A túl általános vád törvénytelen

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Pontosan körülírt magatartás hiányában nem tekinthető a becsületsértés vétsége miatt emelt törvényes vádnak az a vád, amely azt tartalmazza, hogy a vádlott az intézkedő rendőröket „szidalmazta, valamint becsület csorbítására alkalmas trágár kifejezésekkel illette” – a Kúria eseti döntése.

A tényállás

A terhelt a vele szemben intézkedő rendőröket a vádirati tényállás szerint „szidalmazta, valamint becsület csorbítására alkalmas trágár kifejezésekkel illette”.

Az elsőfokú eljárás

A járásbíróság a terheltet bűnösnek találta becsületsértés vétségében [régi Btk. 180. § (1) bekezdés a) pont]. A bíróság ítéletét rövidített indokolással szerkesztette [Be. 259. § (1) bekezdés], így az a vádra utaláson túl csak a tényállásból és az alkalmazott jogszabályok megjelöléséből állt, külön jogi értékelést nem tartalmazott.

A felülvizsgálati indítvány tartalma

A felülvizsgálati indítványt benyújtó megyei főügyészség álláspontja szerint a vád nem volt törvényes, ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Az ügyészség álláspontja szerint a vádirati tényállás nem felel meg a törvényi kritériumoknak (törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi), mivel nem tartalmazza a terhelt által a két rendőrhöz intézett, a munkakörük ellátásával összefüggésben használt azon szavakat, kifejezéseket, amelyek alapján azok becsületsértésként értékelhetőek lennének. Az ügyészség tartalmilag elégtelennek tartotta a vádat.

A Kúria megállapításai

A Kúria egyetértett az ügyészséggel a törvényes vád kérdésében. Hangsúlyozta, hogy a törvényes váddal szemben támasztott feltételek konjunktívak, bármelyikük hiányában elesik a vád törvényessége.  A töretlen bírói gyakorlat szerint a vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét.

A terheltnek felrótt becsületsértés (tehát, ha valaki a rágalmazáson kívül mással szemben a munkakörének ellátásával összefüggésben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el) vétsége csak akkor állapítható meg, ha a vádbeli tényállás tartalmazza azokat a konkrét tényeket, terhelti kifejezéseket, amelyek megvizsgálásával a bíróság a becsület csorbítására alkalmasság megítélhetőségének, végső soron pedig a büntetőjogi felelősség kérdésében döntési helyzetbe kerül.

Mivel a városi ügyészség a vádiratában úgy emelt vádat, hogy abban nem jelölte meg a terhelt által használt kifejezéseket (amiket a Kúria elengedhetetlenül szükséges, konkrét tényként értékelt), a Kúria álláspontja szerint a vádbeli fogyatékosság a vádat alkalmatlanná tette a jogkövetkeztetések levonására, mert a „szidalmazta, valamint becsület csorbítására alkalmas trágár kifejezésekkel illette” körülírás nem elegendő, megengedhetetlenül általános megfogalmazás. A pontos körülírását a Kúria megítélése szerint kizárólag az adott bűncselekmény törvényi tényállásában elvontan rögzített elkövetési elemeket megalapozó konkrét tények rögzítése jelenti. Ennek hiányában a vád nem lehet törvényes, mert kiiktatja a kellő bírósági kontroll és az azzal szembeni hatékony védekezés lehetőségét.

Mindezek alapján megállapította a Kúria, hogy a bíróság törvényes vád hiányában járt el, s hozott ügydöntő határozatot, ezért azt hatályon kívül helyzete és a büntetőeljárást megszüntette.

Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. II. 658/2014.) a Kúriai Döntések 2015/3. számában 55. szám alatt jelent meg.

---