Analóg múlt, digitális jelen, virtuális jövő a polgári perben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

100 Megabyte felett szétdarabolandó beadványok. Az elektronikus kapcsolattartás kizártsága a gyakorlatilag kötelezően elektronikus úton lefolytatandó fizetési meghagyásos eljárást követő eljárásban. 2010. július 1. óta többszörösen elhalasztott hatálybalépés úgy a kötelező, mint a fakultatív elektronikus beadványozás körében. Az elektronikus úton beküldött beadványok automatikus kinyomtatása. Kizárólag egyetlen ügyvéd által átvehető bírósági iratok.

A nem túl távoli múlt, a jelen, valamint az igencsak közeli jövő elektronikus perlekedésére igaz fenti állítások sajnos nem egy sikertörténetet sejtetnek. Ha ehhez hozzávesszük a környező országok negatív tapasztalatait, akkor nem véletlen, hogy az elméleti és a gyakorló perjogászoktól is egyre gyakrabban azt lehet hallani: a modern technológiák alkalmazásától nem várható a polgári perek felgyorsulása, hatékonyabbá válása, sőt adott esetben éppen ellenkező hatás tapasztalható.

Így foglalt állást a Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság is: egyrészről nem tartotta stratégiai fegyvernek a perek ésszerű időn belül való elbírálásáért küzdő fronton az eljárás elektronizálását, de másik oldalról indokoltnak tartotta, hogy a megfelelő struktúrájú eljárási rendbe szervesen illeszkedjenek be a modern kommunikációs eszközök.

Míg az eljárásjog tudománya nem tűnik túl befogadónak, a modern technológia alkalmazása az élet és ezáltal a tág értelemben vett közigazgatás minden területén felértékelődik, az informatikai eszközök használata iránti igény egyre erősödik. Amikor egy számla befizetése villámsebesen intézhető interneten, az analóg környezetben folyó eljárás anakronisztikusnak tűnhet. A fokozódó igényt jelzi, hogy mind európai uniós, mind hazai területen egyre jelentősebb jogalkotással találkozhatunk. Az Európai Parlament és a Tanács 2014 nyarán fogadta el az elektronikus azonosítás alapjait reformáló eIDAS irányelvet; a kormány 2015 májusában fogadta el 1295/2015. (V. 7.) Korm. határozatát, amely a közigazgatási és a polgári perrendtartással összefüggő egyes bírósági és ügyészségi feladatokról úgy foglalt állást, hogy az elektronikus kommunikáció megteremtésében mutatkozó késedelmet fel kell számolni.

Ebből a politikai akaratból fakadóan – amely jogalkotási alapja nyilvánvalóan az eljárások időszerűségének biztosításában gyökerezik – a jelen cikk írásának idején az Országgyűlés tárgyalja az elektronikus ügyintézés általános szabályairól szóló, valamennyi közhatalmat gyakorló szerv eljárására kiterjedő T/7392. törvényjavaslatot, valamint a kapcsolódó, a Pp. módosítását előirányzó T/6980. törvényjavaslatot. E két törvény várható elfogadása esetén a mai infrastruktúra alapján kísérli meg az elektronikus kommunikáció hatóságok és polgárok közötti szabályait megújítani, új lendületet adni a digitális állam elakadni látszó elmélyülésének.

Ezzel a folyamattal párhuzamosan a 2013-ban felállított és 2015-ben megújított szerkezetű és mandátumú, a polgári perrend egyéb általános szabályait tárgyaló VI. munkabizottság e körülmények között kapta feladatául azt, hogy tegyen szövegszerű javaslatot a modern technológiák polgári perekben való alkalmazását rendező perrendtartásbeli szabályok megalkotására. Az ebben a cikkben megjelenő álláspont nagyban köszönhető a munkacsoport, különösen az E albizottság tagjai munkájának.

Az új perrendtartás támasztotta kihívások és nyújtotta lehetőségek

A szakértők e csoportja szerint mindenekelőtt olyan szabályozást kellett kialakítani, amely a technológiai fejlődéstől, az informatikai eszközökkel való ellátottságtól függetlenül, technológiasemlegesen képes egy eljárási kódextől elvárható, időtálló módon kezelni e kérdéseket. Ahogy korábban már jeleztük, az eljárásjog tudománya szkepticizmusával az állam – jelenleg meglévő infrastruktúrára építő – akarata áll szemben. Természetesen érthető ez a felelős gondolkodás, hiszen a Kormány által határozatában támasztott rövid, 2016. január 1-jei határidő nem teszi lehetővé radikálisan új informatikai infrastruktúra beszerzését. Ez azonban egyben azt is jelenti véleményünk szerint, hogy az előbbi törvényjavaslatok kevésbé tudták koncepciózusan átgondolni az eljárások szerkezetét és azokban a legszükségesebb illesztéseket megtalálni, feladatuk inkább arra szorítkozik, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokkal és időben a nagy digitális ugrást megtegyék.

A szakértői javaslatnak azonban volt módja hosszabb távon és koncepciózus módon gondolkodnia, azonosítani és megragadni azokat a legalapvetőbb követelményeket, amelyek az infokommunikációs eszközök alkalmazásától a perbeli joghatás kiváltásához elvártak. A konkrét tényleges megvalósítás módozatait a javaslat vagy végrehajtási rendeletre vagy akár a bíróságra, a felekre és a peres eljárás egyéb résztvevőire bízza – ezzel valóban a bizonytalan jövőbe helyezné a működés ilyen modell szerinti megindulását, de el tudná kerülni a törvényi túlszabályozás kazuisztikáját.

A szakértői csoport változtatna a mai szabályozás logikáján is. Nem vitatható, hogy a modern technológiák perbeli alkalmazásának nincs önálló dogmatikája: valamely perbeli cselekmény jellege – főszabály szerint – nem változik meg pusztán attól, hogy digitális, esetleg virtuális környezetben teszik azt meg. Ezzel szemben magának a perjognak van évszázados dogmatikája: ebbe kell beilleszteni az informatikai eszközök alkalmazását. Egyrészt azért, mert ennek hiányában a jogalkalmazás folyton a jelen cikk elején felvázolt gyakorlati problémákba ütközne. Másrészt azért, mert ha erre nem kerül sor, akkor e technológiák alkalmazása sosem válik igazán a peres eljárás részévé, mindig egy oktrojált, külső kényszer marad.

Az új perrendtartás megalkotása lehetőséget adott arra a szakértőknek, hogy a javaslatban modern infokommunikációs technológiák alkalmazásának szabályozására – szemben a jelenlegi, elkülönülő szabályozással – annak a jogintézménynek a szabályozásánál kerüljön sor, amely esetében alkalmazásra kerülnek, méghozzá az „analóg” szabályokkal egységes rendszerbe illesztve. Az elektronikus technológiával foglalkozó VI. E albizottság a következő pontokon azonosított olyan szabályozási tartalmat, amelyet az adott eljárási cselekménynél speciális elektronikus szabályként is meg kell majd jeleníteni: beadványok (mint írásbeli kommunikáció a perben), kézbesítés, jegyzőkönyv készítése és elektronikus iratbetekintés, okirat fogalma.

Az alábbiakban a szakmai javaslat legfontosabb elemein keresztül a fenti szempontok alkalmazását mutatjuk be és lehetőség esetén ütköztetjük a törvényjavaslatokban megfogalmazott, rövidesen valósággá váló szabályozással.

A beadványok előterjesztésének formája

A technológiasemleges szabályozáshoz azt kell vizsgálni, hogy az egyes jogintézmények működőképességéhez milyen feltételek megléte elengedhetetlen. Mivel az elektronikus út nem más, mint az írásbeli kommunikáció új hordozója, könnyen beláthatjuk, hogy a papír alapú és az elektronikus beadványok felé ugyanazon elvárásokat érdemes megfogalmazni:
a) A beadvány tartalmazzon a bíróság számára értelmezhető tartalmat, azaz nyilatkozatot.
b) A bíróság azonosítani tudja, hogy a beadványban szereplő nyilatkozatot ki tette meg.
c) A bíróság bízhasson abban, hogy a beadvány kiállítójaként azonosított személy ténylegesen a beadványban foglalt nyilatkozatot tette meg (így például azt utólag nem változtatták meg).
d) A bíróság (pl. a határidők megtartásának ellenőrzése érdekében) meg tudja állapítani, hogy a beadványt mikor „küldték el”, valamint, hogy az a bírósághoz mikor érkezett meg.

Baranyi Bertold (Fotó: Ménesi Csaba)

Ahogyan papíralapú okirat esetében, úgy elektronikus kapcsolattartás esetén sem lehet objektíve olyan szabályrendszert felállítani, amely garantálná azt, hogy a nyilatkozatot a beadvány kiállítója tette meg, sem azt, hogy a nyilatkozat tartalma utóbb nem változott meg. Erre vonatkozóan a hatályos – és a törvényjavaslatokban megjelenő közeljövőbeli – szabályozás is csupán vélelmet határoz meg, hiszen az előírt teljes bizonyító erejű magánokirati forma törvényi definíciója éppen ez. Ez a szabályozási megoldás biztosítja, hogy a fél utóbb bizonyíthassa a polgári peres eljárásban, ha valamely, a nevében beadott beadvány nem tőle származik, vagy annak a tartalmát esetlegesen meghamisították. Mindezek alapján a beadványok papír alapú és elektronikus úton történő előterjesztésének a formáját egységesen a teljes bizonyító erejű magánokirati formához indokolt kötni.

A beadványok elküldése és megérkezése megállapíthatósága tekintetében indokolatlan megkülönböztetés lenne, ha az elektronikusan előterjesztett beadvány esetében szigorúbb vagy enyhébb követelményt állapítana meg a törvény, mint a tipikusnak tekinthető postai úton történő benyújtás esetén. A javaslat ezért egységesen azt tartalmazza: olyan módon kell a beadványokat előterjeszteni, hogy a bíróság a beadvány bírósághoz érkezésének, vagy, ha ahhoz a perrendtartás jogkövetkezményt fűz, elküldésének az időpontját a beadványból vagy az annak az előterjesztése során a bíróság tudomására jutott információk alapján meg tudja állapítani.

Annak a technikai szabályozása, hogy melyek azon elektronikus kapcsolattartási formák, ahol e feltételek teljesülnek, nem a polgári perrendtartás, sőt nem is törvényi szabályozás kérdése – legalábbis a szakértői javaslat szerint. Az egységes elektronikus ügyintézési szabályok viszont törvényi szinten kezelik ezeket és ezek egy része konkrét technológiai megoldáshoz, nevezetesen az Általános Nyomtatványkitöltő Programhoz kötöttek. Máshol az eIDAS rendeletnek megfelelő bizalmi szolgáltatást teszi általában igénybe vehetővé a polgári perrendtartást módosító T/6980. törvényjavaslat, de a beadványok körében ezt nem, ehelyett inkább a platformkötött nyomtatványkitöltő rendszert támogatja. A szakértői javaslat ezzel szemben hosszabb távon technológia-semleges megoldást kíván bevezetni – ez biztosítja, hogy abban az esetben, ha a jelenleg alkalmazott technológia bármely okból meghaladottá válik, az ne igényelje a perrendtartás módosítását.

A beadványok elektronikus előterjesztésére való jogosultság és kötelezettség

A szakértői javaslat az elektronikus kapcsolattartás lehetőségét kiterjesztené: egyrészt korlátozás nélkül minden peres eljárásban lehetővé tenné a beadványok elektronikus előterjesztését, másrészt ezt a lehetőséget valamennyi, az eljárásban részt vevő személy számára is megnyitná. Az elektronikus kapcsolattartás választását követően ugyanakkor az érintett e beadványait már csak elektronikus úton terjesztheti elő, és elektronikus elérhetőségéről folyamatosan tájékoztatnia kell a bíróságot, egyben tudomásul veszi azt is, hogy a bírósági iratokat számára elektronikus úton kézbesítik.

A képen jobbra: Udvary Sándor

Az elektronikus kapcsolattartás kötelezővé tétele törvényi szintet igénylő garanciális kérdés – egyébként ezzel összecseng az egységes elektronikus ügyintézési törvényjavaslatnak az a 9. § (3) bekezdése, amely szerint „Természetes személy csak törvényben kötelezhető elektronikus ügyintézésre.” A szakértői javaslat szerint a perben hivatásuknál fogva részt vevő személyektől, így a jogi képviselőktől és a szakértőktől várható el az elektronikus kapcsolattartás – utóbbiak a Pp.-t módosító törvényjavaslat szerint rövid távon még mindig önkéntes alapon vállalhatják majd az elektronikus kapcsolattartást. A gazdálkodó szervezetek számára az elektronikus kapcsolattartást a bírósági eljárásokra is kiterjedően az elektronikus ügyintézési törvény kötelezővé fogja tenni [T/7392. törvényjavaslat 9. § (1) bekezdés]. Mivel a törvényszék előtt indult peres eljárásokban a jogi képviselet előreláthatólag kötelezővé válik, e szint felett általánossá válik az elektronikus kapcsolattartás. Az egységes elektronikus ügyintézési rend miatt azonban – nota bene – a járásbírósági eljárásban is elektronikus úton fog mindazon fél kapcsolatot tartani, aki önként jogi képviselőt hatalmaz meg az eljárásra!

A kötelező elektronikus kapcsolattartás mellőzése

Arra az esetre, ha az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, vagy az azt vállaló, eljárásban részt vevő személy a beadványt nem elektronikus úton vagy nem az Országos Bírósági Hivatal által erre rendszeresített űrlapon terjeszti elő, a szakértői javaslat – a kötelező jogi képviselet mellőzésével megtett nyilatkozattal egységesen – főszabály szerint a hatálytalanság jogkövetkezményét rendeli alkalmazni. Ez alól például keresetlevél és perorvoslati kérelem esetén kivételt enged annak érdekében, hogy egyes kiemelt beadványok esetén megfelelőbb, és adott esetben reparálható következménye (például visszautasítás) legyen. A hatálytalan cselekményről ugyanis nem kell az előterjesztőt értesíteni, így még ha szándéka is volna, nem tudná az adott cselekményt joghatályosan megtenni.

A T/6980. törvényjavaslat szerint a Pp. ki fog egészülni egy 394/I. §-sal, amely a keresetlevél tekintetében visszautasítási okként, egyébként szintén hatálytalanság jogkövetkezményével fogja sújtani a nem megfelelő formában kommunikálót. A szemmel látható különbség a perorvoslati kérelem tekintetében van. A hatálytalanság, mint jogkövetkezmény kimondása azonban üdvözlendő. Véleményünk szerint az e-cselekményeknek ez a speciális hatálytalansága csak a formakényszerre terjed ki, ha a beadvány egyéb hibában, hiányosságban szenved, azt a Pp. általános szabályai szerint kell majd megítélni, így pl. hiánypótlás nélküli visszautasítást vagy hiánypótlást indokolhat majd.

A bírósági iratok kézbesítésére alkalmas elérhetőség, valamint a kézbesítés formája

A kézbesítés – különösen a perindító idézés a keresetlevél megküldésével egyidejűleg – egyik legkevésbé kutatott, mégis legjelentősebb eseménye a pernek, mivel ez biztosítja a kontradikció meglétét, az eljárás alapvető tisztességességét. Ugyanakkor több évtizedes tapasztalat mutat arra, hogy a postai kézbesítési szabályok folyamatos jobbítása, a vélelem beépítése, a késleltetési lehetőségek sorának kiiktatása ellenére a bírósági iratok megküldése még mindig tetemes időt vesz el a per érdeméből. Érthető tehát, hogy mind a szakértői javaslat, mind pedig az elektronikus kézbesítést egyre szélesebb körre kiterjesztő kormányzati akarat is az elektronikus megküldés mint villámgyors kézbesítési metódus felé fordul.

A szakértői csoport a következő koncepcionális elemeket azonosította, amelyek egyidejű fennállása a bírósági iratok kézbesítéséhez elengedhetetlen:
a) a kézbesítéshez álljon rendelkezésre egy olyan elérhetőség, amely ismert a bíróság előtt;
b) ezen elérhetőségre történő kézbesítés esetén a bíróság által megállapítható legyen az az időpont, amely esetén a bírósági iratot kézbesítettnek kell tekinteni;
c) a címzett bízhasson abban, hogy a kézbesített bírósági irat a bíróságtól származik;
d) a címzett bízhasson abban, hogy a kézbesített bírósági irat tartalma a kiállítását követően nem változott meg.

A c) és a d) pont szerinti követelmény tekintetében a fent leírt logika szerint a közokirati forma a szükséges és elégséges megoldás mindkét kapcsolattartási forma esetén. Kivétel, ha a bíróság az eljárásban részt vevő személy, például valamely fél vagy a szakértő beadványát kézbesíti. Ekkor elegendő azt az elvárást támasztani, hogy a feladó bíróság azonosítható legyen.

Az elérhetőség kérdését részben rendeznék a beadványok tekintetében a szakértők által javasolt szabályok, hiszen az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett vagy azt önként vállaló személyek esetében az elektronikus elérhetőség megjelölése a beadvány hatályosságának a feltétele lenne a szakértői javaslat szerint.

A bíróság a hatályos szabályok szerint kötelező elektronikus ügyintézés ellenére különösen a keresetlevelet postai úton kénytelen kézbesíteni az alperes részére, hiszen jogi képviselőjének személye, illetve elektronikus elérhetősége nem ismert a bíróság számára. A javaslat ennek elkerülése érdekében akkor is elektronikus úton történő kézbesítést ír elő, ha a fél elektronikus elérhetőségéről a bíróságnak hivatalos tudomása van. Az elektronikus elérhetőségről a bíróságnak több forrásból is lehet hivatalos tudomása: pl. arról valamely fél tájékoztatja, vagy az érintett azt megadhatja akár az ügyintézési rendelkezések nyilvántartásában is, és az sem kizárt, hogy a jövőben egyre több természetes és jogi személy esetében közhiteles nyilvántartásban fog szerepelni az elektronikus elérhetőség.

A folyamatban lévő T/7392. törvényjavaslat 14–15. §-a ezt egyértelműen rendezni kívánja; az ügyintézési rendelkezés egyenlőre még csak a gazdálkodó szervezetek számára lesz kötelező, de a természetes személyek is választhatják majd. Bizonyos, hogy ez a folyamatosan frissülő adatbázis egyre szélesebb körben tartalmazza majd a polgárok elektronikus elérhetőségét, amelyen keresztül hivatalos iratokat is lehet majd részükre kézbesíteni. Ha ez az adathalmaz eléri a kritikus tömeget, talán a Pp. is felhagyhat azzal a logikával – amely ma és a közeljövőben is jellemző lesz rá –, ami szerint az alperesnek (ha nem gazdálkodó szervezet vagy nincsen jogi képviselő általános meghatalmazottja) még akkor is analóg módon kell keresetlevelet kézbesíteni, ha ügyintézési rendelkezése alapján már minden (közigazgatási) ügyét elektronikusan intézi.

A kézbesítéshez fűződő joghatások beállta

Úgy a papír alapú, mint az elektronikus úton történő kézbesítés során elengedhetetlen annak megállapíthatósága, hogy a bírósági irat mikor minősül kézbesítettnek. Ez egyrészt úgy lehetséges, ha egyértelműen meghatározható a kézbesítés időpontja, amely elektronikus kapcsolattartás esetén is az az időpont, amikor eljárásban részt vevő személy a bírósági iratot átvette. A másik lehetőség pedig a hatályos szabályozás szerint kézbesítési vélelemként szabályozott, a tervezett perrendtartásban dogmatikailag helyesen a kézbesítés fikciójaként szabályozni kívánt jogintézmény. A technológiasemleges szakértői javaslat szerint a bíróságnak olyan kézbesítési szolgáltatást kell választania, amely biztosítja, hogy a bíróság tudomást szerezzen arról: az eljárásban részt vevő személy számára a bírósági irat mikor vált technikailag hozzáférhetővé, azt átvette-e, és ha igen, akkor mely időpontban. Ezzel lehetővé vált a kézbesítési fikció, valamint a jogkövetkezményeinek elhárítására szolgáló eljárás egységes szabályozása postai és elektronikus kapcsolattartás esetén. Nem ez a megközelítése a folyamatban lévő törvényjavaslatoknak, amelyek a meglévő ÁNYK platformot fogják használni, de ettől eltekintve az is alkalmas a megküldés pontos időpontjának tanúsítására.

HMJ – Hatályos Magyar Jogszabályok három nyelven
Több mint 350 jogszabály, több mint 120 Legfelsőbb Bírósági határozat rendelkező része, a kettős adóztatásról szóló egyezmények jelentős része, több mint 100 Legfelsőbb Bírósági állásfoglalást, több mint 120 Versenytanácsi határozat három nyelven. Az új Jogtáron online módon is elérhető. Bővebb információ és konstrukciók >>

Okirati bizonyítás

Az okirati bizonyítás körében a javaslat – a fokozott, illetve minősített elektronikus aláíráson túlmenően – minden olyan elektronikus okirat esetében biztosítani kívánja a teljes bizonyító erejű magánokirati formaként történő elismerést, amely alkalmas arra, hogy
a) az alapján a kiállítójának az azonossága megállapítható legyen,
b) az alapján megállapítható legyen, hogy a benne foglalt adatok a kiállítás óta nem változtak meg, valamint
c) abból – ha azt jogszabály megköveteli – az okirat kiállításának az időpontja megállapítható legyen.

A szakértői javaslat nem határoz meg egy vagy több olyan technikai megoldást, amely a közokirati, teljes bizonyító erejű magánokirati formának megfelelő elektronikus okirat előállítására alkalmas. A fenti minimumkövetelmények meghatározása mellett végrehajtási rendeletre bízza annak a megállapítását, hogy egy elektronikus dokumentumhoz milyen feltételek fennállása esetén kapcsolódnak a teljes bizonyító erejű magánokirati és közokirati formához, valamint az ezekről megfelelő formában kiállított okiratokhoz fűződő vélelmek.

Az egységes elektronikus ügyintézési törvényjavaslat rövid távon ezzel szemben csupán kiterjeszti a teljes bizonyító erejű köz- és magánokirati formának megfelelő okiratok körét a minősített elektronikus bélyegzővel ellátott okiratokra is, eleget téve ezzel az eIDAS rendelet előírásainak.

Távközlő hálózat alkalmazása

Mivel a tárgyalás távközlő hálózat útján történő lebonyolítása ellentétben állhat a közvetlenség elvével, a szakértői javaslat szerint kizárólag a bíróság, a felek és az eljárási cselekménnyel érintett perbeli személy együtt rendelkezhet arról, hogy a perben részt vevő bármely személy esetében elfogadja-e, és ha igen, milyen feltételek mellett a távközlő berendezés útján történő „megjelenést” és nyilatkozattételt. A javaslat ugyanezen okokból, ezzel teljesen azonos szabályozást javasol a helyszíni szemle megtartása esetében is.

A T/6980. törvényjavaslat – részben a menekültügyi eljárások sajátosságaira reagálva, részben a távmeghallgatás általános lehetővé tételét szolgálva – 20. §-ával bevezeti a zártcélú távközlő hálózat igénybevételének szabályait a perrendbe. A szakértői javaslattal szemben ezt a fél indítványára vagy hivatalból is elrendelheti a bíró, ha attól költség- vagy időmegtakarítás várható. A törvényjavaslat nem veszi félvállról az eljárás közvetlenségével kapcsolatos aggályokat, amelyek a szakértői munkacsoportot az intézmény korlátozására sarkallták, hanem részletes – talán nem is törvénybe illő – szabályokkal próbálja érvényesíteni a közvetlenség alapelvét. A gyakorlat próbája fogja majd megmondani, hogy sikerült-e a kellő egyensúlyt megtalálni.

Jegyzőkönyv, iratbetekintés és másolatkészítés

A szakértői javaslat a Fővárosi Törvényszéken és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon működő ügyfélcentrum példája nyomán általánossá tenné, hogy az elektronikus ügyintézést vállaló vagy arra kötelezett személyek az iratbetekintést és másolatkészítést is elektronikus úton intézhessék azon iratok tekintetében, amelyek elektronikus úton a bíróságnál rendelkezésre állnak. Annak a szabályozása, hogy az egyébként nem elektronikus úton keletkező iratok közül mit kell digitalizálnia a bíróságnak, véleményünk szerint nem törvényi rögzítést igényel, a BÜSZ-ben szabályozandó (bár annak tartalma valóban komoly vita tárgya lehet, annak költségvonzatai miatt). A szakértői javaslat továbbá ettől függetlenül fenntartaná a jegyzőkönyvek elektronikus levélben történő megküldésének a lehetőségét is.

A legnagyobb és nyugvópontra sem jutott vitát a jegyzőkönyvezés témájában folytatta a szakértői csoport. Amíg az E albizottság a lengyel polgári perrendtartás mintájára amellett foglal állást, hogy a bírósági tárgyalásokról, meghallgatásokról – kivételesen, a bíróság, a felek és az érintettek egyetértése esetén – a jegyzőkönyv helyett hang- és képfelvétel készüljön (persze a technikai feltételek adottsága esetén); addig az egységes VI. munkabizottság tagjainak másik fele azt tartotta még támogathatónak, ha a mai jegyzőkönyv a hang- és képfelvétellel minden esetben párhuzamosan készül. A mai jegyzőkönyvezés fenntartása annak összefoglaló funkciója miatt valóban fontos lehet, ugyanakkor a kép- és hangfelvétel sokat tehetne az eljárás szabályszerűségének, a bíró és az ügyvéd magatartása ellenőrizhetősége biztosítására is. Ez a szakmai érvek alapján nehezen eldönthető kérdés – kellő jogász társadalmi vitát követően –, azonban a jogalkotó döntésére tartozik.

A cikk az Ügyvédvilág 2015 decemberi számában jelent meg.

A szerzőkről
Baranyi Bertold: ügyvéd, szabályozási szakjogász, a VI. E (elektronikus) albizottság elnöke Udvary Sándor: a KRE ÁJK Polgári Eljárásjogi Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense, a Polgári Perjogi Kodifikációs VI. Munkabizottság elnöke, az Igazságügyi Miniszter Kodifikációs Szerkesztőbizottságának tagja

 

---