Az európai örökösök – 2. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Idén októberben Budapest lesz a világ közjegyzői fővárosa, a hivatásrend világszervezete Magyarországon tartja éves közgyűlését, melyen mind az öt kontinens képviselteti magát. Ez egyben alkalmat ad ama változások összegzésére is, melyek az európai uniós tagságból fakadnak. Talán az egyik legfontosabb, hogy hosszú évek után végre megszületett az európai végrehajtási jogcím, ami praktikusan azt jelenti, hogy ha valaki – például egy lakásbérleti szerződést – magyar közjegyzői közokiratba foglal, akkor – nem fizetés esetén – annak portugáliai végrehajtásához is segítséget ad a magyar állam. Ez egy nagy vívmány, amellyel élnek is az emberek – fogalmazott a lapunknak adott interjújában dr. Tóth Ádám, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke. A jövő augusztus 17-én hatályba lépő európai öröklési rendeletről elmondta, minden esetben az örökhagyó lakhelye szerinti jog lesz az irányadó a teljes hagyatékra. Ez könnyítés, de a tervezetet – az eltérő nemzeti joganyagok miatt – még időben módosítani kellene. A MOKK egy úgynevezett megfeleltetési eljárás beiktatását szeretné elérni, ami a gyakorlatban annyit jelentene, hogy a bejegyző ország részéről egy közbeékelt hatóság hivatalosan, garanciákat vállalva elvégezné azt a procedúrát, melynek terhét a jelenlegi EU-s tervezet a nemzeti földhivatalokra, cégbíróságokra és más, nyilvántartást vezető szervre, illetve az ott dolgozó előadók vállára rakna szerte a kontinensen. Ez elejét vehetné a későbbi örökösödési perek sorának.

Ha jól értem, a liberális előírás a kiállító ország anyagi jogának a kizárólagosságát preferálja, ami – noha egyértelmű útmutatás lehet, de – nem veszi figyelembe a tagállamok eltérő joganyagát, s a határozatokhoz kapcsolódó eljárást. Így az előre látható, akár tízmilliókat is érintő rendszerhibákkal sem számol. Pedig jobb volna már most, előre orvosolni, kiküszöbölni azokat. Ezt csak a magyar közjegyzők látják így, vagy tárgyalták erről már más országbeli kollégáikkal is?

Természetesen ettől függetlenül is szakmai kapcsolatban vagyunk a közösségi társszervekkel, kamarákkal, de ebben a konkrét kérdésben például a németek és a franciák is komoly aggályokat fogalmaztak meg. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara ezért kidolgozott egy javaslatot, melyet hamarosan a kormánnyal is szeretnénk megismertetni. Egy úgynevezett megfeleltetési eljárás beiktatását szeretnénk elérni, ami a gyakorlatban annyit jelentene, hogy a bejegyző ország részéről egy közbeékelt hatóság hivatalosan, garanciákat vállalva elvégezné azt a procedúrát, melynek terhét a jelenlegi EU-s tervezet a már említett nemzeti földhivatalokra, cégbíróságokra és más, nyilvántartást vezető szervre, illetve az ott dolgozó előadók vállára rakna szerte a kontinensen. Tehát övé lenne a szakfordítás, de a hazai joganyagnak történő megfeleltetés is. Fontos megismételni, hogy egy telekkönyvi előadótól nem várható el az eltérő jogrendek, pláne idegen nyelven történő ismerete. Ezért van szükség egy közreműködő hatóságra, amelyik segédkezet nyújtana az öröklési bizonyítvány zökkenőmentes érvényesüléséhez. Ezt a feladatot akár a tagállami közjegyzők vagy központi szervként maguk a kamarák is elláthatnák. Mivel végigszondáztuk a tagországok álláspontját, állíthatom: jelenlegi formájában többségük nem ért egyet az öröklési rendelet tervezetével. A jogszabály normaszövege azonban létezik, ezért hamarosan a nemzetállamok közös, erőteljes összefogására lenne szükség ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen. Létezik egy másik komoly probléma is, amiről muszáj beszélni: ez az olyan anyagi jogi intézmények kérdése, melyek a célországban nem léteznek, így nincsen olyan eljárási megoldás sem, mely érvényesülésüket biztosí­taná. Ilyen például az úgynevezett utóöröklés kérdése. Arról van szó, hogy az örökhagyó kikötheti, örököse halála esetén kit illessen a további öröklési jog. Csakhogy ezt az intézményt például a magyar jog alapvetően tiltja, miközben a német elismeri. Az is egy komoly nemzetközi jogi kérdés tehát, hogy ilyen esetekben a nemzeti földhivatalok mi alapján jegyzik be, ha egyáltalán bejegyezhetik az újabb örökös tulajdonjogát, különös tekintettel arra, hogy a német öröklési jog hitbizományi jellegű, kötött vagyonként kezeli az előörökösnek jutott örökrészt. Úgy vélem, ezekre megfelelő válaszokkal időben fel kell készülnünk. Mi tehát hamarosan – az uniós országok közül talán elsőként – lépni fogunk, s a már említett javaslatunkat letesszük az igazságügyi kormányzat asztalára, hiszen látható, hogy ebben a kérdésben közös gondolkodásnak kell uniós szintű eredményre vezetnie. Ellenkező esetben polgári perek ezrei, tízezrei terhelhetik majd meg a nemzeti bíróságokat – feleslegesen és költségesen.

Az önök joghatóságában hozott-e valamilyen, netán nagyobb horderejű változást az európai uniós tagságunk – akár magát a közjegyzői munkát, akár az ügyfeleiket illetően?

Talán az egyik legfontosabb, sokakat érintő, pozitív változás, hogy hosszú évek után végre megszületett az európai végrehajtási jogcím. Ez praktikusan azt jelenti, hogy ha van egy – nem vitatott követelést rögzítő – magyar közjegyzői közokiratom, akkor annak portugáliai végrehajtásához is segítséget ad a magyar állam. Ez egy nagy vívmány, amellyel élnek is az emberek. Ha például egy német állampolgár közjegyzői szerződésben állapodik meg egy magyar iparossal balatoni házának kifestésében, ám a munka ellenértékeként a kifizetést nem teljesíti, úgy a balatonkenesei festő Németországra kiterjedően is kérheti a fizetési felszólítás kibocsátását, majd a végrehajtását is, melyhez magyar közjegyző segítségét veheti igénybe.

Ez azért nem annyira életszerű, vagy mégis?

Elsőre talán nem, de éppen ezért szeretnénk minél többször és több helyen felhívni a figyelmet erre a jogintézményre. Nemcsak egy sima kontraktust kell kötni, hanem a megállapodást érdemes közjegyző előtt megtenni. Különösen igaz ez egy nagyobb léptékű üzlet esetében, ezen a területen ez már egyre bevettebb gyakorlat itthon is. A vállalkozói, különösen a nemzetközi szállítmányozási szerződések esetében egyre inkább élnek ezzel a partnerek, épp a kikényszeríthetősége miatt. De a lakásvásárlásoknál és -bérleményeknél is dömpinget tapasztalunk ezekből az okiratokból, hiszen egyre többen látják be, hogy akár egy több tíz- vagy százezer forintos közüzemi tartozás is behajtható egy időközben fizetés nélkül, „angolosan távozott” külföldi bérlőn. De visszakanyarodva az eredeti kérdéséhez, ha az előbbi előnyére vált a polgároknak, úgy van olyan terület is, ahol viszont közjegyzőkként egyelőre vitában állunk az EU-val. Utóbbi ugyanis megkérdőjelezte a magyar közjegyzőség egyes elemeit. Ilyen a közhatalom gyakorlójának kényszerintézkedési jogköre és állampolgárságának kapcsolata. Ez a kérdés immár három éve a luxemburgi bíróság asztalán van. Tudni kell, hogy az EU-ban e hivatásrend fő profilja csupán a közjegyzői okirat elkészítése, valamint a hitelesítés, míg a hazai közjegyzők hatáskörei szélesebbek, egyes esetekben bírósági jogkörökhöz hasonlóval rendelkeznek, s továbbra is erre törekszünk. Ilyen például egyes kényszercselekmények elrendelése a hagyatéki eljárásban, vagy a végrehajtás elrendelése, a már említett fizetési meghagyás kibocsátása és a tanú-elővezettetés elrendelése. A mi álláspontunk, hogy a magyar közjegyzői gyakorlat, bár tartalmazza azokat a hatásköröket, mint a többi európai államé, de sokkal szélesebb annál, ezért Magyarországon közjegyző csak magyar állampolgár lehet. Az EU vitatja, hogy ezek valóban kényszercselekmények lennének, így szerinte e jogkörök önmagukban nem indokolják, hogy fenntartsuk a magyar állampolgársági feltételt. Ragaszkodik egyfajta liberális szabályozáshoz, mi viszont továbbra is kitartunk a hatályos előírás mellett. Különösen, hogy maga az unió is azt mondja, ha tényleges kényszereszközök lennének a kezünkben, maradhatna az állampolgársági kikötés. Most a luxemburgi bíróságé a döntés joga.

Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014.         Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira!
2014. 06. 27.:  Új cégjogi szabályok – Dr. Hámori Andrea 2014. 09. 12.:  Újdonságok a polgári perjog területén – Dr. Sántha Ágnes 2014. 10. 03.:  Vállalkozási szerződések – Dr. Barta Judit 2014. 11. 07.:   Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter 2014. 12. 05.:   Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3.

Végül – bár már érintettük – említsük meg a társkamarák együttműködését. Hogyan vesznek részt a közös európai munkában?

Az eltérő hagyományaink ellenére szoros kapcsolatokat ápolunk velük, különösen a közép-kelet-európaiakkal, így a román, a horvát és a szlovák közjegyzői kamarával. Nagy esemény házigazdái leszünk októberben, szakmai világszervezetünk nálunk tartja meg éves közgyűlését. Ezen mind az öt kontinens képviselteti magát, így bátran mondhatom, Budapest lesz a világ közjegyzőinek fővárosa. Témánk pedig lesz bőven: Dél-Amerikában például a Világbank előírásai okoznak gondokat, míg Európában az unió egyes rendelkezései. Érdekességként említeném meg Kínát, amelyik a latin típusú, tehát az európai, azon belül is a kontinentális közjegyzői rendszert választotta magáénak. Egy pekingi okirat alakilag éppen olyan, mintha Budapesten vagy Párizsban készítették volna. Ez a latin típus egyben azt is jelenti, hogy a közjegyző minden esetben jogász, okiratai pedig minden esetben közokiratok. A világban van még egy fajtája a közjegyzőségnek, mégpedig az angol típusú. Ilyen természetesen a szigetországé, de az USA-é és Ausztráliáé is. A közjegyző nem jogász, s feladata mindössze egy-egy irat hitelesítése. Érdekesen alakul, alakult a világ e tekintetben is; a Mao-rezsim Kínájában egyáltalán nem létezett a közjegyzői intézmény, majd a nyitás után a francia-német típusút választották – az erős egyesült államok­beli hatás ellenére is. Ázsia e tekintetben is egy érdekes szeglete a Földnek: közjegyzői szempontból az egyik legnyugodtabb hely a világon.

Az interjú az Ügyvédvilág 2014 július-augusztusi számában jelent meg.

---