AB: nem sérült a „közvetlenség elve” a tisztességes eljáráshoz való jog keretében

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság a Kúria elbirtoklással kapcsolatos ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt elutasította. A döntéshez Dienes-Oehm Egon különvéleményt csatolt.

1. Az alapügy

Az indítvány alapjául szolgáló per tárgyát az indítványozó, mint II. rendű alperes és volt felesége, mint a per I. rendű alperese egykori közös lakóingatlanának tulajdonjoga képezte, amelyre a per felperesei I. rendű alperessel szemben elsődlegesen adásvétel, másodlagosan elbirtoklás, az indítványozóval szemben pedig elbirtoklás jogcímén igényt támasztottak, és azt keresettel érvényesítették.

[multibox]

Az indítványozó és az I. rendű alperes a felperesek keresetének elutasítását kérték, mivel vitatták a felperesek, illetve jogelődeik ingatlannal kapcsolatos szerződéseinek érvényességét, az ingatlan birtoklásával kapcsolatos ténykörülményeket, az elbirtoklók sajátjakénti birtoklását, és a birtoklás szakadatlanságát.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a felperesek elbirtoklásra alapított tulajdoni igényének helyt adott. A másodfokú bíróság az indítványozó fellebbezését megalapozatlannak találta, és az elsőfokú ítélet elbirtoklással kapcsolatos érdemi részét helyben hagyta. A másodfokú ítélettel szemben az indítványozó a Kúriához fordult, de a Kúria a másodfokú jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Ítéleti indokolásában részletesen kitért az indítványozó valamennyi érvére és felvetésére, az elbirtoklás bekövetkeztének megállapítását megalapozottnak találta. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság nem sértett eljárási szabályokat, az indítványozót ugyanis azzal a figyelmeztetéssel idézte az első tárgyalásra, hogy érdemi ellenkérelmét legkésőbb az első tárgyaláson elő kell adnia, nyilatkoznia kell az annak alapjául szolgáló tényekről, és elő kell adnia bizonyítékait. Az indítványozó a tárgyaláson nem jelent meg és nyilatkozatot írásban sem tett. Jogi képviselőnek adott megbízását követően a bíróság a második érdemi tárgyalásra személyes megjelenési kötelezettséggel idézte, amit szintén elmulasztott. A Kúria megállapítása szerint az indítványozó nem volt elzárva attól, hogy védekezése jogi és ténybeli alapját részletesen kifejtse, ezt azonban sem írásban, sem a tárgyaláson jelen levő jogi képviselő útján szóban nem tette meg. A bizonyítási teherrel kapcsolatos tájékoztatást érintő indítványozói érvelést illetően a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság nem valósított meg lényeges eljárási szabálysértést ezzel kapcsolatban sem, ugyanis a perben a felpereseket terhelte az elbirtoklás tényállási elemeinek együttes feltételei fennállásának bizonyítása, az indítványozónak és az I. rendű alperesnek az elsőfokú eljárásban előadott szűk körű védekezését a teljes bizonyító erejű magánokiratok cáfolták.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonjog sérelmét az elbirtoklás megállapítására alapította. Érvelésében vitatta az ítéleti megállapításokat, az elbirtoklás bekövetkezése jogi feltételeinek fennálltát, hivatkozott arra, hogy az ingatlant érintő egyik korábbi jogügylet idején külföldön tartózkodott.

Hivatkozott továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) bekezdése szerinti, a tisztességes, „közvetlen” bírósági eljáráshoz való alapjogának sérelmére is, amit elsősorban meghallgatásának hiányára alapított, valamint arra, hogy az I. rendű alperessel álláspontjukat és bizonyítási indítványaikat összefüggően nem adhatták elő. Az indítványozó szerint „a szóbeli meghallgatás hiánya olyan súlyos eljárási hiányosság, amely sérti a közvetlenség elvét, a bíróság nem kísérelte meg a valóság/igazság feltárását, így az ítéletben megállapított tényállás nem felel meg a valóságnak. Szerinte a jogerős bírósági ítélet „akarata és tiltakozása ellenére” elvonta az ingatlantulajdonát, és a bírósági eljárásban az érdekeit szolgáló eljárásjogi garanciák nem érvényesültek. Az indítványozó szerint a jogerős bírósági ítélet a panaszos tulajdonjoga alkotmányos intézményének kétségbevonásával, a tulajdonjogának tisztességtelen eljárásban való elvonása útján vált alaptörvény-ellenessé.

 

2. A döntés indokai

Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogának sérelme vonatkozásában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy szakjogi-törvényességi kérdés annak megítélése, hogy az ingatlan elbirtoklása megtörtént-e. Az Alkotmánybíróságnak nincsen lehetősége annak felülbírálatára, hogy a bíróság mely bizonyítékokat és milyen súllyal mérlegel. Ennek megfelelően a tulajdonjog sérelmét állító indítványi elemek megítélése szakjogi-törvényességi kérdés, amelyek alapvető alkotmányjogi kérdést nem vetnek fel.

Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelmével összefüggésben az indítványozó azt állította, hogy az eljárás során nem hallgatták meg személyesen és nem volt lehetősége arra, hogy bizonyítási indítványát előadja, így sérült a közvetlenség elve, egyben sérelmezte a bizonyítási teherrel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség elmulasztását is. Mivel ez felvetheti az Abtv. 29. §-a szerinti, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét, ezért e tekintetben az Alkotmánybíróság az ügyet érdemben bírálta el.

Az AB ugyanakkor a közvetlenség sérelmét állító indítványi elemnek nem adott helyt. Az AB szerint az indítványozót mint II. rendű alperest a tárgyalásra szabályszerűen idézték, nevében jogi képviselője járt el. Az indítványozó a tárgyaláson nem jelent meg és nyilatkozatot írásban sem tett. Jogi képviselőnek adott megbízását követően a bíróság a második érdemi tárgyalásra személyes megjelenési kötelezettséggel idézte, amit szintén elmulasztott. Az Alkotmánybíróság maga is úgy ítélte meg, hogy a felek jogainak rendeltetésszerű gyakorlásáról való gondoskodás körében az elsőfokú bíróság helyesen döntött, amikor a mulasztó indítványozó ismételt idézésének mellőzésével a tárgyalást berekesztette, és nyilatkozata bevárása nélkül a jogi képviselője nyilatkozatait értékelve hozta meg ítéletét. Az Alkotmánybíróság osztja a Kúria álláspontját abban is, hogy az elsőfokú bíróság nem valósított meg lényeges eljárási szabálysértést a bizonyítási teherrel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettséget illetően sem, ugyanis a perben a felpereseket terhelte az elbirtoklás tényállási elemeinek együttes feltételei fennállásának bizonyítása; az indítványozónak és az I. rendű alperesnek az elsőfokú eljárásban előadott szűk körű védekezését a teljes bizonyító erejű magánokiratok cáfolták. Mindezekre tekintettel az indítványozónak a tisztességes bírói eljáráshoz való joga nem szenvedett sérelmet.

A döntés előadó alkotmánybírája dr. Salamon László volt.

---