Szolgáltató közigazgatás – 3. rész
Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című Wolters Kluwer-kiadvány egyes részleteibe.
A tiltott betétgyűjtés elhatárolása
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Pénzügyi szolgáltatás üzletszerű folytatásához hatósági engedély kell – hívja fel a figyelmet a Gárdos, Füredi, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda.
A közelmúlt piaci eseményei miatt ismételten előtérbe került „tiltott betétgyűjtés” meghatározására, a kötvénykibocsátástól való elhatárolására adnak hasznos szempontokat a pénzügyi felügyeleti hatóság határozatának bírósági felülvizsgálata során tett bírósági megállapítások.
A felügyelet 2012-ben egy konkrét piacfelügyeleti eljárásában megtiltotta, hogy az adott piaci szereplő a felügyelet engedélye nélkül pénzügyi szolgáltatási, így különösen betétgyűjtésre és más visszafizetendő pénzeszköz – saját tőkét meghaladó mértékű – nyilvánosságtól való elfogadására irányuló tevékenységet folytasson, és határozatában kötelezte 50 millió forint piacfelügyeleti bírság megfizetésére. A felügyelet határozatának első- és másodfokú bírósági eljárásában, valamint a felülvizsgálat során a bíróság áttekintette a tevékenység folytatásához szükséges engedélyezéssel kapcsolatos kérdéseket.
A bíróság álláspontja szerint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) rendelkezései zárt rendszert alkotnak, a Hpt. vonatkozó rendelkezései értelmében ugyanis kizárólag a hitelintézet jogosult betét gyűjtésére, valamint saját tőkéjét meghaladó mértékben más visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól való elfogadására. A betétgyűjtéssel azonos törvényi megítélésű „egyéb pénzeszközgyűjtésre” vonatkozó, a szövegben a „saját tőkét meghaladó mértékű” kitétel a bíróság szerint nem mennyiségi, hanem minőségi kívánalom. Ez pedig a megbírságolt piaci szereplő értelmezésével ellentétben nem azt jelenti, hogy bármely gazdasági társaság jogosult a saját tőkéje mértékének megfelelő összegű pénzt begyűjteni a nyilvánosságtól, hanem azt, hogy a hitelintézet az egyetlen olyan szervezet, amely saját tőkéjén felül gyűjthet pénzeszközt a nyilvánosságtól. Emiatt a hatóságnak nem kellett a felperes saját tőkéjének a mértékét vizsgálnia, elegendő volt a tényállás feltárása alapján megállapítania, hogy a felperes nem rendelkezett engedéllyel, így nem volt jogosult a kizárólag a hitelintézet által végezhető pénzügyi szolgáltatás nyújtására.
Elméletileg kivétel lehetne a fenti általános tilalom alól a kötvénykibocsátás, a Hpt. szerinti „külön jogszabályban meghatározott feltételekkel és korlátokkal történő, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátás”, ha az arra vonatkozó jogszabályi feltételeknek [a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény, valamint az egyes értékpapírok előállításának, kezelésének és fizikai megsemmisítésének biztonsági szabályairól szóló 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet] megfelel. A bíróság által vizsgált ügyben azonban a megbírságolt piaci szereplő által kötvénykibocsátásnak nevezett tevékenység kapcsán egyetlen, az értékpapírrá válás alapját képező jogszabályi előírás sem teljesült.
|
HMJ – Hatályos Magyar Jogszabályok három nyelven |
|---|
|
Több mint 350 jogszabály, több mint 120 Legfelsőbb Bírósági határozat rendelkező része, a kettős adóztatásról szóló egyezmények jelentős része, több mint 100 Legfelsőbb Bírósági állásfoglalást, több mint 120 Versenytanácsi határozat három nyelven. Az új Jogtáron online módon is elérhető. |
Bár a Hpt. időközben módosult, és helyébe új törvény lépett [a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (új Hpt.)], a bíróság fenti megállapításai a hatályos, új Hpt. szabályozására is alkalmazandók, ugyanis az új Hpt. alapján is kizárólag engedéllyel rendelkező hitelintézetek gyűjthetnek visszafizetendő idegen forrást.
