AB: a tárgyalás nyilvánosságához való jog nem korlátozhatatlan jogosultság

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság a Kúria kártérítéssel kapcsolatos felülvizsgálati ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.

1. Az alapügy

Az ügy tényállása szerint az indítványozó munkaviszonyát a perbeli felperes rendkívüli felmentéssel megszüntette. Később az indítványozóval szemben a perbeli felperesi gazdasági társaság keresetet nyújtott be, amelyben kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az indítványozót, mivel vezető állású munkavállalóként az ügyvezetői tevékenységéhez kötődően kárt okozott. Az indítványozó a kereset elutasítását kérte, illetve vagylagosan legalább 50%-os kármegosztás megállapítását, valamint viszontkeresetet terjesztett elő annak megállapítása iránt, hogy a perbeli felperes megszegte a munkaszerződést, amikor elmulasztott a biztosítóval felelősségbiztosítási szerződést kötni. Az elsőfokon eljárt bíróság kártérítés és annak kamatai megfizetésére kötelezte az indítványozót. A másodfokon eljárt bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a perbeli felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet ellen a perbeli felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Kúria a jogerős döntést részben megváltoztatta, részben pedig hatályon kívül helyezte.

A 2015. július 1-jén készült tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a Kúria ezen ügyben eljáró tanácsa a felperes kezdeményezésére tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt végzéssel elrendelte a felülvizsgálati ügy zárt tárgyaláson való elbírálását. A végzés indokolásában a döntést a tanács a következőkkel támasztotta alá: „A Kúria a Pp. 5. § (2) bekezdése alapján- tekintettel az ügyben szereplő termelési adatok, anyagok, vezető tisztségviselők személyére, mely adatok nyilvánosságra kerülése a felperes gazdasági társaság üzleti érdekeit sértheti – zárt tárgyalást rendelt el.”

Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, és kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria ítéletének alaptörvény-ellenességét, semmisítse meg azt, mert az az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését sértő eljárásban jött létre, és így jogállami bírósági határozatnak nem tekinthető. A megsemmisítés folytán várható megismételt eljárásra tekintettel kérte továbbá a Kúria egy másik tanácsának a kijelölését. Ennek kapcsán megjegyezte, hogy ez ugyan ellenkezik a vonatkozó törvényi rendelkezéssel, de a rendkívüli helyzet rendkívüli kezelést igényel. Az indítványozó kijelentette, hogy „nem állítja, hogy a tárgyalás nyilvánossága egy korlátozhatatlan eljárási alapjog”, a vonatkozó törvény szövegéből azonban az következik, hogy a nyilvánosság kizárása egy kivételes lehetőség, ez csak akkor lehetséges, ha „feltétlenül szükséges”, másrészt a bíróság köteles az ilyen végzését külön megindokolni.

2. A döntés indokai

Az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság befogadta, mivel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekintette azt, hogy vajon sérti-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését a Kúria zárt tárgyalás megtartására irányuló döntése.

Az Alkotmánybíróság az eddigi gyakorlatában a tisztességes eljáráshoz való jogot az eljárás egészének minőségében ragadta meg. Egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás „méltánytalan” vagy „igazságtalan”, avagy „nem tisztességes”. Az Alkotmánybíróság jelen ügy kapcsán a fentiekkel összefüggésben megállapította, hogy a panaszost jogai érvényesítésében semmi nem akadályozta, így munkáltatója keresetével szemben viszontkeresetet terjesztett elő, az ügyében eljárt bíróságok a megállapított tényállás alapján, a felvett bizonyítékok értékelésével indokolt döntéseket hoztak, az első és másodfokon eljárt bíróságok ügyében nyilvános tárgyalást tartottak, az eljárás során a panaszos a rendelkezésére álló valamennyi jogorvoslati lehetőségét kimerítette.

Az Alkotmánybíróság megvizsgálta és áttekintette a tárgyalás nyilvánosságának jogintézményét is. A tárgyalás nyilvánosságának elve lényegében azt jelenti, hogy a felek közti jogvitát a bíróság nyilvános tárgyaláson kell, hogy elbírálja, azaz a tárgyaláson nemcsak a per szereplői, hanem rajtuk kívül bárki megjelenhet. A tárgyalás nyilvánosságának elvéből következik az is, hogy a tárgyaláson valamennyi eljárási cselekmény – a határozathozatal céljából tartott tanácskozás kivételével – nyilvánosan megy végbe. A nyilvánosság elvének korlátlan érvényesülése azonban bizonyos esetekben jogsérelemmel járna, ezért lehetőség van a tárgyaláson a nyilvánosság kizárására. Az Európai Emberi Jogi Egyezményhez kapcsolódó esetjog szerint az eljárás nyilvánosságához, különösen büntetőügyekben, nyomós közérdek fűződik, így annak kizárására az érintetteknek nincs alanyi joguk. A bíróságra tartozik annak megítélése, hogy a kizárás indokául felhozott magánérdek meghaladja-e az eljárás nyilvánosságához fűződő közérdeket.

[htmlbox BDT]

A nyilvánosság kizárásának lehetőségét a régi Pp. alapvetően négy területen, négy érdek vonatkozásában teszi lehetővé, így a zárt tárgyalás elrendelését indokolhatja az adatvédelem, a titokvédelem, a közerkölcs védelme, és valamely perbeli szereplő védelme. Az alkotmányjogi panasz benyújtására okot adó döntésében a Kúria a következő szabályt alkalmazta: „[a] bíróság a nyilvánosságot indokolt határozatával az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről kizárhatja, ha az minősített adat, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott más titok megőrzése végett feltétlenül szükséges. A bíróság a nyilvánosságot a közerkölcs védelmében, kiskorú védelmében, valamint az ügyfél kérelmére abban az esetben is kizárhatja, ha az a fél személyiségi jogainak védelme érdekében indokolt. A bíróság a nyilvánosságot különösen indokolt esetben a tárgyalásnak a tanúkihallgatással érintett részéről akkor is kizárhatja, ha a tanú adatainak zártan kezelését rendelte el, és a zárt tárgyaláson történő meghallgatás a tanú, illetve hozzátartozója életének, testi épségének a megóvása érdekében feltétlenül szükséges”.

A bíróság által alkalmazott jogszabályhely vizsgálata alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a zárt tárgyalás elrendelésének kérdésében az ügyben eljáró Kúria – mindenekelőtt az alkalmazott norma „feltétlenül szükséges” fordulata miatt – mérlegelési, lényegében diszkrecionális jogkörében hozta meg döntését, azaz a bíró (jelen esetben az eljáró tanács) belátására utalt döntési lehetőségről van szó.

Jelen esetben ugyanis a bírósági eljárások a felelősség megállapításán túl az okozott kár összegének a pontos meghatározására is irányult. Az eljáró bíróságok lényegében az indítványozó cégvezetési tevékenységét, az ennek keretében hozott konkrét üzleti döntéseit, ezek hátterét, indítékait és gazdasági megalapozottságát vizsgálták. Ebben a körben a bizonyítás részeként olyan adatok, információk is felmerültek, így a peranyag részévé váltak, amelyek alappal vethették fel az üzleti titok védelmének kérdését (pl. a cég termelési terve, gyártási programja, a havi hulladékszükséglet, anyagbeszerzési árak, anyagbeszerzési szükségletek, üzleti kapcsolatok stb.). Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a fentiekben részletezett adatok és információk felmerülése a perben okkal és megalapozottan vezethették a Kúriát annak  megfontolására és mérlegelésére, hogy az ügyben alkalmazza-e a régi Pp. 5. § (2) bekezdését.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a zárt tárgyalás elrendelésre vonatkozó, a Kúria diszkrecionális jogkörben hozott döntése nem ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltakkal.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Szalay Péter volt.

(Kép forrása: mkab.hu)

---