének veszélye nem áll fenn, és az ügyvéd ésszerűen feltételezheti, hogy az érdekek összeütközése nem akadályozza meg abban, hogy „mindegyik ügyfél érdekeit a lehető legjobban képviselje” [vö. Üttv. 20. § (7) bek. a)-d) pontok].

Ez a szabályozás tartalmilag nagyrészt megfeleltethető az Európai Ügyvédi Kamarák Tanácsának (CCBE) érdekösszeütközésekkel kapcsolatos, 2016-os modellklauzulája 4. pontjának[6], amely azon a hagyományos angolszász megközelítésen alapul, amely az előzetes tájékoztatáson alapuló beleegyezés (informed consent) esetén lehetővé teszi ügyvédi szolgáltatás egyidejű nyújtását ellenérdekű felek számára egyazon ügyben, ha bizonyos feltételek fennállnak[7]. Az egyesült királyságbeli (egyik) szakmai felügyeleti szerv, a Solicitors Regulation Authority (SRA) hatályos iránymutatása[8] szerint ezek – az informált írásos beleegyezés követelményén túl – lényegileg a következők: a felek alapvetően közös érdekei és nagyfokú egyetértés a közös célhoz vezető utat illetően, a titoktartás biztosítottsága és a több fél javára való eljárás szakmai ésszerűsége, mely utóbbi kívánalmat a brit hatóság példákkal és esettanulmányokkal igyekszik konkretizálni.

E cikk kereteit szétfeszítené annak vizsgálata, hogy pl. – a cikkbeli tárgykörön belül a magyar gyakorlatban talán legtipikusabb – ingatlan-adásvételi szerződések[9] jogi alkufolyamatában jellemzően mely pontokon jelennek meg zéró összegű játszmák a felek között, csakúgy, mint annak elemzése, hogy az egyazon ügyön belüli ügyfélhalmozást merevebben tilalmazó és az azt közös fél-akarat esetén megengedő megközelítés mellett és ellen milyen társadalmi hasznossági érvek sorakoztathatók fel. Így alább csak azt a kérdést kívánom tovább boncolgatni, hogy a mindkét fél megbízása alapján okiratot szerkesztő magyar ügyvéd eljárása hogyan viszonyul a közjegyzői ügyleti okiratszerkesztéshez, és hogy az utóbbi esetén érvényesülő pártatlan jogi szolgáltatás koncepciója[10] összeegyeztethető-e az ügyvédi tevékenység elvi alapjaival, azaz hogyan lehetséges – ha lehetséges egyáltalán – az ellenérdekű felek érdekeit e kérdésekben egyszerre „a lehető legjobban” képviselni.

A közjegyzői okiratszerkesztéssel való összevetés keretében rögzíthető, hogy míg a közjegyző fő funkciója az okiratszerkesztés során az ügyleti képességgel és jogosultsággal kapcsolatos hibák, valamint az akarathibák kiküszöbölése, továbbá a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről való pártatlan tájékoztatás[11], addig az ügyvédnek fontos kötelessége és felelőssége az okiratszerkesztés során az ügyfele érdekeinek lehető leghatékonyabb képviselete is.

Az ügyvéd által végzett okiratszerkesztésnek tehát lényegi ismérve, jogszabályi követelménye az ügyfél érdekeinek való megfelelés, a megbízó érdekeinek érvényre juttatása (értelemszerűen a konkuráló érdekekkel szemben is), azaz egy jogszerű pártosság, szemben a közjegyzőktől jogszabályilag elvárt pártatlansággal. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint „elvtelen képviseletnek” minősül nem csak az, amikor az ügyvéd a jogszerűség határait is túllépő eszközökkel képviseli ügyfele érdekeit, hanem az is, amikor az ügyvéd a megbízója érdekeivel ellentétes érdekek egyidejű képviseletét is felvállalja[12].

További különbség, hogy míg a közjegyző e tevékenysége során a felek egyike által sem utasítható[13], az ügyvéd köteles a megbízója utasításait – meghatározott kivételekkel – követni. Mit tehet tehát az ügyvéd, ha egyazon ügylet szerződő feleitől a tranzakció folyamatának egy pontján ellentétes utasításokat kap, és az ellentétes utasításoknak nincs kölcsönösen előnyös feloldása? Hogyan teljesíti ilyenkor az ügyvéd azt a jogalkotói elvárást, hogy „kizárólag az ügy szolgálata érdekében cselekedjen[14], azaz, hogyan cselekedjen egymást kizáró „ügyek” (ügyfélérdekek) kizárólagos szolgálatában?

A problémára az Üttv. 20. § (8) bekezdése azt a megoldást kínálja, hogy ha az ügyvéd azt állapítja meg, hogy az ügyvédi tevékenység (már) „nem lenne vállalható” egyidejűleg mindkét (vagy több) ügyfél vonatkozásában, vagy annak feltételei (már) nem teljesülnek, akkor mindegyik érintett ügyféllel köteles az összeférhetetlen ügyre a megbízást megszüntetni. Tekintve azonban, hogy az Üttv. 35. § (3) bekezdésének klaudikálóan kógens rendelkezése szerint a megbízásnak az ügyvéd általi felmondása esetén a felmondási idő 15 nap (melynél a felek csak hosszabb időt köthetnek ki, rövidebbet nem), figyelemmel továbbá arra, hogy ugyanezen szakasz szerint a megbízott ügyvéd a felmondási idő alatt is köteles a megbízó érdekében eljárni, a megbízás megszüntetésére vonatkozó, fentebb idézett szabály jelen formájában az akut érdekösszeütközéses helyzet késedelem nélküli feloldására sok esetben alkalmatlan.

Ez is azt mutatja, hogy a pártatlan, érdeksemleges okiratszerkesztésnek az ügyvédi praxisba illesztése csak nehézkesen biztosítható, és ha mégis sikerül, akkor is idegen testként mozog az ügyvédi tevékenységek szabályrendszerének közegében. Ez lényegileg abból fakad, hogy az ügyvédi tevékenység alapvetően ügyfélérdek-érvényesítő, sőt ügyfélérdek-maximalizáló funkciója nehezen egyeztethető össze egyazon ügylet kapcsán több ügyletkötő fél érdekeinek egyidejű képviseletével. A viszonyok szerencsés alakulása esetén természetesen előállhat olyan helyzet, hogy az ügylet tárgyi körülményei és az ügyfelek megfogalmazott elvárásai alapján megszerkesztett okirat mindkettőjük érdekeit egyformán a legjobban szolgálja. A gyakorlatban azonban sokszor inkább egy kimondatlan – és sokszor nem is tudatos – érdek-összeegyeztetést, érdekegyensúlyozást láthatunk, amely az ügyfélérdek „minden törvényes eszközzel”[15] való érvényesítése szempontjából már aggályos lehet, hiszen az ügyvéd okiratszerkesztő tevékenysége körében ilyenkor egyfajta kompromisszumkereső funkciót ölthet magára, amelyre azonban az Üttv. voltaképpen nem hatalmazza fel. (Természetesen az ügyvéd engedhet megbízója érdekeiből, törekedhet kompromisszumra és érdekegyensúly megteremtésére, azonban kizárólag az ügyfele erre irányuló – ügyvédi tájékoztatás nyomán kialakított, vagy annak ellenére is fenntartott – instrukciója alapján.)

Ha tehát az ügyvéd okiratszerkesztő munkája során – a közjegyzőkhöz hasonlóan – kizárólag a jogügylet lényegéről és a jogkövetkezményekről való tájékoztatásra, valamint az akarathibák, az ellentmondások és többértelmű rendelkezések továbbá a jogszabályba ütközés kiküszöbölésére és a joghatás kiváltására való alkalmasság biztosítására törekszik, akkor jellemzően nem tesz eleget a minden törvényes eszközzel való érdekérvényesítésre vonatkozó szabályozói elvárásoknak. Ha viszont ezen túlmegy, és az egyik szerződő fél helyzetét optimalizálni igyekszik (pl. egy további szerződési biztosíték beillesztésével), ezzel sok esetben a másik fél helyzetét szükségszerűen legalábbis szuboptimálissá teszi, ekként pedig az Üttv. 20. § (7) bekezdés d) pontjából következő azon követelményt sérti meg, hogy mindegyik ügyfél érdekeit „a lehető legjobban” képviselje.

Az ügyvédi okirat-szerkesztés éppen azzal és annyiban tud többet, mást adni az ügyfélnek, mint a közjegyzői okiratszerkesztés, hogy az ügyvédet nem köti a pártatlanság és a részrehajlás nélküli eljárás törvényi elvárása, sőt, éppen ellenkezőleg: őt az ügyfele érdekének minden törvényes eszközzel való érvényesítésének az elvárása köti. Így az ügyvéd a jogügylet-biztonsági szempontok érvényesítésén és akarathibák kiszűrésén túl (melyekre az ügyvédi ellenjegyzés, illetve az azt megelőző eljárás szolgál) azt a szolgáltatást is nyújtja az ügyfele számára, hogy a megszerkesztett okirat a körülményekhez és alkupozícióhoz képest szakmai megítélése szerint a lehető legjobban érvényre juttatja az ügyfél érdekeit. A közjegyzői okiratszerkesztés – a pártatlansági követelményből fakadóan – erre nem lehet hivatott, a közjegyző az ügyfél érdekét legjobban szolgáló megoldás kidolgozása helyett a jogszabály tartalmára és a jogszabályi lehetőségekre vonatkozó részrehajlás-mentes tájékoztatással tud szolgálni a felek számára. A felek lehetősége eldönteni, hogy számukra a közösen megcélzott ügyleti okirat kapcsán a közjegyzői pártatlanság bír nagyobb értékkel (akár azon az áron, hogy a pártatlansági követelmény korlátja miatt a fél-érdek korlátozottabban érvényesülhet), vagy az ügyleti érdekeik lehető legteljesebb érvényre juttatásának adnak prioritást. Az utóbbi esetben a felek ügyvédei, mint a saját ügyfeleik szempontjai és érdekei iránt kötelezően elfogult személyek szakmai érvei összefeszüléséből (vagy összeilleszkedéséből) születik meg a felek szerződésbeli pozíciója, rögzülnek jogaik és kötelezettségeik. Az egy ügyvéd felek általi együttes megbízása egy hibrid megoldás, mely esetben a jogszabályilag ügyfélérdek-maximalizálásra modellezett ügyvéd kvázi-közjegyzőként, pártatlanul igyekszik eljárni úgy, hogy egyik megbízó érdeke se érvényesüljön a másik fél érdeke rovására, de közben azért a vele, mint ügyvéddel szembeni elvárásoknak megfelelően mindkét ügyfél érdeke a lehető legjobban érvényesüljön. Ennek az elvárás-kombinációnak a teljesíthetősége a fentebb írtak szerint mind logikailag, mind gyakorlatilag kérdéses.

Összefoglalóan elmondható, hogy az ügyvéd alapvetően akkor tud aggálytalanul eleget tenni az ügyfél-érdek lehető legteljesebb érvényre juttatására vonatkozó elvárásnak, ha nem fogad el megbízást egyidejűleg több olyan ügyféltől, amelyek kapcsán a minden törvényes eszközzel való érdekérvényesítés előreláthatóan csak egymás rovására érvényesülhet. Ha pedig ennek alacsony valószínűsége folytán – élve a jogszabály adta lehetőséggel – mégis vállal, de a megbízás ellátása folyamán bekövetkezik az érdekösszeütközés, akkor kulcsfontosságú számára, hogy haladéktalanul ki tudjon lépni az ügyvédetikailag fenntarthatatlan helyzetből. A fentebb írtak szerint ennek biztosítására az Üttv. 20. § (8) bekezdésének a megbízás minden érintett féllel való megszüntetésére vonatkozó előírása önmagában jelenleg azért nem alkalmas, mert az Üttv. 35. § (3) bekezdése 15 napnál rövidebb felmondási idő kikötését nem teszi lehetővé az ügyvéd számára, és amely felmondási időn belül a megbízó érdekében való eljárás törvényi kötelezettsége (és az ügyfél-érdek minden törvényes eszközzel történő érvényre juttatásának etikai elvárása) alól az ügyvéd nem mentesül. Ahhoz tehát, hogy az Üttv-nek a cikkben tárgyalt érdekkonfliktusos helyzetből való kilépésre jogosító és egyben kötelező előírása valóban kellő időben teljesíthető legyen, szükséges lenne az Üttv. 35. § (3) bekezdésének oly módon való kiegészítése, hogy az az Üttv. 20. § (8) bekezdésének második mondata szerinti esetekben lehetővé tegye a megbízás azonnali megszüntethetőségét (ennek érvényes kiköthetőségét), vagy azt, hogy ilyen esetekben a megbízott csak annyiban jogosult és köteles a felmondási idő alatt is az egymással érdek-összeütközésbe került ügyfelei érdekében és utasításai szerint eljárni, amennyiben az a többi érintett ügyfele egyikének sem okoz érdeksérelmet.

Nagy és Trócsányi logo

[1] Ld. 3179/2018. (VI. 8.) AB határozat, 3/2021. (I. 7.) AB határozat.

[2] Az ügyvédi rendtartás tárgyában hozott 1937. évi IV. törvénycikk és az ügyvédi hivatás gyakorlásáról és az ügyvédek szervezeteiről szóló 1958. évi 12. törvényerejű rendelet nem tartalmazta kifejezetten ezt a tilalmat.

[3] 25. § (1) Az ügyvéd a megbízójával szemben mástól megbízást nem vállalhat el.

[4] Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat 5/14. pontja szerint: „Ha az ügyvéd felek megbízásából szerződéskötésében [sic] működik közre, és azok részére együttesen fejt ki okirat-szerkesztési tevékenységet, akkor az ilyen szerződésből keletkező jogvitákban egyik fél képviseletét sem láthatja el, kivéve ha az ellenérdekű felet a szerződéskötésnél másik ügyvéd képviselte”. A rendelkezés az etikai kódex 5/2008. (XI. 27.) MÜK Szabályzattal történő módosítását követően is hatályban maradt.

[5] 2017. évi Üttv. 20. § (1) Az ügyvéd, az európai közösségi jogász és a külföldi jogi tanácsadó (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: ügyvéd) nem vállalhatja ügyvédi tevékenység végzését olyan ügyfelek számára, akiknek az érdekei egymással ütköznek, továbbá akkor sem, ha az ügyfél érdekei az ügyvédnek az ügyön kívüli saját érdekeivel összeütköznek. E tilalom akkor is alkalmazandó, ha az érdekek jövőbeli összeütközése előrelátható.

[6] 4. „A lawyer may assist or act on behalf of two or more clients in situations of conflict of interests or potential conflict of interests only if: (a) the different clients have a common interest in relation to that matter; and (b) the clients have given their informed consent; and (c) the duty of confidentiality is not put at risk; and (d) the lawyer considers that the conflict of interests or potential conflict of interests does not prevent him or her from acting in the best interests of all such clients.” Ld. CCBE Model Articles of Conflict of Interest (2016), beépítve a CCBE Model Code of Conduct for European Lawyers (2021) modellszabályzatba (10-11. o.).

[7] Megjegyzendő azonban, hogy mind az egyesült királyságbeli SRA, mint az egyesült államokbeli ABA (American Bar Association) vonatkozó szabályzata utal azokra a „non-consentible” esetekre, amikor ügyféljóváhagyás mellett sem megengedett az ügyvállalás.

[8] SRA Guidance – Conflict of Interest. https://www.sra.org.uk/solicitors/guidance/conflicts-interest/

[9] „[E] szabály [ti. az Üttv. 20. § (7) bek.] hatálya alá eshetnek azok az esetek, mikor egy szerződés, tranzakció ellentétes pozíciójú, így potenciálisan ellenérdekű felei (pl. vevő és eladó) egy ügyvédet kívánnak megbízni a lebonyolítással” – Üttv. előterjesztői indokolás.

[10] Vö. a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 1. § (1) bekezdés: A törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőket, hogy a jogviták megelőzése érdekében pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak. Továbbá: 2. § (2): A közjegyző az ügyekben részrehajlás nélkül, hivatását személyesen gyakorolva köteles eljárni.

[11] Részletesebben: a felek személyazonosságának ellenőrzése, ügyleti képességükről, jogosultságukról és szándékukról való meggyőződés, a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről való tájékoztatás, világos és egyértelmű írásba foglalás, az ügyleti akarat és az okiratban kinyilvánított akarat egyezőségéről való meggyőződés, továbbá a joghatás kiváltására való alkalmasság biztosítása. Vö. a Kjtv. 120-121. §-aival.

[12] Ld. különösen: 365/B/2000. AB határozat, 3179/2018. (VI. 8.) AB határozat.

[13] Vö. a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 2. § (1) A közjegyző az eljárása során csak a törvénynek van alávetve, és nem utasítható.

[14] Üttv. előterjesztői indokolás.

[15] „[A]z ügyvédi tevékenység gyakorlója köteles igénybe venni minden törvényes eszközt ügyfele jogai és jogos érdekei érvényesítéséhez. Az ügyvédi hivatás etikai szabályiról és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat 2.1 pont.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 22.

A releváns piac-meghatározás jelentősége az EU versenyjogának állami támogatási jogában

A releváns piac kifejezése a lehető legmindennapibb fordulat a versenyjogban, azonban leginkább az antitröszt területén taglalják, az állami támogatások joga vonatkozásában a legtöbb szakirodalom és gyakorló jogász adós és néma marad. Lássuk, hogyan szomszédosak egymással a versenyjog alterületei a releváns piac határai mentén, s hogyan válik a releváns piac meghatározása perdöntővé a versenyjog kevésbé ismert területén is.