Családjog az új Ptk.-ban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az új Ptk. Családjogi Könyve szemléletbeli megújulást hozott, mely során a legnagyobb változás a szülők helyzetében figyelhető meg.


A Wolters Kluwer Kiadó március 18-19. között konferenciát szervezett Visegrádon az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) hatályba lépésének első évfordulója kapcsán. A konferencia célja az volt, hogy neves szakemberek mondhassák el elméleti és gyakorlati tapasztalataikat az elmúlt egy év tükrében.

A családjogi szeminárium a házastársak felelősségével, a gyermek nélküli élettársakkal, a házassági vagyonközösség kérdéseivel és a házastársi vagyonközösségen belül a Ptk. családjogi, valamint más könyveinek összefüggéseivel foglalkozott.

A korábbi szabályozáshoz képest koncepcionális változást hozott az új Ptk.: beemelte rendszerébe a családjogot, önálló könyvet adva a jogterületnek. A döntés indokaként felsorakoztatható fontos érv volt a magánjogi egységesség és a bírói gyakorlat által kialakított jogtételek egységes törvénybe foglalása is.

Dr. Fehérné dr. Gaál Tünde (tanácselnök, Budapest Környéki Törvényszék Polgári Kollégiuma) kiemelte: az új Ptk. családjogi koncepciójának egyik sarokköve, hogy erősítse a szülői felelősségtudatot. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta a bíróságok szerepét is. Utóbbiak ugyanis feljogosíthatják bármelyik – így akár a külön élő – szülőt (ha igényli és alkalmas is rá) a szülői felügyeleti jog gyakorlására, továbbá vagyonjogi ügyekben a törvényes képviselet ellátására. Mindemellett szankcionálási jelleggel döntési jogot vonhat el a szülőtől. A gyermek tartózkodási helyét az egyik szülőnél határozhatja meg, míg a másiktól bizonyos jogokat – a gondozás, nevelés köréből – elvonhat. Hangsúlyozta továbbá: a szülői felügyeleti jog korlátozására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az a gyermek érdekében feltétlenül szükséges, és fontos újdonság, hogy a törvény a kivételesség-arányosság kettősére épít.

Dr. Szeibert Orsolya (egyetemi adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Polgári Jogi Tanszéke) Házastársak és élettársak mint szülők – élettársak gyerekek nélkül című előadásában elmondta: a Családjogi Könyv szemléletbeli változást jelent, megfogalmazásában európaibb a korábbi szabályozásnál. A szemléletváltás során a legnagyobb változás a szülők helyzetében figyelhető meg. A szabályozás hajlékony és rugalmas, egyedi és családra szabott megoldások lehetőségét rejti magában. Előtérbe kerül a közös szülői felügyelet is, mely szintén az uniós trendekhez igazodik.

A bontás utáni szülői helyzet többféleképpen alakulhat (ez igaz az élettársakra, sőt azokra is, akik soha nem éltek együtt, de szülők): megállapodhatnak közös szülői felügyeletben, vagy jogaik és kötelezettségeik megosztásában, illetve a szülői felügyeletet az egyik szülő teljes körűen gyakorolhatja. Bár az 1/2014. PJE nem tartotta fenn a 17. sz. Irányelvet, ugyanakkor ettől függetlenül az abban foglaltak meghatározóak lesznek. Fennmaradhat az együttdöntési jog a gyermeket érintő kérdésekben, valamint a kapcsolattartás is jelentős maradhat.

 

A közös szülői felügyelet abszolút, teljes körű együttműködést jelent. A jogalkotói szándék az volt, hogy olyan helyzetet teremthessen, mintha a szülők még mindig együtt élnének. A közös szülői felügyelet esetében nincs szükség a gyermekelhelyezés kérdésében való döntésre (ezért válik abszolút közössé). Ha viszont megszüntetik a közös szülői felügyeletet, a bíróság köteles a gyermek elhelyezéséről rendelkezni. A jogintézmény kapcsán kiemelte: kevés az ilyen jellegű kutatás, de a nyugat-európai adatok azt mutatják: ha csak rövid ideig is áll fenn a közös szülői felügyelet, az nagyon pozitívan tud hatni a gyermekre. A közös szülői felügyeletre legtöbbször azok a szülők tartanak igényt, akik együtt szeretnének működni. A gyakorlat azonban sokkal inkább azt mutatja: ez egyfajta alku, ezért szükség lenne megfelelő tájékoztatásra.

A gyermekkel való kapcsolattartás kérdésében az új Ptk. alapján nem kell dönteni, ha a házasság felbontása közös megegyezéssel történik és a felek közös szülői felügyeletben állapodnak meg. A bíróságok az ilyen esetek többségében nem is hagynak jóvá olyan jellegű megállapodásokat, melyekben a szülők a kapcsolattartást rendezik. Szeibert Orsolya a szülők jogának tartja, hogy rendezhessék a kapcsolattartást. A gyermektartás, valamint a lakóhely kérdésében viszont kötelezően meg kell állapodni, mert komoly súlya és jelentősége van a gyermekre nézve.

A váltott gondoskodás kapcsán szintén csak nyugat-európai kutatásokra lehet támaszkodni. E jogintézmény használatával kapcsolatban bíróságonként eltérőek a vélemények: jóval rögzítettebbek a keretek, melyek szabályozottságuk miatt egyes családok esetében jobban tudnak működni, mint a közös felügyelet intézménye. A rugalmasság hátulütője leginkább abban mutatkozik meg, hogy kívülről átláthatatlanná teszi a rendszert. Sem az oktatásban, sem az egészségügyben dolgozók nem tudják, melyik szülőnek adott esetben mihez van joga. A gyámhivatal hatáskörbővülése ugyancsak problémás, hiszen működése nem transzparens, és döntései nincsenek közzétéve – pedig alapvető jelentőségűek.

A két említett jogintézmény mellett egyéb megoldásként megjelenhetnek olyan konstrukciók, ahol például a jogok és kötelezettségek teljes körűen az egyik szülőt illetik meg, vagy csak egyes részjogosítványokat telepítenek a másik félhez, mely esetben a gyermek érdekében ezek bármikor bővíthetők vagy éppen szűkíthetők az adott szituáció függvényében.

Az élettársi kapcsolatot az új Ptk. továbbra is informális kapcsolatnak tekinti. Az élettársakra vonatkozó szabályozás egyfelől kötelmi jogi, másfelől családjogi szabályozás, melyet az abszolút rugalmatlanság jellemez. A kodifikáció során hosszú viták előzték meg a rendelkezések kialakítását. Az eredeti elképzelés szerint ez egy családjogi jellegű jogviszony lett volna, amelyben külön jelentőséget kapott volna, ha az élettársaknak van közös gyermeke, valamint, ha hosszú ideje együtt élnek. Az új Ptk.-ba viszont szerződéses jogviszonyként került be, és családjogi vonatkozása kizárólag akkor van, ha az élettársaknak van közös gyermeke. A hosszú együttélés ugyanakkor nem került kodifikálásra. Ennek hiányában sem családjogi, sem öröklési jogi joghatásokat nem vált ki a kapcsolat.

Dr. Barzó Tímea (egyetemi docens, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Polgári Jogi Tanszéke) a házastársi vagyonközösséget vette górcső alá Házassági vagyonjogi szerződések, szerződéses viszonyok című előadásában. Ez három fő szerkezeti elemre tagolódott: az első az életközösség alatt egymással kötött szerződések (ajándékozás, csere, adásvétel, kölcsön, tartozás-elismerés), a második a házassági vagyonjogi szerződés (a jövőre nézve a vagyoni viszonyaikat a törvényi szabályoktól eltérően határozzák meg), míg a harmadik a közös vagyon megosztása körében kötött megállapodás témáját foglalta magába. Kiemelte: mindhárom esetben fennáll a hitelezők megkárosításának veszélye, melyet törvényi hitelezővédelmi szabályok tudnak orvosolni. A szerződésekkel kapcsolatosan a létezés-érvényesség-hatályosság hármasának kérdésében a jogalkotó az érvényesség védelme és a bizonyíthatóság tekintetében feltételként szabja meg, hogy azt a felek közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják. Probléma azonban az egymással kötött szerződés kapcsán, hogy a házastársak visszamenőleges hatállyal érvényessé nyilváníthatják a szerződést, ha az érvénytelenséget okozó – hitelezővédelmi intézkedésbe ütköző – alaki hibát kiküszöbölik.

A házassági vagyonjogi szerződés rendelkezése harmadik személlyel szemben csak akkor hatályos, ha a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy az adott vagyontárgy a közös vagy a különvagyonba tartozik. A hatálytalansági szabály azonban nem tudja rendezni azt a helyzetet, hogy lehet olyan vagyontárgy a különvagyonban, amely a hitelező fedezetéül szolgálna.

A házassági vagyonjogi szerződés esetében a szerződési szabadság elvének korlátját jelenti, hogy a törvény a házasság, a család, a gyengébb fél érdekeit védi a teljes vagyonelkülönülés kapcsán. A hitelezővédelmi szabályok hasonlóan alakulnak, mint a korábban vázolt esetben, így az érvényességhez szükséges alaki szabály kapcsán. A szerződés harmadik személlyel szemben azonban csak akkor hatályos, ha az országos nyilvántartásba bejegyzik, vagy ha nem került ugyan bejegyzésre, de a harmadik személy tud a tartalmáról. Kógens rendelkezésként értékeli, hogy a szerződés nem tartalmazhat olyan visszamenőleges hatályú rendelkezést, amely bármelyik házastárs szerződéskötést megelőzően keletkezett kötelezettségét harmadik személy terhére változtatja meg.

A közszerzeményi rendszer kapcsán két fő rendezőelv lehetséges: a vagyonösszesítés és a vagyonelkülönítés elve. Abban a kérdésben, hogy a közszerzeményi rendszer dologi vagy kötelmi igényt keletkeztet, utóbbi mellett foglalt állást. Az új Ptk. a reálszerzésen alapuló vagyonközösségi rendszert jelölte ki. A közszerzeményt „alvó tulajdonközösségként” definiálta, ugyanis mindaddig nincs szó igényről, amíg az életközösség fennáll a felek között. Mindkét fél a másik közszerzeményének a fele részére – mint kötelmi igényre – tarthat igényt.

Főszabály szerint a közszerzeményre vonatkozóan nincs igényérvényesítési lehetőség az életközösség fennállása alatt. A közszerzemény biztosításaképp a házastárs vagy az élettárs az életközösség fennállása alatt igényelhet biztosítékadást (ha a másiknak van különvagyona), valamint a közszerzemény rá eső részének a megállapítását.

Dr. Kőrös András (nyugalmazott tanácselnök, Kúria Polgári Kollégiuma) a Ptk. házastársi vagyonközösségre vonatkozó szabályainak dologi és kötelmi jogi összefüggéseit vázolta. A vagyon fogalmának szabályozása eltér a családjogi törvény (Csjt.) 27. paragrafusában foglaltaktól. A vagyon egyrészről aktív, másrészről passzív oldalból áll. Az új Ptk. 8:1. § (1) bekezdése alapján vagyontárgy a dolog, a jog és a követelés, ami összhangban áll a BH1998. 233. határozattal: a vagyon szélesebb körű, mint a tulajdon. Később a BDT 2012/7/146. döntés is ezt erősítette meg.

Kluwer International
Nemzetközi jogi e-könyvek

 

Egy kattintásra Öntől!

 

A házastársak vagyona közös vagyonra és különvagyonra oszlik, és a közös szerzés vélelme alapján mindig azt kell bizonyítani, ha valaki a külön szerzést állítja. Harmadik személyek felé az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének elve érvényesül (EBH2010. 2137.): amennyiben nincs bejegyezve, harmadik személyekkel szemben nem lehet sikeresen hivatkozni rá. A házastársak egymás közötti viszonyában azonban nem irányadó az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, ugyanis a közös szerzés elve érvényesül (BH1991. 21., BH1994. 487.).

Az új Ptk. a különvagyon körét bővíti. A Családjogi Könyv kiegészíti az ajándékozás fogalmát, ugyanis a Dologi jogi Könyv a dologátruházásra szűkíti azt. Az EBH2005. 1310. döntés alapján a különvagyonba tartozik a juttatás a személyt ért sérelemért – természetbeni juttatásként. Ez nem csupán személyiségi jogsérelem, hanem ennél tágabb kategória, ugyanakkor azt nem jelenti, hogy a személyében szerzett (pl. lottónyeremény) juttatás különvagyonba tartozna.

A vagyonnal való rendelkezés kapcsán a törvény külön szól a vagyonközösség alatti rendelkezésről és a vagyonközösség megszűnésétől a vagyonmegosztásig terjedő idő alatti rendelkezésről. Előbbi esetben együttes rendelkezési jog, hozzájárulás, valamint vélelmezett hozzájárulás jellemző, míg utóbbi esetben egy függő jogi helyzet alakul ki, melyre a törvény a 6:117. § szabályait rendeli alkalmazni (függő feltétel szabályai). A felelősségi szabályok szerint a házastársak egymással szemben a tartozás esedékességekor a közös vagyonból rájuk eső rész tekintetében felelnek, harmadik személlyel szemben viszont a teljes vagyonnal (személyi felelősség). Az előbbiek és a rendelkezés kérdésében a családjogi szabályozás részben bővebb, mint a dologi szabályozás (5:30. §), részben szűkebb (vö. 5:80. § és 4:45. §, ill. 4:77. §).

A közös vagyon megosztása kapcsán Kőrös András kiemelte: ez tulajdoni igény (5:35. §), ezért – a közszerzeményivel ellentétben, amely kötelmi igény –, nem évül el. Ha a megosztás szerződéssel történik, célszerű abba vagyonmérleget foglalni, azonban ez nem érvényességi feltétel. A bíróság általi vagyonmegosztás szabályai nem változtak. Az alvagyonok közötti megtérítési igény általában kötelmi igény, kivéve az ingatlan jelentős és tartós értéknövekedése esetén (például ráépítés).

A házastársak vállalkozói vagyonának megosztása körében kétféle lehetőség adódhat: a magánvagyon és a vállalkozói vagyon egybeesik vagy elkülönül. A magánvagyon és a vállalkozói vagyon abban az esetben esik egybe, ha a házastárs foglalkozása gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenység folytatása céljára vagyontárgy szolgál. Ez a vagyontárgy azt illeti, aki a foglalkozást gyakorolja vagy az egyéni vállalkozói tevékenységet folytatja. Egyéni cég, szövetkezet, gazdasági társaság esetén elkülönül a magán- és a vállalkozói vagyon, és a tagsági jogok átruházására vonatkozó szabályok érvényesülnek: közkereseti társaság és betéti társaság esetén a társasági szerződés módosítása, korlátolt felelősségű társaság esetén üzletrész-átruházás szükséges a házastárs tulajdonszerzéséhez (tagságához).

Az új Ptk.-ban szigorítás figyelhető meg egy plusz feltételben, mely szerint csak akkor lehet a tagsági részesedéshez hozzájuttatni a házastársat, ha a házastársi közös vagyonból való részesedése más módon nem adható ki.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Versengő zálogjogok: kié az elsőbbség?

Az üzleti életben gyakori, hogy szerződő felek az egymással szembeni kötelezettségeik biztosítására biztosítékokat alapítanak. Előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű biztosíték szerződéssel, a felek megállapodása alapján jön létre, azonban léteznek olyan esetek is, amikor törvény alapít valamilyen biztosítékot.