AB: számon kérhető a jelöltek esélyegyenlőségének biztosítása a köztévén

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.I.37.353/2018/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasította. A döntéshez Hörcherné dr. Marosi Ildikó párhuzamos indokolást, míg Dienes-Oehm Egon különvéleményt csatolt. 

1. Az alapügy

Az alkotmányjogi panasz előzménye, hogy az NVB megállapította, hogy a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt esélyegyenlőség a jelöltek és jelölő szervezetek között alapelvet azzal, hogy az M1 televízió „Ma reggel” című műsora 2018. február 28. és március 13. közötti műsorfolyamában a Jobbik Magyarországért Mozgalom jelölő szervezetnek nem biztosított megjelenési lehetőséget. A jogsértőt eltiltotta a további jogsértéstől, 1.035.000,- Forint bírság megfizetésére kötelezte és arra is, hogy a határozat rendelkező részét az érintett televíziós műsorszám előtt tegye közzé.

[multibox]

Az NVB egyebek mellett rámutatott a döntésében arra is, hogy a választási bizottságok és a bíróságok következetes gyakorlata szerint az esélyegyenlőség biztosítására vonatkozó kötelezettség betartása csak a műsorfolyam egészének, de legalább átfogó részének ismeretében vizsgálható. Az alapelv sérelme akkor állapítható meg, ha a médiaszolgáltató valamennyi műsorszámát a választási eljárás időszakában – de legalább átfogó részében – vizsgálva bizonyítható, hogy valamely jelölő szervezet indokolatlanul kevesebb megjelenési lehetőséget kap más, azonos jogi helyzetben lévő jelölő szervezetekkel szemben.

A vizsgálat alapján az NVB megállapította, hogy a médiaszolgáltatónak az a magatartása, amely csupán egyes jelölő szervezetek vonatkozásában biztosítja a választási kampányidőszak átfogó időszakában politikai, közéleti témákkal foglalkozó műsorában a megjelenési lehetőséget, ellentétes a Ve. esélyegyenlőséget biztosító alapelvével. Az NVB ugyanakkor a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvének megsértését nem látta megállapíthatónak, e vonatkozásban nem tartotta megalapozottnak a kifogást.

Ezt követően a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Kúriánál. A Kúria az NVB határozatát megváltoztatta oly módon, hogy az indítványozó bírság megfizetésére kötelezését mellőzte, ezt meghaladóan a határozatot helybenhagyta. A bíróság kiemelte, hogy az Alkotmánybíróság határozataiból is az tűnik ki, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye nem értelmezhető úgy, mint amely azt a követelményt támasztja a műsorszolgáltatóval szemben, hogy az minden egyes álláspontot minden műsorszámban megjelenítsen. De kampányidőszakban a politikai, közéleti témákkal foglalkozó műsorban nem lehet csak egyes jelölő szervezetek vonatkozásában biztosítani a megjelenési lehetőséget. Ezt követően alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az indítványozó és kérte, hogy az AB semmisítse meg a Kúria végzését a véleménynyilvánítási szabadság és a sajtószabadság megsértése miatt.

[htmlbox valasztojogi_komm]

2. A döntés indokai

A befogadás során az AB azt tekintette alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek, hogy a választási kampány időszakában a médiaszolgáltatóknak milyen követelményeknek kell megfelelniük, hogy a jelöltek és jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség megvalósulhasson a megjelenési lehetőségekkel összefüggésben, és ez milyen viszonyban van az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdéseivel.

Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt emlékeztetett arra, hogy a szólás- és sajtószabadság, amely felöleli valamennyi médiatípus szabadságát, kitüntetett helyet foglal el az Alaptörvény alapjogi rendjében, mivel a sajtó a véleménynyilvánításnak, a véleményformálásnak és a véleményalkotáshoz nélkülözhetetlen információszerzésnek az eszköze, amelynek egyik legfontosabb alkotmányos küldetése a közügyek alakulásában releváns körülmények bemutatása. A sajtószabadságnak több összetevője van: a sajtóalapítás szabadsága, a sajtó-előállítás szabadsága, a sajtóterjesztés szabadsága, a sajtószerkesztés szabadsága, valamint az újságírók és szerkesztők sajtóban megjelenő véleményének a szabadsága. Ezek akkor korlátozhatók, ha az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban áll egymással. Ezzel összefüggésben az AB emlékeztetett arra is, hogy a kiegyensúlyozott, elfogulatlan, tárgyilagos tájékoztatás követelményét elfogadta a médiaszolgáltatók szerkesztői szabadságának korlátjaként.

Az AB utalt arra is, hogy választási kampányban más időszakokhoz képest is különösen nagy jelentősége van a választópolgárok minél teljesebb körű tájékoztatásának, és felidézte a Velencei Bizottság 190/2002. számú véleményét, a választási kérdésekben követendő jó gyakorlatok kódexét. Ennek a 2.3. pontja, az egyenlő választójog kapcsán a jelöltek esélyegyenlősége tekintetében rögzíti, hogy „az esélyegyenlőséget kell garantálni a pártoknak és jelöltjeiknek, mely az állami közhatalmi szervek általi semleges hozzáállást is magában kell, hogy foglalja, különösen: i. a választási kampány; ii. a médiamegjelenések, különösen a köztulajdonú média; iii. illetve a pártok és kampányok közfinanszírozása tekintetében.”

Mindezt figyelembe véve az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy minden jelöltnek alapvetően azonos lehetőségek kell, hogy a rendelkezésére álljanak a választási kampányban, vagyis a szavazatokért való verseny nyitott kell, hogy legyen. Alkotmányjogi szempontból ezért nem kifogásolható, ha választás idején az alapvetően közpénzből működtetett állami médiaszolgáltatón az NVB és a Kúria számon kéri a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában védett esélyegyenlőségi alapelv megsértését. Mindezekre tekintettel a testület a panaszt elutasította.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Szalay Péter volt.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

---