Az ügyvédi meghatalmazás teljes bizonyító ereje

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A megbízó és az ügyvéd által aláírt ügyvédi meghatalmazás teljes bizonyító erejét nem érinti, ha az okiratra a képviselt neve nincs kifejezetten rávezetve. A meghatalmazott ügyvéd aláírása valószínűsíti: ő meggyőződött arról, hogy az okiratot a meghatalmazó személy írta alá.

A tényállás

Az elsőfokú bíróság kijavított végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. Indokolásában rögzítette, hogy a felperes személyiségi jogainak megsértése miatt terjesztett elő kereseti kérelmet, továbbá vagyoni és nem vagyoni kártérítési igényt támasztott az alperesekkel szemben. A felperes keresetlevelének mellékletéül meghatalmazást csatolt, melyen dr. V. I. ügyvédet tüntette fel jogi képviselőként, az okiraton az ügyvéd aláírása és bélyegzője található, és ezt a megbízó is aláírta. Megállapította, hogy a megbízó neve és egyéb személyi adatai a meghatalmazás szövegében nem szerepelnek, továbbá a megbízó neve a megbízó aláírásánál sincs feltüntetve. Az elsőfokú bíróság végzésében ismertette az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ügyvédi tv.) 26. § (1) bekezdését, az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 69. § (1), (2) bekezdéseit.

A felperes által csatolt okiratból megállapította, hogy arra a megbízó neve nem volt rávezetve, így nem volt megállapítható, hogy a felperes az a személy, aki a jogi képviselőt a per vitelével megbízta. A felek nevét nem tartalmazó okiratból nem állapítható meg az sem, hogy a meghatalmazás az adott per vitelére szól. Mivel az okirat nem határozza meg a kiállító személyét, a meghatalmazásnak nincs teljes bizonyító ereje, ezért nem alkalmas a perbeli képviselet ellátására szóló jogosultság igazolására. Mindebből az elsőfokú bíróság arra következtetett, hogy a jogi képviselővel eljáró felperes nem csatolta meghatalmazását, erre tekintettel pedig a Pp. 124. § (2) bekezdésének b) pontjára utalással a Pp. 130. § (1) bekezdésének i) pontja szerint a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította.

A fellebbezés tartalma

A végzéssel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására kötelezését. Vélekedése szerint az elsőfokú bíróság jogi álláspontja több tekintetben téves, és a jogszabályok helytelen értelmezésén alapul. Előadta, hogy a kifogásolt meghatalmazásból a felperesi megbízói megjelölés kitűnik. A jogszabályok olyan követelményt nem tartalmaznak, hogy a megbízó aláírása mellett a név gépelt kiírásának is szerepelnie kell. Ennek alapján nem lehet helyes az a következtetés, hogy a csatolt ügyvédi meghatalmazás nem felel meg a jogszabályi feltételeknek, és az nem ügyvédi meghatalmazás.

A fellebbezésre a II. rendű alperes tett észrevételt, melyben az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság álláspontja helytálló annak ellenére, hogy nincs kifejezett jogszabály arra nézve, hogy a megbízó neve és egyéb személyi adatai a meghatalmazás szövegében feltüntetésre kerüljenek. Arra sincs továbbá szabály, hogy a megbízó neve az aláírásnál feltüntetésre kerüljön. A meghatalmazásban foglaltakat azonban kétséget kizáróan kell megfogalmazni, mivel az okirat teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül, és álláspontja szerint az abban foglaltakat az ellenkező bizonyításáig valónak kell tekinteni. Mivel jelen esetben a megbízó neve nincs az okiratra vezetve, a csatolt meghatalmazásból nem állapítható meg, hogy a felperes az a személy, aki a jogi képviselőt a per vitelével megbízta. Hivatkozott arra is, hogy a felek nevét nem tartalmazó okiratból az sem állapítható meg, hogy a meghatalmazás az adott per vitelére szól. Helyesen következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy a felperes által csatolt ügyvédi meghatalmazás nem alkalmas a perbeli képviselet ellátására szóló jogosultság igazolására.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapításai

Az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 222. §-a szerint képviseleti jogot – a törvényen, a hatósági rendelkezésen és az alapszabályon alapuló képviseleten felül – a képviselőhöz, a másik félhez vagy az érdekelt hatósághoz intézett nyilatkozattal (meghatalmazás) lehet létesíteni. A Pp. 67. § (1) bekezdésének c) pontja szerint a perben meghatalmazottként eljárhat az ügyvéd és az ügyvédi iroda. A Pp. 69. § (2) bekezdése értelmében az írásbeli meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Az ügyvédnek adott meghatalmazáshoz, ha azt a fél saját kezűleg írta alá, tanúk alkalmazása nem szükséges; az ügyvédi meghatalmazásra egyebekben az erre vonatkozó külön jogszabályok irányadók. A Pp. 196. § (1) bekezdésének e) pontja szerint a magánokirat az ellenkező bebizonyításig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta vagy magára kötelezőnek ismerte el, feltéve, hogy az ügyvéd az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik.

Az Ügyvédi tv. 26. § (1) bekezdése alapján az ügyvédnek adott meghatalmazás csak akkor érvényes, ha írásba foglalták. A meghatalmazást a megbízónak vagy a segítségnyújtás körében a támogatás jogosultjának és az ügyvédnek saját kezűleg alá kell írnia. A (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a megbízó és az ügyvéd által aláírt meghatalmazás teljes bizonyító erejű magánokirat.

Az idézett jogszabályok alapján csak azt a következtetést lehet levonni, hogy ha a polgári perben eljáró fél ügyvédi képviseletet kíván igénybe venni, akkor a képviselőnek a képviseleti jogosultságát teljes bizonyító erejű magánokirattal kell igazolnia. Ennek az okiratnak a meghatalmazó részéről a perbeli képviseletre vonatkozó, a meghatalmazott részére szóló címzett, egyoldalú nyilatkozatot kell tartalmaznia. Az okiratot a meghatalmazó peres félnek és a meghatalmazott ügyvédnek alá kell írnia. Ezt meghaladó alaki és tartalmi követelmény nincs a perbeli meghatalmazással kapcsolatban.

Nem osztja a másodfokú bíróság azt az elsőfokú bíróság és a II. rendű alperes által kifejtett álláspontot, hogy a meghatalmazó nevének előnyomtatása vagy olvasható kézírással való okiratra vezetése alapján állapítható meg, hogy valóban a meghatalmazó adta a képviseletre jogosító meghatalmazást a meghatalmazottnak. Amennyiben az okiraton a meghatalmazó neve olvasható formában szerepel, ebből teljes bizonyossággal ugyanúgy nem következtethető, hogy a nyilatkozat a meghatalmazótól származik.

Az egyéb meghatalmazásokhoz képest az ügyvédi meghatalmazás formai követelményei annyiban mutatnak többletet, hogy magának a meghatalmazottnak is alá kell írnia a meghatalmazó okiratot. Ez a körülmény – összhangban az Ügyvédi tv. ellenjegyzésre és a Pp. teljes bizonyító erejű magánokiratra irányadó szabályaival – azt valószínűsíti, hogy a meghatalmazott, vagyis az eljáró ügyvéd meggyőződött a meghatalmazó személyazonosságáról, és ez a személy írta alá az okiratot. Ez a valószínűség az, amely alapján harmadik személyek elfogadják, illetve az ellenkező bizonyításáig kötelesek elfogadni a teljes bizonyító erővel rendelkező ügyvédi meghatalmazást mint perbeli képviseletet igazoló és arra jogosító okiratot.

A másodfokú bíróság mindezek alapján arra következtetett, hogy a felperes a jogi képviselet tényét megfelelő okirattal igazolta, ezért ebben a tekintetben – a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását eredményező – hiányosság nem volt tapasztalható. Az elsőfokú bíróság kellő jogi alap hiányában utasította el a felperes keresetlevelét, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát a Pp. 258. § (2) bekezdésében foglaltakra hivatkozással hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per tárgyalására és új határozat hozatalára utasította.

Az ismertetett döntés (Fővárosi Ítélőtábla 2. Pkf. 25 194/2014/2.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2014/5. számában 83. szám alatt jelent meg.

---