Az előzetes letartóztatással okozott sérelmek orvoslása semmissé nyilvánított ítéleteknél

Szerző: Mátyás Ferenc
Dátum: 2018. november 16.
Címkék: , , , ,
Rovat: ,
Ami a tényállást illeti, a felperes a 2006. szeptember 20-án hajnalban a Budapest VIII. kerületében egy agresszív csoport tagjaként különféle tárgyakat dobott a kivezényelt rendőrökre, ami miatt a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) elrendelte előzetes letartóztatását, majd bűnösnek mondta ki társtettesként, csoportosan és felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében. A felperes előzetes letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig, legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartalmáig (2 év 6 hónap) fenntartotta. A Fővárosi Bíróság a felperes előzetes letartóztatását 2006. október…

Ami a tényállást illeti, a felperes a 2006. szeptember 20-án hajnalban a Budapest VIII. kerületében egy agresszív csoport tagjaként különféle tárgyakat dobott a kivezényelt rendőrökre, ami miatt a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) elrendelte előzetes letartóztatását, majd bűnösnek mondta ki társtettesként, csoportosan és felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében. A felperes előzetes letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig, legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartalmáig (2 év 6 hónap) fenntartotta.

A Fővárosi Bíróság a felperes előzetes letartóztatását 2006. október 26-án megszüntette, majd megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, a szabadságvesztés-büntetést kettő évre enyhítette, annak végrehajtását négyévi próbaidőre felfüggesztette.

2011-ben a 2006. őszi tömegoszlatásokkal összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvény (Semmisségi törvény) szerint a 2006. szeptember 18. és október 24. között, Magyarország területén, a tömegoszlatásokhoz kapcsolódóan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak, rongálás, illetve garázdaság miatti elítélések, továbbá a bíróság hatáskörébe tartozó rendzavarás, garázdaság és veszélyes fenyegetés szabálysértése elkövetésének megállapításai semmisnek tekintendők, amennyiben az elítélés vagy a megállapítás alapját kizárólag rendőri jelentés, illetve rendőri tanúvallomás képezte [1. §]. A törvény hatására a PKKB semmissé nyilvánította a felperes bűnösségét kimondó és a felperessel szemben büntetést kiszabó jogerős ítéletét.

A kereseti kérelem

A felperes szerint a bíróság az előzetes letartóztatás elrendelésével és az ítéletek meghozatalával, a büntetés végrehajtási intézetek pedig az előzetes letartóztatás foganatosításával, mivel jogtalanul fosztották meg a személyes szabadságától, megsértették a személyes szabadsághoz fűződő személyiségi jogát, ezért kártérítést követelt. Előadta, hogy az eljárás során a bv alkalmazottjai megbilincselték, és így kellett hosszú ideig várakoznia a folyosón, később egy kisméretű helyiségben, az őrszemélyzet utasítására meztelenül guggolásokat kellett végeznie, dohányzókkal helyezték egy zárkába, cellatársai folyamatosan ütlegelték és zaklatták.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság 1 000 000 forintot megfizetésére kötelezte az eljárt bíróságot (I. rendű alperes), a bv intézetekkel szemben a keresetet elutasította.

A másodfokú bíróság az ítélt összeget 2 000 000 forintra emelte, egyébként helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A bv intézetekkel szembeni kártérítéssel kapcsolatban kiemelte, hogy keresetének ezt a részét a felperes az előzetes letartóztatása alatt, 2006. szeptember 22. és október 26. között elszenvedett, a fogvatartás módjával és körülményeivel kapcsolatos sérelmekre alapította. A nem vagyoni kár megtérítése iránti követelés legkésőbb 2006. október 26-án esedékessé vált. A fogvatartás idején hatályos szabályok teljeskörűen biztosították a fogvatartás módjával és körülményeivel kapcsolatos károk megtérítése iránti igények érvényesítésének jogi kereteit, ezért a felperes fogvatartás módjából és körülményeiből eredő kárainak érvényesítéséhez szükségtelen volt a Semmisségi törvény hatálybalépése, és a felperessel szemben hozott büntetőítélet semmissé nyilvánítása, így a felperes ezirányú kártérítési követelése 2011. október 26-án elévült és bírósági úton nem érvényesíthető. A felperes arra hivatkozott, hogy a jogellenesen elrendelt előzetes letartóztatás foganatosítása sem lehet jogszerű. A másodfok szerint azonban a felperes előzetes letartóztatását, mint személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedést nem a bv intézetek rendelték el, hanem a bíróság.

Kiemelte, hogy a közigazgatási szervek magatartása akkor minősül jogellenesnek, ha megszegik a működésükre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. A bv intézeteknek a bíróság előzetes letartóztatást elrendelő határozata alapján jogszabályi kötelezettsége volt a felperes befogadása és az előzetes letartóztatás foganatosítása, nem volt lehetőségük a bíróság határozatának jogszerűségét mérlegelni, illetve a határozat végrehajtását megtagadni. Az irányadó jogszabályok által szűk körben lehetővé tett befogadás megtagadására okot adó körülmény a felperes vonatkozásában nem merült fel. Ezért a befogadás és az előzetes letartóztatás foganatosításának ténye önmagában nem volt jogellenes, jogellenesség hiányában pedig nem állapítható meg a bv intézetek kártérítési felelőssége.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes a döntések hatályon kívül helyezését, és a nem vagyoni kártérítés bv intézetekkel szembeni megállapítását kérte.

A Kúria megállapításai

A Kúria kiemelte, hogy a Semmisségi törvény 6. §-a értelmében a semmisnek nyilvánított elítélésekhez vagy megállapításokhoz fűződő büntető vagy szabálysértési büntetések, intézkedések, kényszerintézkedések és azok további következményei államigazgatási jogkörben okozott károk. A törvény által felhívott régi Ptk. 349. § (1) bekezdése értelmében államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A Semmisségi törvénnyel a jogalkotó a törvény erejénél fogva minősítette jogellenesnek és felróhatónak a semmisnek nyilvánított elítélésekhez vagy megállapításokhoz fűződő büntető vagy szabálysértési büntetéseket, intézkedéseket és kényszerintézkedéseket.

A bv intézetek terhére rótt magatartás, azaz a bíróság előzetes letartóztatást elrendelő határozata alapján a felperes büntetés-végrehajtási intézetbe történő befogadása ellen önmagában jogorvoslat nem volt igénybe vehető. A Kúria szerint a kártérítési felelősség feltételeinek vizsgálata körében helytállóan jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre, hogy a bv intézetek a tevékenységükre irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően jártak el, amikor a bíróság által elrendelt előzetes letartóztatás alapján a felperest a büntetés-végrehajtási intézetbe befogadták; magatartásuk tehát nem felróható. Egyetértett a Kúria azzal, hogy a Semmisségi törvény a kényszerintézkedéseket és azok további következményeit is államigazgatási jogkörben okozott kárnak minősíti. Ugyanakkor kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság azonban nemcsak a bűnösséget megállapító ítélet, hanem az annak következtében a kényszerintézkedés elrendelésével okozott személyes szabadság tényleges megvonása miatt ért kár tekintetében is megállapította a bíróság felelősségét, és ezzel összefüggésben kártérítés címén a kényszerintézkedés foganatosításával a személyes szabadságtól való megfosztással elszenvedett hátrány reparálásra került. Így nemcsak a jogellenes magatartás hiánya, hanem a káron szerzés tilalma is kizárja az ugyanazon hátrány miatt a bv intézetek kártérítési felelősségének megállapítását.

Helytállónak tartotta a Kúria azt az érvelést is, hogy a felperes kártérítési igénye független a Semmisségi törvénytől, így a fogvatartás körülményeivel kapcsolatos kártérítési követelése elévült. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. IV. 21.443/2017.) a Kúriai Döntések 2018/10. számában 281. szám alatt jelent meg.

Kapcsolódó cikkek:


A közös képviselő külön felhatalmazás nélkül is perelhet
2018. november 9.

A közös képviselő külön felhatalmazás nélkül is perelhet

Az a körülmény, hogy a társasházközösség a tulajdona védelme érdekében az egyik tulajdonostárssal szemben birtokvédelmi igényt érvényesít, nem tekinthető olyan dologi jogi igénynek, amely érvényesítésére közvetlenül csak a többi tulajdonostárs jogosult és amelynek érvényesítése a felperes társasház ne lenne jogosult. A közös képviselő azokban az ügyekben, amelynek intézésére a jogszabály feljogosítja, külön felhatalmazás nélkül eljárhat a társasház nevében – a Kúria eseti döntése.

Kártalanítás jár az ingatlan használati jogáért
2018. november 2.

Kártalanítás jár az ingatlan használati jogáért

Az ingatlan használati jogának gyakorlása egy folyamatos, elévülési időn belül érvényesíthető kártalanítási igényt, illetve kötelezettséget teremt a felek számára - a Kúria eseti döntése.