Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Egy fesztivál résztvevői tömeges ételmérgezést kapnak, mert az ellátást biztosító társaság romlott ételt forgalmazott… Egyes Balaton-környéki éttermek megállapodnak, hogy ételeiket meghatározott minimum-áron értékesítik… Három órát meghaladó késéssel érkezik a 143 főt szállító repülőgép Budapestre… Ezek a félig-meddig hipotetikus esetek mindegyikében kár érte az érintett polgárokat, igényük bírósági érvényesítése azonban sokszor nehézkes vagy elmarad, mert egyenként nem tekintik lehetségesnek és ésszerűnek a perlést, vagy talán a velük szemben elkövetett jogsértés tényét sem ismerik fel.
Az új polgári perrendtartás koncepciója, amelyet a Kormány 2015. január 14-én fogadott el, szabályozási célként tűzte ki a csoportper hazai szabályainak megalkotását [II.2. pont]. A részletes előterjesztés az egyéb eljárási hatékonyságot elősegítő tényezők között részletezi a szabályozás indokait és céljait, kétségtelennek tekintve azonban a megalkotás szükségességét. [Részletes előterjesztés II.2.b) pont] A koncepció utal a külföldi mintákra, a tipikus és tömeges jogsértések sok esetben eljárás nélkül maradására, a csoportper költséghatékonyságára. A problematikus és kifejezetten rendezendő kérdések közül pedig említi az érvényesíthető igények körét, a perlésre való felhatalmazás kérdését, a csoportba való belépés/kilépés, a csoport belső viszonyai, velük való elszámolás kérdéskörét és nem utolsósorban a res iudicata objektív és szubjektív korlátait. A koncepció végül utal arra, hogy az Európai Bizottság által elfogadott ajánlás [2013/396/EU Bizottsági Ajánlás] tartalmi keretet biztosít a megalkotandó intézményre nézve. A Kormány koncepciója beemeli a Kodifikációs Szerkesztőbizottság által kimunkált Javaslat csoportperre vonatkozó szabályozási alternatíváit, amelyek jogalkotói döntést látnak indokoltnak a csoportper külön törvénybe vagy a perrendtartásba iktatásáról, utóbbi esetben a felek szabályozásánál vagy különleges perként való szabályozásáról. A Szerkesztőbizottság is utalt arra a fontos kérdésre, hogy milyen tárgyi hatállyal kell megalkotni az intézményt, valamint határozottan állást foglalt az ún. opt-in vagyis bejelentkezésen alapuló modell mellett. A Koncepció által magáévá tett szerkesztőbizottsági ajánlások tehát szintén befolyásolják a jogalkotás menetét.
Arctalan tömeg vagy azonosított pertársak
Melyek tehát immár azok a fogalmi kérdések, szabályozási csomópontok és irányok, amelyek a szövegre lényeges befolyással lesznek, amik alapján immár a szövegezés munkájának kell elkezdődnie. Elsőként egy dogmatikai problémát említek, ami sok részletszabályra lesz kihatással: az azonosítottság kérdését. A csoportos igényérvényesítés nem volt ismert a német–magyar perjogi dogmatika aranykorában, a 19–20. század fordulóján, így az ahhoz szükséges dogmatikai alapokat mindeddig nem rakták le, sőt: a perviszony modellje egy felperes egy alperes elleni jogvitájára lett lefektetve, és bár a többesség természetesen jelentkez(het)ett a perben, a meghatározatlanság elkerülendő, szinte teljességgel tilos volt [vö.: Magyary Géza: Magyar Polgári Perjog, Franklin Társulat, Budapest, 1939, 162–164, 176.]. Az azonosítottság elve kéz a kézben jár a rendelkezési joggal: az a személy jogosult a per megindítására, aki a vitában anyagi jogi szempontból érdekelt vagy legalább ezt állítja magáról és csak olyan személlyel szemben hozható ítélet, akivel szemben ő kifejezetten kéri. A felperes determináltsága az anyagi jogi érdekeltségben nyilvánul meg, az alperes személyét pedig a felperes determinálja a keresetindítás aktusával: a meghatározottság tehát immanens része a per dinamikájának.
A kollektív igényérvényesítés viszont máshogy veti fel a kérdéseket, különösen nemzetközi összehasonlításban. Az Egyesült Államok class action-je széles, személyükben azonosítatlan csoportok nevében való fellépést tesz lehetővé, így érvényesítve a csoport erejét és szolgálva olyan jogalkotói célokat, mint a jogszabályok érvényesítéséhez fűződő elrettentő hatás, ill. a bírósághoz jutás fokozása. Az elrettentő hatás abban nyilvánul meg, hogy a potenciális jogsértőknek azzal is számolnia kell, hogy a korábban hatékonyan érvényesít(het)etlen követeléseket immár tömegesen fogják velük szemben érvényesíteni; a bírósághoz jutást pedig azzal segíti a törvényi lehetőség, hogy a tömegeket becsatornázza az ilyen eljárásba. További fontos jogalkotói elvárás egy ilyen intézménnyel szemben, hogy az igazságszolgáltatási hatékonyságot azáltal növelje, hogy azonos vagy nagyban hasonló ügyek esetén a felesleges, redundáns perfolyamatokat kiiktassa, egy eljárás keretében valósítsa azokat meg, így időt és forrásokat megtakarítva. A személyi azonosítatlanság akként nyilvánulhat meg, hogy a bíróság a pontosan (pl. térben és időben) behatárolt class-ra nézve hoz ítéletet (hagy jóvá egyezséget), amely végrehajtásához azonban már szükséges lesz az egyedi azonosítás. Az USA joggyakorlata szerint elegendő az eljárás lefolytatásához, egyezségkötéshez esetleg ítélethez a csoportot meghatározni pl. akként hogy a 2012. január 1-je és 2013. december 31-e között ÉRTÉKPAPÍR Nyrt. által kibocsátott kötvényt jegyző természetes és jogi személyek; ez a csoport nyilvánvalóan egy véges, de még nem azonosított személyi kört alkot, akikre nézve tipikusan egyezség, de végső soron ítélet is születhetik. Ahhoz azonban, hogy a marasztalást végre lehessen hajtani, a tényleges felpereseknek igazolniuk kell, hogy a csoportképzés feltételeinek megfeleltek, példánk szerint a meghatározott időszakban a kérdéses cselekményt végezték. Vagyis a tényleges kielégítési fázisban még az amerikai megoldás is az opt-in rendszert alkalmazza: kártérítéshez csak az jut, aki valóban jelentkezik is azért és a feltételeknek is megfelel.
A német KapMuG [<<http://www.gesetze-im-internet.de/kapmug_2012/index.html>>], amely a szerkesztőbizottsági munka szerint modellértékű lehet, azonban – a német dogmatikai igényesség példájaként – olyan megoldást alkalmaz, amely már a per során sem hagy teret az azonosítatlanságnak. A nyilvános tőkepiaci forgalomban álló értékpapírokra vonatkozó hamis, félrevezető vagy elmulasztott állításokból fakadó károkkal összefüggő modelleljárásról szóló törvény tárgyi hatálya erősen korlátozott, az említetteken felül az ilyen információ használatából vagy tisztázásának elmaradásából, illetve a vállalati egyesülésekkel kapcsolatos értékpapír adás-vételi szerződések teljesítésére irányulhat. S ami az elvi alapkérdés szempontjából legfontosabb: csak olyan személyekre nézve engedi meg a modelleljárás eredményének kiterjesztését, akik maguk is elhatározták, hogy azt kívánják. Az ilyen személyeknek a korábbi szabályok szerint pert kellett indítaniuk, amelyet mindaddig felfüggesztettek, amíg a mintaeljárás jogerősen be nem fejeződött [KapMuG §8]. Az intézményt e szempontból számos kritika érte kevéssé hatékony volta miatt, így azt 2012-ben úgy változtatták meg, hogy mindazoknak, akik korábban egyéni keresetet nem nyújtottak be, elegendő egy nyilatkozatot intézni a modelleljárást elbíráló fellebbviteli bírósághoz, aki nyilvántartásba veszi az igényt.
|
HMJ – Hatályos Magyar Jogszabályok három nyelven |
|---|
|
Több mint 350 jogszabály, több mint 120 Legfelsőbb Bírósági határozat rendelkező része, a kettős adóztatásról szóló egyezmények jelentős része, több mint 100 Legfelsőbb Bírósági állásfoglalást, több mint 120 Versenytanácsi határozat három nyelven. Az új Jogtáron online módon is elérhető. |
Belépést megkívánó vagy kilépést engedő rendszer
A kérdés nagyban összefügg a sokat emlegetett ún. opt-in/opt-out, magyarítva: belépés/kilépés fogalmával. Ez lényegében nem más, mint a csoportképzés módszere. A kollektív igényérvényesítés alapkérdése a költséghatékonyság: ha a csoport felállítása és fenntartása, menedzselése túlságosan magas összegeket emészt fel, akkor az meggátolhatja az eljárást. Az amerikai szövetségi eljárás kötelező, ill. kilépést engedő típusú eljárásokat ismer [Udvary Sándor: Az amerikai class action elméleti háttere és jogszabályi konstrukciója, in: Codificatio processualis civilis, Studia in Honorem Németh János II. (Varga István szerk.), ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2013. 449–488.], amely előbbi egyáltalán nem teszi lehetővé a megállapított csoport tagsága számára, hogy kikerüljön az eljárás hatálya alól. Az opt-out, vagyis kilépést engedő típusban pedig az eljárás folyamán kapott értesítés alapján dönthet úgy a csoport tagja, hogy kiveszi magát az eljárás potenciális előnyei alól (mivel a költségekért az ottani szabályok miatt nem lenne felelőssé tehető) vagy válasz nélkül hagyva a felhívást tagja marad a csoportnak – legyen az eljárás érdemi eredménye számára előnyös vagy hátrányos. A kötelező vagy legalább a kilépést engedő eljárás hatalmas előnye, hogy a csoport szervezése csekély költségekkel jár, hátránya viszont – és ezzel az amerikai eljárásjog is megküzdött – hogy a bírósághoz fordulás joga szempontjából aggályos. Ott azzal hidalták át ezt a problémát, hogy csak akkor fogadható be valamely kereset class action-ként, ha biztosítható a távollévő személyek érdekeinek megfelelő képviselet.
Az opt-in, vagyis belépést megkívánó rendszer a kontinensen terjedő kollektív igényérvényesítési eszközökre jellemző inkább, és a költséghatékonysággal szemben a rendelkezési jog elsőbbségét ismeri el: csak abban az esetben engedi meg a csoporthoz való csatlakozást, ha a vélt anyagi jogi jogosult maga nyilvánítja ki ebbéli akaratát. Ennek szélsőséges esete volt a KapMuG eredeti verziója, amely teljes perindítást követelt meg az érdekelt féltől, míg a módosított mai szöveg egy egyszerűsített nyilvántartásba vétellel teszi könnyebben elérhetővé az eljáráshoz való csatlakozást. A német megoldás azonban valójában kevésbé kollektív igényérvényesítési eszköz, mint inkább teszteljárás, amely a jogerő kiterjesztését célozza anélkül, hogy abban a konkrét teszteljárásban az adott felfüggesztett eljárás alanya ténylegesen részt vett volna (bár alkotmányossági megfontolások miatt még a felfüggesztett perek alanyai is élveznek korlátozott eljárási jogokat a modellperben). A tényleges belépést engedő eljárásban a csatlakozó felperes e nyilatkozatával a már felállított csoport tagja lenne, növelve annak létszámát, de nem változtatva annak belső struktúráját, képviseletét, bírósággal és más személyekkel való kapcsolattartása módját.
Szempontunkból mi a fontos következtetés tehát? Önmagában az azonosítottság dogmatikai aggálya, de ezen felül az alkotmányossági követelmények prudens megközelítése azt teszi a jogalkotó számára elérhető alternatívává, hogy opt-in, belépést engedő csoportos igényérvényesítési módot alkalmazzon. A rendelkezési jog alapvető jog, amit anyagi jogi felhatalmazás is csak az Alaptörvény keretein belül írhatna felül. Ráadásul abból a szempontból is óvatosabb az opt-in rendszer választása, hogy az USA tapasztalatok alapján a kötelező, ill. a kilépést engedő eljárási rend volt egyike azon okoknak, amely miatt a class action intézménye vitatott jelenséggé vált, olyan pozitív jellemzői ellenére, mint a polgárokat ért jogsérelem tömeges orvoslása. A class action azért kerülhetett rossz megítélés alá, mert nem lehet eloszlatni azt a képet róla, hogy nem a képviselt felek igényérvényesítése az elsődleges célja, inkább a jogi képviselő kényelmének és anyagi érdekeinek szolgálata. A rendelkezési jog klasszikus negatív tartalma, amely szerint a polgár mellőzheti is az őt megillető igény érvényesítését, új fényben tűnik fel akkor, amikor valakit akarata nélkül segít meg egy bírósági pert kezdeményező csoport – előnyeiből szívesen részesedik, de hátrányos következményei már óva inthetik.
A távollévő felek kockázatai, pozíciója
Lehetnek-e hátrányos jogkövetkezményei annak a döntésnek, hogy valaki ilyen csoport tagjává kíván válni? A talán furcsa kérdésfeltevés eredője az előbb említett rendelkezési jogban rejlik: minden felperes még a perindítás előtt megvizsgálja a perindítás kockázatait, a pernyertesség esélyeit és várható gazdaságosságát, majd a perben – esetleg jogi képviselője ellenőrzésén keresztül – személyes döntései sorozatával irányítja az eljárást, amelynek végén felsejlik a pervesztesség réme… Ez pedig hátrányos anyagi jogi szempontból, mert a res iudicata hatásával lezárja addig függő jogviszonyát, ill. perjogi szempontból, mert perköltség-megtérítési kötelezettsége keletkezik a pernyertes féllel szemben. Az nem lehet kérdéses, hogy a csoportos perben hozott ítéletnek, de ugyanúgy a német minta szerinti modelleljárás eredményének mindenképpen ki kell hatnia a perben álló felekre, épp az alperes védelmét szolgálja, hogy a felperesi csoport tagjainak meg kell nyugodniuk az elutasító ítéletben is. Megjegyzendő, hogy egy gyenge kereset, várható elutasító ítélet esetén éppen az alperes érdeke lenne, hogy a csoport minél szélesebb személyi kört öleljen fel, ad absurdum kilépést engedő vagy akár kötelező csoportképzés lenne számára ekkor a legjobb, hiszen a csoport minden tagja elesne az adott igény további érvényesítésétől. Egy majdani opt-in rendszerű perben tehát előfordulhat az a furcsa, de taktikus magatartás az alperes részéről, hogy – bízva védekezése sikerében – maga is közreműködik a belépés sikerében.
Udvary Sándor
Az anyagi pervesztés kockázatánál fontosabb azonban számunkra az eljárási kockázat: a perköltség viselésének kérdése. Az USA szövetségi eljárási rendjének komplex vizsgálata arra az eredményre vezet, hogy a jellemzően sikerdíjat kikötő felperesi jogi képviselő maga előlegezi és viseli (!) is pervesztesség esetén a felperesi oldal költségeit (az alperes pedig saját költségeit), a csoport tagjainak tehát sem előlegezni, pervesztesség esetén pedig viselnie sem kell perköltséget. Csoporthoz csatlakozásuk, ill. abban való bennmaradásuk kockázata tehát az anyagi jogi kérdésre redukálódik, ami viszont eleve egy elvont, jellemzően igen alacsony megtérülési rátával kecsegtető esély, egy szám volt számukra: 20% eséllyel nyerhet 5000 Ft-ot. Az amerikai eljárás ezt még azzal is megtámogatja, hogy a csoportban való bentmaradást teszi főszabállyá és a kilépéshez követel meg aktivitást. A maradásnak nyomatéka van, kockázata nincsen: minden adott a nagy (ahogy fentebb olvashattuk: absztrakt) csoportok képzéséhez, a class action virágzásához – aminek előfeltétele persze a pertárgyérték akár 30%-át is kitevő sikerdíj ígérete…
Az európai jogalkotó egyik legfontosabb célja a kollektív igényérvényesítési eszköz olyan megalkotása, amely kizárja vagy minimalizálja a visszaélési lehetőséget, ennek egyik eszköze a perköltségviselés kérdéskörének rendezése. Az Ajánlás 13. pontja szerint a „tagállamok biztosítják, hogy a kollektív jogsértési per vesztes fele megtérítse a pernyertes fél által viselt szükséges jogi költségeket («a vesztes fizet» elve)”. A KapMuG §24 sem tér el a vesztes fizet elvétől, hanem azt a specialitást rendezi, hogy a modelleljárás költségei hogyan fognak kihatni a felfüggesztett eljárásokra. Erre azért kerül sor, hogy ne csak a bíróság által kiválasztott modellfelperes viselje siker esetén is a költségeket, hanem az érdekeltség arányában eloszoljon az a kedvező eredményből részesedő további érdekeltek között. Pervesztesség esetén pedig az alperes megtérítendő költségei oszlanak el ugyanilyen (pro rata) módon. Az európai elvárások alapján tehát a Pp. ma ismert főszabálya továbbra is irányadó lesz a kollektív igényérvényesítés tekintetében, s azt a német mintára kell majd finomhangolni, hogy elkerülhető legyen az ún. potyázás (amikor is a csatlakozó felek nem hordoznának perköltség-viselési kockázatot). A másik hatása ennek a szabálynak az lesz, hogy a rendelkezési jogával élő, csatlakozni kívánó felperesnek mérlegelnie kell majd az eljárási kockázatot is, ami vélhetően csekélyebb csatlakozási hajlamot fog szülni és csökkenti a tényleges megindítandó eljárások számát… összhangban az európai elvárásokkal: inkább kevesebb kollektív igényérvényesítést, mint túlságosan elharapózót.
Cui prodest?
Alapvető kérdése a kollektív igényérvényesítésnek, hogy ki indíthatja az eljárást? A class action egyéni perindításon alapuló tiszta reprezentatív eljárás, ahol is a csoport egy tagja minden más tag nevében – azok beleegyezése vagy akár megkérdezése nélkül – megindítja az eljárást. Az eljárás viszont ténylegesen jellemzően a jogi képviselő kezdeményezésére (és kockázatviselésével) indul, aki sokszor maga választja a megfelelő reprezentatív felperest – ez pedig arra vezethet, hogy az ilyen „stróman” a jogi képviselőt ténylegesen ellenőrizni sem tudja; kétely merülhet fel, hogy a jogi képviselő a csoportot vagy inkább saját érdekeit képviseli. Az Ajánlás ennek elkerülése végett képviseleti kereset indítására csak kifejezetten licenccel rendelkező nonprofit szervezeteket jogosítana fel, amelyek kellő erőforrásokkal rendelkeznek és közérdekű céljaik a perindítással összeférnek. A reprezentatív típusú eljárás megalkotása esetén a magyar jogalkotó nyilvánvalóan az utóbbi mintát fogja követni.
A német modelleljárás viszont nem reprezentatív típusú; bármelyik olyan folyamatban lévő per felperese vagy alperese kérheti a modelleljárást, aki igazolni tudja, hogy a modelldöntés az azonos tárgyú perekre is érvényesülhet és ügye tipikus [KapMuG §2(3), §3(1)]. Ha a modelleljárást a bíróság befogadja, mert legalább további kilenc azonos tárgyú kérelem érkezett, a más ilyen tárgyú pereket felfüggesztik, kivéve ha azon perekben a fél harminc napon belül keresetét visszavonja. Ha továbbra is fél marad felfüggesztett eljárásában, azzal aláveti magát a majdan megszületendő modelldöntésnek (vagy megkötésekkel – egyezségnek), cserébe „érdekelt fél”-ként része maradhat az eljárásnak. A modellfelperesnek megfelelően kell képviselnie az ügyet, mert ellenkező esetben a bíróság maga dönthet úgy, hogy másik féllel helyettesíti őt – az eredeti kérelmezőt érdekelt féllé visszaminősíti, egy megfelelő érdekelt felet viszont modellfelperessé felminősít [KapMuG §9(4)]. Az egyéb érdekeltek részt vehetnek az eljárásban, de eljárási jogaik csökkentettek.
Ügyvédkényszer – de ki nyer?
A jogalkotás számára fontos, bár nyilvánvaló módon eldöntendő kérdés a jogi képviselet. Nem lehet kérdéses – és a kodifikációban eddig véleményt nyilvánító minden fórum is így látta –, hogy ilyen eljárás folyamán az eljárás minden szakaszában és az eljárás bonyolultsága, kockázatos volta miatt mindkét fél számára kötelező jogi képviseletet kell előírni. Ami sokkal érdekesebb kérdés, hogy bármely ügyvéd rendelkezzék-e képviseleti jogkörrel ilyen speciális per indítására, vagy – hasonlóan a perindító személyéhez szabható feltételekhez – elő kell-e írni szakmai és/vagy anyagi megfelelési mutatókat e nagy kockázatokkal bíró pertípus viteléhez? Az utóbbi változatot támogatja az a körülmény, hogy a megfelelő képviselet biztosításának egy előzetes, nem a bíróság által a tényleges képviselői magatartás ellenőrzése körében vizsgálandó szintje lehetne, szűrőként funkcionálna. Ellene szól, hogy már a mechanizmus működésének kezdetén piackorlátozó intézkedésként működne a jogi képviselők számára.
Talán túlságosan is előreszalad a gondolkodás, ha azt kívánjuk megvizsgálni, hogy hány azonos tárgyú eljárás indulhat? Reprezentatív eljárás választása esetén, ha az opt-in rendszer mellett dönt a jogalkotó, akkor látni kell, hogy eljárási fék beépítése nélkül a perindítási szabadság gyakorlásaként párhuzamosan több eljárás is lenne indítható. Tényleges korlát lenne viszont az európai típusú legitimáció bevezetése, ha ugyanis csak meghatározott szervezeteket jogosít fel a jogalkotó ilyen kereset indítására, azok lényegében monopolhelyzetben lennének kollektív keresetek indítására az adott, pl. pénzügyi fogyasztóvédelmi perindítási tárgykörökre nézve. A német modelleljárás viszont egyértelmű ebből a szempontból, mivel az ilyen eljárás befogadása esetén minden, akár már párhuzamosan folyó eljárást is „állóra fékez” és csak a jogerős modelldöntés esetén engedi folytatni. A jogalkotói választást az eljárási gazdaságosság szempontjának kell majd befolyásolnia, hiszen az egész intézmény bevezetésének a célja az igazságügyi erőforrások hatékonyabb felhasználása.
Az eljárás menedzselése
Az eljárás menete sok nyitott kérdést hordoz. Eleve ilyenként kell megindítani a pert, vagy a tömegesen ténylegesen megindított perekből kell egy eljárást képezni – ez modellválasztás kérdése. Az Ajánlás alapján inkább követhetőnek tűnik a képviseleti keresetként megindítható különleges per, de német mintájú perjogi rendünkben a modelleljárás is meggyökereztethető. A részletszabályok tekintetében azonban a hatékonyságot az eljárási garanciákkal kell ötvözni: semmit nem érne egy olyan tömeges perlési eszköz, amely a pertársasághoz képest valamilyen előnnyel nem bír. Ez a hatékonysági előny pedig a tömeg egy hangon való megszólaltatásában nyilvánulna meg talán leginkább: a szabályozásnak azt kell biztosítani, hogy a csoportot képviselő szervezet csatornázza be a tagok érveit, felszólamlásait. De még a modelleljárásban is korlátozandók a modellfelperesen kívüli érdekelt tagok eljárási jogai, legfeljebb egy alkotmányosan megengedhető, a tisztességes eljárást biztosító szintre.
A 100 leggazdagabb 2015 |
|---|
|
Tíz új névvel, a legbefolyásosabb magyarok legújabb listájával és exkluzív interjúkkal, információkkal megjelent a 100 leggazdagabb 2015-ös kiadása. |
Az eljárások az amerikai tapasztalat szerint szinte kivétel nélkül egyezséggel érnek véget, a holland eljárástípus eleve csak egyezségkötésre vehető igénybe. A magyar megoldásnak – az Ajánlással összhangban [ld. 25–28. pontokat] – ösztönöznie kell az egyezségkötést, azonban okulva a külföldi tapasztalatokból, az egyezség jóváhagyása során a jogszerűségen túlmutató feltételek vizsgálata is indokolttá válhat. Egy mégoly jogszerű egyezség is sértheti vagy biztosíthat kevesebbet a távollévő, csak képviselőjükön keresztül megszólaló felek tényleges érdekeinél. Az USA-ban ezért a bíróság ellenőrzi az egyezség tisztességességét, ésszerűségét és megfelelőségét is [F. R. Civ. Proc. Rule 23(e)(2)], de a német modelleljárásban is különös feltételeket vizsgál a bíróság [KapMuG §18]. Ugyanakkor a bíróságot fel kell ruházni az ellenőrzéshez szükséges eszközökkel, akár szakértő kirendelése is szükséges lehet annak alátámasztására, hogy a felek által közösen előterjesztett egyezségi ajánlat a törvényességen túlmutató feltételeknek megfelel-e.
A jogalkotói dilemmák számosak az eljárás kapcsán, az általam említett kérdéseken túl a kodifikáció során bizonnyal újabb, a várható gyakorlat oldaláról is megfogalmazandó aggályok, problémák merülhetnek fel. A jogalkotás jelen fázisában kiváló lehetőség mutatkozik arra, hogy ilyen észrevételeket becsatornázzanak a folyamatba, aminek örvendetes és elvárt hatása lenne a szakmai közönség által is támogatott kollektív igényérvényesítési eszköz. Szükséges is a közös gondolkodás, mivel egy ilyen újszerű eszköz – amelynek bevezetése az Európai Uniós Ajánlás trendje miatt is indokolt – csak valamennyi érdekelt, a bíróságok, az ügyvédség, a perindításra feljogosított szervezetek együttműködése esetén töltheti be funkcióját: a megsértett anyagi jogok tömeges, hatékony orvoslását.
Dr. Udvary Sándor, PhD
tszv. egy. doc. (KRE ÁJK)
Fotó: Véssey Endre
