AB: A gyógykezelések megalapozottsága érdekében szükség van az egészségügyi hálózaton belüli ésszerű adattovábbításra

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (Eüatv.) 7. § (2) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Az indítványozó az Eüatv. 7. § (2) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A támadott rendelkezés szerint a gyógykezelés céljából történő adatkezelés során az adatkezelő mentesül az orvosi titoktartási kötelezettsége alól, ha az egészségügyi és személyazonosító adat továbbítása törvény előírása alapján kötelező. Az indítványozó értelmezése szerint az állam egészségügyi adatok kezelését, továbbítását bármilyen tárgykörben elrendelheti, az adatkezelés egyetlen korlátja formai: azt csak törvényben lehet előírni. Úgy véli tehát, hogy az Országgyűlés a célhoz kötöttség elvét figyelmen kívül hagyva törvénnyel elrendelheti személyes adatok kezelését, akkor is, ha az a szabályozás tárgyából nem következne. Álláspontja szerint a támadott törvényi rendelkezés lehetővé teszi, hogy az állam a személyes egészségügyi adatainkat felvilágosítás, beleegyezés és jogorvoslat nélkül – mintegy kényszerintézkedésként – gyűjthesse, továbbíthassa.

[multibox]

Az indítványozó véleménye szerint a kényszer jelen esetben ott jelentkezik, hogy az állam választás elé állítja a betegeket: amennyiben igénybe veszik a kötelező társadalombiztosítási ellátásokat, úgy egészségügyi adataikat az Eüatv. alapján kezelni, továbbítani fogják, ellenkező esetben egészségüket, életüket veszélyeztetik. Az állam tehát lényegében rákényszeríti a betegeket, hogy személyes adataikat az állam rendelkezésére bocsássák. Az Eüatv. egyéb rendelkezéseiből következően pedig az így megszerzett adatok a társadalombiztosítási ellátórendszeren belül, a beteg akaratától függetlenül – lényegében szabadon – áramolhatnak.

Az indítványozó szerint a szabályozás nincs összhangban az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 19. §-ával, mivel tágítja az információs önrendelkezési jog korlátozásának lehetőségét. Az Infotv. 19. §-a csak – indokoltan – szűk körben teszi lehetővé a korlátozást, így többek között nemzetbiztonsági, honvédelmi, bűnmegelőzési érdekből.

Az indítványozó hivatkozott az egészségügyi adatok kezelésére vonatkozó szabályozás kapcsán az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológiai és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Ovideóban, 1997. április 4-én kelt Egyezménye 2. és 10. cikkének, valamint az Európai Parlament és a Tanácsnak a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK irányelve 6., 7. és 14. cikkének a sérelmére is.

[htmlbox BDT]

2. A döntés indokai

Az Alkotmánybíróság alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekintette azt, hogy összefér-e az információs önrendelkezési joggal az olyan törvényi felhatalmazás, amely úgy teszi lehetővé az egészségügyi adatok továbbítását, hogy annak egyetlen feltételéül csak a törvényi szintű szabályozást támasztja. Az orvosi titoktartás feloldására adott széles körű jogalkotási felhatalmazás ugyanis jelen esetben különleges (egészségügyi) adatok védelmének sérelmével járhat.

Az Alkotmánybíróság korábban már vizsgálta az Eüatv.-nek egyes, az orvosi titoktartást feloldó konkrét rendelkezéseit, és úgy ítélte meg, hogy amennyiben az egészségügyi adatok kezelése nem az érintett hozzájárulásán alapul, hanem azt törvény – akár maga az Eüatv., akár más törvény – rendeli el, úgy szükséges annak vizsgálata, hogy az információs önrendelkezési jog korlátozásának megvannak-e az alkotmányos feltételei.

Az információs önrendelkezési jog korlátozásának alkotmányossági vizsgálata során figyelemmel kell lenni ezen alapjog sajátosságaira is. Az Infotv. 4. §-a alapján az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája a célhozkötöttség. Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak minden szakaszában meg kell felelnie a bejelentett és közhitelűen rögzített célnak, tisztességesnek és törvényesnek kell lennie. A célhozkötöttségből következik továbbá, hogy a meghatározott cél nélküli, előre nem meghatározott jövőbeni felhasználásra (készletre) való adatgyűjtés- és tárolás alaptörvény-ellenes.

Az Alkotmánybíróság korábban az egészségügyi ellátás során az egészségügyi ellátó kezelésébe került egészségügyi (és személyazonosító) adatok harmadik személy részére való továbbításának konkrét eseteit vizsgálta. A jelen ügyben azonban az indítványozó az Eüatv.-nek épp annak a felhatalmazó rendelkezésnek az alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte, amely lehetővé teszi, hogy törvény alapján az egészségügyi adatok továbbíthatóak legyenek harmadik személy részére. Az Alkotmánybíróságnak tehát arra kellett választ adnia, hogy a támadott felhatalmazó rendelkezés tekintetében megállapítható-e az információs önrendelkezési jog korlátozásának szükségessége és arányossága.

Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az Eüatv. hol helyezkedik el az adatvédelem rendszerében. Az adatvédelem általános szabályait az Infotv. tartalmazza, léteznek azonban ún. szektorális törvények, amelyek egy-egy terület speciális adatvédelmi szabályait fogalmazzák meg. Az Eüatv. is ilyen szektorális törvény, amelynek azonban az Eüatv. 37. § (1) bekezdése szerint az Infotv. képezi a háttérszabályát. Akár általános, akár szektorális adatvédelmi szabályozásról van szó, velük szemben támasztott követelmény, hogy meg kell felelniük az Alaptörvény rendelkezéseinek. Ugyanakkor a szektorális törvények vonatkozásában felvethető, hogy a bennük foglalt szabályok ne rontsák le az adatvédelem védelmi szintjét.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

Az Infotv. 5. § (1) bekezdése szerint személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárult, vagy ha azt törvény közérdeken alapuló célból elrendeli (ún. kötelező adatkezelés). Az egészségi állapotra vonatkozó adatok különleges adatnak minősülnek, kezelésükre ugyancsak az érintett hozzájárulása vagy kötelező adatkezelés esetén kerülhet sor. Kötelező adatkezelés esetében az Infotv. azonban megkívánja, hogy az adatkezelést elrendelő törvény meghatározza a kezelendő adatok fajtáit, az adatkezelés célját, feltételeit, időtartamát, az adatkezelő személyét és az adatok megismerhetőségének szabályait. Az Eüatv. indítványozó által sérelmezett 7. § (2) bekezdés b) pontja lényegében megismétli az Infotv. fenti szabályait, amikor kimondja, hogy az orvosi titok körébe eső különleges adatok is továbbíthatóak, illetve kezelhetőek, ha ahhoz az érintett írásban hozzájárul, vagy ha azt törvény kötelezően előírja. A fentiekből következik, hogy az Eüatv. az Infotv. szabályainak megfelelően rendelkezik az egészségügyi adatok, mint szenzitív személyes adatok kezeléséről, továbbításáról.

Az Eüatv. 7. §-a kifejezetten a gyógykezelés céljából történő adatkezelésre vonatkozik. A törvény 3. § c) pontja meghatározza, mi minősül gyógykezelésnek: minden olyan tevékenység, amely az egészség megőrzésére, továbbá a megbetegedések megelőzése, korai felismerése, megállapítása, gyógyítása, a megbetegedés következtében kialakult állapotromlás szinten tartása vagy javítása céljából az érintett közvetlen vizsgálatára, kezelésére, ápolására, orvosi rehabilitációjára, illetve mindezek érdekében az érintett vizsgálati anyagainak feldolgozására irányul, ideértve a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, gyógyászati ellátások kiszolgálását, a mentést és betegszállítást, valamint a szülészeti ellátást is. Az indítványozó állításával szemben tehát az adatkezelésre, adattovábbításra adott felhatalmazás csak gyógykezelési célra irányulhat, amely egyértelműen rögzítve van az Eüatv. 4. § (1) bekezdésében. Ennek alapján megállapítható, hogy a törvényi felhatalmazásnak konkrét célja van, ami szerint a különleges adatok kezelésével szembeni szigorúbb követelményeknek eleget tesz.

Az Alkotmánybíróság azt is vizsgálta, hogy léteznek-e olyan garanciális elemek, amelyek alapján a korlátozás arányosnak tekinthető. Az Eüatv. 7. § (3) bekezdése alapján az érintett jogosult tájékoztatást kapni a gyógykezeléssel összefüggésben történő adatkezelésről, a rá vonatkozó egészségügyi és személyazonosító adatokat megismerheti, betekinthet az egészségügyi dokumentációba, azokról másolatot kérhet. Az Eüatv. 10. § (1) bekezdése időbeli korlátot szab az adatkezelésre: csak a gyógykezelés idejére teszi lehetővé a különböző forrásból származó egészségügyi adatok összekapcsolását. A 10. § (3) bekezdése alapján pedig csak a konkrét betegséggel összefüggő adatok továbbíthatóak.

Ezen kívül az Infotv. 21. § (7) bekezdése szerint kötelező adatkezelés esetében az adatkezelő ugyan nem törölheti az érintett adatait, de ennek ellenére az érintett nem marad jogi védelem nélkül, így tiltakozhat az adatkezelés ellen, és amennyiben azzal az adatkezelő egyetért, az adat nem továbbítható. Az Infotv. szerint az adatkezelést megelőzően az érintettet részletesen tájékoztatni kell az adatai kezelésével kapcsolatos minden tényről (így pl. az adatkezelés céljáról és jogalapjáról, az adatkezelésre és az adatfeldolgozásra jogosult személyéről, az adatkezelés időtartamáról, arról hogy kik ismerhetik meg az adatokat.) A tájékoztatásnak ki kell terjednie az érintett adatkezeléssel kapcsolatos jogaira és jogorvoslati lehetőségeire is. Kötelező adatkezelés esetén a tájékoztatás megtörténhet a fenti információkat tartalmazó jogszabályi rendelkezésekre való utalás nyilvánosságra hozatalával is.

Az Infotv. 22. §-a rendelkezik a bírósági jogérvényesítéséről is, amelynek keretében az érintett jogainak megsértése esetén kérhet tájékoztatást személyes adatai kezeléséről, kérheti az adatok helyesbítését, zárolását, tiltakozásának figyelembevételét, az automatizált adatfeldolgozással hozott döntés megsemmisítését. A 23. § szerint pedig végső soron az adatkezelő köteles az érintett adatainak jogellenes kezelésével okozott kárt megtéríteni.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a fenti garanciális szabályok megfelelő keretek között tartják az alapjog-korlátozást, ezért a korlátozás arányosnak tekinthető. Mindezekre tekintettel az AB az alkotmányjogi panaszt elutasította.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Juhász Imre volt.

---