Az ingyen túlmunka


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkáltató kifejezett utasítása ellenére végzett munka időtartama nem minősülhet díjazásra jogosító rendkívüli munkaidőnek akkor sem, ha az a munkáltató érdekében történt – a Kúria eseti döntése.


Az alperessel 1996 óta közalkalmazotti jogviszonyban álló felperes munkakörét megváltoztatták, így 2007-től kezdve csak heti 20 órás részmunkaidőben töltheti be azt, ezzel arányosan a bére is csökkentésre került. Ennek megfelelően került sor a kinevezés módosítására is.

Az első- és másodfokú eljárás

A felperes sérelmezte, hogy munkáját a továbbiakban is a részmunkaidőnél nagyobb időtartamban kellett végeznie, ezért a rendkívüli munkavégzés ellenértéke megfizetését kérte.

A felek peren kívüli egyeztetésének jegyzőkönyvéből kiderült, hogy a felperes esetében a munkaidőkeretben való elszámolásra a jelenléti ív és a munkanapló alapján kerül sor. A munkáltató álláspontja szerint a felperes kizárólag a főosztályvezetőtől, a főigazgató-helyettestől, illetve a főigazgatótól fogadhat el munkautasítást. Amennyiben e körön kívüli személy kéri fel munkavégzésre, az ezen időben végzett túlmunka ellenértékét a munkáltató akkor sem téríti meg, ha egyébként a felkérésben szereplő munka az intézmény érdekét közvetlenül vagy közvetve szolgálja. A munkáltató arra is nyomatékosan felhívta a felperes figyelmét, hogy munkanapokon 8 óra előtt és 16 óra 20 perc után nem tartózkodhat az épületben.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság elutasította a felperes keresetét, mivel nem találta megalapozottnak a rendkívüli munkavégzés ellenértéke iránti igényét. Álláspontja szerint a rendkívüli munkavégzés nem valósult meg, mivel a munkáltató nem kötelezte a felperest túlmunka végzésére, és nem merült fel olyan igény, hogy a felperes a munkáját ezen túlmenően is ellássa.

A másodfokon eljárt törvényszék ezzel szemben arra a következtetésre jutott, hogy a felperes jogosult a túlmunka ellenértékére. Meglátása szerint a felperes által a napi 4 órás munkaidőn túl végzett feladatok között voltak olyanok, amelyeket az alperes főigazgatója, illetve igazgatója tudomásával végzett, és azok az ő munkaköri feladatai közé tartoztak. A bírói gyakorlatra hivatkozva a törvényszék szerint a túlmunka iránti igény elutasítása nem alapítható pusztán arra a tényre, hogy azt a munkáltató ténylegesen nem rendelte el, illetve megtiltotta az épületben való tartózkodást, hiszen a felperestől elvárt munkafeladatok a túlmunka alapját képezhetik akkor is, ha nem lehet utólag megállapítani, hogy ezek tekintetében volt-e a megbeszélés során meghatározott három személytől származó kifejezett utasítás.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes szerint a megállapodásban és a jegyzőkönyvben rögzítésre került, hogy milyen feltételekkel végezhet a rendes munkaidején túl munkát a felperes, s csupán a munkahelyen való benntartózkodás és munkavégzés túlmunka elrendelése hiányában nem tekinthető ilyennek. Meglátása szerint az, hogy a felperes nem az utasításnak megfelelően járt el, nem jogosítja őt az adott időszakban díjazásra.

A munka törvénykönyve három nyelven

Már előrendelhető az új Jogtár alatt (uj.jogtar.hu) „A munka törvénykönyve három nyelven” Jogtár-kiegészítés, mely a 2015. március 15-ével hatályos szöveget tartalmazza három nyelven, tükrös szerkezetben, kereshető és váltható nézetben.

További információ és megrendelés >>

A Kúria megállapításai

A Kúria leszögezte, hogy a munkavállalót főszabályként a munkaidőn túl sem rendelkezésre állási, sem munkavégzési kötelezettség nem terheli. A munkáltató rendkívüli munkaidőben történő munkavégzést csak különösen indokolt esetben rendelhet el, a törvény korlátai között. Kifejezett elrendelés hiányában is rendkívüli munkának minősül a munkavállaló többletmunkavégzése, ha bizonyítható, hogy a munkavégzés a munkáltató érdekében, annak hallgatólagos tudomásulvételével történt. Ezzel szemben, hangsúlyozta a Kúria, önmagában az, hogy a munkavállaló a munkahelyén a munkaidejéhez képest többet tartózkodott, nem bizonyítja a rendkívüli munkavégzés tényét.

Hangsúlyozta, hogy amennyiben a felperes abból kifolyólag végez az általa túlmunkának ítélt munkát, mert arra nem jogosult személy kéri fel őt, úgy az alperes a túlmunka ellenértékét akkor sem téríti meg, ha egyébként az adott munka az intézmény érdekét közvetlenül vagy közvetve szolgálja. Az pedig nem nyert bizonyítást, hogy a jegyzőkönyvben meghatározott személyek valamelyike utasította volna a felperest a rendes munkaidején túli munkavégzésre, vagy, hogy az ilyen munkavégzést utólag annak ismerték volna el.

Abból a körülményből, hogy a munkáltató minden alkalommal nem kifogásolta a felperes által vezetett munkanapló, illetve jelenléti ív tartalmát, nem vonható le olyan következtetés, hogy a felperes a munkáltató tudtával végezte a rendes munkaidején túli munkáját.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az ismertetett döntés (Kúria Mfv. II. 10 566/2014.) a Kúriai Döntések 2015/7. számában 201. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. július 19.

Nem minden jövőben lejáró időszakos szolgáltatás iránt indított per tartozik az egyéb járadék iránt indított perek körébe

Nem minden jövőben lejáró időszakos szolgáltatás iránt indított per tartozik az egyéb járadék iránt indított perek körébe, hanem csak azok, amelyek a jogosult megélhetését, ellátását szolgálják. A lakás bérbeadásának hiányából eredő elmaradt vagyoni előny nem tartozik ebbe a körbe függetlenül attól, hogy a jövőben rendszeresen felmerülő károk megtérítésének módjaként a bíróság járadékot is meghatározhat – a Kúria eseti döntése.

2024. július 17.

Bírósági és közigazgatási végrehajtási szakjogász képzés a Pázmányon

Új képzést hirdet szeptembertől a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Deák Ferenc Továbbképző Intézete. A speciális felkészültséget nyújtó Bírósági és közigazgatási végrehajtási szakjogász képzés július 20-ig várja minden, a témában érintett jogász jelentkezését. A képzésről Dr. Halász Zsolt Ákos szakfelelőst, a Pénzügyi Jogi Tanszék tanszékvezető egyetemi docensét kérdeztük.