AB: az elnök nem írhatja alá a közigazgatási perrendtartásról szóló törvényt

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nem annak van közjogi jelentősége, hogy az új elnevezés alatt már létező és a Bszi-ben szabályozott bíróság jár el, hanem annak, hogy az egyszerű többséget igénylő törvények elfogadására irányadó eljárási rendben elfogadott törvény nem hozhat létre új, a Bszi. 16. §-ában nem szereplő bíróságot.

 

Helyt adott Áder János indítványának az Alkotmánybíróság: alaptörvény-ellenesek az Országgyűlés által 2016. december 6-án elfogadott, a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény egyes szakaszai. A határozathoz Juhász Imre, Pokol Béla, Stumpf István és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, míg Dienes-Oehm Egon különvéleményt csatolt.

 

1. Az alapügy

 

A köztársasági elnök – ún. előzetes normakontrollt kérve – a még ki nem hirdetett közigazgatási perrendtartásról szóló törvény 7. § (4) bekezdése, valamint a 12. § (2) bekezdés a) es c) pontjai alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól.

A beadvány szerint Magyarországon az igazságszolgáltatást ellátó bíróságokat az Alaptörvény értelmében sarkalatos törvény, jelenleg a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) határozza meg. A Bszi. úgy rendelkezik, hogy az igazságszolgáltatást a Kúria, az ítélőtábla, a törvényszék, a járásbíróság és a kerületi bíróság, valamint a közigazgatási és munkaügyi bíróság gyakorolják. Az indítványban szerint a támadott törvény 7. § (4) bekezdése a közigazgatási ügyben eljáró bíróságok között egy új ún. közigazgatási felsőbíróságot nevez meg, amelynek feladatait a Fővárosi Törvényszék látja el. A köztársasági elnök álláspontja szerint a törvény ugyan formailag nem módosítja a sarkalatos Bszi.-t, azonban tartalmát tekintve kiegészíti azt az új bírósággal.

A köztársasági elnök a 16/2015-ös Abh.-ra hivatkozással kiemelte azt is, hogy a kétharmados törvények közvetlen (tételes) módosítása a kétharmados törvény szabályozási köréhez közel álló, azzal esetleg részben egybevágó másik egyszerű többséggel meghozható önálló törvény módosításával vagy új törvény alkotásával alkotmányosan nem kerülhető meg. Ezzel összefüggésben rámutatott arra is, hogy álláspontja szerint ilyen problémában szenved a támadott törvény 12. § (2) bekezdés a) és c) pontja is. Az első esetben a törvény szerint – a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos per kivételével – a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság hatáskörébe tartozik a központi államigazgatási szervekről szóló törvény szerinti önálló szabályozó szerv, az autonóm államigazgatási szerv és a kormányhivatal közigazgatási tevékenységével kapcsolatos per. Csakhogy önálló szabályozó szerv a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: NMHH) is és a rá irányadó sarkalatos törvény az NMHH döntéseivel szembeni bírósági felülvizsgálati eljárást a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kizárólagos illetékességébe utalja. Ennek következtében az egyszerű többséggel elfogadott törvény 12. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott hatásköri szabály – tartalmát tekintve – módosítja (elvonja) a sarkalatos törvényben a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi bíróság kizárólagos illetékességébe utalt jogorvoslati eljárást.

Ugyanilyen alkotmányossági problémát vet fel a törvény másik támadott pontja is, amely a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság hatáskörébe utalja a választási bizottságok közigazgatási tevékenységével kapcsolatos pereket. Mindazonáltal a sarkalatos, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 229. § (1) bekezdése értelmében jelenleg a választási bizottság döntése ellen benyújtott bírósági felülvizsgálati kérelmet a másodfokú határozatot hozó választási bizottság székhelye szerint illetékes ítélőtábla bírálja el.

 

2. A döntés indokai

Az Alkotmánybíróság szerint a törvény megalkotásának jogalkotói célja a közigazgatási perekre vonatkozó szabályok egyetlen, önálló és általános törvénybe történő foglalása, a szabályok koherens rendszerének kialakítása volt. A törvény azzal a szabályozási igénnyel kívánt fellépni, hogy a közigazgatási perjogi szabályok az általános, kódex jellegű szabályozás keretében áttekinthetőek legyenek, az alkalmazandó eljárásjog megállapítása ne okozzon különösebb nehézséget a jogkeresőknek és a perjogi szabályozás ne legyen az indokoltnál kiterjedtebb.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az egységes javaslatot 115 igen, 36 nem szavazattal, 21 tartózkodás mellett fogadta el az Országgyűlés. Azonban a törvényjavaslat elfogadására az egyszerű többséget igénylő törvények elfogadására irányuló általános eljárási rendben került sor.

Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy a Bszi. sarkalatos törvényi szabályozása a közigazgatási és munkaügyi bíróságokat a bírósági szervezeten belül különbíróságként állította fel. Igazgatási szempontból a Bszi. a bírósági szervezetrendszerbe tagolta be a különbíróságot. A törvényszékek (így a Fővárosi Törvényszék is) részei a Bszi. által szabályozott igazságszolgáltatási tevékenységet végző bírósági szervezetrendszernek. Annak következtében, hogy a törvény 7. § (4) bekezdése a Fővárosi Törvényszéket közigazgatási felsőbíróságként való eljárásra is kijelöli, egyszerre általános hatáskörű és különbíróságként eljáró bíróságként is szabályozza azt.

[multibox]

A Bszi.-ben azonban a megjelölt közigazgatási felsőbíróság sem első, sem másodfokú bíróságként nem szerepel. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azzal, hogy a törvény közigazgatási felsőbíróság név alatt feladat- és hatáskört, a bíróság összetételét meghatározó, és eljárási szabályokat kapcsol az új elnevezéshez és ezen új elnevezés alatt jogosítja fel a Fővárosi Törvényszéket eljárásra, olyan tárgykörben szabályoz, ami a Bszi. mint sarkalatos törvény szabályozási tárgykörébe tartozik. “Nem annak van közjogi jelentősége, hogy az új elnevezés alatt már létező és a Bszi-ben szabályozott bíróság jár el, hanem annak, hogy az egyszerű többséget igénylő törvények elfogadására irányadó eljárási rendben elfogadott törvény nem hozhat létre új, a Bszi. 16. §-ában nem szereplő bíróságot.”

 

A köztársasági elnök indítványának második részével kapcsolatosan az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Törvény 12. § (2) bekezdés a) és c) pontjai olyan hatáskört adnának a közigazgatási felsőbíróságként eljáró Fővárosi Törvényszéknek, amelyet a Média tv. illetve a Ve. sarkalatos törvényi rendelkezései korábban már más bíróság  hatáskörébe (Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, illetőleg a másodfokú határozatot hozó választási bizottság székhelye szerint illetékes ítélőtábla) utalt.

Az Alaptörvény T) cikk (4) bekezdése alapján a sarkalatos törvény olyan törvény, amelynek elfogadásához és módosításához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az AB esetjoga alapján az Alaptörvény rendelkezése alapján „minősített többséggel elfogadott törvényt egyszerű többséggel elfogadott törvénnyel nem lehet módosítani, vagy hatályon kívül helyezni.” Jelen ügyben ez tehát azt jelenti, hogy sarkalatos törvényben biztosított hatáskör egyszerű többséget igénylő törvények elfogadására irányadó eljárási rendben elfogadott törvénnyel nem módosítható, nem változtatható meg.

A fentiekben foglaltak alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az egyszerű többséget igénylő törvények elfogadására irányadó eljárási rendben elfogadott Törvény indítvánnyal támadott rendelkezései az Alaptörvény szerinti sarkalatos szabályozási tárgykörben rendelkeztek, ezért alaptörvény-ellenesek. A törvényalkotás eljárási szabályainak megszegése a törvény kihirdetése esetén közjogi érvénytelenséget eredményezne, ezért az Országgyűlésnek a törvényt az alaptörvény-ellenesség megszüntetése érdekében újra kell tárgyalnia.

 

Az ügy előadó alkotmánybírója dr. Sulyok Tamás volt.

---