A versenyjogi jogsértések esetén igényelhető kártérítésről szóló törvénymódosítás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Európai Parlament és a Tanács 2014. november 26-án fogadta el a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló 2014/104/EU irányelvet (a továbbiakban: irányelv).

A versenyjogi jogsértésekhez kapcsolódó kártérítési igények egységes európai szintű szabályozása az irányelv szerint több szempontból is indokolt volt. Egyfelől az uniós és a nemzeti szabályok közötti jelentős különbségek veszélyt jelentenek az egységes belső piac megfelelő működésére. Másfelől a hatékony jogérvényesítést speciális szabályokkal kell biztosítani, ugyanis a versenyjogi jogsértés károsultja hátrányos helyzetben van. Ennek egyik oka, hogy a kártérítési keresetek jellemzően összetett tény- és gazdasági elemzést igényelnek. Emellett a felperes a kártérítési igény megalapozottsága igazolásához szükséges bizonyítékokhoz sok esetben nem fér hozzá. Végül az irányelv megalkotását indokolta az is, hogy a versenyjogi jogsértésen alapuló károkozás esetén a magánjogi és a közjogi igény – uniós és tagállami szinten is – egyszerre merülhet fel, mindkettő hatékony érvényesítése érdekében nélkülözhetetlen azok összehangolása.

[multibox]

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény, valamint a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: törvényjavaslat) – többek között – az irányelv átültetéséhez szükséges rendelkezéseket foglalja magában. A törvényjavaslat az átültetés okán a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényt új fejezettel is kiegészíti, amely anyagi jogi és eljárásjogi szabályokat egyaránt tartalmaz, a Polgári Törvénykönyvről szóló törvényre (a továbbiakban: Ptk.), valamint a Polgári Perrendtartásról szóló törvényre (a továbbiakban: Pp.) pedig mint háttérjogszabályra utal.

[htmlbox Fogyasztói_adásvétel]

A főbb anyagi jogi rendelkezések értelmében a kártérítéshez való jog valamennyi természetes és nem természetes személyt – fogyasztókat, vállalkozásokat és hatóságokat egyaránt – megillet, függetlenül attól, hogy közvetlen szerződéses kapcsolat állt-e fenn a jogsértő vállalkozással, illetve függetlenül attól, hogy a jogsértést valamely versenyhatóság előzetesen megállapította-e. A törvényjavaslat a jogalkalmazói bizonytalanság elkerülése érdekében kimondja, hogy a kár megtérítésére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai az irányadók akkor is, ha a kártérítésre jogosult és a jogsértő vállalkozás között szerződés jött létre.

A törvényjavaslat megerősíti, hogy a károsult a teljes kárának a megtérítésére jogosult és az irányelv elvárásának megfelelően kizárja a Ptk. 6:522. § (4) bekezdésének alkalmazhatóságát, azaz nem teszi lehetővé, hogy a bíróság a kártérítés mértékét különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén a teljes kárnál alacsonyabb összegben határozza meg. A törvényjavaslat ugyanakkor érvényesíti a káronszerzés tilalmának az elvét is, amikor kifejezett szabállyal feljogosítja a jogsértő vállalkozást az arra való hivatkozásra, hogy a felperes igénye azért nem alapos, mert a kárát továbbhárította a termékértékesítési lánc további szintjén álló személyre.

A legtöbb bizonyítási nehézséget felvető kartell esetére a törvényjavaslat a hatékony jogérvényesítés biztosítása érdekében megdönthető vélelmeket állít fel. E szerint az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a kartellel okozott jogsértés bizonyítása esetén a jogsértés kárt okozott és, hogy a jogsértés a jogsértő vállalkozás által alkalmazott árat tízszázaléknyi mértékben befolyásolta.

A versenyjogi jogsértéseket a legtöbb esetben nem egy, hanem több vállalkozás követi el. A többek közös károkozására irányadó Ptk. szabályokhoz képest a törvényjavaslat több eltérő szabályt rögzít. Egyrészt kizárja, hogy a bíróság a Ptk. 6:524. § (2) bekezdése alapján mellőzze az egyetemleges felelősség alkalmazását, másrészt egyes meghatározott feltételek teljesülése esetén az egyetemleges felelősséget előíró szabálynál kedvezőbb alkalmazását rendeli el a kis- és középvállalkozások, valamint – a közjogi jogérvényesítést támogatandó – az engedékenység alapján mentesülő, tehát azon vállalkozások esetében, amelyek a versenyhatósággal együttműködve kulcsszerepet játszanak a titkos kartellek által elkövetett jogsértések feltárásában és megszüntetésében.

A törvényjavaslat elősegíti a jogviták peren kívüli rendezését is, mert a károsulttal egyezséget kötő jogsértő vállalkozások helyzetét kedvezőbben határozza meg az egyezséget nem kötő jogsértő vállalkozásokhoz képest, mind a károsultak irányában történő kártérítési, mind a jogsértők egymás közötti megtérítési kötelezettséget illetően.

[htmlbox Változásfigyeltetés]

A törvényjavaslat nem érinti a kártérítés esedékességére és az elévülés időtartamára vonatkozó általános szabályokat, ugyanakkor a versenyjogi jogsértésből eredő kártérítési követelés elévülésének a kezdetét speciálisan szabályozza. Ennek megfelelően az elévülés csak akkor kezdődik meg, ha a versenyjogi jogsértést megvalósító magatartás megszűnt és a károsult tudomást szerzett vagy kellő gondosság mellett tudomást szerezhetett volna a versenyjogi jogsértésről, annak elkövetőjéről és az okozott kárról. A törvényjavaslat ugyancsak a jogérvényesítés megkönnyítése érdekében különös nyugvási szabályokat tartalmaz arra az esetre, ha a jogsértéssel összefüggésben versenyhatósági eljárást indítanak vagy alternatív vitarendezési eljárást vesznek igénybe.

A főbb eljárásjogi rendelkezések értelmében a törvényjavaslat kizárólagos hatásköri szabállyal a törvényszékekhez telepíti a versenyjogi kártérítési perek elbírálását és azt is kimondja, hogy ha egyébként a Pp. szerinti feltételek fennállnak, akkor a törvényszéknek az előtte folyamatban lévő több pert kötelező egyesítenie.

[htmlbox BDT]

A közjogi és a magánjogi jogérvényesítés összehangolása érdekében speciális szabály rögzíti, hogy ha a Gazdasági Versenyhivatal vagy az Európai Bizottság a kártérítési perrel érintett ügyben eljárást indított, a bíróság az eljárás eredményének a bevárása érdekében felfüggeszti a tárgyalást, továbbá a bíróság a Gazdasági Versenyhivatal vagy az Európai Bizottság vagy ezek határozatát elbíráló bíróság jogerős határozatának a versenyjogi jogsértést megállapító részéhez kötve van. A törvényjavaslat a magánjogi jogérvényesítés támogatása céljából szabályozza a versenyhatóságnak a perben történő közreműködését is. Így a Gazdasági Versenyhivatal a bíróság felhívására tájékoztatást adhat a kár bekövetkezésével, mértékével és az okozati összefüggés fennállásával kapcsolatos álláspontjáról. Erre azonban nem köteles, és az esetleges álláspontja a bíróságot nem köti.

A versenyjogi kártérítési perek fő jellemzője, hogy a perbeli állítások alátámasztásához szükséges bizonyítási eszközök gyakran csak az ellenérdekű fél vagy harmadik személy birtokában vannak. A kártérítéshez való jog hatékony érvényesítésének, illetve a keresettel szembeni hatékony védekezésnek a biztosítása érdekében a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a fél a bizonyítékok feltárását, azaz azt indítványozza, hogy bíróság kötelezze az ellenfelet vagy bárki mást a nála lévő, a per eldöntése szempontjából releváns bizonyítási eszköz bemutatására. A bíróság a bizonyítékok feltárását az érintettek érdekeire is tekintettel csak a legszükségesebb körben rendelheti el. A törvényjavaslat kifejezetten meghatároz olyan bizonyítási eszközöket is, amelyek tekintetében kizárt a bizonyítékfeltárás elrendelése. Ennek alapján a büntetőeljárás sikeres lefolytatásához fűződő közérdeket szem előtt tartva nem rendelhető el a bizonyítékok feltárása például a nyomozás befejezéséig a büntetőeljárás során keletkezett iratokra, és a versenyjog sikeres közjogi érvényesítésének a biztosítása érdekében a versenyhatóság előtt tett engedékenységi vagy egyezségi nyilatkozatokra sem. A törvényjavaslat a bizonyítékfeltárási kötelezettség megszegése esetére legfeljebb ötvenmillió forintig terjedő pénzbírság kiszabását írja elő és speciális szankcióként pedig azt, hogy a bizonyítani kívánt állítást az ellenkező bizonyításáig valósnak kell tekinteni, ha bizonyítékfeltárási kötelezettséget a fél vagy annak képviselője szegte meg.

---