Aktívan az ügyvédekért – 2. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Jóllehet orvosnak készült, egyetlen percig sem bánta meg, hogy jogász lett. Kománovics Ibolya két és félévtizedes ügyvédi pályafutását idén februárban kollégái a Budapesti Ügyvédi Kamara Eötvös-díjával ismerték el. A gazdasági szakjogász 2002-től elnökségi tagja az ügyvédek biztosító egyesületének, a kamarával közelebbi viszonyba 2008-ban kerül, idén februártól pedig a BÜK közgyűlése beemeli az elnökségbe.

Ebben az új grémiumban, a szociális és jóléti bizottságban netán az ügyvédek segélyezésével fognak foglalkozni?

Nem, az egy másik testület feladata. Bizonyosan nem a közvetlen segélyezés lesz a profilunk, de a nevünkből adódóan egy határterületet fogunk képviselni. Átvesszük az eddig az elnökség tagjainak a hatáskörébe tartozó tagdíjkedvezmények és -mentességek elbírálását. Ugyanakkor a bizottság jóléti elnevezése arra is ösztönöz minket, hogy a kar tagjait, működésüket, munkakörülményeinek javítását segítsük, például az elektronikus ügykezelés elterjedése érdekében, akár anyagi támogatást nyújtva az internethasználathoz.

Dr. Kománovics Ibolya (fotók: Balkányi László)

Idéznék a honlapjáról: „Referencia-munka felsorolását a Magyar Ügyvédi Kamara 8/1999.(III.22.) számú szabályzata az ügyvédi hivatásetikai szabályairól és elvárásairól, valamint a Magyar Ügyvédi Kamara Elnökségének 2/2001.(IX.3.) számú állásfoglalása tiltja”. Ennek ellenére, gondolom, arra van lehetőség, hogy néhány emlékezetes ügyét vagy munkáját – arányos, elfogadható, a titoktartást nem sértő mértékben – megosszon a szakmai nyilvánossággal. Mit emelne ki az eddigi sikerei közül?

Amikor a Hídépítő Vállalathoz kerültem, akkor, 1988-ban született meg a részben a rendszerváltást és a piacgazdaságot is megalapozó úgynevezett Gt. törvény, azaz a gazdasági társaságokról szóló törvény. Akkoriban már javában megalakultak és működtek az üzleti magánszféra kezdeményei és alapintézményei, a gazdasági munkaközösségek, melyek alapításában vállalati jogtanácsosként magam is tevékenyen részt vettem. Emellett, mivel Bárándy Gyuri bácsi főként büntetőügyvéd volt, megkérdezte: van-e kedvem mellette dolgozni a cégalapításokban. Örömmel tettem, s ez jó iskola volt a későbbi szakosodásomhoz. Ráadásul a gazdasági jog a ’90-es években – a piacgazdaság kiszélesedése miatt – értelemszerűen egy meredeken felfutó jogág volt, számos külföldi cég érkezett Magyarországra. Sokuk megalapításában közreműködtem és segítettem a tevékenységüket. Sajnos azonban azok, amelyekkel én dolgoztam együtt, 2000-2004 tájékán kivonultak a magyar piacról. Az alapkérdésére válaszolva, a pályám elején egy szerencsés fordulatnak köszönhetően az akkori Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) megbízásából részt vehettem a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat, valamint a Hungar Hotels szállodák privatizációs szerződéseinek az előkészítésében és megkötésében. Ez egy izgalmas, szép szakmai feladat volt.

Új Ptk – társasági- és cégjogi változások

Az új Ptk. alapjaiban változtatta meg a társasági jog és a cégjog szabályait. A 2014. május 20-i szakmai előadáson és konzultáción szó lesz a gazdasági társaságok szervezetének és működésének változásairól, valamint arról is, hogyan érinti az új törvény a 2014. március 15. előtt alapított cégek működését. Előadóink kitérnek a Ptk.-ból kimaradó szabályok miatti új szabályozás kérdéskörére is. Értesüljön az új szabályokról, tegye fel kérdéseit szakértő előadóinknak, dr. Kenesei Juditnak, a Fővárosi Törvényszék Cégbírósága kollégium-vezető helyettesének és dr. Noctha Tibornak, a PTE egyetemi docensének. Jöjjön el 2014. május 20-án szakmai konferenciánkra! Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90. Bővebb információk és jelentkezés itt

Hogyan sikerült kapcsolatba kerülnie az ÁVÜ-vel?

A Hídépítő Vállalatánál dolgozó volt kolléganőm ismerte az e területre specializálódott vagyonértékelő cég vezetőjét. Mivel a cégnek nem volt jogásza, aki előkészítette volna a szükséges szerződéstervezeteket, s levezényelte volna az értékesítési folyamat jogi részét, ismeretség alapján kaptam meg ezt a munkát. Az állami szektorral tehát akkor kerültem először komolyabb kapcsolatba. Csaknem tíz évvel ezelőtt, 2005 és 2007 között a Kincstári Vagyoni Igazgatóság képviseletét is elláttam munkajogi ügyekben. Végül jogszabályi döntés alapján, több szervezet összeolvadásával, a KVI jogutódlással megszűnt, a szervezetet beintegrálták az akkoriban újjászervezett Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt.-be. Ennek részeként átvették a KVI-ben dolgozó közalkalmazottak jelentős részét; a jogutódlás lebonyolítására létrejött egy szakbizottság, melynek a tagja voltam.

Az elkerülhetetlen szakosodás egyik okaként említette a rendszerváltás után egyre terebélyesedő, bővülő joganyagot. Mostanában mintha hasonló időszakot élnénk át: néhány hete lépett hatályba az új Polgári törvénykönyv, másfél éve pedig egy új Munka Törvénykönyve „született” – hogy csak két, az ön területét alapvetően érintő kódexet említsek. De az elmúlt időszakot általában is jogszabálydömping, a csillapíthatatlan jogalkotási láz jellemzi. Mindez hogyan érinti az ön praxisát?

Óriási feladatot ró ez minden jogalkalmazóra, így természetesen ránk, ügyvédekre is. Önmagában a jogfejlődéssel nem lenne baj, ha az indokolt, hiszen az élet idővel meghaladja a korábban rögzített, írott szabályokat. A legnagyobb gondot az okozza, hogy megszűnt a jogbiztonság. Azáltal, hogy napról napra születnek újabb és újabb törvények, ez magával hozza azt is, hogy számos területen nincs, illetve nem lesz kialakult bírói gyakorlat. Ennek hiányában nehéz lesz jó megoldást javasolni az ügyfeleinknek. Korábban, a tapasztalataink alapján jó eséllyel „előre láthattuk” egy-egy per, eljárás várható kimenetelét, ez most megszűnni látszik. Hadd mondjak egy példát: megszületett a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény, ám a mai napig nagyon szűk a törvény magyarázata, olyan szakmai kommentárok hiányoznak, melyek eligazodást jelenthetnének egy-egy munkajogi vitában. Ma ez a terület – kialakult bírói gyakorlat hiányában – nagyon nehezen képviselhető. Ez a bizonytalanság sok lehetőséget ad arra, hogy az ügyvédek ellen megbízóik – ügyvédi műhibára hivatkozva – kárigényt jelentsenek be.

Már érintettük a Magyar Ügyvédek Biztosító és Segélyező Egyesületében betöltött szerepét. Azoknak a laikusoknak, akik történetesen nem ügyvédként dolgoznak, kevés fogalmuk lehet erről a testületről. Bemutatná részletesebben is a munkájukat?

Immár tizenkét éve vállalok szerepet a MÜBSE-ben, mint elnökségi tag, illetve a szolgáltatási bizottság elnökeként. Ahogy említettem, a bizottság az ügyvédek ellen indult kárügyek elbírálásával foglalkozik. Mivel az orvosokhoz hasonlóan az ügyvédeknek is rendelkezniük kell kötelező felelősségbiztosítással az „ügyvédi műhibák” miatti kártérítés fedezetéül, az egyesületet kizárólag erre a célra alapították meg, még 1991-ben. A Magyar Ügyvédek Biztosító és Segélyező Egyesülete egy egyesületi formában működő biztosítótársaság, amelyben az ügyvédek egyben egyesületi tagok is. A kezdetektől viszontbiztosítással tudunk működni, mivel nem elegendő a saját tőkénk, azonban a befizetett tagdíjakból folyamatosan nő a rendelkezésre álló tőkénk. Ám mindenképp az a célunk, s remélem, belátható időn belül ehhez lesz is olyan mértékű anyagi fedezetünk, hogy a MŰBSE önálló működésű lehet, s nem lesz szüksége viszontbiztosítóra.

Hogyan kell elképzelni az egyesület működését, szervezeti felépítését?

Szervezetileg az egyesület a kamarához hasonlóan működik, négyévente választott elnökséggel, főállású főtitkárral, s bizottságokkal. Sajnos, a nagymértékben megnövekedett jogszabályváltozás okozta zavar az egyesület életében is negatívan köszönhet vissza: félő, hogy ebből adódóan az ügyvédek legnagyobb szakmai odafigyelése és jó szándéka ellenére is a gyors változások növelni fogják a kárügyek számát.

Hogyan került a MÜBSE tisztségviselői közé? Ennyire ambicionálta a feladat?

Arról már beszéltem, hogy a közösségi munka mindig is érdekelt. Az egyik elnökségi tag ciklus közben meghalt, így a helyére választottak meg a biztosító és segélyező egyesület akkori főtitkára, Horváth József javaslatára.

Eddigi szerepvállalásai alapján elkötelezett lehet a társadalmi-szakmai szolidaritás kérdésében. Ha ebből nem is egyenesen következik, de adódik a kérdés: van-e ügyvédgyakornoka, akit segíthet a pályára állásában?

A kezdetektől sok ügyvédjelölttel foglalkoztam. Már a Bárándy és Társai Ügyvédi Irodában is számos tehetséges, szorgalmas fiatal megfordult, akiket szívesen vettünk a szárnyaink alá. A saját irodámban is több jelöltem volt már, akadt olyan is, aki egészen kiválóan dolgozott, s volt olyan is, akinek a színes egyénisége fogott meg. Ám épp nemrégiben töprengtem el azon, hogy az állandóság miatt célszerűbb lenne egy alkalmazott ügyvédet foglalkoztatnom. Nagyon szeretem a fiatalokat, mert frissen tartják a gondolkodásunkat. Ugyanakkor tény, hogy egy-egy jelölt betanítása bizony időigényes, ráadásul a szakvizsga idején sokat vannak távol, tehát nem tudnak az iroda munkájában részt venni. A szakvizsga után a saját útjukat kezdik el járni, ami természetes. Aztán minden kezdődik elölről. Egyelőre úgy gondolom, a célszerűség miatt valószínűleg inkább alkalmazott ügyvéddel fogok dolgozni.

Az elmúlt két és fél évtizedben sok kollégája tovább-, illetve átlépett a politikába. Az aktív szakmai közéleti szerepe miatt ön nem gondolt ilyesmire, egyáltalán: bármikor is keresték már meg ilyen felkéréssel?

Soha nem hívtak politikusnak, egyetlen párt sem keresett meg. Számomra összeegyeztethetetlen, hogy ügyvédként politizáljak. A hivatásomat pedig semmi esetre sem szüneteltetném, nekem az ügyvédi pálya nagyobb biztonságot jelent.

A család és az ön sportszeretetét már említette. Bár ez is bőséges elfoglaltság a szabadidőre, de netán van-e még valamilyen más hobbija is?

Nos, hobbinak nem is nevezném, de a férjemmel közösen rajongunk a képzőművészetért, azon belül is elsősorban a festészetért. A ’80-as évek végén és a ’90-es években sikerült ezekből egy szerény műgyűjteményt létrehoznunk. Ma már ez is jelentősen megváltozott, az igazán értékes festmények ára számunkra megfizethetetlen. Aukción sosem vásároltam, nekem ugyanis fontos a személyes kontaktus az alkotóval, a művésszel. E személyes kapcsolatnak igen nagy szerepe volt abban, hogy annak idején sikerült összehoznunk a kis gyűjteményünket. Sok festőt ugyanis személyesen ismertünk, így közvetlenül tőlük tudtunk vásárolni. Az egyik kedvencem az orosz származású, Kossuth-díjas magyar festőművész, El Kazovszkij, aki sajnos már nem él. Nagyon fiatalon, 59 évesen halt meg, a kortárs magyar művészet egyik legjelentősebb alakja volt. Nos, Kazovszkijnak Egri János mutatott be, aki a családunk jó barátja. Személyesen vitt el minket hozzá, így sikerült megismerkednünk ezzel a nagyszerű művésszel, akitől aztán képeket is vásároltunk. Ugyancsak személyesen ismerhettük a 2005-ban meghalt Gyarmathy Tihamért, s persze nagyon fontosak számunkra a nagybányai festők alkotásai, melyekből a ’80-as évek végén sikerült vásárolnunk néhány darabot Deák Dénes műgyűjtőtől.

Hadd zárjam a beszélgetést egy személyes megjegyzéssel: ön rendkívül elegáns asszony, a Kleopátra-házban lévő irodája is kifinomult ízlésről tanúskodik. Egy ügyvédnő esetében mennyire kell hangsúlyosnak lennie az öltözéknek? Az üzleti világban, amelyben megbízásai révén ön is otthonosan mozog, tartja magát a mondás: részben a ruha teszi az embert. És az ügyvédeknél?

Én határozottan vallom, hogy a hivatásunknak ad tekintélyt, ha ápoltan, megfelelő öltözetben látjuk el munkánkat. A tornacipőnek ugyanis a teniszpályán a helye. Szeretném, ha ugyanúgy, mint például a bankárokat, a mi szakmánkat is jellemezné a visszafogott elegancia, a rendezettség. Én mindig nagy elismeréssel beszélek az olasz és angol kollégákról, akikre általánosságban jellemző az ápolt, elegáns megjelenés, bár más-más stílusban. Ezen kívül azonban legalább ilyen fontosnak tartom az udvarias magatartást és a megfelelő stílust.

A cikk az Ügyvédvilág 2014. áprilisi számában jelent meg.

---