Az előzetes letartóztatással okozott sérelmek orvoslása semmissé nyilvánított ítéleteknél

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ami a tényállást illeti, a felperes a 2006. szeptember 20-án hajnalban a Budapest VIII. kerületében egy agresszív csoport tagjaként különféle tárgyakat dobott a kivezényelt rendőrökre, ami miatt a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) elrendelte előzetes letartóztatását, majd bűnösnek mondta ki társtettesként, csoportosan és felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében. A felperes előzetes letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig, legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartalmáig (2 év 6 hónap) fenntartotta. A Fővárosi Bíróság a felperes előzetes letartóztatását 2006. október…

Ami a tényállást illeti, a felperes a 2006. szeptember 20-án hajnalban a Budapest VIII. kerületében egy agresszív csoport tagjaként különféle tárgyakat dobott a kivezényelt rendőrökre, ami miatt a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) elrendelte előzetes letartóztatását, majd bűnösnek mondta ki társtettesként, csoportosan és felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében. A felperes előzetes letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig, legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartalmáig (2 év 6 hónap) fenntartotta.

A Fővárosi Bíróság a felperes előzetes letartóztatását 2006. október 26-án megszüntette, majd megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, a szabadságvesztés-büntetést kettő évre enyhítette, annak végrehajtását négyévi próbaidőre felfüggesztette.

2011-ben a 2006. őszi tömegoszlatásokkal összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvény (Semmisségi törvény) szerint a 2006. szeptember 18. és október 24. között, Magyarország területén, a tömegoszlatásokhoz kapcsolódóan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak, rongálás, illetve garázdaság miatti elítélések, továbbá a bíróság hatáskörébe tartozó rendzavarás, garázdaság és veszélyes fenyegetés szabálysértése elkövetésének megállapításai semmisnek tekintendők, amennyiben az elítélés vagy a megállapítás alapját kizárólag rendőri jelentés, illetve rendőri tanúvallomás képezte [1. §]. A törvény hatására a PKKB semmissé nyilvánította a felperes bűnösségét kimondó és a felperessel szemben büntetést kiszabó jogerős ítéletét.

A kereseti kérelem

A felperes szerint a bíróság az előzetes letartóztatás elrendelésével és az ítéletek meghozatalával, a büntetés végrehajtási intézetek pedig az előzetes letartóztatás foganatosításával, mivel jogtalanul fosztották meg a személyes szabadságától, megsértették a személyes szabadsághoz fűződő személyiségi jogát, ezért kártérítést követelt. Előadta, hogy az eljárás során a bv alkalmazottjai megbilincselték, és így kellett hosszú ideig várakoznia a folyosón, később egy kisméretű helyiségben, az őrszemélyzet utasítására meztelenül guggolásokat kellett végeznie, dohányzókkal helyezték egy zárkába, cellatársai folyamatosan ütlegelték és zaklatták.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság 1 000 000 forintot megfizetésére kötelezte az eljárt bíróságot (I. rendű alperes), a bv intézetekkel szemben a keresetet elutasította.

A másodfokú bíróság az ítélt összeget 2 000 000 forintra emelte, egyébként helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A bv intézetekkel szembeni kártérítéssel kapcsolatban kiemelte, hogy keresetének ezt a részét a felperes az előzetes letartóztatása alatt, 2006. szeptember 22. és október 26. között elszenvedett, a fogvatartás módjával és körülményeivel kapcsolatos sérelmekre alapította. A nem vagyoni kár megtérítése iránti követelés legkésőbb 2006. október 26-án esedékessé vált. A fogvatartás idején hatályos szabályok teljeskörűen biztosították a fogvatartás módjával és körülményeivel kapcsolatos károk megtérítése iránti igények érvényesítésének jogi kereteit, ezért a felperes fogvatartás módjából és körülményeiből eredő kárainak érvényesítéséhez szükségtelen volt a Semmisségi törvény hatálybalépése, és a felperessel szemben hozott büntetőítélet semmissé nyilvánítása, így a felperes ezirányú kártérítési követelése 2011. október 26-án elévült és bírósági úton nem érvényesíthető. A felperes arra hivatkozott, hogy a jogellenesen elrendelt előzetes letartóztatás foganatosítása sem lehet jogszerű. A másodfok szerint azonban a felperes előzetes letartóztatását, mint személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedést nem a bv intézetek rendelték el, hanem a bíróság.

Kiemelte, hogy a közigazgatási szervek magatartása akkor minősül jogellenesnek, ha megszegik a működésükre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. A bv intézeteknek a bíróság előzetes letartóztatást elrendelő határozata alapján jogszabályi kötelezettsége volt a felperes befogadása és az előzetes letartóztatás foganatosítása, nem volt lehetőségük a bíróság határozatának jogszerűségét mérlegelni, illetve a határozat végrehajtását megtagadni. Az irányadó jogszabályok által szűk körben lehetővé tett befogadás megtagadására okot adó körülmény a felperes vonatkozásában nem merült fel. Ezért a befogadás és az előzetes letartóztatás foganatosításának ténye önmagában nem volt jogellenes, jogellenesség hiányában pedig nem állapítható meg a bv intézetek kártérítési felelőssége.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes a döntések hatályon kívül helyezését, és a nem vagyoni kártérítés bv intézetekkel szembeni megállapítását kérte.

A Kúria megállapításai

A Kúria kiemelte, hogy a Semmisségi törvény 6. §-a értelmében a semmisnek nyilvánított elítélésekhez vagy megállapításokhoz fűződő büntető vagy szabálysértési büntetések, intézkedések, kényszerintézkedések és azok további következményei államigazgatási jogkörben okozott károk. A törvény által felhívott régi Ptk. 349. § (1) bekezdése értelmében államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A Semmisségi törvénnyel a jogalkotó a törvény erejénél fogva minősítette jogellenesnek és felróhatónak a semmisnek nyilvánított elítélésekhez vagy megállapításokhoz fűződő büntető vagy szabálysértési büntetéseket, intézkedéseket és kényszerintézkedéseket.

A bv intézetek terhére rótt magatartás, azaz a bíróság előzetes letartóztatást elrendelő határozata alapján a felperes büntetés-végrehajtási intézetbe történő befogadása ellen önmagában jogorvoslat nem volt igénybe vehető. A Kúria szerint a kártérítési felelősség feltételeinek vizsgálata körében helytállóan jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre, hogy a bv intézetek a tevékenységükre irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően jártak el, amikor a bíróság által elrendelt előzetes letartóztatás alapján a felperest a büntetés-végrehajtási intézetbe befogadták; magatartásuk tehát nem felróható. Egyetértett a Kúria azzal, hogy a Semmisségi törvény a kényszerintézkedéseket és azok további következményeit is államigazgatási jogkörben okozott kárnak minősíti. Ugyanakkor kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság azonban nemcsak a bűnösséget megállapító ítélet, hanem az annak következtében a kényszerintézkedés elrendelésével okozott személyes szabadság tényleges megvonása miatt ért kár tekintetében is megállapította a bíróság felelősségét, és ezzel összefüggésben kártérítés címén a kényszerintézkedés foganatosításával a személyes szabadságtól való megfosztással elszenvedett hátrány reparálásra került. Így nemcsak a jogellenes magatartás hiánya, hanem a káron szerzés tilalma is kizárja az ugyanazon hátrány miatt a bv intézetek kártérítési felelősségének megállapítását.

Helytállónak tartotta a Kúria azt az érvelést is, hogy a felperes kártérítési igénye független a Semmisségi törvénytől, így a fogvatartás körülményeivel kapcsolatos kártérítési követelése elévült. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. IV. 21.443/2017.) a Kúriai Döntések 2018/10. számában 281. szám alatt jelent meg.