Az öröklés általános szabályai – a Ptk. legfontosabb változtatásai


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Wolters Kluwer gondozásában harmadik kiadásban, ugyanakkor nagykommentárként jelentek meg az év elején a Polgári Törvénykönyv magyarázatai. Szerkesztői – csakúgy, mint a 2014-es első és a 2018-as második kiadásban – Vékás Lajos és Gárdos Péter. Szerzői is ugyanazok a neves jogászok: egyetemi tanárok, bírák és ügyvédek, akik már magának a kódexnek a megalkotásában is jelentős feladatot vállaltak. Az új kiadás teljeskörűen feldolgozza a felsőbírósági gyakorlatot is, amely több területen csak az elmúlt néhány évben bontakozott ki. Cikksorozatunk befejező részében a nagykommentárnak az öröklés általános szabályairól szóló részletet olvashatják el.

A hagyományok ereje az öröklési jog szabályozásánál

Az Alaptörvény XIII. cikke mindenki számára garantálja az örökléshez való jogot. Az öröklés magánjogi szabályozásában különösen nagy jelentősége van a megszokottságnak. Ezt bizonyítja, hogy a törvényes öröklésre és a kötelesrészre vonatkozó mai jogunk törzsanyaga az 1861-es Ideiglenes Törvénykezési Szabályokig, mai végintézkedési jogunk pedig a végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeiről szóló 1876. évi XVI. törvénycikkig vezethető vissza, sőt a szabályok egy része még régebbi eredetű.

A Ptk. is csak indokolt esetekben változtatott az öröklési jog szabályain. Az átgondolt átalakítás követelményét támasztották alá azok a gazdasági és társadalmi változások, amelyek Magyarországon az 1959-es Ptk. és az 1977-es Novella óta eltelt évtizedekben, különösen 1990 óta végbementek. Az öröklési jog szempontjából elsősorban a magántulajdon alapvetően megnövekedett szerepének és ennek következtében az örökölhető vagyon kiszélesedett tárgyi körének kellett jelentőséget tulajdonítani. A hagyatékok értéke lényegesen emelkedett, és összetételük is mélyreható átalakuláson ment keresztül. Az öröklési jogi szabályok felülvizsgálata tekintetében emellett a családi és a demográfiai viszonyokban bekövetkezett egyes változásoknak is jelentőségük van. Az öröklés rendjére hatással lévő, a családot érintő szociológiai tények közül az élettársi kapcsolatok nagy számára, a gyakori válásokra és a többszöri házasságkötésekre, a demográfiai változások közül pedig elsősorban a várható élettartam folyamatos növekedésére kell utalni. A változtatás igényét rendszerint a közjegyzői és a bírói gyakorlatban felmerült problémák is jelezték.

A Ptk. által bevezetett változások évtizedekig felvetnek majd a Ptk. és az 1959-es Ptk. szabályainak egymás mellett éléséből adódó problémákat. A két kódex időbeli hatálya tekintetében felmerülő kérdéseket a Ptké. rendelkezései alapján kell megválaszolni. Ezeket a rendelkezéseket részletesen a maguk helyén ismertetjük, itt a bevezetésben csak utalunk rájuk.

A Ptk. fontosabb változtatásai

Az 1959-es Ptk. hatálybalépése óta eltelt több mint fél évszázad említett vagyoni szerkezetbeli, családszerkezeti és demográfiai változásai a törvényes öröklési jog területén elsősorban a túlélő házastárs törvényes öröklési jogi helyzetének a módosítását tűzték napirendre. Az említett társadalmi változások miatt – és a közjegyzők és a bíróságok tapasztalataira is figyelemmel – a Ptk. elérkezettnek látta az időt a túlélő házastárs törvényes öröklési jogi státuszának a megváltoztatására. A Ptk. szerint a leszármazó mellett megszűnt a házastárs általános haszonélvezet-öröklése, a házastárs is részbeni állagörökösi státuszt kapott (Ptk. 7:58. §). Változtatott a törvény a házastárs törvényes öröklési jogállásán leszármazók hiányában is: a házastárssal egy sorban törvényes öröklési jogot ad a Ptk. az örökhagyó szüleinek (Ptk. 7:60. §). A törvényes öröklés szabályainak módosításai közül említeni kell végül a dédszülői parentéla elismerését is (Ptk. 7:65. §).

A két kódex időbeli hatálya szempontjából a törvényes öröklés körében az öröklés megnyílásának, vagyis az örökhagyó elhunytának az időpontja tekintendő a releváns időpontnak [Ptké. 57. § (1) bekezdés]. Ez azt jelenti, hogy a 2014. március 15-e előtt megnyílt hagyatékokra vonatkozó törvényes öröklési kérdésekre még az 1959-es Ptk. szabályait kell alkalmazni.

A Ptk. néhány kérdésben megváltoztatta a végintézkedési jogot is. Két konkrét esetben: a substitutio pupillaris intézményében és a házastárs előörökössé nevezése formájában érvényesnek ismeri el a törvény az utóörökös nevezést, éspedig maradék utóörökös nevezésként (Ptk. 7:28. §). A Ptk. változatlanul érvénytelennek tekinti két vagy több személynek ugyanabba az okiratba foglalt végrendeletét. A házastársak és bejegyzett élettársak [2009. évi XXIX. törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról 3. § (1) bekezdés b) pont] számára lehetővé vált ugyanakkor érvényes közös végrendelet alkotása (Ptk. 7:23. §). Változatlanul fenntartotta a Ptk. azt a lehetőséget, hogy házastársak (és bejegyzett élettársak) – örökhagyói minőségben is – közösen köthessenek öröklési szerződést. Enyhített ugyanakkor az írásbeli magánvégrendelet alaki követelményein, elhagyva olyan előírásokat, amelyek a gyakorlatban nem vagy nem az általuk támasztott nehézségekkel arányban álló módon nyújtottak többletgaranciát az okirat valódiságának a megállapításához. Lehetővé tesz végül a Ptk. az öröklési szerződésben néhány olyan kikötést, amelyek az 1959-es Ptk. szerint érvénytelenek voltak: érvényes öröklési szerződés köthető kizárólag gondozás és ápolás ellenében, illetve harmadik személy javára.

A két törvénykönyv időbeli hatályára vonatkozóan a végintézkedések érvényességének a megítélésénél – más jogügyletek hasonló problémáinak az analógiájára – első megközelítésben abból a tételből helyes kiindulni, hogy a végrendelet keletkezésének időpontja határozza meg az alkalmazandó szabályokat. Ezt a tételt mondja ki főszabályként a Ptké. 57. § (2) bekezdése és 58. § (1) bekezdése is. Ez azt jelenti, hogy a végintézkedés érvényességét a keltének idején hatályos szabályok szerint kell elbírálni, és így a Ptk. végintézkedésre vonatkozó rendelkezéseit csak a Ptk. hatálybalépése után kelt végintézkedésre kell alkalmazni. Azokban a kérdésekben azonban, amelyekben a Ptk. előnyösebb feltételeket teremt az örökhagyó végakaratának az érvényesüléséhez, mint az 1959-es kódex, ott a Ptké. a Ptk. szabályainak az alkalmazását írja elő akkor is, ha a végrendelet ugyan még a régi törvény hatálya alatti időpontban született, de a hagyaték megnyílásakor már az új szabályok vannak hatályban. Ilyen kérdéseknek tekinthetők mindenekelőtt az említettek: az írásbeli magánvégrendelet alaki követelményeinek az enyhítése, közös végrendelet alkotásának a megengedése házastársak és bejegyzett élettársak számára, utóörökös nevezés lehetővé tétele két esetben, és az öröklési szerződés tartalmának szabadabb meghatározhatósága. A Ptké. 58. § (2) bekezdése tételesen kimondja: a Ptk. szabályai szerint kell elbírálni a Ptk. hatálybalépése előtt kelt végintézkedés érvényességét, ha a végintézkedés a Ptk. szerint érvényes lenne, és az öröklés a Ptk. hatálybalépése után nyílt meg. (Megjegyezzük: a Ptké. szóhasználata nem következetes, mert hol végintézkedésről, hol végrendeletről beszél. Az általánosabb fogalom használatát tekintjük helyesnek, és ezért a végintézkedés kifejezést írjuk ott is, ahol a Ptké. végrendeletről beszél.) Ez a megoldás a favor testamenti elvének érvényesülését szolgálja védhető módon.

A Ptk. a törvényes örökrész fele helyett egyharmadban határozza meg a kötelesrész mértékét, és néhány ponton módosítja az intézmény részletszabályait.

A két kódex kötelesrészre vonatkozó rendelkezéseinek az időbeli hatálya szempontjából a Ptké. a következő szabályokat állítja fel. A kitagadási okok érvényességének a megítélésénél a kitagadást tartalmazó végrendelet keletkezésének az időpontja dönti el az alkalmazandó jogot [Ptké. 65. § (1) bekezdés]. A kötelesrész mértéke tekintetében a kötelesrészt sértő ingyenes jognyilatkozat (tehát nemcsak a végrendelet, ahogy a Ptké. mondja, hanem a kötelesrész alapjánál esetleg figyelembe veendő ingyenes adományt jelentő jognyilatkozat) megtételének az időpontja határozza meg, hogy a régi vagy az új kódex szabályait kell-e alkalmazni [Ptké. 65. § (2) bekezdés].

Végrehajtott végül a Ptk. több kisebb-nagyobb szerkezeti változtatást az öröklési szabályok rendszerén belül, amelyek azonban tartalmi módosulással nem járnak. A legjelentősebb ezek közül a végintézkedésen alapuló öröklési rendelkezéseknek a törvényes öröklést meghatározó normák elé helyezése. Ennek az a magyarázata, hogy az öröklés rendjét elsődlegesen az örökhagyó végakarata határozza meg, és csak végintézkedés hiányában (vagy annak hézagaiban) érvényesülnek a törvényes öröklés szabályai.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.


Kapcsolódó cikkek

2024. július 19.

Nem minden jövőben lejáró időszakos szolgáltatás iránt indított per tartozik az egyéb járadék iránt indított perek körébe

Nem minden jövőben lejáró időszakos szolgáltatás iránt indított per tartozik az egyéb járadék iránt indított perek körébe, hanem csak azok, amelyek a jogosult megélhetését, ellátását szolgálják. A lakás bérbeadásának hiányából eredő elmaradt vagyoni előny nem tartozik ebbe a körbe függetlenül attól, hogy a jövőben rendszeresen felmerülő károk megtérítésének módjaként a bíróság járadékot is meghatározhat – a Kúria eseti döntése.

2024. július 17.

Bírósági és közigazgatási végrehajtási szakjogász képzés a Pázmányon

Új képzést hirdet szeptembertől a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Deák Ferenc Továbbképző Intézete. A speciális felkészültséget nyújtó Bírósági és közigazgatási végrehajtási szakjogász képzés július 20-ig várja minden, a témában érintett jogász jelentkezését. A képzésről Dr. Halász Zsolt Ákos szakfelelőst, a Pénzügyi Jogi Tanszék tanszékvezető egyetemi docensét kérdeztük.