Amikor a bíró értékrendet teremt – II. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Lukács Zsuzsanna két évtizedes bírósági elnökségről, a mindig csúcsra járatott Fővárosi Ítélőtábla megszervezéséről, a család és Miskolc szeretetéről.

►Említette, hogy a szülei orvosok voltak. Úgy tűnik azonban, az ön pályaválasztásában csak a doktori előnév emlékeztet erre a családi tradícióra. Mindig is másként képzelte a jövőjét, semmint hogy folytassa az orvosi hagyományt?

Azt hiszem, igen. Tudatosan készültem bírónak, jóllehet a családban anyai nagyapámat, édesanyámat, édesapámat két húgom követte az orvosi pályán. Egyetlen ellenpélda akadt, az édesapám bátyja, aki büntetőbíró volt. Tehát az én választásom sem minden előzmény nélküli. Már középiskolásként ­tudtam, hogy orvos biztosan nem leszek. A miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban érettségiztem, ahol a humán tárgyak iránti érdeklődésemet, szeretetemet kiváló tanáraim tovább mélyítették. Jól esik visszagondolni a középiskolás éveimre. Egy nagyszerű, patinás gimnáziumról van szó, épp most készülünk a 40 éves érettségi találkozónkra. Szerencsére sok egykori osztálytársammal tartjuk a kapcsolatot.

Az idő múlásáról eszembe jutnak a nagyszülői intelmek, s talán nem tűnik közhelyes szentimentalizmusnak, ha azt mondom: ­miközben az élet egy-egy pillanatában, egyes helyzetekben szinte csak vánszorognak a másodpercek, addig – csak ha az érett­ségimre vagy a húszéves vezetői pályámra gondolok – az évek többsége bizony el­szalad.  

►Mielőtt részletesebben is beszélnénk a Fővárosi Ítélőtábláról, ön szerint miért tekinthető fontos mérföldkőnek a táblarendszer visszaállítása?

A XIX. századi magyar bírósági rendszerben a pesti, majd budapesti tábla mellett csak Marosvásárhelyen működött harmadfokú bírói fórum. Az Országgyűlés az eljárások felgyorsítása érdekében 1890-ben döntött arról, hogy összesen 11 tábla alakul, amelyek közül öt a trianoni Magyarországon tovább működött abban az öt városban, ahol jelenleg is vannak. Ez a folyamat 1950-ben megszakadt, akkor a táblákat arra hivatkozva szüntették meg, hogy az igazságszolgáltatást a tanácsrendszerhez kell igazítani. Bő fél évszázad kellett ahhoz, hogy visszaállítsák a helyi és a megyei bíróságok feletti és a legfelsőbb bíróság, azaz a Kúria alatti harmadfokú bíróságok rendszerét. S tették ezt ugyanabból a megfontolásból, amiért 1891-ben is: a fellebbezett ügyek elbírálásának felgyorsítása érde­kében.

Fotók: Mózsi Gábor

►Ez a törekvés igazolódott az ­azóta már jól ismert számokban?

Feltétlenül. Mivel az 1997-es bírósági reform során az Alkotmányba is bekerült táblák végül csak 2003 nyarán álltak munkába, jelentős számú ügyet vettünk át a Legfelsőbb Bíróságtól, de ugyancsak jelentősen csökkentve ezzel annak leterheltségét. A Fővárosi Ítélőtábla már 2004. év végére jelentős sikereket ért el a Legfelsőbb Bíróságtól átvett ügyek befejezésével. A 2003 tavaszán átadott, összesen 4310 ügyből 2004 decemberére csupán 3 ügy maradt folyamatban. Mindez – a másfél év alatt az akkor illetékességünkhöz tartozó 10 megyéből érkező mintegy 12 600 ügyre is ­figyelemmel – kiemelkedően jó teljesítményként volt értékelhető. Az eltelt tizenegy esztendőben folyamatosan emelkedett a hozzánk érkezett ügyek száma, annak ellenére, hogy a Debreceni és a Győri Ítélőtábla felállítása öt törvényszékre csökkentette illetékességünket. 2013-tól pedig 4 törvényszék, a Fővárosi a Budapest Környéki Törvényszék, a Balassagyarmati és a Székesfehérvári Törvényszék határozatai ellen benyújtott fellebbezések tartoznak hatáskörünkbe és illetékességünkbe. Ezalól csak a katonai tanácsunk kivétel, mely másodfokon országos illetékességgel jár el. Az ítélőtáblák közötti összehasonlításban az öt tábla ügyérkezésének 60-70 százaléka érkezik a Fővárosi Ítélőtáblára. Ezért az Országos Bírósági Hivatal elnöke mind az elmúlt, mind pedig ebben az esztendőben – meghatározott számú ügyek intézésére – kirendelt hozzánk debreceni és szegedi táblabírákat. Az első évektől lelkes és fegyelmezett munka célja, hogy az ügyek időszerű elbírálása és a színvonalas működés folyamatosan fenntartható legyen. Ennek a fővárosi táblabírák évek óta szigorú időbeosztással, munkaszervezéssel, sokszor késő estig, valamint munkaszüneti napon történő munkavégzéssel, tehát jelentős többletmunkával tudnak eleget tenni.

►Gondolom, a szakoktatásban és a tudományos életben is vállalnak szerepet, hiszen mégiscsak a legnagyobb táblabíróságról van szó, még ha a munkájuk miatt erre kevesebb időt is tudnak szánni?

Ez így van, a bíráink a napi munkájuk mellett számos helyen és témában publikálnak, tudományos munkát végeznek, sokan oktatnak a bírói akadémián, a jogi karokon, s az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében. És persze a Magyar Ügyvédi Kamarával is jó a szakmai kapcsolatunk, felkérésre kollégáink az ügyvédeknek is többször tartanak előadásokat. Eseti döntéseink, kollégiumi véleményeink és ajánlásaink számos kiadványban, így az Ítélőtáblai Határozatok című szakfolyóiratban, a Bírósági Döntések Tárában jelennek meg és az utóbbi években közreadtuk azt a kiadványt is, mely Tanulmányok a bírói joggyakorlatból címmel jelent meg. Az utánpótlás biztosítása érdekében pedig az egyetemekről a megalakulásunk óta évente hat-tizenkét hallgatót tudunk fogadni szakmai gyakorlaton, akik két-három hétig bírói tanácsokba beosztva ismerkednek a mindennapjainkkal.

►Hogyan emlékszik vissza, mennyire nehezen indult meg az ítélkezés annak idején?

Korábbi kérdéseire adott válaszomból kiderült, hogy a rendelkezésre álló rövid idő ellenére 2003. július elsején ünnepélyes keretek között bejelenthettem, hogy a Fővárosi Ítélőtábla megkezdte működését. Ez azt jelentette, hogy az ítélkezés ezen a bírósági szinten is megindult. Erre csak úgy kerülhetett sor, hogy a központi igazgatás által meghatározott álláshelyeket határidőre betöltöttük. Mivel a táblabíróságok a Legfelsőbb Bíróság korábbi feladatait vették át, a bírói létszámok rendszeresítésénél az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a Legfelsőbb Bíróság ügyforgalmi adataiból indult ki. A Fővárosi Ítélőtáblán összesen 194 – ebből 77 bírói – álláshelyet létesített. A büntető kollégiumban 3 civil és 1 katonai tanács kezdte meg működését. A polgári kollégium polgári szakágában 9, gazdasági szakágában 7 tanács ítélkezett és a megalakulástól egészen 2013-ig csak a Fővárosi Ítélőtáblán működő és kizárólagos illetékességgel rendelkező közigazgatási kollégium két tanácsból állt. A Legfelsőbb Bíróságtól átvett feladatok indokolták, hogy e bírói fórumról – a törvény felhatalmazása alapján – pályázat benyújtása nélkül is érkeztek a Fővárosi Ítélőtáblára bíró kollégák. Az ide beosztott bírák többségét ugyan­akkor sikeres pályázat eredményeként a Fővárosi Bíróságról, illetőleg az akkor Pest ­Megyei Bíróságról helyezték át. Megalakulásunktól a múlt év végéig a bírák és igaz­ságügyi alkalmazottak mintegy 65 százaléka kicserélődött. A távozók egy része nyugállományba vonult, a bírák közül jelentős számban, 17-en a Kúriára nyertek beosztást. Jelenleg 74 bíró ítélkezik bíróságunkon, a nők és férfiak aránya 70-30 százalék a nők javára. Egy-egy bírói tanácsban több korosztály is képviselteti magát, ami megítélésem szerint jótékonyan hat a kollégákra. Az említett fluktuáció ellenére bírói karunk valódi alkotó, szellemi közösséggé kovácsolódott. A távozók helyére érkezők szinte észrevétlenül illeszkedtek be bíróságunk életébe. Az in­dulásra visszatérve, az ítélőtábla felállítá­sának tízéves évfordulóján dr. Kertészné dr. Princzinger Márta, a polgári kollégium korábbi vezetőjének szavait idéztem, miszerint „azzal a meggyőződéssel dolgoztunk, hogy a látványos külsőségek, a csillogás nélküli szívós munka képes megalapozni a jövőre mutató, hosszú távra kiható eredményeket”. Ez jellemezte mindvégig a munkánkat. A felállítás első hónapjai nemcsak az erőfeszítésről szóltak, hanem a hihetetlen lelkesedésről, mely fűtötte a kollégákat, ugyanis mindannyian úgy gondoltuk, hogy egy magunk által teremtett értékrendet alkotunk, amikor egy új bírósági szintet kell kialakítanunk. Ez az újdonság egyszerre volt felelősségteljes motiváció és olyan motor, ami szinte magától hajtott bennünket.

►Úgy látszik, ez a lelkesedés most meghozta a gyümölcsét. Legalábbis az egyik legfrissebb hír szerint az Országgyűlés az ön egyik vezetőtársát, Czine Ágnest, a büntetőkollégium vezetőjét jelöli az egyik új alkotmánybírónak, s az interjú októberi megjelenésekor vélhetően már a szavazáson is túl leszünk. Ennek kimenetelét biztosra ma még nem ismerhetjük, de jó eséllyel maga mögött tudhatja majd a szükséges kétharmados többséget. Önt meglepte-e ez a jelölés?

Ptk. Mesterhármas

2014.11.26. Dologi jog – Dr. Menyhárd Attila, Dr. Gárdos Péter 2014.12.16. Az új Ptk. és az Mt. együttes alkalmazása – Dr. Berke Gyula, Dr. Pál Lajos, Tálné Dr. Molnár Erika 2015.01.13. Öröklési jog –  Dr. Szeibert Orsolya, Hídvéginé Dr. Adorján Lívia, Dr. Tóth Ádám 2015.02.17. Kötelmi jog – Dr. Lábady Tamás, Dr. Fuglinszky Ádám, Dr. Kemenes István 2015.03.24. Családjog –  Dr. Szeibert Orsolya, Dr. Subasicz Éva, Kristófné Dr. Kontra Erzsébet Helyszín: Budapesti Ügyvédi Kamara

Említettem, hogy a Fővárosi Ítélőtábla korábban is számos előmenetelnek volt kiindulópontja. Kollégáink közül sokan jelenleg a Kúrián tanácselnökként, bíróként, kollé­giumvezetőként teljesítenek szolgálatot. A volt legfelsőbb bírósági elnök is a Fővárosi Ítélőtábláról került a legmagasabb bírói fórumra, de ítélőtáblai tanácselnök az első fokú szolgálati bíróság elnöke és helyettese is. Az általam említettekből csak azt a következtetést vonhatom le, hogy jó ajánlólevél az ítélőtáblai gyakorlat. Ennélfogva nem lepett meg, hogy vezetőtársamat alkotmánybírónak jelölték.

►A szakmai közvélemény szerint a Fővárosi Ítélőtábla mintha túl sok, főleg bün­tetőügyet utalna vissza első fokra. Ön hogyan látja a hatályon kívül helyezési gyakorlatukat?

Az ezzel kapcsolatos kritikák alaptalanok. De bárki, bármit is gondoljon erről, azt nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a mi feladatunk épp a legnagyobb ügyek jogerős elbírálása, ami rendkívüli szakmai kihívást jelent. A büntetőbírák azonos véleményt képvi­selnek, mint Makai Lajos, a Pécsi Ítélőtábla elnöke, aki az Ügyvédvilágnak adott inter­jújában maga is erőteljesen utalt a nyomozó- vagy a vádhatósági munka gyakori hiányosságaira, miközben – teszem hozzá – a büntetőeljárások eme szakaszai ráadásul nem is nyilvánosak. Így a korábban elkövetett hibák vagy akár csak a különböző hatóságok közti véleménykülönbségek csak a bírósági szakaszban válnak egyértelművé és nyilvánossá. Ez pedig eltorzíthatja az ügy egészének értékelését a laikus, de gyakran még a szakmai közvéleményben is. Csak az ügyben részt vevő jogászok tudják pontosan megítélni, hol, mikor ment tévútra egy eljárás. Másodfokon pedig sokszor már nem orvosolhatóak egyes hibák.

►Ha már Makai Lajost, illetve a pécsi táblát említette, abban az interjúban az elnök sajnálatosnak nevezte, hogy a Kúria nem fogadta be azt az önökkel közös kezdeményezésüket, hogy a hivatali visszaélés tekintetében is lehetőség legyen a pótmagánvád alkalmazására.

Én polgári ügyszakos bíró vagyok, dr. Czine Ágnes kollégiumvezető közvetítette a büntető kollégium szakmai álláspontját, melyet elfogadva került sor a Pécsi Ítélőtáblával közös kezdeményezésre. Ugyanakkor tudomásul vettük a Kúria döntését. Egyébként az elmúlt másfél évben hatályba lépett új törvénykönyvek, így a büntető és a polgári kódex alapján most alakul ki az a bírói gyakorlat is, amihez a Kúria jogegységi határozatai is iránymutatást adnak majd. A bírói gyakorlat formálásában a táblabíróságoknak is kiemelkedő szerepük van, hiszen a bírósági szervezeti törvény kötelezővé teszi a jogegységi eljárás lefolytatását akkor is, ha azt az ítélőtábla elnöke indítványozza.

►Ön kifejezetten nyugodt embernek tűnik, ami egy vezető esetében különösen fontos.

Egy nyugalmat sugárzó ügyvéd is nagyobb bizalmat tud ébreszteni ügyfelében, mint egy ideges alkatú ember. Ez a bíráknál is így van, amivel pedig még a látszatát is elkerülhetjük a pártosságnak. A fellépés könnyedségét, ha tetszik, a nyugalmat a tudás és a felkészültség adja, s természetesen az emberséges hozzáállás. Az egymástól való tanulás is fontos, ez oda-vissza igaz például a jó ügyvédekre és a bírákra. Utóbbiaknak a polgári ügyekben is jól kell tudniuk kérdezni, márpedig a felkészültség ehhez is elengedhetetlen. Magam is álltam az intézményt képviselve olyan perben, melyben tanúkénti meghallgatásomat foganatosította az eljáró bíróság. Engem is – mint a tanúk többségét – feszélyezett az a tudat, hogy az idő távlatában vajon jól emlékszem-e a történtekre, a részletekre. A bírói pulpitus másik oldalán állva még jobban meggyőződtem arról, hogy az eljáró bíró felkészültségével, kiegyensúlyozott tárgyalásvezetésével, jól irányzott, megalapozott kérdéseivel gördülékennyé és feszültségmentessé tudja tenni a tárgyalást.

►Ha lejár a budapesti mandátuma, visszatér a szűkebb szülőhazájába?

Tizenegy év elteltével is kétlaki életet élek. Hétköznaponként Budapesten, hétvégenként pedig otthon vagyok. Ez számomra nem megerőltetés, sokkal nagyobb erőfeszítés a napi munkába járás azoknak a munkatársaimnak, akik Monorról, Pilisről vagy éppen Ceglédről és Nagykőrösről naponta utaznak a fővárosba. Számomra megnyugvás a hétvégi hazaindulás, még akkor is, ha a kollégákhoz hasonlóan én is viszek haza hétvégére munkát. Emellett ilyenkor végzem diósgyőri otthonomban a házi és ház körüli munkát, és teljesítem a Miskolcon élő édesanyám, testvéreim, és barátaim felé fennálló kötelezettségeket. Az aktív pihenésként teniszezem és síelek. A hétköznapok budapesti tartózkodása ellenére „fővárosi” talán már soha nem leszek.

---