A vagyonelkobzás elvi tételei
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Nem rendelhető el vagyonelkobzás, ha a sértett kára a lefoglalással és a kiadással megtérült; máskülönben egy ilyen intézkedés ellentétes lenne a jogállamiság követelményével – így szól a Kúria eseti döntése. A legfőbb bírói fórum utalt arra: a vagyonelkobzás célja a bűnös úton elért vagyongyarapodás elvonása, tehát visszakapott vagyon esetén már nincs mit elvonni az elkövetőtől.
Ami a tényállást illeti, a két terhelt 1700 liter, 749 530 forint értékű, rájuk bízott gázolajat tulajdonított el a sértettől. Ezért az illetékes járásbíróság bűnösnek mondta ki őket társtettesként elkövetett sikkasztás bűntettében. Emellett mindkét terhelttel szemben egyaránt 749 530 forint vagyonelkobzást rendelt el. Fellebbezés hiányában az ítélet még aznap jogerőre emelkedett.
A felülvizsgálati indítvány tartalma
A terheltek közös védője védencei vonatkozásban törvénysértőnek tartotta a vagyonelkobzás elrendelését, mivel a sértett kára teljes egészében megtérült, a terhelteknek pedig nem keletkezett bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyona. A Legfőbb Ügyészség támogatta a felülvizsgálati indítványban foglaltakat, hozzátéve, hogy a bírósági gyakorlatra tekintettel (69. számú BK-vélemény) nem lehet vagyonelkobzást elrendelni arra a vagyonra, amelyet a sértettnek kell kiadni vagy visszaadni, vagy amely a sértetthez már visszajutott. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint akkor sem lehetett volna a teljes elkövetési értéknek megfelelő összegű vagyonelkobzást elrendelni mindkét terhelttel szemben, ha egyébként helye lenne a vagyonelkobzásnak, mert ez így kétszeres elvonást jelent.
A Kúria megállapításai
A Kúria törvénysértőnek találta a bíróság által alkalmazott vagyonelkobzás intézkedést. A Büntető Törvénykönyv (Btk.) rendelkezése alapján ugyanis vagyonelkobzást arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra kell elrendelni, amelyet a tettes a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. Ha pedig a vagyon már nem lelhető fel, a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni – hangsúlyozta a Kúria.
A legfőbb bírói fórum értelmezése szerint ellentétes lenne a jogállamiság követelményével, ha vagyonelkobzást lehetne elrendelni arra a vagyonra (vagyontárgyra) is, amelyet a sértettnek kell kiadni vagy visszaadni, vagy amely a sértetthez már visszajutott, hiszen a vagyonelkobzás célja a bűnös úton elért vagyongyarapodás elvonása, így a visszakapott vagyon esetén már nincs mit elvonni az elkövetőtől. Az elvonásnak elsődlegesen mindig természetben kell történnie, ha erre nincs lehetőség, akkor kerülhet sor a pénzösszegben kifejezett másodlagos vagyonelkobzásra. Mivel a sértett kára a kiadással megtérült, már nem lehet vagyonelkobzást elrendelni.
A Kúria osztotta a Legfőbb Ügyészség – a terheltekkel szemben a teljes elkövetési értéknek megfelelő összegre elrendelt vagyonelkobzással kapcsolatos – álláspontját, mivel ez a Kúria szerint is kétszeres elvonást jelentene. Mindezek alapján a legfőbb bírói fórum a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, és a megtámadott határozatot megváltoztatta, ami praktikusan azt jelenti, hogy a vagyonelkobzást mindkét terhelt esetében mellőzte.
Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. II. 597/2013.) a Kúriai Döntések 2014/9. számában 261. szám alatt jelent meg.
