Az állatok nem megfelelő gondozása is állatkínzás?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az állatkínzás bűntette passzív magatartással, az állat életfeltételeiről való gondoskodás elmulasztásával is elkövethető.

A tényállás

Az ügy vádlottja állattartói tevékenységet folytatott, 26 szürke marhát és 20 mangalica sertést tartott. A vádlott az állatokról 2010. június hónapban már egyáltalán nem gondoskodott, azok élelem és víz nélkül maradtak, így 2010. június 25. napjáig 17 szürke marha pusztult el és a többi is elhullás közeli állapotba került. A sertések pedig közepes tápláltsági fokúak voltak. A telep öt kutyájából egy erősen legyengült, így el kellett altatni, de a másik négy közül is kettő rövid láncra volt kötve, így még csapadékvízhez sem juthattak.

Az elsőfokú eljárás

Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni, mondja ki az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. tv. 4. § (1) bekezdése. Az elsőfokú bíróság erre és a régi Btk. 266/B. § (1) bekezdésére (Aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza) valamint (3) bekezdésére támaszkodva (a büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt olyan módon követik el, hogy az az állatnak különös szenvedést okoz) arra a meglátásra jutott, hogy a vádlott az állattartás szabályait súlyosan megszegte, állattartói bánásmódja pedig a telepen található valamennyi állatnak különös szenvedést okozott. Így a vádlottat bűnösnek találta állatkínzás bűntettében és 8 hónapi börtönbüntetésre és 1 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A fellebbezés

Az ítélet ellen a vádlott enyhítés végett jelentett be fellebbezést. Az eljáró megyei főügyészség pedig annyiban kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, hogy a vádlott cselekményének elbírálásánál az elbíráláskor hatályos Btk.-t alkalmazzák, és ezért indítványozta, hogy a vádlott legkorábban a kiszabott szabadságvesztés 2/3 részének kitöltését követő napon legyen feltételes szabadságra bocsátható.

A másodfokú eljárás

A törvényszék megállapította, hogy a vádlott cselekményének elbírálásánál az új törvény, a 2013. július 1. napjával hatályba lépett Btk. kedvezőbb elbírálást tesz lehetővé, figyelemmel arra a körülményre, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége és annak legkorábbi időpontja az új törvény szerint a vádlott esetében kedvezőbb, ezért a törvényszék a hatályos Btk.-t alkalmazta eljárása során.

A törvényszék álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a vádlott cselekményét állatkínzás bűntettének és a vádlott bűnösségére levont következtetése is helytálló (tehát, hogy a bűntett passzív magatartással is elkövethető), de a cselekményt az új Btk. 244. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (2) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő állatkínzás bűntettének minősítette. Az ügyészi indítványnak helyt adva megállapította, hogy a vádlott a büntetés 2/3 részének, de legkevesebb 3 hónapnak a kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

A bíróságok már többször kerültek szembe az állatkínzás bűncselekményével. A jelen ügyben is felhozott állatvédelmi törvénnyel való kapcsolatról a Legfelsőbb Bíróság már 2008-ban kimondta, hogy az állatkínzás bűncselekményének törvényi tényállása (régi Btk. 266/B. §) nem ún. keretrendelkezés, hiszen az nem az állatvédelmi törvény szabályaira utal vissza, hanem a büntetőjogban ismert fogalmakkal maga a büntető norma határozza meg az elkövetési magatartást (EBH2008. 1762).

A magatartással kapcsolatban, túl azon, hogy passzívan is megvalósítható, már korábban rögzítették, hogy a gerinces állattal szemben annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozó bánásmód hosszabb ideig tartó, folyamatos magatartást jelent, a törvényi tényállás e fordulata egyszeri eseti jellegű tevékenységgel nem valósul meg (BH2011. 331).

Az ismertetett döntés (Zalaegerszegi Törvényszék Bf. 158/2013.) a Kúriai Döntések 2014/7. számában B.8. szám alatt jelent meg.

---