Az elévülés nyugvása

Amíg a károsult a biztosító általi károsodási folyamatban a felek közötti egyeztetések folyamatossága mellett alappal feltételezheti kárigényének peren kívüli rendezését, ez olyan menthető oknak minősül, amely elévülési szempontból az elévülés nyugvását eredményezi – a Kúria eseti döntése.

Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 6:24. § (1)–(2) bekezdés.

Ami a tényállást illeti, 2015. december 10-én a felperesnek az alperessel (biztosító) felelősségbiztosítási jogviszonyban álló személy nem adta meg az elsőbbséget egy gyalogosátkelőnél és elütötte. A károkozó a balesetért való felelősségét elismerte. A baleset következtében a felperes nyolc napon túl gyógyuló életveszélyes sérüléseket szenvedett, hosszú időt töltött kórházban. Munkaviszonya 2017. december 9-én munkavégzésre való alkalmatlansága miatt megszűnt.

A felperes a kárigényét 2016. novemberében nyújtotta be az alpereshez, a peres felek között peren kívül egyeztetés indult. Az alperes a 2017. januárjában közölte a felperessel, hogy a kárigény elbírálásához orvosszakértői vizsgálatot tart szükségesnek, a további vizsgálatokkal, orvosi kezelésekkel kapcsolatos dokumentációt kért be, és fenntartotta a jogot további iratok bekéréséhez. Az alperes 2017. májusában jogcím nélküli előleget fizetett a felperesnek, 2020. májusában további orvosi iratokat kért be a kárigényén elbírálásához, majd július 3-án további jogcím nélküli előleget fizetett. Az orvosszakértői vizsgálat és vélemény 2020. december 8-án napján készült el, amelyet 2021. február 24-én az alperes megküldött a felperesnek. Az alperes elévülésre hivatkozással megtagadta a kárigény rendezését azzal, hogy a sérelemdíj iránti felperesi igény a perbeli baleset bekövetkezésének napján, vagyis 2015. december 10-én esedékessé vált és 2020. december 10-én elévült.

A felperes sérelemdíj, vagyoni kár (jövedelemveszteség) és véghatáridő nélkül havonta előre jövedelempótló járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A sérelemdíjat érintő elévülési kifogásra előadta, hogy 2020. július 3. és 2021. április 16. napja között a felek peren kívüli egyeztetése miatt az elévülés nyugodott. A peren kívüli egyeztetés arra utalt a számára, hogy az alperes részéről várható a teljesítés, ezért szükségtelen vele szemben a peres eljárás megindítása. A menthető ok az egyeztető tárgyalások folytatása volt, és erre az időszakra esett az alperes által igényelt orvosszakértői vizsgálata is. Az alperes nem vitatta a baleset bekövetkezését, azt sem, hogy a kárt a biztosítottja okozta, de a sérelemdíjra irányuló keresetet elsődlegesen elévülés miatt kérte elutasítani.

Az első- és másodfokú eljárás

A bíróság a sérelemdíjon kívül a felperesnek adott igazat, a sérelemdíj iránti keresetet elutasította. Kiemelte, hogy a felperes a 2016. november 2-án jelentette be az alperesnek a kárigényét, és ez volt a felek közötti peren kívüli egyeztetés kezdőirata. Az elévülés szabályozási indoka, hogy ha a jogosult hosszabb időn keresztül nem tesz lépéseket annak érdekében, hogy követelését érvényesítse, akkor ebből az következik, hogy a jogosultnak a teljesítéshez fűződő érdeke csökkent vagy meg is szűnt, és ezért már nem szükséges állami segédletet biztosítani a kikényszerítéshez. Az elévülés jogpolitikai indoka, hogy az indokolatlanul, hosszú ideig nem érvényesített követelések állami úton való kikényszeríthetőségét megszüntesse. Ha azonban az igényérvényesítéssel való késlekedésnek nem a jogosult érdektelensége, nemtörődömsége volt az oka, hanem ebben valamilyen, a jogosult szempontjából menthető ok akadályozta, akkor az elévülés joghatásainak beállta nem indokolt. A bíróság kiemelte, hogy a felek közötti peren kívüli egyeztetés folyamata közel egy évvel a baleset bekövetkezését követően indult meg, illetve az évekig tartó, felek közötti tárgyalás folyamata nem tekinthető a felperesnél olyan menthető indoknak, ami gátolta abban, hogy az elévülési időn belül peres eljárást indítson az alperessel szemben. Megállapította, hogy 2020. július 3. és 2021. április 16. napja közötti időben a sérelemdíj iránti felperesi igényre az elévülés nem nyugodott, ezért az 2020. december 10. napján elévült, és bíróság előtti peres eljárásban nem érvényesíthető.

A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a sérelemdíj iránti igény elévülését. Rögzítette, hogy a felperes alperessel szembeni követelésének elévülése a balesetből ért sérelem bekövetkeztekor, vagyis 2015. december 15-én megkezdődött. A felperes számára ettől a naptól számított öt év állt rendelkezésre igénye alperessel szembeni érvényesítésére. A felperesi igény érvényesítése vagy peren kívüli módon vagy peres eljárás keretében történhetett. A peres eljárás ugyan az igényérvényesítési módok közül kiemelt szerepben van, de amíg a követelés más módon is érvényesíthető (önkéntes teljesítéssel, a felek szerződéses megállapodása útján), addig a peres úton történő igényérvényesítés nem indokolt. A bíróság azt vizsgálta, hogy ha folytak egyeztetések a felek között, úgy ezek a tárgyalások mennyiben utalhattak arra, hogy a követelés érvényesítése peres eljárás megindítása nélkül is elérhető, mennyiben volt alapos a jogosult azon feltételezése, hogy a peres eljárás kezdeményezése az egyeztetések alapján (még) szükségtelen.

A bíróság szerint a felperes kellő alappal feltételezhette (felek közötti egyeztetések, amelynek során az alperes kifizetést teljesített, a további igények alaposságát vizsgálta, ennek keretében orvosszakértői vizsgálatot is elvégeztetett), hogy a peren kívüli igényérvényesítési mód legalább részben eredményre vezet, az egyeztetések lezárultáig szükségtelen peres eljárást kezdeményeznie, ez a felperesi igényérvényesítési késedelem vonatkozásában a Ptk. 6:24. § (1) bekezdése szerinti menthető oknak számít. A felperes az igényét elutasító alperesi irat kézhezvételével értesült arról, hogy a peren kívüli igényérvényesítési mód eredménytelen volt, az egyeztetések nem vezettek sikerre. Ennek megfelelően a felperesi sérelemdíj iránti igény elévülése 2015. december 15. napján megkezdődött, de 2016. november 2. napjától a 2021. április 16. napján kelt alperesi irat kézbesítéséig nyugodott. A felperes a keresetlevelet 2021. július 12. napján nyújtotta be, így ezen időpontig a sérelemdíj iránti követelése nem évült el.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes álláspontja szerint a sérelemdíj elévült, mivel a felek közötti peren kívüli egyezkedés nem tekinthető a Ptk. 6:24. § (1) bekezdése szerinti elévülés nyugvását eredményező olyan körülménynek, amely a jogosult oldalán menthető ok, amely miatt a követelést nem tudja érvényesíteni. Álláspontja szerint a jogszabály szóhasználata azt jelenti, hogy nem képes valamely okból az igényérvényesítésre. Ilyen objektív akadály nem volt.

A felperes kifejtette, hogy az egyeztetések ideje alatt nincs ugyan objektív akadálya a bíróság előtti igényérvényesítésnek, de az nem indokolt, hiszen amennyiben esély mutatkozik a jogvita peren kívüli rendezésére, addig szükségtelen a költséges peres eljárás megindítása. Ha a bírói gyakorlat nem fogadja el az egyeztető tárgyalásokat az elévülés nyugvására vezető menthető oknak, úgy ez arra ösztönözheti a kötelezettet, hogy a perindítást elkerülni szándékozó, a jogvitát megegyezéssel lezárni kívánó jogosult jóhiszeműségét és tisztességes eljárásba vetett bizalmát kihasználva, érdemi egyeztetést színlelve, időhúzással érje el az elévülés bekövetkeztét.

A Kúria megállapításai

A Kúria hangsúlyozta, hogy az alperes – időbeli halogató – hozzáállása mellett (folyamatos iratváltás, részkárok jogcím nélküli kifizetése, az elévülési határidőt alig megelőzően az alperes által elrendelt orvosszakértői vizsgálat megkövetelése) a felperesben nem kellett felmerüljön, hogy az alperes végül teljesen elzárkózik a teljesítéstől elévülésre hivatkozással. Az alperes még 2021. február 24-én is arról tájékoztatta a felperest, hogy a kért dokumentumok beérkezését követően tájékoztatja őt az álláspontjáról, majd 2021 áprilisában közölte, hogy a követelést 2020. december 10. napjával elévültnek minősíti.

A felperes kellő alappal feltételezhette, hogy a peren kívüli igényérvényesítése legalább részben eredményes lehet, ezért nem volt oka a követelése peresítésére. Csak a 2021. áprilisi iratból kellett azzal szembesülnie, hogy az alperes peren kívül további teljesítésre nem hajlandó. Ezt megelőző időben a felperes alappal bízhatott abban, hogy az alperes teljesíteni fog, hiszen mi más okból rendelt volna el olyan orvosszakértői vizsgálatot, ami az elévülési időként meghatározott 2020. december 10. előtt két nappal készült el, és aminek eredményét az alperes egyébként igazoltan két hónappal később küldte meg. A Ptk. 6:24. § (1) bekezdése kimondja, hogy ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik. A Kúria egyetértett abban, hogy amíg a felperes az alperes magatartása alapján alappal feltételezhette az alperes részéről a peren kívüli kárrendezést, nem volt oka a követelését perben érvényesíteni, ez részéről menthető oknak minősül. A Ptk. 6:24. § (2) bekezdése értelmében, ha az elévülés nyugszik, az akadály megszűnésétől számított egyéves – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos – határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapnál – kevesebb van hátra. A felperesnek 2021. április 16. napjától – az alperes kárrendezést megtagadó irata vételétől számított egyéves határideje volt a követelése bírósági érvényesítésére, és ezt a 2021. július 12-i perindítással teljesítette. Mivel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében nem volt jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv.VI.20.533/2023/4.) a Kúriai Döntések 2024/1. számában 9. szám alatt jelent meg.