AB: Az állami nyugdíjalap-befizetések és az ellátások nem mérhetők közvetlenül össze

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 2010. január 1. és 2012. december 31. napja között hatályos 13. §-a, valamint a Kúria Mfv.III.10.045/2016/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. A döntéshez Dienes-Oehm Egon és Juhász Imre párhuzamos indokolást csatoltak.

1. Az alapügy

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága korhatár előtti ellátást állapított meg az indítványozó számára a Tny. és a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (Ketv.) alapján. Az igénybejelentés 2012. december 28-án történt. Eddig az időpontig az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez az indítványozónak 82 napja hiányzott, ezért az ellátás összegét az elsőfokú társadalombiztosítási szerv 1.455 forinttal csökkentve határozta meg. Az indítványozó 2013. március 20-án a nyugdíjkorhatárt elérte, miközben az elsőfokú társadalombiztosítási szerv a határozatot 2013. április 25-én hozta meg.

Az indítványozó fellebbezést nyújtott be, amelyet az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Hatósági Főosztálya elutasított. Ezt követően az indítványozó keresetet nyújtott be az alperes határozatával szemben a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz. Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmek közül egynek helyt adott és e körben – a kijavító végzésben írt tartalommal – az alperest új eljárásra utasította. Ezt meghaladóan felperes keresetét elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, amely azt elutasította, ezért ezt követően az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz (AB).

2. Az AB-döntés indokai

Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítványozó számára megállapított korhatár előtti ellátás a biztosítási alapú, járulékfizetéssel ellentételezett ellátások csoportjába tartozik-e.

A korhatár előtti ellátás összegére speciális csökkentő szorzók voltak és vannak hatályban, amelyek létjogosultsága arra vezethető vissza, hogy az, aki a rá vonatkozó öregségi nyugdíjkorhatárnál hamarabb kéri az ellátás megállapítását, rövidebb ideig fizet nyugdíjjárulékot, mint az, aki a korhatár betöltésével kéri az ellátás megállapítását. Az indítványozó esetében a hiányzó 82 nap szolgálati idő nem változtat azon a tényen, hogy a megállapított ellátásban van biztosítási elem, hiszen az indítványozó több mint 42 év járulékfizetéssel lefedett idővel rendelkezik. Ehhez kapcsolódóan az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó számára megállapított ellátás – a nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségre figyelemmel – a biztosítási alapú, járulékfizetéssel ellentételezett ellátások csoportjába tartozik. Következésképpen erre is megfelelően alkalmazandó az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jog.

Az ONYF székháza

Az indítvánnyal támadott csökkentést tartalmazó szabályt 2008. január 1-jei hatálybalépéssel egy módosító törvény ültette a Tny. 13. §-ába. A módosítás arra irányult, hogy a nyugdíj alapjaként szolgáló havi átlagkereset a személyi jövedelemadónak megfelelő összegen felül a keresetet terhelő járulékoknak, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíjnak megfelelő összeggel is csökkenjen. A Tny. 13. §-a eredetileg ugyanis csak azt tartalmazta, hogy az elért jövedelmeket naptári évenként a személyi jövedelemadónak erre az összegre képzett összegével kell csökkenteni. A nyugdíj alapjának a meghatározására vonatkozó szabályok változtak tehát, amelynek eredményeként összességében a 7-8 százalék körüli nyugdíjszínvonal-mérséklés következett be.

Az így módosított szakaszt két további időpontban változtatta meg a törvényhozó, 2008. január 1-jei hatálybalépéssel, és 2010. január 1-jei hatálybalépéssel. E módosításokkal együtt 2012. december 31-ig volt hatályban a Tny. 13. §-ának az a változata, amely alapján az indítványozó számára 2012. december 29-ei folyósítási nappal megállapították az ellátást. Az ügy megítéléséhez az Alkotmánybíróság a 2010. január 1. és 2012. december 31. közötti szabályt vetette össze az Alaptörvénnyel.

Az Alkotmánybíróságnak jelen ügy érdemi eldöntéséhez azt kellett vizsgálnia, hogy a többször módosított Tny. 13. §-ából következő csökkentés szükséges és arányos módon korlátozza-e a biztosítási időszakon nyugvó, idősköri megélhetést garantáló ellátás várományát. A Tny. 13. §-a a nyugdíj alapjának a számítási módját határozta meg. A csökkentés kétség kívül hátrányosan érintette az indítványozót, hiszen ellátásának összege alacsonyabb lett annál, mint amennyi a Tny. 13. §-ában szabályozott levonások alkalmazása nélkül lett volna.

[htmlbox mt_kommentar]

A szükségesség körében az Alkotmánybíróság azt vizsgálta felül, hogy a csökkentés indokolható-e a közérdekkel. A Mód.tv. elfogadásakor a törvényhozó az indokolása tükrében figyelemmel volt az állami nyugdíjak fenntarthatóságának biztosítására az elöregedő társadalomban, valamint a nyugdíjak színvonala közti különbségek mérséklésére. Ezek az érvek az Alaptörvény által elismert időskori megélhetést szolgáló ellátási rendszerben is kielégítik a nyugdíj alapjának közérdekre tekintettel végrehajtott csökkentését, különös figyelemmel arra, hogy Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti, amelyért elsősorban az Országgyűlés és a kormány felelős az Alaptörvény N) cikk (1)-(2) bekezdései szerint.

Az arányosság tekintetében a testület hangsúlyozta, hogy a társadalombiztosításban keverednek a biztosítási és a szolidaritási elv szerint finanszírozott ellátások. Ez a megállapítás a felosztó-kirovó rendszerben működő állami nyugdíjbiztosításra kifejezetten helytálló. A szolidaritási elem miatt a járulékfizetés és a társadalombiztosítási szolgáltatások pontos megfeleltetése az Alaptörvény alapján nem követelhető meg. Ez azt jelenti, hogy az állami nyugdíjalapba történő befizetések és az onnan kapott ellátások nem mérhetők közvetlenül össze egymással. Az arányosság követelménye funkcionálisan azt foglalja magában a tulajdonhoz való jog által védett nyugdíjváromány tekintetében, hogy lényeges és aránytalan változások nem következhetnek be a járulékok változatlansága mellett. Az AB megítélése szerint a támadott szabályozás nem üresítette ki a nyugdíjvárományt, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése pedig nem értelmezhető úgy, hogy a nyugdíjak egyszer már elért színvonala sosem csökkenthető. A testület szerint a tulajdonhoz való jogot sértő csökkentés határa ott húzódik meg, ahol a járulékkal vásárolt ellátás elveszíti funkcióját. Mindezekre tekintettel a sérelmezett szabály kielégíti a szükségességi és arányossági teszt által támasztott követelményeket, ezért az indítványt az AB elutasította.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó volt.

---