AB: nem politikai reklám volt a népszavazásra buzdítás


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság a különvélemények száma alapján 6:5 arányú döntéssel megsemmisítette a Kúriának azt két végzését, amely szerint nem társadalmi célú, hanem politikai reklám volt a Kormány nevében sugárzott népszavazásra buzdító kisfilm. A döntésekhez különvéleményt csatoltak Czine Ágnes, Pokol Béla, Stumpf István, Sulyok Tamás és Szalay Péter is.


1. Az alapügyek

Az indítványozó médiaszolgáltatók azért fordultak alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, mert a 2016. október 2-án megtartott országos népszavazást megelőzően, 2016. szeptember 27-én 22 óra 50 perckor, illetve 28-án 20 óra 40 perckor egy-egy 22 másodperces műsorszámot adtak közre, amelyben több szereplő kijelentette, hogy „Szeretem Magyarországot és szavazok október 2-án.” A rövid bejátszás pedig ezt követően arra szólította fel a nézőket, hogy „Szavazzon október 2-án!”

A kisfilmmel összefüggésben egy magánszemély nyújtott be kifogást a Nemzeti Választási Bizottsághoz (NVB), mert szerinte a társadalmi célú reklámként közzétett műsorszám törvénysértő volt. Álláspontja szerint a műsorszám valójában politikai reklám volt, amelyet a törvény által megszabott idősávokban (naponta három alkalommal, a 6-8, 12-14 és 18-20 óra között kezdődő idősávokban) és a Kormány 50 perces időkerete terhére lehetett volna csupán közzétenni.

Az NVB a kifogást elutasította, mert álláspontja szerint a népszavazáson való részvételre ösztönző médiatartalom közérdekűsége nem vonható kétségbe, a bejátszás nem a választói akarat befolyásolását célozta, nem hordozott politikai üzenetet, ezért az nem is minősülhet politikai reklámnak.

A magánszemély ezt követően az NVB döntésének felülvizsgálatát kérte a Kúriától, amely azt megváltoztatta. A Kúria megállapította, hogy az indítványozó médiaszolgáltatók megsértették a választási eljárás politikai reklám közzétételére vonatkozó rendelkezését. A bíróság szerint ugyanis a kampánynak nem csak a feltett kérdés mikénti megválaszolása, hanem a részvétel vagy a távolmaradás is részét képezte. Ebben a kontextusban pedig a Kormány megbízásából készült, részvételre ösztönző reklám nem függetleníthető a népszavazás szervezőjének céljától, így a közlésben valójában a Kormány támogatására való ösztönzés jelent meg, ami azonban a politikai reklám ismérve. A Kúria szerint tehát a műsorszám önmagában vett közérdekű célját a népszavazási kampány tartalma és iránya felülírta.

 

2. A döntések indokai

Az Alkotmánybíróság az ügyben azt vizsgálta, hogy a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságának részét képező médiatartalom-szerkesztés szabadságát megsértette-e a Kúria döntése azáltal, hogy azt is elvárta az indítványozó médiaszolgáltatótól, hogy a népszavazási kampány aktuális állásának tartalmát és irányát is figyelembe vegye, és az alapján döntsön egy közérdekű célt tartalmazó műsorszám társadalmi célú reklámként való közreadásáról.

Az Alkotmánybíróság emlékeztetett arra, hogy a sajtószabadság felöleli valamennyi médiatípus szabadságát, és kitüntetett helyet foglal el az Alaptörvény alapjogi rendjében, mivel a sajtó a véleménynyilvánításnak, a véleményformálásnak és a véleményalkotáshoz nélkülözhetetlen információszerzésnek az eszköze, amelynek egyik legfontosabb alkotmányos küldetése a közügyek alakulásában releváns körülmények bemutatása.

Ennek részeként a médiaszolgáltatás tartalmának szabad meghatározása magában foglalja az adott műsorszolgáltató reklámpolitikájának szabadon történő kialakítását is. A népszavazási kampány során a közszolgálati médiaszolgáltató köteles politikai reklámokat közzétenni, arról azonban szabadon dönthet, hogy társadalmi célú reklámot közzétesz-e.

 

Az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdése értelmében bármilyen médiaszolgáltatás útján közzétehető politikai reklám, feltéve hogy a közzététel ellenérték nélkül történik. Az Alaptörvény azonban a politikai reklám fogalmát nem határozza meg szövegszerűen, hanem azt a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról (Mttv.) szóló törvény 203. §-a definiálja. Ez alapján a politikai reklám valamely párt, politikai mozgalom vagy a kormány népszerűsítését szolgáló vagy támogatására ösztönző, illetve azok nevét, célját, tevékenységét, jelszavát, emblémáját népszerűsítő, a reklámhoz hasonló módon megjelenő, illetve közzétett műsorszám. A társadalmi célú reklám pedig a politikai reklámnak nem minősülő, üzleti érdekeltséget nem tartalmazó, reklámcélokat nem szolgáló, ellenérték fejében vagy anélkül közzétett felhívás vagy közérdekű üzenet, amely valamely közérdekű cél elérése érdekében kíván hatást gyakorolni a médiaszolgáltatás nézőjére vagy hallgatójára.

A társadalmi célú reklám és a politikai reklám között tehát az a leglényegibb különbség, hogy míg a társadalmi célú reklám közérdekű cél elérése érdekében kíván hatást gyakorolni a nézőre, addig a politikai reklám célja egy párt, mozgalom vagy a kormány népszerűsítése.

Az Alkotmánybíróság szerint a médiaszolgáltató felelősséggel tartozik az Mttv.-ben foglaltak betartásáért, tehát egy adott műsorszám közzététele előtt vizsgálnia kell, hogy a közlésre szánt reklám politikai vagy társadalmi célú reklámnak minősül-e, és a közzététel során az adott reklám-típusra vonatkozó egyéb rendelkezéseket (pl. politikai reklám esetén az előírt idősávokat és időtartamokat) be kell tartania.

Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint azonban abból, hogy az Alaptörvény a politikai reklám fogalmát a kampányidőszakhoz és a jelölő szervezetekhez köti, az következik, hogy a politikai reklám olyan közlés, amely a jelölő szervezetek jelöltjeit, népszavazáskor pedig a kérdés mikénti eldöntését támogatja, vagyis az „igen” vagy „nem” válaszok közötti választásra sarkall.  Önmagában tehát sem a jog gyakorlására, sem pedig az attól való tartózkodásra felhívás nem minősül politikai reklámnak az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdése értelmében.

Az Alkotmánybíróság szerint ezért a kérdéses műsorszámban azt szükséges megvizsgálni, hogy egyértelműen azonosítható-e a társadalmi célú reklám legfőbb jellemzőjének mondható közérdekű cél. Ezzel összefüggésben az AB az Alaptörvény B) cikk (4) bekezdésére utalt, amely szerint „[a] nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.” Az AB szerint a kivételesen alkalmazott közvetlen hatalomgyakorlási forma alkalmazása esetén, vagyis országos népszavazáskor elsőrendű közérdek az, hogy az állampolgárok részt vegyenek a népszavazáson, és a népszavazás érvényes legyen. Ezzel összhangban a vitatott műsorszám is a népszavazáshoz való jog gyakorlására, a választópolgári részvételre bíztatott, és semmilyen formában nem utalt a népszavazáson eldöntendő kérdés mikénti megválaszolására.

A Kúria jogértelmezésével szemben az Alkotmánybíróság álláspontja szerint egy társadalmi célú reklám közzététele előtti vizsgálat során nem várható el a műsorszolgáltatótól az Mttv. előírásain túl olyan többlettartalom vizsgálata, hogy a kampány pillanatnyi állásából következtetve esetlegesen valamilyen mögöttes politikai tartalom megállapítható-e. Ez ugyanis azt is eredményezhetné, hogy egy közérdekű céllal ellentétes politikai vélemény megakadályozhatja a közérdekű cél elérését szolgáló társadalmi célú reklám közzétételét.

Mivel a Kúria a végzésében az Mttv. által előírt szabályoknál lényegesen szélesebb körű vizsgálatot igénylő többletkötelezettséget telepített a műsorszolgáltatóra, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint döntése alkalmas arra, hogy öncenzúrához vezessen és visszatartsa a műsorszolgáltatókat a társadalmi célú reklámok közzétételétől. Erre a jogértelmezésre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria végzéseit megsemmisítette.

Az ügyek előadó alkotmánybírája dr. Szívós Mária volt.


Kapcsolódó cikkek

2024. július 19.

Nem minden jövőben lejáró időszakos szolgáltatás iránt indított per tartozik az egyéb járadék iránt indított perek körébe

Nem minden jövőben lejáró időszakos szolgáltatás iránt indított per tartozik az egyéb járadék iránt indított perek körébe, hanem csak azok, amelyek a jogosult megélhetését, ellátását szolgálják. A lakás bérbeadásának hiányából eredő elmaradt vagyoni előny nem tartozik ebbe a körbe függetlenül attól, hogy a jövőben rendszeresen felmerülő károk megtérítésének módjaként a bíróság járadékot is meghatározhat – a Kúria eseti döntése.

2024. július 17.

Bírósági és közigazgatási végrehajtási szakjogász képzés a Pázmányon

Új képzést hirdet szeptembertől a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Deák Ferenc Továbbképző Intézete. A speciális felkészültséget nyújtó Bírósági és közigazgatási végrehajtási szakjogász képzés július 20-ig várja minden, a témában érintett jogász jelentkezését. A képzésről Dr. Halász Zsolt Ákos szakfelelőst, a Pénzügyi Jogi Tanszék tanszékvezető egyetemi docensét kérdeztük.