A közterületi ingatlanon engedéllyel, vagy engedély nélkül végzett fakivágás esetén a pótlás mellett vagy helyett kompenzációs intézkedésként a károsult környezeti elem becsült költségével egyenértékű pénzbeli megváltás is előírható. Az a személy, aki közterületi ingatlanon fakivágási engedéllyel vagy fakivágási engedély nélkül fát vág ki a kompenzációs intézkedés alanya lehet – a Kúria eseti döntése.
Releváns jogszabályhely: 1995. évi LIII. törvény 2. §, 48. §; 346/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet 8. § (1), (4) bekezdés.
Ami a tényállást illeti, a felperes engedély nélkül levágta az önkormányzati közterületen álló három japán akác koronáját. A polgármester (elsőfokú közigazgatási szerv) a felperest 6 db előnevelt díszfa ültetésére, valamint 2 497 500 forint összegű kompenzáció megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felperes a fákat jelentős mértékben csonkította, és a helyi szabályozás alapján a fák jelentős csonkítása a fakivágással egy tekintet alá esik. A fellebbezés során eljáró képviselő-testület (alperese) az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta.
A felperes keresetlevelében hivatkozott többek közt arra, hogy az önkormányzati szabályozás a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvénybe (Kvt.) ütközik. Előadta, hogy az önkormányzati rendelet a kompenzáció megállapítását első fokon a polgármester hatáskörébe utalja, ez azonban ellentétes a fás szárú növények védelméről szóló 346/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet (Korm. rendelet) 8. § (4) bekezdésével, amely szerint: „Amennyiben a fás szárú növény pótlása a földrészlet adottsága miatt nem vagy csak részben teljesíthető, a pótlást a jegyző által kijelölt más ingatlanon történő telepítéssel kell teljesíteni. Amennyiben ilyen ingatlan a település beépítettsége miatt nem jelölhető ki, a jegyző a használót a települési önkormányzat által rendeletben meghatározott kompenzációs intézkedés megtételére kötelezi”. Álláspontja szerint a Kvt. nem ad szabályszerű felhatalmazást az önkormányzatnak a jogalkotásra. Így kérte, hogy a bíróság egyrészről kezdeményezzen eljárást a rendelet más jogszabályba ütközése miatt.
Az indítvány tartalma
Az indítványozó bíróság a rendeletnek a Kúria Önkormányzati Tanácsánál történő, más jogszabályba ütközésének vizsgálatát kezdeményezte a fapótlásra kötelezett személy körének megállapítása terén. Álláspontja szerint kiemelt jelentősége van annak, hogy a kompenzációra okot adó fakivágás, illetőleg az azzal egy tekintet alá eső csonkítás, közterületen történt. Ugyanis a közterületen történt fakivágást követő pótlási és kompenzáció fizetési kötelezettségről a Korm. rendelet 8. §-a rendelkezik. Ezen szabályok alapján a kötelezettség alanya a közterület használója, illetve a közműfektetés kivitelezője lehet. Az ügyben a pótlásra és kompenzációra kötelezést nem ezen személlyel szemben alkalmazták, és a határozatok sem utaltak a kötelezett személy meghatározásakor a Korm. rendeletre. A felperes kötelezését az önkormányzati rendelet tette lehetővé, mely a fapótlásra kötelezett személy kategória alá sorolja a közterületi ingatlanon a fakivágási engedéllyel vagy fakivágási engedély nélkül fát kivágott személyt és szervezetet is.
Az indítványozó szerint a jogalkotási felhatalmazást adó Kvt. 48. § (2) bekezdése tulajdonjogot korlátozó rendelkezések megalkotására ad felhatalmazást. A fapótlási és kompenzációs kötelezettség egy, a mindenkori ingatlantulajdonosok használati részjogosultságát érintő korlátozás. A tulajdonjog részjogosítványainak közjogi korlátozása helyett, a tárgyi jogszabályi rendelkezés a közterület tulajdonos javát szolgáló, a mindenkori tulajdonosok terhére főszabályként előírt kötelezettségek alóli kivételszabály. Az adott esetben az önkormányzat a saját tulajdoni tárgyait nem vonta bele a kompenzációban és fapótlásban megnyilvánuló tulajdonosokat terhelő korlátozásokba, egyúttal olyan személyeket tett meg kötelezettnek, akik az ingatlannak nem tulajdonosai. Mindezek alapján az indítványozó úgy vélte, hogy a tárgyi jogszabályi rendelkezéssel az alperes a környezetvédelemért való olyan felelősségi szabályt alkotott, melyre nem volt felhatalmazása. Nem teljesíti ugyanis a vitatott rendelkezés azon feltételt, hogy a tulajdonjogot korlátozná, jelen esetben pont, hogy a közterület tulajdonosának juttatott kedvezményről van szó.
Az önkormányzat álláspontja szerint a zöldfelületi érték visszapótlását a „környezetkárosítást” okozónak kell elvégezni. Kiemelte továbbá, hogy a közterületen lévő fás szárú növény kivágását a fás szárú növény helye szerint illetékes jegyző engedélyezi. Álláspontja szerint a rendelet a közterületi ingatlanon lévő fás szárú növények engedély nélküli kivágása és pótlása esetén alkalmazandó szabályokat tartalmazza, vagyis a jogellenes magatartást tanúsítók ellen vezet be szankciós jellegű rendelkezéseket. Eltérő természeténél fogva a két (a jogkövető és a jogellenes) magatartásra vonatkozó normatartalom, ezen belül pl. a kompenzációs intézkedés tartalma is eltér és elkülönül egymástól, azokat nem lehet oly módon összekeverni, ahogy azt a felperes keresetlevélben megtette.
A Kúria Önkormányzati Tanácsának megállapításai
A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a közterületi ingatlanon engedély nélküli fakivágás, mint jogellenes cselekményt követő pótlási és kompenzáció fizetési kötelezettség kiszabására önkormányzati rendeletben van-e lehetőség, s ha igen akkor kivel szemben.
A Kvt. 102/A. § (2) bekezdés b) pont ba) és bb) alpontjai szerint a környezethasználó köteles a külön jogszabályban meghatározott környezetkárosodást megelőző intézkedéseket megtenni, valamint környezetkárosodás esetén a helyreállítási intézkedések megtétele során kiegészítő helyreállítási intézkedésként amennyiben az elsődleges helyreállítási intézkedés nem vezet eredményre, a károsodott környezeti elemet erre alkalmas környezeti elemmel, illetve a környezeti elem által nyújtott szolgáltatást erre alkalmas környezeti elem által nyújtott szolgáltatással pótolni, ha a pótlás sem vezet eredményre, a környezeti elemet vagy a környezeti elem által nyújtott szolgáltatást, erre alkalmas környezeti elemmel vagy környezeti elem által nyújtott szolgáltatással pótolni.
A Kúria korábbi döntéseiben a Kvt. 102/A. § (2) bekezdés és a Korm. rendelet 8. § (4) bekezdés rendelkezéseinek alapulvételével már kimondta, hogy kompenzációs intézkedés rendeletben történő előírására az önkormányzat jogszabályi felhatalmazással bír, mely intézkedés mibenlétét és formáit, valamint az engedély nélküli fakivágás esetén alkalmazható szankciót a jogszabály nem határozza meg, ezért az önkormányzat származékos jogalkotási jogkörében szabadon dönthet annak lehetséges formáiról. Ezt a Kúria irányadónak tekinti a közterületen kivágott fás szárú növényekkel kapcsolatban is. Azaz a kompenzációs intézkedésként pénzbeli megváltás előírása önmagában nem jogszabálysértő.
A Kvt. szerint a törvény hatálya kiterjed az e törvényben meghatározottak szerint, a környezetet igénybe vevő, terhelő, veszélyeztető, illetőleg szennyező tevékenységre. Akik vagy amelyek ilyen tevékenységet folytatnak környezethasználónak minősülnek. A használó fogalmát közvetlenül a Korm. rendelet nem adja meg, de az ingatlan tulajdonosa, vagyonkezelője vagy az ingatlanon lévő fás szárú növényekkel bármely jogviszony alapján rendelkezni jogosult értendő alatta. Az önkormányzat rendelete lényegében a Kvt.-ben és Korm. rendeletben foglaltakat bontja tovább, amikor a használó fogalmát értelmezi a „fapótlásra kötelezett személy vagy szervezet” alatt úgy, hogy az a közterületi ingatlanon a fakivágási engedéllyel vagy fakivágási engedély nélkül fát kivágott személy vagy szervezet. E személy, aki nem az ingatlan tulajdonosa a Kvt. értelmében a környezetet igénybe vevő, terhelő, veszélyeztető, illetőleg szennyező tevékenységet folytató személy. Erre tekintettel a Kúria úgy ítélte meg, hogy a rendelet nem tágítja ki, hanem épp pontosítja, meghatározza azt a személyi kört, akivel szemben jogkövetkezmény alkalmazható. Amennyiben az indítványozó érvelése elfogadható lenne, úgy közterületen történő engedély nélküli fakivágás esetén csak az önkormányzat saját magát szankcionálhatná.
A Kúria kizárólag az indítvány keretei között járt el, így nem vizsgálhatta az a rendelet által meghatározott kompenzációs intézkedés jellegét, illetve azt sem, hogy a rendelet szabályszerűen telepítette-e a polgármesterre a kompenzációs intézkedés megtételére való kötelezést. Mindenesetre a Kúria a rendelet közterületi ingatlanokra vonatkozó fordulatát nem találta más jogszabályba ütközőnek, így a bírói indítványt elutasította.
Az ismertetett döntés (Kúria Köf.5.004/2024/6.) a Kúriai Döntések 2024/6. számában 149. szám alatt jelent meg.
