Az Európai Unió új vámkódexéről

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

2016. május 1-jén hatályba lép az Európai Unió vámkódexe és vele együtt a végrehajtására kiadott rendeletek, nemzeti jogforrások is. Ezzel az Unió vámszabályai, melyek 1994 óta csak kevés, de lényeges módosításon estek át, jelentősen megváltoznak új kihívások elé állítva a jogalkalmazókat.

Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló Európai Parlament és Tanács 952/2013/EU rendeletének1 legnagyobb része 2016. május 1-jén lép hatályba, megújítva ezzel a közösségi vámjog egyik legfontosabb forrását. Az Európai Unió egyik alapja a vámunió, melynek egyik igazán jelentős mérföldköve a tagállamok addig külön-külön szabályozott vámeljárásainak az 1992 októberében elfogadott Közösségi Vámkódexbe2 történő integrálása volt, melyet most az Uniós Vámkódex helyez hatályon kívül. Az ezen – a jogszabályok életében is – hosszú időszak alatt, mind a Közösség, mind pedig a globális gazdaság – és ettől nem függetlenül – az információs társadalom és technológia is jelentősen megváltozott, mindezek már korábban arra indították a jogalkotókat, hogy a közösség vámjogi szabályait átgondolják, módosítsák.

Ennek eredményeként a közösségi vámjog 2008. június 24-től újulhatott volna meg alapjaiban, amikor az Európai Parlament és a Tanács 450/2008/EK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (Modernizált Vámkódexről) megjelent az Unió Hivatalos Lapjában. A Modernizált Vámkódex azonban akkor nem lépett még hatályba, rendelkezéseit csak a később elkészítendő végrehajtási rendelete hatálybalépésének időpontjától kellett volna alkalmazni, értelemszerűen magával a végrehajtási rendelettel együtt. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a végrehajtási rendelet 2010 évben elkészül, azonban ez az anyaggal kapcsolatos viták miatt késett és 2013. június 24-ére, a Modernizált Vámkódex legkésőbbi bevezetési időpontjára és az Európai Parlament és Tanács 528/2013/EU rendeletében (2013. június 12.) prolongált időpontra, 2014. november 1-jére sem született meg.

A halasztás okát a fenti rendelet (1) bekezdése abban jelölte meg, hogy a 2012. február 20-án a Bizottság által az Uniós Vámkódex létrehozásáról benyújtott rendeletjavaslatra (mely a 450/2008/EK rendelet módosítását eredményezte volna) vonatkozó jogalkotási eljárást nem tudják befejezni 2013. június 24-ig és ez jogbizonytalanságot teremtene.

Magyarázat az Európai Unió közbeszerzési jogához
A kiadvány nem csupán a jelenleg még hatályos 2004-es irányelv-generációt elemzi, hanem feldolgozza a 2014-es irányelveket is, amelyeket a nemzeti jogalkotónak 2016 tavaszáig kell átültetnie. Megrendelés >>

Az Európai Bizottságnak a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 480/2008/EK rendeletnek (Modernizált Vámkódex) az alkalmazási időpont tekintetében történő módosításról szóló 2013/0104 (COD) számú rendeletjavaslat indokolásának 1. pontjából még az is megtudható, hogy a hatálybalépés elhalasztására az alábbi okok miatt is szükség volt: 

• „a vámigazgatásoknak és a gazdasági szereplőknek elegendő idejük legyen a szükséges beruházások megvalósításához, és biztosított legyen az elektronikus folyamatok ütemezett, kötelező, de megvalósítható végrehajtása;
• a 450/2008/EK rendeletnek a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseivel való összehangolása a Bizottságnak adandó, felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási jogi aktusok elfogadására irányuló felhatalmazás tekintetében, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. és 291. cikkével összhangban;
• a 450/2008/EK rendelet egyes olyan rendelkezéseinek kiigazítása, amelyek végrehajtása nehéznek bizonyult”.

Végül a Modernizált Vámkódex hatálybaléptetése helyett az Európai Parlament és Tanács az Európai Unió Hivatalos Lapjának L/269/1. számában 2013. október 10-én kihirdette az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és a tanácsi rendeletet. Az Uniós Vámkódexnek a végrehajtási rendelet kidolgozására adott felhatalmazási normái, már a rendelet kihirdetését követő huszadik napon (azaz 2013. október 30-án) hatályba lépek, ezáltal a Modernizált Vámkódex bevezetésére nem került sor3, de az Uniós Vámkódex a Modernizált Vámkódex átdolgozott változatának tekinthető.

Természetesen az Unió vámjoga nem kizárólag a most ismertetendő Uniós Vámkódexből áll. Az elsődleges közösségi jogon (az alapító szerződéseken) és az Unió nemzetközi szerződésein kívül a következő un. másodlagos jogforrások jelentik még az uniós vámjog alapvető jogforrásait:

• A Tanács 1186/2009/EK rendelete a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról

• a Tanács 2658/87/EGK rendelete a vám- és statisztikai nomenklaturáról, valamint a Közös Vámtarifáról

Az Uniós Vámkódex a közösségi vámjogból azokat az általános szabályokat és eljárásokat tartalmazza, amelyek az Unió és az Unión kívüli országok közötti áruforgalommal kapcsolatban bevezetett vámtarifa és szakpolitikai intézkedések végrehajtását biztosítják (preambulum 9. pont). Ehhez kapcsolódnak az Uniós vámkódex végrehajtási rendeleteiben foglalt (a Bizottság (EU) 2015/2446, 2015/2447 és 2016/341 számú felhatalmazáson alapuló rendeletei) szabályok és a tagállamok nemzeti jogforrásaiban rögzített normák is (pl: a 2016. IV. 11-én kihirdetett az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2016. évi XIII. törvény).

II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia
2016. május 11-12. között kerül megrendezés a II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia, melynek fő témái között az új Ptk. gyakorlata, valamint az új polgári perrendtartás szerepel. Napijeggyel a részvétel mindössze 39.990 Ft+ áfa! Részletes program és jelentkezés >>

A IX. címből és 288. cikkből álló Uniós Vámkódex részletes ismertetése többszörösen meghaladná ezen cikk terjedelmi kereteit, ezért csak a Közösségi Vámkódexhez mért, általam legjelentősebbnek vélt újdonságokra térek ki.

1. Az Uniós Vámkódex (a továbbiakban: Vámkódex) I. címében olvasható Általános rendelkezések közül elsősorban a 2. fejezet 1. szakaszának rendelkezései érdemelnek figyelmet, mely a vámhatóságok közötti, továbbá a vámhatóságok és gazdálkodók (ide nem érteve az utasforgalmat) közötti információcsere módjaként kizárólag az elektronikus adatfeldolgozási eljárást írja elő (6. cikk). Az erre alkalmas elektronikus felületeket 2020. december 31-ig kell kialakítani.

2. Figyelmet érdemelnek a 39. cikkben az engedélyezett gazdálkodókra vonatkozó megváltozott feltételek. Az engedélyezett gazdálkodóknak státuszuk megszerzéséhez még azt is igazolniuk kell, hogy az adószabályokat sem sértette meg súlyosan vagy ismételten, biztosítaniuk kell, hogy műveleteiket, áruforgalmukat nyilvántartásaikon keresztül is ellenőrizhesse a vámhatóság, továbbá megfelelő szakértelmű vagy szakképesítésű munkatársakkal is kell rendelkezniük. Cserébe viszont az eddigieken felül új kedvezményeket kapnak például a vámbiztosítékok körében, az önbevallásra, a nyilvántartásba történő bejegyzéssel vámkezelésre és a központi vámkezelésre való jogosultságot is csak az engedélyezett gazdálkodó szerezheti meg.

3. Részben módosultak a vámérték meghatározásának szabályai is, ugyanis megváltozott az ügyleti érték fogalma, és annak elemei, azt módosító vagy csökkentő tényezők (70-72. cikk) is részben újak.

4. A Közösségi Vámkódextől eltérően a Vámkódex pontosan meghatározza a késedelmi kamat mértékét, mely azokban az országokban, amelyek pénzneme az euró, az Európai Központi Bank által az esedékesség hónapjának első napján a fő refinanszírozási műveletek vonatkozásában alkalmazott kamatláb két százalékponttal növelt mértéke, míg az eurón kívüli tagállamokban a kérdéses hónap első napján a nemzeti központi bank kamatlába két százalékponttal növelve (114. cikk).

5. Jelentős nóvumnak számít a vám-árunyilatkozatok egyszerűsítésének körébe tartozó központi vámkezelés jogintézményének bevezetése (179. cikk). Ez arra ad lehetőséget, hogy a „vámügyi egyszerűsítések” engedéllyel rendelkező engedélyezett gazdálkodó a letelepedési helyén illetékes vámhivatalnál nyújtsa be az egyébként más vámhivatal illetékességi területéhez tartozó vám-árunyilatkozatait is. Ehhez a letelepedési tagországban kell egy megfelelő informatikai háttérrel rendelkező központot 2020. december 31-ig létrehozni, ugyanis az a vámhivatal, ahová az árunyilatkozatot benyújtották és az, amelyiknél az árut vám elé állították, köteles lesz egymással elektronikus úton megosztani az információkat.

6. Szintén a vám-árunyilatkozatok egyszerűsítésének körében számít újdonságnak, hogy általánossá vált, az eddig csak kivételesen alkalmazható nyilvántartásba való bejegyzéssel történő árunyilatkozat adása (182. cikk). Itt arról van szó, hogy a „vámügyi egyszerűsítések” engedéllyel rendelkező engedélyezett gazdálkodó, ha vámjogi szempontból megfelelő nyilvántartással (szoftverrel) rendelkezik, akkor a vámhatóság által elérhető nyilvántartásába bejegyzéssel teljesíti a vám-árunyilatkozat adási kötelezettségét. Ennek további következménye lehet, hogy a gazdálkodó havi egyszeri vámfizetési kötelezettséget is kérelmezhet.

7. További egyszerűsítés a szintén csak a „vámügyi egyszerűsítések” engedéllyel rendelkező engedélyezett gazdálkodó számára külön kérelem alapján megengedett önértékelés (185. cikk). Itt a gazdálkodó arra lesz jogosult, hogy az eddigi hatósági vámkiszabással szemben, a magyarországi belföldi áfához hasonlóan (ahol ezt az intézményt önadózásnak nevezik), saját maga állapítsa a fizetendő vám összegét és hajtson végre bizonyos ellenőrzéseket.

8. Lényeges újdonság a vámeljárások körének és tartalmának változása is. A Közösségi Vámkódex a szabad forgalomba bocsátáson és a kivitelei eljáráson kívül felfüggesztő és gazdasági vámeljárásokat ismert. A felfüggesztő eljárások körébe tartozott a külső ártovábbítás, a vámraktározás, az aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás keretében, a vámfelügyelet melletti feldolgozás, az ideiglenes behozatal. Gazdasági vámeljárásnak minősült a vámraktározás, az aktív feldolgozás, a vámfelügyelet melletti feldolgozás, az ideiglenes behozatal és a passzív feldolgozás. Az Uniós Vámkódex ezzel szemben a vámeljárásokat csak három csoportba a szabad forgalomba bocsátásra (201. cikk), kivitelre és újrakivitelre (269-270 cikkek), valamint a különleges eljárások körébe sorolja (VII. cím). Különleges eljárásnak számít az árutovábbítás és mindkét (külső, belső) változata, a tárolás, ide értve a vámraktározást és a vámszabad területeket, a különleges felhasználás eseteit, vagyis az ideiglenes behozatalt és a meghatározott célra történő felhasználást, továbbá a feldolgozás, melybe az aktív és passzív feldolgozás tartozik. Látható, hogy a vámfelügyelet melletti feldolgozás megszűnt, helyét a némileg más körben alkalmazandó meghatározott célra történő felhasználás vette át.

Az aktív feldolgozás eddig ismert szabályai is változtak, ugyanis az eddig ezen eljárás keretében szabályozott vám-visszatérítés melletti aktív feldolgozás megszűnt. Változtak továbbá a vámraktározás szabályai is.

Összefoglalásként megállapítható, hogy az Uniós Vámkódex szemléletében is új, a gazdálkodók érdekeit sokkal jobban figyelem szem előtt tartó tartalommal jelentkezett. Az új informatikai fejlesztések pedig a tagállamok vámhatóságai és a gazdálkodók számára is jelentős eredményeket vonnak majd maguk után.

---