Az ítélkezés nyilvánossága alapvető polgárjog – 1. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Harangozó Attila lapunknak adott interjújában egyebek mellett ügyvédi pályakezdéséről, a Szegedi Ítélőtábla elnökléséről, a bíróságok és a sajtó kapcsolatáról, s a várromok meghódításáról is beszél. Ahogy fogalmaz: „a bíróságok erkölcsi kötelessége a tudásátadás, ennek része az aktív jószolgálati tevékenység, valamint a társadalom felé történő nyitás. Így remélhető, hogy a bíróságokról már nem a láncra vert rab jut eszébe mindenkinek, és változik a rólunk alkotott kép”.


Az idén 11 esztendős Szegedi Táblabíróság elnöke.Handó Tünde megbízásából tagja a bírósági adatkezelésről és tájékoztatásról szóló törvényt előkészítő munkacsoportnak. Ez egy alapvetően meghatározó jogszabály lesz a bíróság és a nyilvánosság kapcsolatában, mivel beigazolódott, hogy az információs önrendelkezésről szóló törvény – más jogszabályokkal – a bíróságok életében számos anomáliát okoz. Az elnök szerint az ítélkezés nyilvánossága társadalmi alapjog, miközben sok minden összemosódik ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor a bírák továbbra sem magyarázhatják majd a nyilvánosságban a döntéseiket. „Ez ügyben megfelelő a jelenlegi szabályozás, a bírói karban is ez a többségi álláspont. Az ítéletét a bíró csak egyféleképpen indokolhatja, nonszensz lenne, ha arról bárkivel nyilvános vitába kellene bocsátkoznia”. Az elnök az ítélkezési tevékenységük bemutatása mellett beszél a bírák tudományos és oktatói tevékenységéről és a családjával közös hobbijáról is. „Eldöntöttük, hogy bejárjuk Magyarország összes várát, várromját. De nemcsak a mindenki által ismerteket keressük föl, hanem az egészen eldugott, és valóban már csak épphogy a romjaiban fellelhetőeket is. Ezekből pedig igencsak sok található szerte az országban”.

Jóllehet beszélgetésünk aktualitását az ítélőtáblák működésének 11 évvel ezelőtti indulása adja, ám mivel ez egy portréinterjú, talán érdekesebb lehet a születésnapi visszatekintés, ha mindezt a száraz – bár beszédes – statisztikák citálása helyett az ön személyén keresztül kezdjük. Különösen, hogy egészen fiatalon, alig negyvenévesen lett a Szegedi Ítélőtábla elnöke. Nem tartott egy ekkora kihívástól?

Bár az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke, Handó Tünde 2012-ben nevezett ki a Szegedi Ítélőtábla élére, és ekkor valóban még csak 39 éves voltam, ám azelőtt is szereztem már vezetői tapasztalatot. Ráadásul a táblabíróság munkáját akkor már hét éve ismertem, hiszen oda 2005. január elsejével helyeztek át bírónak. Az elnöki pályázatom beadása tehát megfontolt, tudatos döntés volt, ami kizárja a feladattól való „félelmet”. Tisztában voltam a céljaimmal. Emellett szerintem egy vezető életében, személyiségében három fontos tulajdonság a meghatározó: az elhivatottság, a szervezetben való gondolkodás és a szakmai alázat. Egy bírót pedig egyetlen dolog vezérelhet: a törvények szentségének a tisztelete. Mivel úgy éreztem, hogy bennem ezek megvannak, ennek megfelelően kezdtem neki az elnöki munkának. Persze létezik még egy nélkülözhetetlen szempont, mégpedig a kontroll fontossága. Egyetlen hatalom sem működhet ugyanis jól, ha nincs ellensúlya. A demokratikus hatalmi-irányítási struktúrák lényege a kölcsönös ellenőrző funkciók működtetése. Márpedig a bírói szervezet ilyen, tehát még véletlenül sem fordulhat elő, hogy a feladatom, az elnöki munkám ellenőrizetlen marad. Nem is lenne helyes.

A képeken Harangozó Attila. (Fotók: Balkányi László)

A határozottsága miatt a kívülálló akár azt is feltételezné, hogy mindig is bírónak készült. Jól gondolja, aki ezt teszi?

Nyilvánosan talán még sehol nem mondtam el, ezért az Ügyvédvilág alkalmas közeg megosztani a „titkot”, azt, hogy eredendően én is ügyvéd szerettem volna lenni. Édesapám is jogász volt, két jó barátját, két kiváló ügyvédet kell megemlítenem, akik – őmellette – nagy hatással voltak rám a pályaválasztást illetően. Az egyik Balás László, aki sajnos már nem él, a másik pedig Szente István. Személyiségük magával ragadott, így már gimnazistaként elhatároztam, hogy én is ügyvéd leszek. Mivel Szegeden nőttem fel, természetes volt, hogy a mai Szegedi, a volt József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán kezdtem meg a tanulmányaimat, ahol 1996-ban diplomáztam. Ezután a Szegedi 3. Számú Ügyvédi Irodában lettem jelölt, ami nagyon jó szakmai műhely volt, kiváló kollégákkal. Ekkorra már mindenki előtt megnyílt az ügyvédi pálya. Amikor elkezdtem az egyetemet, még egy zárt hivatásrend volt, ahová a létszámkorlátok miatt alig lehetett bekerülni. Csakhogy ez merőben megváltozott, mire lediplomáztam, ezen a pályán is kialakultak a piaci viszonyok, én pedig úgy gondoltam, egy ilyen versenyhelyzetben már nem ugyanazt je lenti az ügyvédség, mint korábban. Ha valami, akkor ez bizonytalanított el annak idején egy kicsit. Ekkor határoztam el, hogy jelentkezem a bíróságra. Ugyanakkor azóta is a legnagyobb tisztelettel vagyok az összes társhivatásrend, az ügyvédek, az ügyészek, de az igazságszolgáltatás más szereplői iránt is. Mi ugyanis mindannyian egy célt szolgálunk. Ezeknek a testületeknek és képviselőiknek a jogállásukban van eltérés, de a felelősségük, a feladatuk azonos. A legjobb tudásuk szerint, a törvények maximális tiszteletével és betartásával kell szolgálniuk, feldolgozniuk az adott, eléjük kerülő ügyet, vagy épp képviselniük az ügyfelüket.

Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014.         Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira!

2014. 06. 27.:  Új cégjogi szabályok – Dr. Hámori Andrea

2014. 09. 12.:  Újdonságok a polgári perjog területén – Dr. Sántha Ágnes

2014. 10. 03.:  Vállalkozási szerződések – Dr. Barta Judit

2014. 11. 07.:   Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter

2014. 12. 05.:   Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András

Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3.

Ez egyben azt is jelenti, hogy jó a kapcsolata például az ügyvédekkel és az ügyészekkel?

Ami a kapcsolatrendszert illeti, érdemes, sőt fontos szétválasztani ezt a kérdést. A jó emberi kapcsolat természetesen személyfüggő. Szegeden a hivatásrendek kapcsolata kifejezetten jó, de azt tudomásul kell venni, hogy a tárgyalóteremben ez semmilyen irányba nem befolyásolhatja egyikünket sem. Ott ugyanis kizárólag a törvény, a jogszabályok határozzák meg a kapcsolatunkat. Ha nem így lenne, az alapjaiban ingatná meg az igazságszolgáltatásba vetett hitet, bizalmat. Nem véletlen, hogy az igazgatási panaszok száma nálunk egészen minimális. Magyarán: a táblabíróság munkáját, döntéseit az itt megfordulók túlnyomó többsége elfogadja.

Térjünk vissza még egy kicsit a pályakezdéshez. Amint említette, ügyvédjelöltként döntött arról, hogy másképp vág neki az igazság szolgálatának. Mikor és hol kezdte meg a bírói hivatást?

Kétévnyi ügyvédjelöltséget magam mögött hagyva, 1998-ban lettem fogalmazó a Szegedi Városi Bíróságon, majd rá egy évre, 1999-ben letettem a szakvizsgáimat. Az első bírósági titkári állásom a Csongrád Megyei Bíróságon volt, majd még mindig titkárként a Pest Megyei Bírósághoz kerületem át, végül 2000 februárjában megkaptam a bírói kinevezésemet Vácott. A kezdetektől büntetőbíróként dolgozom, ma leginkább az életellenes bűncselekmények töltik ki a tárgyalásaim és ítélkezéseim java részét. Mivel mindig is Szegedhez kötődtem, folyamatosan tanítok például a Szegedi Tudományegyetem jogi karán, 2001 augusztusában – saját kérésemre – visszahelyeztek a délalföldi szülővárosomba. Újabb két év után, 2003 júliusában ismét a Csongrád Megyei Bíróságra kerültem, de már bíróként, ahol első- és másodfokú ügyeket is tárgyaltam. A korábbi kérdéséhez itt visszacsatolnék annyiban, hogy az első vezetői megbízatásomat még ugyanabban az esztendőben megkaptam: 2003. október elsejével neveztek ki a Szegedi Városi Bíróság elnökének. Akkor valóban igen fiatal voltam még, ennek ellenére nagyon erős elhivatottságot éreztem a feladatra. Ezért is pályáztam meg a tisztséget. Akkor sem féltem tehát elvállalni az egyébként igen megtisztelő megbízást. Már csak azért sem, mert a munkámhoz a legnagyobb biztonságot épp a szakmai bizalom adta: a bírói tanács több pályázó közül engem talált a legalkalmasabbnak, végül nemcsak a testület támogatását élveztem, hanem a megyei bíróság elnökéét, akitől a kinevezésemet megkaptam. Ez különösen fontos, hiszen a bírói tanács véleménye nagy szakmai legitimációt ad.

Lassan elérkezünk az ítélőtáblához…

A Szegedi Ítélőtáblára 2005. január elsején osztottak be az I. Bf. tanácsba, Hegedűs István akkori tanácselnök mellé, büntetőbírának. Hegedűs István végigkísérte az eddigi szakmai életemet, sokat adok a véleményére. Szerintem ma ő a régió legnevesebb büntetőeljárás-jogásza, jelenleg az ítélőtábla büntetőkollégiumának vezetője. Ebben a tisztségében egyébként engem követett, ahová én 2012-ben kerületem, amikor meghalt az addigi vezető, Maráz Vilmosné. Jó érzéssel tölt el, hogy tavaly év végén egy emlékkönyvet tudtunk készíteni róla. Ha már itt tartunk, hadd említsem meg, hogy 2013-ban, a Szegedi Ítélőtábla újjáalakulásának tízedik évfordulója alkalmából két másik könyvet is kiadtunk. A tábla történetét és jelenlegi működését, bíráinak, dolgozóinak a munkáját feldolgozó, Az igazság szolgálatában című kötetet az elnökhelyettesünk, Hámori Attila állította össze és a Magyar Igazságügyi Akadémia nyomtatta ki. Ugyancsak az évfordulóhoz kapcsolódott a Szemelvények a 10 éves Szegedi Ítélőtábla joggyakorlatából című könyv, amely a polgári és a büntetőkollégium fennállása óta hozott valamennyi testületi véleményét, ajánlását, a kollégiumi üléseken megtárgyalt előterjesztéseket és összegző megállapításokat tartalmazza. Mindez jól mutatja azt a pezsgő, aktív szakmai közéletet, amely a szegedi táblabíróság életét jellemzi. Nagyon komoly tudás és emellett emberi érték összpontosul nálunk, aminek számos megnyilvánulása van.

Ahogy a szavaiból kiveszem, a munkájuk mellett egyfajta társadalmi szerepvállalás is jellemzi a tevékenységüket, pedig a bíróságokról elsőre talán még mindig nem ez jut az átlagemberek eszébe.

Minden bíróság erkölcsi kötelessége a tudásátadás. Habár elsősorban ítélkező bíróság vagyunk, aktív jószolgálati tevékenységet is folytatunk. Ehhez a legjobb alapot az OBH elnöke által két éve elindított Nyitott bíróság elnevezésű program adja, amelyben mi is aktívan rész veszünk. A legfontosabb üzenetünk és célunk, hogy eljussunk oda, ahová bíróként nem, s hozzánk is eljussanak olyanok, akik egyébként nem kerülnek kapcsolatba velünk. Ez leginkább a 18 év alatti fiatalokkal való kapcsolatot jelenti. Bűnmegelőzési céllal szeretnénk átadni nekik az ítélkezési gyakorlatunkból fakadó tapasztalatot, hogy tisztában legyenek a jogkövetés előnyeivel. A Szegedi Törvényszékkel és a Szegedi Ítélőtáblával kötött megállapodás alapján a városi középiskolákban – meghatározott óraszámban – jogi-bírósági ismereteket adunk át a diákoknak. A megállapodást még 2012-ben kötöttük öt szegedi gimnáziummal, a munkában pedig mindenki részt vesz, a bírák éppúgy, mint a fogalmazók és a titkárok, akik társadalmi munkában oktatnak polgári és büntetőjogi, valamint a hallgatói jogviszonnyal kapcsolatos alapismereteket a Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumban, a Tömörkény István, a Radnóti Miklós, az Eötvös József és a Deák Ferenc Gimnáziumban. Az előadások 2012 decemberében kezdődtek és 2013-ban is nagy érdeklődés mellett folytak. Mindez az osztályfőnöki órák keretében valósul meg, de az ismeretátadásba bekapcsolódhatnak a szülők és a tantestületek is, így válik a program komplexszé. De hogy még vonzóbbá tegyük, a Szegedi Nemzeti Színházban megrendeztünk egy perszimulációt, melynek során egy elképzelt büntetőtárgyalást követhettek végig a diákok, a szüleik és a tanáraik. A fiatalok emellett tavaly börtönlátogatáson is részt vettek, fakultatív jelleggel.

Ön fiatalkorúak büntetőügyeiben is tárgyal és ítélkezik. A saját praxisában vagy a táblabíróság statisztikáiban esetleg van-e érezhető hatása a diákokkal való szorosabb kommunikációnak, a Nyitott Bíróság programnak?

A mi célunk, hogy fontos témákat tárjunk a tanulók elé, olyanokat, amelyekkel ők szembesülnek vagy szembesülhetnek. De azt azért hadd tegyem hozzá, hogy az ítélőtáblánk „ügyfeleinek” döntő többsége nem a négy és félezer szegedi középiskolás közül kerül ki. Viszont ha csak egyet is sikerül megmentenünk a bűnelkövetéstől, az már jó eredmény. Sok olyan dologra tudjuk felhívni a figyelmüket, melyek a hétköznapjaikban is hathatnak rájuk. Például megismertetjük őket a bírósági panasznap intézményével, ahol jogi vonatkozású tanácsot, segítséget kérhetnek akkor is, ha sérelem éri őket. De nem árt tisztában lenniük egy-egy osztálykiránduláson történtek jogi vonatkozásaival, kezdve az alkoholfogyasztástól a verekedésen át egészen a károkozásig. Szerintem tehát mindenképp hasznos programról van szó, amely nemcsak száraz statisztikákban jelenik meg, miközben fontos szerepet játszik a fiatalkorúak bűnmegelőzésében, vagy a jogilag tudatos magatartásuk kialakításában.

Említette a tudásátadás erkölcsi kötelességét, s hogy régóta oktat a Szegedi Tudományegyetemen. A kollégái is követik önt ebben?

Természetesen. Számos bíránk oktat a SZTE-n, részt vesz a szakvizsgáztatásban, emellett kiterjedt tudományos és publikációs munkát is végez. Az egyetemmel általában is nagyon jó a kapcsolatunk. A gyakornoki programunk részeként meghonosítottuk az úgynevezett oxfordi modellt, ami azt jelenti, hogy évente négy joghallgató jöhet az ítélőtáblára dolgozni. Az egyetemmel közös mentorprogramunkkal pedig a hallgatókat bevezetjük az igazgatási és ítélkezési gyakorlatunkba. A társadalmi szerepvállalásunk azonban ennél is szélesebb, nyílt napot tartunk, a munkatársaimmal rendszeres véradók vagyunk, s amatőr művészként több bíránk is aktívan részt vesz a Bíróságok Napján, július 15-én az OBH épületében szervezett kiállításon. A tárlaton bármelyik bíró kiállíthat, aki szabadidejében festményt, kisplasztikát készít vagy épp novellát ír. Tavaly például az elnökhelyettesünk, Hámori Attila, aki tagja az Országos Bírói Tanácsnak is, a Kúria épületében rendezett adventi koncerten klarinétozott. Ez az aktivitás viszont – ami a többi bíróságra is jellemző – 15–20 éve valóban elképzelhetetlen lett volna. Akkoriban a bíróságokról leginkább a láncra vert rab jutott eszébe mindenkinek. Remélem, hogy a nyitottságunkkal mindinkább megváltozik ez a kép rólunk, különösen, hogy a bírósági dolgozók is érzik: civil emberként is megnyilvánulhatnak.

Ha már a nyilvánosság felé nyitásról beszélünk, máig alapvető probléma az ítélkezés és a sajtó, illetve általában a közvélemény viszonya. Az egyik „tábor” szerint lehetővé kellene tenni, hogy a bíró elmagyarázhassa ítélete miértjét, míg a másik álláspont szerint ez nem vezetne sehová, még inkább összekuszálná a helyzetet. Gyakorló bíróként és vezetőként mi az ön álláspontja?

Nos, ez olyan összetett kérdéskör, melynek több rétege van, más-más megközelítéssel és megoldással. Általánosságban elmondhatom, hogy a bíróságok, illetve ezen belül a Szegedi Ítélőtábla és a média kapcsolata tavaly, de a korábbi esztendőkben is harmonikus volt, jó együttműködés jellemzi. Mind az országos, mind a helyi sajtó gyorsan, hitelesen, napi rendszerességgel közöl híreket, tudósításokat, de számos nagyobb terjedelmű riport is megjelent már a munkánkról. Vitás ügyünk a sajtóval az elmúlt években nem volt. Ami pedig a közvélemény és a bíróságok kapcsolatát illeti, általánosságban le kell szögezni, hogy a kommunikációnk nem lehet paternalista, az embereknek meg kell érteniük az ítéleteket, hiszen azok üzenetet jelentenek a társadalom felé. Az ítéletek a társadalom működését befolyásolhatják. Épp ezért viszont a bírónak ítélethozatalkor végig kell gondolnia a döntés társadalmi következményeit.

Még akkor is, ha nálunk nem az angolszász precedensjog érvényesül?

Igen, de ehhez azért látni kell, hogy a magyarországi jogfejlődésben is megjelennek a precedensek, egyre több a hasonló vonás, persze a konkrét ítéletben, illetve annak indoklásában nálunk megjelenik az absztrakt szabályozás. Az ugyanolyan típusú ügyekben születő, de két eltérő verdikt esetén Magyarországon több lehetőség is nyitott a hazai bírói gyakorlat kialakítására. Miközben fontos hangsúlyozni az ítélkező bíró maximális függetlenségét, a döntések társadalmi üzenete miatt sok esetben indokolt feloldani ezek esetleges ellentmondásosságát. Ennek egyik legfontosabb intézménye a Kúria jogegységi határozatai. Ilyet a táblabírósági elnökök is kezdeményezhetnek, amelylyel adott esetben magam is éltem már. A döntés persze mindig a Kúriáé. A Szegedi Ítélőtáblán több olyan jogeset futott már végig, mely végül központi döntést generált. Csak kettőt említenék, a devizahiteles, valamint a pénzmosás elleni fellépésben született ítéleteinket, melyek alkalmasak voltak a verdiktek országos irányát befolyásolni. Ezeken kívül a jogalkotó az új Büntető Törvénykönyvbe és az új Polgári Törvénykönyvbe is számos elemet beépített, melyet a bírói gyakorlat alakított ki.

Az interjú teljes terjedelmében az Ügyvédvilág 2014 júniusi számában jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. november 4.

Jogszabályfigyelő 2024 – 44. hét

Alábbi cikkünkben a 2024/107–108. számú Magyar Közlönyben megjelent szakmai újdonságok és az Országgyűlés honlapján közzétett közlemények közül válogattunk.

2024. október 30.

A kriptoeszközök szabályozásának jelenlegi helyzete Magyarországon

A 2024. évi VII. törvény és a MiCA A magyar jogi szabályozás alapja a 2024. évi VII. törvény a kriptoeszközök piacáról, amely részletesen szabályozza az egyes kriptoeszközök kibocsátását és a hozzájuk kapcsolódó egyes szolgáltatásokat. Ezen túlmenően, az Európai Unióban a kriptoeszközökre vonatkozó szabályozást a MiCA Rendelet (Markets in Crypto Assets; az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A […]