AB: A kormány rendelete nem ronthatja le a törvényt

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtási jogszablyát, azaz az 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 93. § (1) bekezdését és általános alkalmazási tilalmát rendelte el a folyamatban lévő ügyekben. Az AB kimondta: az Alaptörvény a normahierarchia részeként előírja, hogy a kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes, vagyis a törvény tartalmát a kormány rendelettel nem ronthatja le.

1. Az alapügy

A bírói kezdeményezésre okot adó ügyben az Ukrajnából áttelepült felperes igénybejelentése alapján az elsőfokú társadalombiztosítási szerv 2014. április 1-jétől öregségi nyugdíjat állapított meg. A felperesre a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1963. évi 16. törvényerejű rendelet (Egyezmény) rendelkezései is vonatkoztak.

Fellebbezésében a felperes azt kérte, hogy az ellátás összegét a nyugdíjazást megelőzően betöltött munkakörre irányadó kereset átlaga alapján állapítsák meg összhangban a Tnyvhr. 14. § (10) bekezdésével. A másodfokú társadalombiztosítási szerv felperes fellebbezését elutasította. Határozata indokolásában hivatkozott arra, hogy a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdése értelmében a Tnyvhr. 14. § (10) bekezdésének 2015. január 1-jén hatályba lépett módosítását az előbbi időpontban első fokon le nem zárt ügyekben is alkalmazni kell. Ennek következtében az ellátás összege nem a nyugdíjazást megelőzően betöltött munkakörre irányadó kereset átlaga alapján, hanem a nyugdíjigénylő által leghosszabb ideig betöltött munkakör keresetének országos átlaga alapján állapítandó meg.

A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot, de azt az elsőfokú bíróság elutasította. A felülvizsgálat során a Kúria az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdése miatt. Álláspontja szerint ugyanis a sérelmezett rendelkezés ellentétes az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdésével (a kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes) és a B) cikk (1) bekezdésével (jogkorlátozó visszaható hatályú normaalkotás tilalma).

2. Az AB-döntés indokai

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdésének 2015. január 1-jétől hatályos szövegét az egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 353/2014. (XII. 29.) Korm. rendelet 24. §-a állapította meg. E módosítás a kihirdetését követő harmadik napon lépett hatályba. Ennek következtében az első fokon le nem zárt ügyekben is alkalmazni kellett azt az új szabályt, amely a Tnyvhr. 14. § (10) bekezdését a konkrét ügy vonatkozásában a felperes hátrányára változtatta meg.

Az Alkotmánybíróság újfent kimondta: az Alaptörvény a normahierarchia részeként írja elő azt, hogy a kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes

A Tnyvhr. 14. § (10) bekezdését szintén az említett kormányrendelet – annak 26. § b) pontja – módosította. Ha nemzetközi egyezmény – ahogyan jelen esetben az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdése – szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a módosítás következtében 2015. január 1-jétől már nem a nyugdíjigénylő nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörében, hanem „[a] nyugdíjigénylő által leghosszabb ideig betöltött, szolgálati időként figyelembevételre kerülő munkakörben, ennek hiányában ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti – a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által közölt – kereset országos átlaga alapján, de a 2013. január 1-jét megelőző időszakra legfeljebb a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ összegének figyelembevételével kell meghatározni.”

Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezés alapján megállapította, hogy egymással ellentétben áll a Tny. 64. § (2) bekezdés második mondata, illetőleg a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdése. A Tny. 64. § (2) bekezdés második mondata úgy rendelkezik, hogy „[a]z igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni”. A felperes ügyében az öregségi nyugdíjat, azaz az ellátást 2014. április 1. napjától állapította meg az elsőfokú szerv. A törvényi rendelkezés következtében tehát a Tnyvhr. 14. § (10) bekezdésének előbbi napon hatályos szövege az irányadó szabály, ami ahhoz vezet, hogy a nyugdíjazást megelőzően betöltött munkakörre irányadó kereset átlaga alapján számítandó ki a nyugdíj összege.

Ehhez képest a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdéséből más jogértelmezés következik. Nevezetesen az, hogy a Tnyvhr. 14. § (10) bekezdésének a 2015. január 1-jétől hatályos szövegét kell alkalmazni a felperes ügyében, ami abból vezethető le, hogy felperes öregségi nyugdíjának a megállapításáról első fokon nem született határozat 2015. január első napjáig.

[htmlbox Tb_Kommentár]

Az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdése a normahierarchia részeként írja elő azt, hogy a kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes, vagyis az Országgyűlés által megalkotott törvény tartalmát a kormány rendeleti formát öltő döntése nem ronthatja le.

Mivel a fent vizsgált két rendelkezés között az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdésének sérelmére vezető ellentét áll fenn, emiatt az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Tnyvhr. támadott 93. § (1) bekezdését. Az Abtv. 45. § (2) bekezdése alapján a megsemmisített jogszabályi rendelkezés az Alkotmánybíróság eljárására okot adó perben nem alkalmazható. Az Alkotmánybíróság továbbá az Abtv. 45. § (4) bekezdése alapján elrendelte a megsemmisített jogszabályi rendelkezés folyamatban lévő ügyekben való általános alkalmazási tilalmát a rendelkező részben foglaltak szerint.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó volt.

---