A választás eredményének megállapítása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelenő, Dr. Cserny Ákos és Dr. Péteri Attila által írt Választójogi és népszavazási nagykommentárok című e-könyv az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény, a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (választójogi), az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló 2003. évi CXIII. törvény, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény és a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény – anyagi és eljárási – szabályait értelmezi és magyarázza jogeseteken, példákon és jogtudományi kategóriákon keresztül, követve a fenti jogszabályok szerkezetét, összekapcsolva az anyagi és eljárásjogi normákat. Az alábbiakban az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény nagykommentárjának a választási eredmény megállapításának szabályozására (lépéseire) vonatkozó magyarázatát olvashatják el.

1. A választás eredményének megállapítása az egyéni választókerületben

Az egyéni választókerületben az a jelölt lesz országgyűlési képviselő, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta. Megszűnik a második forduló, a győzelemhez elegendő a relatív többség megszerzése, érvényességi küszöböt ennek megfelelően nem alkalmaz az új törvény. Az eredményességi küszöb is csak abban az értelemben marad a rendszer része, amennyiben az egyéni választókerületben a legtöbb szavazatot két vagy több jelölt egyenlő szavazatszámmal szerzi meg. Ebben az esetben egyes európai országok gyakorlatától eltérően nem valamilyen metódus (a jelölt sorszáma, sorsolás) dönti el a mandátum sorsát, hanem töredékszavazatnak minősül az adott egyéni választókerületben minden egyéni választókerületi jelöltre leadott szavazat, és időközi választást kell kitűzni a képviselői hely betöltésére. […]

2. Választási küszöb

a) Nem szerezhet mandátumot az a pártlista, amely a pártlistákra és a nemzetiségi listákra leadott összes érvényes szavazat legalább 5%-át nem érte el. E rendelkezés következtében a választópolgároknak a Vjt. által meghatározott küszöböt el nem ért pártlistákra leadott szavazatai és ezen listát állító jelölő szervezetek egyéni jelöltjeinek töredékszavazatai elvesznek. Az Alkotmánybíróság azonban határozatában rögzítette, hogy mindez nem jelent a választópolgárok között hátrányos megkülönböztetést. A testület véleménye szerint a törvény nem a politikai tartalma szerint különbözteti meg a szavazatokat, hanem a számarányukhoz fűz – előzetesen – jogkövetkezményeket [3/1991. (II. 7.) AB határozat]. Ugyanakkor, ha – a fenti rendelkezés hiányában – a legcsekélyebb társadalmi támogatottságot élvező pártok is bejuthatnának a parlamentbe, akkor az veszélyeztetné a kormányzati stabilitást és a parlamentáris működést az országban.

b) A választási küszöbök két fajtája ismert: az egyik az explicit vagy jogi, a másik pedig az implicit vagy effektív/gyakorlati küszöb. Az előbbi a törvényben előre meghatározott szavazatmennyiség – leggyakrabban az összes érvényes voks bizonyos százaléka –, amelynek elérése a mandátumszerzés feltétele. Alkalmazása nem minden országra jellemző, de ahol van, ott általában kettő és öt százalék között húzzák meg. Funkciója a parlamenti pártok számának mérséklése, ezáltal a politikai stabilitás erősítése. Az implicit küszöbnek két formája van: az egyik a bekerülési, a másik a kizárási küszöb. Előbbi azt a szavazathatárt jelenti, amely felett egy bizonyos mandátumelosztási eljárással, a pártok közötti „szerencsés” szavazatmegoszlás esetén már lehet mandátumot szerezni, utóbbi pedig azt, amellyel „szerencsétlen” szavazatmegoszlás esetén még éppen nem lehet mandátumhoz jutni. Az implicit küszöb értéke a mandátumelosztási módszer mellett függ a kiosztható mandátumok, illetőleg az induló pártok számától és a pártokra leadott szavazatok mennyiségétől. A küszöbértékek mindig szavazatszámokat jelentenek, de ezeket átszámíthatjuk szavazatarányokra is.

c) A listás mandátumok kiosztásának előfeltételeként – a korábbi mandátumelosztási mechanizmusnak megfelelően – a Vjt. explicit küszöböt állapít meg a pártlisták esetében. Ennek megfelelően tehát nem szerezhet mandátumot az a pártlista, amely a pártlistákra és a nemzetiségi listákra leadott összes érvényes szavazat legalább 5%-át nem érte el. A közös pártlista nem szerezhet mandátumot, ha a pártlistákra és a nemzetiségi listákra leadott összes érvényes szavazat legalább 10%-át, kettőnél több párt által állított közös pártlista esetében legalább 15%-át nem érte el.

A nemzetiségi listánál a törvény csak effektív küszöböt állapít meg, ezzel is javítva a nemzetiségek mandátumszerző esélyét. A törvény értelmében nem szerezhet mandátumot az a nemzetiségi lista, amely a törvényben meghatározott kedvezményes nemzetiségi mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatszámot, a kedvezményes kvótát nem érte el. Ennek értéke azonban a mandátumkiosztás alapjául szolgáló szavazatok számától függ. […]

3. Töredékszavazatok

a) Az új magyar választójogi szabályozás egyik vitatott eleme a töredékszavazat-számítás új megoldása. A korábbi választási mechanizmusban töredékszavazatnak csak a vesztes jelöltekre leadott szavazatok számítottak. A Vjt. új megoldása azonban a győztes egyéni jelöltek esetében is számol töredékszavazatokkal. Töredékszavazatnak minősülnek a mandátumot szerző jelölt szavazataiból a második legtöbb szavazatot elérő jelölt eggyel növelt szavazatainak kivonása után fennmaradó szavazatok.

Egy gyakorlati példán bemutatva: ha egy választókerületben „A” párt jelöltje 4000 szavazatot, „B” párt jelöltje pedig 3000 szavazatot kap, akkor „A” párt jelöltje már 3001 szavazattal is nyer, így a fennmaradó 999 szavazat nem volt szükséges számára a mandátum elnyeréséhez. Az új töredékszavazat-számítási rendszer ennek megfelelően, nemhogy nem használja fel kétszer ugyanazt a szavazatot, de rengeteg elvesző szavazatot hasznosít.

b) A módszer nem előzmények nélküli a nemzetközi gyakorlatban: a „scorporo” fogalma mint korrekciós mechanizmus a választási rendszerben először Olaszországban jelent meg az 1993. évi választási reform keretében. Minden egyes megnyert egyéni körzet második helyezettjének szavazatait levonták a győztes jelölt pártjának listás voksaiból. Az olasz „scorporo” célja az volt, hogy az egyéniben vesztes kis pártok esélyeit növelje a listás mandátum megszerzésére, vagyis az egyéni eredmények alapján kialakult torzulások kompenzálása.

A hagyományos „scorporo” egy olyan választási rendszerben alkalmazott korrekciós mechanizmus volt, ahol a hatszázharminc képviselői hely háromnegyed részét (négyszázhetvenötöt) brit mintára, egymandátumos, egyéni képviseleti, relatív többségi rendszerben választották meg, a fennmaradó százötvenöt képviselőt pedig arányos rendszerben pártlistán. Ilyen arányok mellett a rendszer korrekciós mechanizmusa indokolható. Az új magyar választási rendszerben azonban az egyéni választókerületi és listás mandátumok aránya közel azonos (ötvenhárom százalék – negyvenhét százalék), így itt ez a fajta korrekció jelentősen eltérítené a listás választásokon született választói akaratot. Ezért fordított „scorporóval” módosított kompenzációként definiálható az új rendszer.

c) A töredékszavazatok hasznosulása kérdéseket vethet fel a közvetlenség elvének érvényesülésével kapcsolatban. Amennyiben a választópolgár az adott egyéni választókerületben országos listát is állító párt jelöltjére szavaz, egyben ugyanennek a pártnak az országos listáját támogatja szavazatával. Abban az esetben, ha az adott egyéni jelöltre leadott szavazata töredékszavazatként fog hasznosulni, semmiféle kérdés nem merülhet fel, hiszen a választópolgár pártpreferenciája egyértelmű. Abban az esetben azonban, ha a választópolgár nem ugyanazon párt jelöltjére szavaz egyéniben és országos lista tekintetében, az egyéni jelöltre leadott szavazat esetleges töredékszavazatként nem a választópolgár preferenciájának megfelelő országos listát fogja gazdagítani. Hasonló a helyzet, ha a választópolgár országos listaként nemzetiségi listára szavaz, hiszen a nemzetiségi listát állító országos nemzetiségi önkormányzatok nem állítanak egyéni jelölteket, így a töredékszavazat szintén nem a választópolgár igényének megfelelő országos listát fogja gyarapítani. Ugyancsak ez előbbivel megegyező következményekkel számolhatunk akkor, amikor a választópolgár egyéni jelöltként független jelöltre szavaz, mivel így nem keletkezhet töredékszavazat.

d) A kérdéskör tárgyalásakor az Alkotmánybíróság egy korábbi döntéséből indulhatunk ki, melyben a független képviselőjelöltek és a pártjelöltek különböző jogaival és lehetőségeivel foglalkozott. Alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha a jogalkotó összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz olyan különbségtételt, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Nem minden személyek közötti jogi megkülönböztetés minősül alkotmányellenesnek. Nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket, és az azonos jogalanyi kör vonatkozásában is lehet különbséget tenni, ha erre a jogalkotónak megfelelő alkotmányos indoka van (408/H/1998. AB határozat).

Listaállítás kérdésében azonban az Alkotmánybíróság a független jelölteket és a pártokat nem tekinti összehasonlítható csoportnak, így ezt a megállapítást az előzőekben tárgyalt probléma jogalanyi köre vonatkozásában a nemzetiségi lista és a pártlista vonatkozásában is analógiaként alkalmazhatjuk.

Kijelenthető továbbá, hogy a választópolgár a rendszer sajátosságainak figyelembevételével adta le voksát, így nem állapítható meg a közvetlenség elvének sérelme. A közvetlenség alapelve közös lista esetén sem sérül, mivel a választópolgár közvetlenül a közös listára szavazhat [21/2002. (V. 10.) AB határozat].

e) A hatályos szabályozás kritikusai szerint a megoldás szembemegy a többségi választási rendszerekben óhatatlanul kialakuló aránytalanságok ellensúlyozására hivatott kompenzációs mechanizmus logikájával, ami egyúttal a választójog egyenlő súlyának indokolatlan korlátozását is eredményezi. (Lásd például Halmai Gábor: A választójogi szabályozás átalakulása 2010–2013. MTA Law Working Papers, 2014/12. szám; László Róbert: A választójogi szabályozás átalakulása 2010–2014. MTA Law Working Papers, 2014/21. szám.) A töredékszavazatok számításának jelenlegi módja kétségtelenül a mindenkori győztes pártnak kedvez, amit a megoldás támogatói a kormányozhatóság előmozdításával tartanak igazolhatónak. (Lásd például Századvég Alapítvány: Az új magyar választási rendszer.)

A „győzteskompenzáció” hazai rendszerében mindazonáltal csak jelentős számú, a győztesre leadott „töredékszavazat” eredményez mandátumot (feltéve, hogy jelölő szervezet áll a jelölt mögött, és ez a szervezet listát is állított). Ha kicsi a különbség az első két jelölt között a kerületekben – vagyis kevés a prémiumhoz vezető töredékszavazat –, nem keletkezik többletmandátum. Többek között ezekre az érvekre alapozta az Alkotmánybíróság a 3141/2014. (V. 9.) AB határozatának az indokolását is, amelyben megállapította, hogy ez a megoldás kompenzációs, arányosító szabályként önmagában nem sérti a választójoggal összefüggésben a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Országgyűlés széles körű döntési szabadsággal rendelkezik a választási rendszer létrehozása, a választási eljárás szabályainak megállapítása során, mellyel élve alkotta meg a Ve. „győzteskompenzációt” tartalmazó szabályát. Ugyanakkor a törvényhozó e széles mozgástere nem jelenti azt, hogy az Alaptörvény rendelkezéseiből ne következnének olyan követelmények, amelyek a választási rendszerre vonatkozó szabályok alkotmányossági mércéjéül szolgálnak. Így például az általános jogegyenlőségi szabály speciális formájának tekintendő egyenlő választójog elve, ami önmagában nem alapvető jog, hanem alkotmányos alapelv, Alaptörvényben szabályozott garancia, ezért ennek sérelme sem az alapjogokra vonatkozó, az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében szabályozott szükségességi és arányossági teszt szerint ítélhető meg.

f) Az új választási rendszer teljesen más megközelítést követel meg a pártoktól is, és nekik kell tudomásul venniük azt a tényt, hogy amennyiben közös egyéni jelölteket indítanak, a töredékszavazatok számításának szabályai miatt csak abban az esetben nyernek a közös egyéni jelöltek töredékszavazatain, ha közös országos listát állítanak. Ha saját egyéni jelölteket indítanak, de a listán együtt indulnak, a töredékszavazatok elvesznek, és hasonló a helyzet akkor is, ha a közös jelöltek mellett külön országos listát állítanak. […]

(Kúria Knk.IV.40.645/2021/19.). […]

---