A végrehajtási kifogás – Vht.-nagykommentár, 3. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi sorozatunkban a Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló törvényhez című kiadványból közlünk részleteket – ezúttal a végrehajtási kifogásról.

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló törvényhez című kiadvány jogerős bírósági döntések teljesítéséhez fűződő alkotmányos érdek érvényesülését mutatja be a végrehajtási rendszert alkotó szabályok részletes, gyakorlati tapasztalatokra is kiterjedő magyarázatával. Kiadványunk a végrehajtás két fő típusára, a kielégítési és a biztosítási végrehajtásra fókuszálva vezeti végig a jogalkalmazókat az eljárás egyes szakaszain, azaz a végrehajtás elrendelésének és a végrehajtás foganatosításának a szakaszán. Az alábbiakban a Vht. Negyedik részének a kommentárjából olvashatják el a végrehajtási kifogáshoz fűzött magyarázat egy részletét. A részlet szerzője dr. Ujlaki Tamás.

A végrehajtási kifogásról általában, elhatárolás a hasonló jogorvoslatoktól

A végrehajtás foganatosítása az állami kényszer tényleges alkalmazásának a területe, ezt a kényszert a végrehajtási eljárás e szakaszának legfontosabb szereplője, a bírósági végrehajtó eljárása testesíti meg. Az állami kényszer elsősorban vagyoni jellegű hátrányként jelenik meg, melyet a végrehajtás foganatosítása során a bírósági végrehajtó alkalmazhat. A végrehajtás foganatosítása – ahogyan azt a Vht. [1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, a szerk.] 211. §-ának a kommentárja során tett áttekintésnél láthattuk – konkrét végrehajtási cselekmények útján jelenik meg, amelyek az eljárásjogi szabályok helytelen alkalmazása folytán a törvénynek nem megfelelő állapotot idézhetnek elő. Ezek korrigálásának eszközei a végrehajtás foganatosítása során igénybe vehető jogorvoslatok, köztük elsősorban a végrehajtási kifogás.

A hasonló kategóriáktól való elhatárolás egyébként is fontos kérdése a végrehajtási jog, illetve általánosságban bármely más jogág vagy jogterület egyes jogintézményei vizsgálatának, a végrehajtási kifogás esetében azonban a gyakorlatra figyelemmel különös jelentőséggel bír. Gyakran terjesztenek elő a felek ugyanis végrehajtási kifogást olyan esetben is, amikor a hivatkozásukban előadottak ténylegesen más jogorvoslat útján orvosolhatók. A következőkben az elhatárolási kérdések tárgyalására kerül sor.

Miután a végrehajtási kifogás a végrehajtónak a végrehajtási eljárás szabályait és kifogást előterjesztő jogát vagy jogos érdekét lényegesen sértő intézkedése, illetőleg intézkedésének az elmulasztása ellen terjeszthető elő, ezért általánosságban leszögezhető, hogy nem beszélhetünk végrehajtási kifogásról, ha az előterjesztett hivatkozás peres eljárás bármely vonatkozását, a végrehajtható okirat alapjául szolgáló végrehajtható határozatot vagy a végrehajtható okirat tartalmát sérelmezi. Igen gyakori végrehajtási kifogás, illetve végrehajtóval szembeni kritika, hogy az adós meghatározott összegű kölcsönt vett fel, ezzel szemben a végrehajtó az adott összeg többszörösére nézve folytatja az eljárást. Ez a hivatkozás a társadalmi, jogi és erkölcsi valósága esetén sem minősülhet végrehajtási kifogásnak, a végrehajtó ugyanis kizárólag a hozzá kiosztott végrehajtási ügy alapját képező végrehajtható okiraton szereplő összeget vizsgálhatja, és aszerint kell eljárnia.

Mindegyik alább említett eset közös vonása, hogy már nincs egyéb, reális sikerrel kecsegtető jogorvoslati lehetőség, vagy ha van, akkor pedig az nem végrehajtási kifogás.

– Ha a hivatkozás a megelőző peres eljárás bármely vonatkozását, illetve a végrehajtható okirat alapjául szolgáló végrehajtható határozatot sérelmezi, akkor a perújítás szolgálhat – a feltételek fennállása esetén – jogorvoslati lehetőségként, illetőleg záradékkal elrendelt végrehajtás esetén az annak alapjául szolgáló szerződés vagy más okirat érvénytelensége iránti per, amelynek keretében egyébként a végrehajtás felfüggesztése is kérhető. E körben történt egy kiemelkedő jelentőségű változás a közelmúltban: az 1952-es Pp. [1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról, a szerk.] 369. § a) pontja szerint a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal és a vele egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránt pert – egyebek mellett – akkor lehetett indítani, ha a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre. Az adós tehát nem volt köteles a követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelensége iránt külön pert indítani, a szerződés érvénytelenségére a végrehajtás megszüntetése iránti perben is hivatkozhatott. A Pp. [2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról, a szerk.] 528. §-a azonban már nem tartalmaz ilyen tartalmú előírást, ezért az új szabályozás alapján a szerződés érvénytelenségére hivatkozással végrehajtás-megszüntetési pert nem lehet már indítani, a fél a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos igényét csak külön perben érvényesítheti, így a végrehajtás alapjául szolgáló szerződés vagy más okirat érvénytelensége immáron éppúgy nem vizsgálható végrehajtás megszüntetése iránti per esetében, mint végrehajtási kifogás során.

– Ha a fél a végrehajtható okirat tartalmát sérelmezi, akkor a végrehajtási lap visszavonása vagy a végrehajtási záradék törlése lehet a megfelelő jogorvoslati eszköz a végrehajtási kifogás helyett.

– A gyakorlatban további esetenként – még a jogi képviselők által is – a végrehajtási kifogással összekevert jogorvoslat a végrehajtási igényper. A végrehajtási igényper indításának feltétele, egyúttal normatív fogalma: aki a lefoglalt vagyontárgyra tulajdonjoga vagy más olyan joga alapján tart igényt, amely akadálya a bírósági, közigazgatási vagy adóvégrehajtás során történő értékesítésnek, az a lefoglalt vagyontárgy foglalás alóli feloldását keresettel kérheti. A végrehajtási igényper a végrehajtási kifogástól abban különbözik, hogy a vagyontárgy foglalás alóli feloldása nem a végrehajtó törvénysértő eljárása miatt következik be, hanem azért, mert a felperes bizonyítja, hogy az egyébként jogszerűen lefoglalt vagyontárgy az ő tulajdonában áll, vagy azon másnak olyan joga van, amely a végrehajtás során történő értékesítésnek akadálya. A végrehajtási igényper eredményessége tehát nem a végrehajtó törvénysértő vagy jogszerű eljárásától függ, vagyis egyik oldalról a kifogással szemben az igényper akkor is sikeres lehet, ha a végrehajtó valamennyi jogszabályt betartva járt el a foglalás során, másik oldalról viszont végrehajtói törvénysértés esetén sem lehet sikeres az igényper, ha az igénylő nem tudja a foglalás alóli feloldás alapját képező jogát igazolni.

– Szükséges végezetül a végrehajtási kifogást elhatárolni a végrehajtóval szembeni panasztól. Utóbbi jogorvoslatra az önálló bírósági végrehajtó intézkedése ellen benyújtott panaszügyek intézéséről, a panaszügyek felügyeletéről és a fegyelmi eljárások nyilvántartásáról szóló 3/2015. (II. 15.) IM rendelet szabályai az irányadók, amelynek a 2. §-a rögzíti a panasz fogalmát: a panasz az önálló bírósági végrehajtó, az önálló bírósági végrehajtó-helyettes vagy az önálló bírósági végrehajtójelölt tevékenységével kapcsolatban benyújtott olyan kérelem, amely egyéni jog- vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul, és amelynek elintézése nem tartozik bíróság, hatóság vagy más szerv hatáskörébe. Ebben az esetben tehát – a végrehajtási kifogással ellentétben – nem arról van szó, hogy a végrehajtó a végrehajtási eljárást lényegesen sértő intézkedést tett, vagy a mulasztása folytán keletkezett jogsérelem, hanem egyéni érdeksérelem következett be. Az elbíráló fórum is különböző, a panasz vizsgálata a kifogással szemben nem a bíróság, hanem a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar feladata.

A gyakorlati elhatárolás szemléltetésére konkrét példa: ha a végrehajtó akár az adós, akár a végrehajtást kérő (vagy egyéb érdekelt) ügyét nem etikusan intézi el, nem a megfelelő hangnemben beszél az adott személlyel, magatartása panasz alapját képezheti, hiszen konkrét normatív előírás erre nézve nem létezik. Ellenben a panasz fogalmát meghatározó 3/2015. (II. 15.) IM rendelet 2. § b) pontjában szereplő tágabb megfogalmazással, mely szerint a végrehajtó „panaszossal szemben tanúsított magatartása nem megfelelő”, a példa szerinti eset kompatibilis lehet, így az ilyen jogsérelem orvoslása nem végrehajtási kifogás keretében történik.

Fontos viszont, hogy a végrehajtó intézkedése ellen bármilyen címen előterjesztett megtámadást kifogásnak kell tekinteni, hiszen az imént tárgyalt esetekkel ellentétben ennek a fóruma a végrehajtási kifogás. A kifogásban meg kell jelölni a kifogásolt végrehajtói intézkedést, és azt, hogy a kérelmet előterjesztő az intézkedés megsemmisítését vagy megváltoztatását milyen okból, mennyiben kívánja.

végrehajtás

A kifogás előterjesztésére jogosult személyek

Végrehajtási kifogással élhet a fél és más érdekelt. A végrehajtási eljárásban fél alatt a végrehajtást kérőt és az adóst értjük (ahogy erre fentebb már utaltunk), utóbbi személyt bizonyos eljárásokban, így például meghatározott cselekmény végrehajtása esetén kötelezettnek nevezünk. A törvény a potenciálisan széles körre tekintettel – helyesen – nem határozta meg taxatíven a jogosultak körét, hanem generálklauzula jellegű megoldást alkalmazva a jogalkalmazókra bízza ennek kitöltését. Ez pedig azt eredményezi, hogy a tételesen nem nevesített körbe tartozó kifogást előterjesztő érintettségét az egyedi ügy vonatkozásában kell a konkrét kifogás elbírálása során eljáró bírónak vagy titkárnak megvizsgálnia. A kifogást előterjeszthető személyi körre vonatkozó bírói gyakorlatot áttekintve megállapítható, hogy más érdekeltnek tekintik egyértelműen a kezest, vagy az ingatlanra vezetett végrehajtás esetén azt, akinek az ingatlan-nyilvántartásba az adott ingatlanra bejegyzett joga van (például a tulajdonostársat osztatlan közös tulajdon esetén). Más érdekeltnek tekinthető a bírósági gazdasági hivatal is az állam által előlegezett végrehajtási költséggel kapcsolatban.

A gyakorlatban vitatott ugyanakkor a zálogjogosult helyzete. Ismert olyan felfogás, mely szerint a zálogjogosult csak akkor minősül más érdekeltnek, és csak akkor jogosult végrehajtási kifogást előterjeszteni, ha a végrehajtási eljárásba mint zálogjogosult bekapcsolódott. Ennek alátámasztására érvként került megjelölésre, hogy a végrehajtás alá vont vagyontárgyon fennálló zálogjog csak a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódás során érvényesíthető. A végrehajtási eljárás keretében ugyanakkor a hatósági árverésen való értékesítés a zálogtárgy vonatkozásában is eredeti tulajdonszerzésnek minősül, így a zálogjog nélkül száll át a tulajdonjog az árverési vevőre. A végrehajtási eljárás és az annak során a végrehajtó által megejtett intézkedések, esetleges mulasztások tehát a zálogjogosult jogát, jogos érdekét bekapcsolódás hiányában nem érintik. A többségi bírói vélemény szerint azonban a bekapcsolódás előtt is megengedhető a zálogjogosult mint egyéb érdekelt által előterjesztett végrehajtási kifogás. Álláspontunk szerint ez helyeselhető, mivel például a becsérték elleni kifogás esetében, annak előterjesztésekor szinte bizonyos, hogy még nem kapcsolódott be a zálogjogosult, mivel a bekapcsolódás iránti kérelem és a végrehajtási kifogás elbírálása – a lényegében azonos előterjesztési határidőre figyelemmel – párhuzamosan zajlik. A zálogjogosult bekapcsolódása vonatkozásában előírt eljárási rendre tekintettel kizárt tehát, hogy a becsérték elleni kifogásra nyitva álló határidőben már jogerős legyen a bekapcsolódás. Megtagadni a zálogjogosulttól a kifogás lehetőségét, tartalmilag nem volna indokolt ilyen helyzetben.

Nagyon fontos értelmezési kérdés, hogy a 2012. március 15-ét megelőzően hatályos Vht. szerint nem volt feltétel, hogy az előterjesztő jogát, jogos érdekét sértse a kifogásolt intézkedés, csak az volt tartalmi követelmény, hogy törvénysértő legyen az intézkedés. Így a fél más jogát, jogos érdekét sértő törvénysértés esetén is élhetett végrehajtási kifogással. A jelenlegi szabályozás szerint azonban egyértelmű akár a fél, akár más kifogás előterjesztésére jogosult esetében, hogy az előterjesztő jogát vagy jogos érdekét lényegesen sértő intézkedésről van szó a végrehajtási kifogás alapjaként, így az előterjesztő más jogát vagy jogos érdekét sértő intézkedéssel szemben nem terjeszthet elő kifogást, még akkor sem, ha az intézkedés vagy mulasztás folytán sérelmet szenvedettnek egyébként joga lenne erre.

A sorozat első részét itt, a másodikat pedig itt olvashatja el.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.


Kapcsolódó cikkek

2024. július 17.

Bírósági és közigazgatási végrehajtási szakjogász képzés a Pázmányon

Új képzést hirdet szeptembertől a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Deák Ferenc Továbbképző Intézete. A speciális felkészültséget nyújtó Bírósági és közigazgatási végrehajtási szakjogász képzés július 20-ig várja minden, a témában érintett jogász jelentkezését. A képzésről Dr. Halász Zsolt Ákos szakfelelőst, a Pénzügyi Jogi Tanszék tanszékvezető egyetemi docensét kérdeztük.