AB: a jogi képviselő jogorvoslati nyilatkozatát a pótmagánvádló képviseletében tett jognyilatkozatnak kell értékelni

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság a jogorvoslathoz való jog sérelme miatt megsemmisítette Pécsi Ítélőtábla végzését és alkotmányos követelményként rögzítette, hogy a pótmagánvádló a fellebbezési jogát a pótmagánvádas eljárás tárgyalási szakaszában is kizárólag a szabályszerű meghatalmazással rendelkező jogi képviselője útján gyakorolhatja. Ennek megfelelően a bíróságnak a jogorvoslati nyilatkozat megtételére – ha szükséges, a nyilatkozat tartalmát érintő egyeztetés lehetőségének biztosításával – abban az esetben is a pótmagánvádló jogi képviselőjét kell felhívnia és a jogi képviselő jogorvoslati nyilatkozatát a pótmagánvádló képviseletében tett jognyilatkozatnak kell értékelnie, ha a pótmagánvádló a tárgyaláson jelen van.

1. Az alapügy

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó – pótmagánvádlóként eljárva – meghatalmazott jogi képviselője útján benyújtott vádindítványában vádat emelt egy magánszeméllyel szemben közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt. A vádindítvány alapján a Szekszárdi Járásbíróság a vádlott bűnösségét megállapította és egy évre próbára bocsátotta. A járásbíróság ítélete ellen a vádlott és védője felmentés érdekében fellebbezéssel élt. A Szekszárdi Törvényszék tárgyalást tűzött ki, az ítéletet megváltoztatta, és a vádlottat a közúti baleset gondatlan okozása vétségének vádja alól felmentette.

[multibox]

A pótmagánvádló jogi képviselője az ítélet ellen bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett fellebbezést jelentett be, de a pótmagánvádló az ítéletet tudomásul vette. A tárgyalás berekesztését követően a tanács elnökének felhívására a tárgyalóteremből távozó jelenlévőket a jegyzőkönyvvezető visszaszólította, majd a tanács elnöke közölte, hogy a pótmagánvádló jogi képviselője önálló fellebbezési joga hiányában, a pótmagánvádló nyilatkozatára tekintettel tisztázni szükséges, kíván-e fellebbezéssel élni a harmadfokú bírósághoz, ezért nyilatkozattételre hívta fel a pótmagánvádlót és jogi képviselőjét, hogy a jogorvoslatot illetően szándékukat egyeztették-e. A pótmagánvádló jogi képviselője erre úgy nyilatkozott, hogy a pótmagánvádlóval abban állapodtak meg, hogy a vádlott felmentése esetén fellebbezést fognak bejelenteni. A pótmagánvádló pedig közölte, hogy a korábban jegyzőkönyvezett nyilatkozatával azt kívánta kifejezésre juttatni, hogy megértette a határozatot, egyébként fellebbezéssel kíván élni az ellen.

A Pécsi Ítélőtábla a pótmagánvádló jogi képviselője által bejelentett fellebbezést – érdemi vizsgálat nélkül – elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy tévedett a másodfokú bíróság, amikor a pótmagánvádló jogi képviselője által bejelentett fellebbezését az ítélet kihirdetését követően nem utasította el, hanem az ítélet ellen bejelentett fellebbezésre figyelemmel az iratokat felterjesztette a harmadfokú bírósághoz. Ugyanis a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 367/A. § (1) bekezdése értelmében egyértelmű, hogy a pótmagánvádló jogi képviselője önálló fellebbezési joggal nem rendelkezik, ekként tévesen történt a jogorvoslat tekintetében már a nyilatkoztatása is. Ezen kívül megállapította, hogy következetes az ítélkezési gyakorlat a tekintetben is, hogy amennyiben a fellebbezésre egyébként jogosultsággal nem rendelkező – azonban mégis nyilatkozó – jogi képviselő és az általa képviselt pótmagánvádló jognyilatkozata a jogorvoslat tekintetében eltér, nyilvánvalóan a jogorvoslati joggal rendelkező pótmagánvádló nyilatkozata az irányadó.

Az indítványozó ezt követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Panaszában és annak kiegészítéseiben kifejtette, hogy a Pécsi Ítélőtábla pótmagánvádlót megillető jogorvoslati jogot érintő jogértelmezése megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében garantált jogorvoslathoz való jogot.

(forrás: kadarka.net)

2. A döntés indokai

Az Alkotmánybíróság számos alkalommal, többféle szempontból foglalkozott a jogorvoslati jog alkotmányos tartalmával. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogorvoslathoz való jog lényegi tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége.

Az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy a jogorvoslathoz való jog tényleges és hatékony érvényesülése nem csupán a jogalkotóval szemben (a jogszabályok tartalmát illetően) fennálló követelmény, hanem az Alaptörvény 28. cikkéből következően (a jogszabályok értelmezése során) a jogalkalmazó szerveket is kötelezi. Mindez összhangban van az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 13. cikkében garantált hatékony jogorvoslathoz való jognak az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítélkezési gyakorlatában kibontott tartalmával is.

A Be. 367/A. § (1) bekezdésének c) pontja a másodfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezésre – a Be. 324. § (1) bekezdés c) pontjával egyezően – a pótmagánvádlót jogosítja fel, a jogszabályhely a fellebbezésre jogosultak között a pótmagánvádló jogi képviselőjét nem említi. Mindez tehát azt jelenti, hogy a pótmagánvádló jogi képviselőjét a büntetőeljárás során saját jogán – azaz önálló, a pótmagánvádlótól független – fellebbezési jog nem illeti meg.

A Be. ugyanakkor választást nem tűrő, kötelező jelleggel írja elő azt is, hogy a pótmagánvádas eljárás során a pótmagánvádló ügyvédi képviselete mindvégig kötelező, kivéve, ha a természetes személy pótmagánvádló maga, vagy nem természetes személy pótmagánvádló képviseletére egyébként is jogosult személy jogi szakvizsgával rendelkezik.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ismertetett rendelkezések értelmében a pótmagánvádló a vádlói szerepkörében soha nem léphet fel kizárólag személyesen, a pótmagánvádas eljárásban a képviseletére ügyvédet kell meghatalmaznia. A pótmagánvádas ügyben történő képviseletre szóló – tehát büntetőeljárásbeli képviseletre vonatkozó – meghatalmazás a vádindítvány elkészítésére, benyújtására, valamint a vád képviseletére és az ezzel összefüggő jognyilatkozatok megtételére terjed ki.

[htmlbox BDT]

Tekintettel arra, hogy a Be. a pótmagánvádló kötelező jogi képviseletét előíró szabálya – különös figyelemmel a szakszerűség biztosításában megragadható céljára – az eljárás egészére azonos módon irányadó, nyilvánvaló, hogy a kötelező jogi képviselet és a hatékony jogorvoslati jog alkotmányos összefüggéseinek a pótmagánvádas eljárás tárgyalási szakaszában is érvényesülniük kell. Ez azt is jelenti, hogy a pótmagánvádló kötelező jogi képviseletét előíró rendelkezés nem enyészik el önmagában abból az okból, hogy a pótmagánvádló is jelen van a tárgyaláson, illetve a pótmagánvádló jogi képviselője – ha a meghatalmazás keretei között fejti ki tevékenységét – akkor sem önálló fellebbezési jogát gyakorolja a tárgyaláson, ha azon egyidejűleg a pótmagánvádló is részt vesz. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy a pótmagánvádló fellebbezési jogával kizárólag jogi képviselője útján élhet a tárgyaláson is, függetlenül attól, hogy a pótmagánvádló a tárgyaláson jelen van vagy sem. A jogi képviselő ugyanis ebben az esetben sem a saját jogán, hanem – a meghatalmazása keretei között, szükség esetén a pótmagánvádlóval történő (újabb) egyeztetést követően – a pótmagánvádló nevében nyilatkozik.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a fellebbezésről döntő ítélőtábla végzésében megszorítóan értelmezte a jogi képviselet terjedelmére vonatkozó szabályokat. Ennek oka, hogy az ítélőtábla a pótmagánvádló jogi képviselője által bejelentett fellebbezés érdemi elbírálásához, a pótmagánvádas eljárásban irányadó jogszabályi rendelkezésekben foglaltakon felül, olyan további feltétel fennállását (a pótmagánvádló tárgyaláson való jelenlétének hiányát) követelte meg, amely ellentétben áll a kötelező jogi képviselet alkotmányosan elismert céljával, illetve nincsen összhangban a törvényhozó által megnyitott, a pótmagánvádlót megillető fellebbezési jog hatékony érvényesülésének Alaptörvényből fakadó – és a 28. cikke alapján a bíróságok jogértelmezésének alkotmányos kereteit kijelölő – követelményével sem. Az ítélőtábla az alkotmányjogi panaszban kifogásolt jogértelmezésével tehát a pótmagánvádló számára biztosított jogorvoslat jogalkotó által szándékolt terjedelmét oly mértékben leszűkítette, hogy ennek következtében megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében garantált jogorvoslathoz való alapjogot.

Az Abtv. 46. § (3) bekezdése felhatalmazza az Alkotmánybíróságot, hogy hatásköreinek gyakorlása során megállapítsa azokat az Alaptörvény rendelkezéseit érvényre juttató alkotmányos követelményeket, amelyeket a jogalkalmazóknak a jogszabályi rendelkezések alkalmazása során figyelembe kell venniük. Ezért az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként rögzítette az ügyből következő, de azon túlmutató jelentőségű értelmezését.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Szívós Mária volt.

---