Az első- és másodfokú eljárás dinamikája az új Pp.-ben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az osztott szerkezetű elsőfokú eljárás folyamata a perindítástól az érdemi tárgyalási szak befejezéséig, ismertetve az előkészítés körében a törvény által biztosított eljárási útvonalakat, valamint az egyes jogintézmények megváltozott szabályait, valamint a másodfokú eljárást.

Idén már harmadik alkalommal rendezték meg, a Thermal Hotel Visegrádban a magyar jogásztársadalom minden hivatásrendjét érintő, az ország egyik legkiemelkedőbb szakmai rendezvényét, a Wolters Kluwer Jogi Konferenciát. 

A konferencia másnapján az első plenáris előadáson az új polgári perrendtartás volt terítéken, és annak dinamikája az első-és másodfokú eljárásokban. Az elsőfokról részletekbe menően Dr. Wopera Zsuzsa tanszékvezető egyetemi tanár, miniszteri biztos (ME ÁJK Polgári Eljárásjogi Tanszék) értekezett, aki a kodifikációt vezette. A másodfokot pedig, Dr. Wallacher Lajos ügyvéd, választottbíró, c. egyetemi docens (PTE ÁJK Büntető és Polgári Eljárásjogi Tanszék) ismertette.
            A plenáris előadás keretei között az előadók részletesen bemutatták a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: új pp.) által bevezetett perkoncetrációt célzó, osztott szerkezetű elsőfokú eljárás folyamatát a perindítástól az érdemi tárgyalási szak befejezéséig, nagy hangsúlyt fektetve az előkészítés körében a törvény által biztosított eljárási útvonalak ismertetésére és egyes jogintézmények megváltozott szabályainak elemzésére. Az előadás során ismertették a perfelvétel lezárásának kihatásait a per érdemi tárgyalási szakára, a másodfokú eljárásra és ismertetésre kerültek az eljárás rugalmasságát biztosító rendelkezések is.

            Az új szabályozás azt kívánja célozni, hogy egy korszerű, nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak is megfelelő polgári perjogi törvénykönyv szülessen, amelynek biztosítani kell az anyagi jogok hatékony érvényesítésést. Az elkészítés során mind a jogtudományra, mind a joggyakorlatra támaszkodva készült el a kódex, amely áttekinthetően és koherensen – a technológiai forradalomra tekintettel – szabályozza a perjogi viszonyokat. Végső soron a törvényalkotó célja az, hogy megkönnyítse a jogkereső állampolgárok és a joggal foglalkozó hivatásrendek helyzetét.

 

            Az új pp. az elsőfokú eljárását két szakra osztja, amellyel áttér az osztott tárgyalási rendszerre, amelyet főtárgyalási modellnek nevezünk. Nemzetközi kitekintést illetően az a megállapítás tehető, hogy a német, svájci, francia eljárásjogokban sikeresnek bizonyul ennek a modellnek az alkalmazása. Cél a tervezhetőbb és kiszámíthatóbb permenet elérése az osztott perszerkezet által. Az eljárás a perfelvételi szakból és az érdemi tárgyalási szakból fog állni.

            A perfelvételi szak arra koncentrálódik hogy megállapítsák a jogvita tartalmát, és annak kereteit sikeresen meghatározzák. Az új pp.-ben azt láthatjuk, hogy preklúziók kerülnek alkalmazásra. Ennek értelmében a perfelvételi szak lezárását követően főszabály szerint nincs lehetőség a kereset- és az ellenkérelem megváltoztatására, további bizonyítékok és indítványok előterjesztése szintén kizárásra kerül. A preklúziókkal elérni kívánt cél az, hogy véglegesen rögzültnek lehessen tekinteni a jogvita kereteit és tartalmát, és ezt követően a rögzült állítások alapján már csak a bizonyítási eljárás és az érdemi döntés meghozatala történjen. A keresetváltoztatás a percezúrát követően kizárólag akkor lehet megengedett, ha az a fél önhibáján kívüli okhoz kapcsolódik.

            Változnak az eljáró bíróságok szerepkörei is. Az új pp. 8. § alapján elsőfokon fog eljárni a járásbíróság, az közigazgatási és munkaügyi bíróság és a törvényszék. Másodfokon fog ítélkezni járásbírósághoz, valamint a közigazgatási és munkaügyi bírósághoz tartozó ügyekben a törvényszék, a törvényszékhez tartozó ügyekben az ítélőtábla. Ítélőtáblához tartozó ügyekben, illetve az új pp. egyes eseteiben a Kúria szintén másodfokon jár el. Felülvizsgálati ügyekben továbbra is a Kúria lesz az eljáró szerv.

 

 

            A keresetlevél is változáson megy majd keresztül. Cél a korábbiakkal azonos lesz: gyorsaság és hatékonyság. Ennek érdekében a kereseti kérelemben kizáró, további értelmezést nem igénylő módon meg kell határozni, hogy a felperes az alperessel szemben milyen tartalmú jogvédelmet – megállapítást, marasztalást, vagy jogalakítást – kér és ennek érdekében milyen tartalmú ítéleti rendelkezést, döntést kíván a bíróságtól. A felperesnek a kereseti kérelmét úgy kell előterjesztenie, hogy a kereset alapossága esetén, azzal egyező tartalmú ítéleti rendelkező rész vagy bírósági meghagyás legyen hozható. Így a kereseti kérelem határozottsága nem csak az egyértelműséget foglalja magába, hanem adott esetben akár a végrehajthatóságot is. A határozottság kiterjed a járulékos követelésekre, azok kezdő- és befejező időpontjára, konkrét mértékére is. A kereseti kérelemből egyértelműen ki kell derülnie majd, hogy a felperesnek több egymás mellett álló kereseti igénye van-e, vagy ezek látszólagos halmazatban álló keresetek továbbá, hogy látszólagos keresethalmazat esetén a keresetek vagylagos avagy eshetőleges viszonyban állnak egymással, utóbbi esetben ezek milyen sorrendben.

            Összefoglalva a legfontosabb változtatásokat a következőket szükséges megjegyezni: az általános hatáskörű elsőfokú bíróság a törvényszék lesz; jelentősen módosulnak a jogi képviseletre vonatkozó szabályok; bevezetésre kerül az osztott perszerkezet az elsőfokú eljárásban; kiemelt szerepet kapnak a perfelvételi nyilatkozatok; nagyobb elvárások a felek jognyilatkozataival kapcsolatban; jogvita tisztázásával kapcsolatban széleskörű jogosítványokat kap a bíróság; új alapokra kerül a szakértői bizonyítás; a másodfokú eljárás szabályai jelentősen változnak; a felülvizsgálat körében értékhatárhoz kötött engedélyezési rendszer kerül bevezetésre; két kollektív igényérvényesítési forma szabályai nyernek elhelyezést a kódexben; bevezetésre kerül a társult per olyan ügytípusokban, ahol ez hatékonysági előnyökkel jár.[1]

            A miniszteri biztos előadását azzal zárta, hogy az új pp. terjedelme látszólag növekedett, hiszen 630. §-a tehető a korábbi 399. §-al szemben, azonban a régi pp-ben (1952. évi III. törvény) sok ” /A”  jelzést használ. A valóságot tekintve, nettó értelemben csupán csak négy oldallal növekedet meg az új eljárási kódex.

 

            A másodfokú eljárás ismertetése során nem a jogintézmények kerültek megvitatásra, hanem sokkal inkább az lett hangsúlyozva az előadásban, hogy az új pp. milyen megoldással kíván válaszolni az eddig felmerülő gyakorlati problémákra.

            Az új. pp alapján a másodfokú eljárást a fellebbezőnek az elsőfokú bíróságnál írásban benyújtott fellebbezésével kell megindítania. Ilyen fellebbezésnek van helye, az elsőfokú bíróság ítélete ellen, az elsőfokú bíróság végzése ellen amennyiben ezt az új pp. megengedi, továbbá a másodfokú bíróság olyan végzése ellen, amellyel szemben az elsőfokú eljárás szabályai szerint külön fellebbezésnek lenne helye, illetve másodfokú bíróság fellebbezést, csatlakozó fellebbezést visszautasító végzése ellen. (új pp. 365. §).

            Az új polgári perrendtartás hatékonyabbá kívánja tenni a perorvoslatok szabályait, amellyel kapcsolatosan az új törvény kettős célt kíván elérni. Egyrészt hogy megfelelően érvényesüljön a jogorvoslathoz való jog, másrészt – figyelemmel a feszes menetrendű és a felek fokozott aktivitását feltételező elsőfokú eljárás szabályaira – hogy ne adjon teret a perelhúzásra a perorvoslati eljárásokban. A cél megvalósításának érdekében az új pp. meghatározza a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének terjedelmét és ehhez képest határozza meg a fellebbezés kötelező tartalmát, és rögzíti azt, hogy a másodfokú bíróság főszabály szerint tárgyaláson kívül bírálja el a fellebbezéseket.
            Az új pp. újszabályozza a perek elhúzódását előidéző hatályon kívül helyezésre okot adott körülményeket. Ennek az a lényege, hogy a kötelező hatályon kívül helyezési okok körén kívül eső eljárási szabálysértéseket a másodfokú bíróság csak a fellebbező fél kérelmére veszi figyelembe, hivatalból pedig nem. A törvény lehetővé teszi azt, hogy a fellebbező fél az ítélet megváltoztatásra irányuló kérelem nélkül kizárólag hatályon kívül helyezést kérjen, ezzel normaszintre emelve az utóbbi évek joggyakorlatában foglalt megállapításokat. Tehát látszik, hogy a jogalkotás során hangsúlyt kaptak a bírói gyakorlat által kimunkált megállapítások.

            Vegyes rendszer kerül bevezetésre a felülvizsgálatok – mint rendkívüli perorvoslati szabályok – körében. Megmarad a felülvizsgálathoz való jog az objektív, kizáró feltételek keretei közt, de egyes kizáró feltételekkel érintett határozatok esetében a Kúria jogegységi szempontokat is figyelembe véve engedélyezheti a felülvizsgálatot. Ez olyan esetben képzelhető el, ha felmerült jogkérdés különleges súlya, vagy az ügy társadalmi jelentősége ezt indokolja majd.

            Az új pp. nem csak a „közönséges” bírói gyakorlatra volt figyelemmel, hanem az Alkotmánybíróság határozatait és az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogát is igyekezett beleépíteni az új eljárási kódexbe. A bíróság általános intézkedési és tájékoztatási kötelezettségével kapcsolatosan érvényesül a fegyverek egyenlősége. Ennek a követelménynek a biztosítása, a tisztességes eljárás részjogosítványaként érvényesül. A bíróságnak biztosítani kell azt, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, a bírósághoz benyújtott okiratot, bizonyítékot megismerhessenek, és azokra nyilatkozhassanak. A peres eljárás során minden, a per tárgyát érintő releváns iratot a peres felek mindegyike ugyanolyan mélységben és teljességben, továbbá azonos módon ismerhet meg. Ez biztosítja a jogvitában álló peres felek között a „fegyverek egyenlőségét”, ezáltal a tisztességes eljárás alkotmányi értelemben vett minőségét.

           

---