Az új Ptk. előtérbe helyezi a közös szülői felügyeletet

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az új Ptk. családjogi változásairól dr. Szeibert Orsolya családjogásszal, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének adjunktusával beszélgettünk.

Az új Ptk. családjogot érintő változásai érintik az alapelveket, amelyek a jogalkalmazó számára némi szemléletváltozást mutatnak. Érintik továbbá a változások a házassági vagyonjogot, az élettársi viszonyokat, a szülő-gyermek kapcsolat, a szülői felügyelet kérdéseit. Az örökbefogadás kapcsán is történtek változások az eljárás egyszerűsítése érdekében, s ugyanez figyelhető meg az apasági vélelmek rendezése, illetőleg a tartásdíj fizetése kapcsán. Dr. Szeibert Orsolya részt vett a kodifikációs munkálatokban, számos publikációja jelent meg és előadóként is találkozhattunk vele május 21-én a CompLex Kiadó által szervezett „Bevezetés az új Ptk. szabályaiba” konferencián, ahol bemutatásra került az új Ptk. kommentár is, amelynek elkészítésénél közreműködött.

Az új családjogi szabályozásban mind a házasságot, mind az élettársi kapcsolatot érintik a változások, de mennyire gyermekközpontú az új Ptk.?

Az új Családjogi Könyv erőteljesen igyekszik védeni a gyermek érdekeit, többek között azért, hogy biztosítva legyen a családi környezetben való felnevelkedése. Mind a bontójog terén, mind az élettársi viszony megszűnése utáni rendezésnél, mind pedig a szülő-gyermek kapcsolatnál a legfontosabb a gyermek érdeke. Az új szabályozás meghagyta a közös megegyezésen alapuló bontást és a tényállásos bontást, mely utóbbi annyiban változott, hogy fokozott jelentősége van a tényleges különélésnek.
A feleknek a közös megegyezésen alapuló bontásnál továbbra is meg kell egyezniük a járulékos kérdésekben, de kikerült a vagyonjogi kérdésekben való megállapodás szükségessége és módosult a szülői felügyelet kérdése attól függően, hogy a szülők közös szülői felügyeletben állapodnak-e meg vagy sem. Ez utóbbitól függ a kapcsolattartás kérdésében való megállapodás szükségessége.

Milyen jelentőségei vannak a házassági vagyonjognak az ítélkezési gyakorlatban?

A házassági vagyonjogot a hatályos Ptk. nagyon szűkszavúan szabályozza, az új Ptk. viszont rendkívüli módon kibővíti a szabályozást. Az új szabályok részben az ítélkezési gyakorlatra épülnek, ugyanakkor vannak olyan rendelkezések, amelyek inkább eltérést jelentenek és az ítélkezési gyakorlatot egy másik irányba kívánják fordítani vagy biztosabb gyakorlatot szeretnének kialakítani.
Lehetőség van a házassági vagyonjogi szerződés megkötésére, de kérdés, hogy ha vagyonelkülönítő rendszert kötnek ki a felek, az mennyiben egyeztethető össze azzal, hogy a házasfelek szolidaritással és kölcsönös támogatási kötelezettséggel tartoznak egymás iránt. Egyébként a teljes vagyonjogi szabályozás törekszik arra, hogy valamiféle egyensúlyt teremtsen a házasfelek autonómiája, a harmadik személyek, a hitelezők védelme és a gyengébb fél védelme között. Vannak olyan helyzetek, amikor ezeket nem lehet egyszerre megvalósítani, már csak azért sem, mert a házasságok napjainkban egyáltalán nem homogének.
Alapvető változás továbbá a foglalkozás gyakorlásához szükséges, illetőleg az üzleti célú vagyontárgyaknak az eltérő szabályozása. Itt a használat, a kezelés, a vagyontárgyak szétosztása vonatkozásában vannak alapvető változások, ami inkább az autonómia irányába mutat, ugyanakkor e mellett az új Ptk. a méltányosságot és a gyengébb fél védelmét általános szinten alapelvvé teszi, ami remélhetőleg az ítélkezési gyakorlatban is szerepet fog kapni.

Az ügyvédi körre is komoly szerep hárulhat annak érdekében, hogy a házassági vagyonjogi szerződések jobban működhessenek a gyakorlatban?

Az ügyvédség új kihívásokkal szembesülhet, de sokat tehet azért, hogy milyen irányba fordítja a házassági vagyonjogi gyakorlatot.
Az új Ptk. a közszerzeményi rendszert és a vagyonelkülönítő rendszert nevesíti ún. alternatív rendszerekként. A közszerzeményi rendszer azt célozza, hogy mind a két fél részesedjen a házasság vagy az életközösség megszűnésekor a vagyongyarapodásból. E szabályozás mögött az a felfogás áll, hogy egy házasság arról szól, hogy mindkét fél tesz a kapcsolat megfelelő működése és a vagyongyarapodás érdekében. A közszerzeményi rendszer keretei között könnyebb a vagyonnal való rendelkezés, ami a vagyonközösségnél nagyon sok gondot okoz, ugyanakkor védtelenebbek a házasfelek a házasság megszűnésekor. A feleket egymással szemben másként kell védeni, mint a vagyonközösségi rendszerben, tekintettel arra, hogy az életközösség fennállása alatt önálló vagyonszerzők.
A vagyonelkülönítő rendszer keretei között két teljesen független személy él házasságban, akik önálló vagyonszerzők, a saját vagyonukat gyarapítják, és önmagában a házasság vagy az együttélés tényénél fogva közös vagyon szerzésére nem kerülhet sor. Az új Ptk. ugyanakkor tesz olyan kikötéseket, hogy a közös háztartás költségei és a gyermek felnevelésének költségei közösek.
Miután az alternatív rendszerek szabályai alapvetően mintaszabályok és azoktól el lehet térni, az ügyvédi, közjegyzői szerződésszerkesztési gyakorlatra itt nagyon sok feladat fog hárulni, hogy miként alakítják majd ezeknek a szerződéseknek a kikötéseit.

(Fotó: Rózsa Zsuzsanna)

A gyakorlatban nagy népszerűségnek örvend a leltár, ami igencsak hasznos a bizonyítás során.

Igen, nagyon hasznos, és ez a jelentősége a későbbiekben sem fog csökkenni. Ugyanakkor a leltár önmagában nem házassági vagyonjogi szerződés, amely a jövőre szól, és ha a vagyon elkülönítését kötik ki, óvatosnak kell lenni abban az esetben, ha közös gyermek is származik a kapcsolatból, mert a felnevelés költségei mindkét felet kell, hogy terheljék és a nők egyébként is hátrányba kerülhetnek a gyermekszülés, a munkából való kiesés következményeként.

Az élettársi kapcsolat az egyik legvitatottabb kérdés volt a kodifikációs munkálatok folyamán, de viszonylag hamar kialakult az a meggyőződés, hogy az élettársi kapcsolat családjogi viszony, amit ennek megfelelően kell szabályozni.

A módosító indítványok eredményeként az élettársi kapcsolat sajátos szabályozást kapott, mert az élettársi kapcsolat fogalmát, a vagyonjogi szerződés lehetőségét, a törvényes vagyonjogi rendszert és a lakáshasználat kérdésében való szerződéses megállapodás lehetőségét a kötelmi jogi szabályok tartalmazzák, míg a családjogi hatásokat a Családjogi Könyv részletezi. Ez egyértelmű állásfoglalást jelent a mellett, hogy az élettársi kapcsolat szerződés és nem családjogi viszony, illetve akkor vonhat maga után családjogi hatásokat, ha közös gyermek származott a kapcsolatból.
Az új Ptk.-ban nagy szerepet kapott a közös gyermek, és ez komoly hátrányt jelenthet azok számára, akik olyan életkorban sodródnak egymás mellé, hogy már nem lehet gyermekük, vagy nem szeretnének gyereket vállalni, esetleg éppen azért, mert már a korábbi kapcsolatukból van gyermekük. Az élettársi kapcsolat fogalmának továbbra is része a gazdasági közösség fennállása, miután azonban megváltozik az élettársak törvényes vagyonjogi rendszere, ez maga után vonhatja a gazdasági közösségnek az eltérő értelmezését.
Ami a kötelmi rendelkezések között szabályozott vagyonjogi hatásokat illeti, azok minden élettársra kiterjednek és alkalmazhatóak. Nagy hangsúlyt kap a szerződés lehetősége, ami megfelel a házassági vagyonjogi szerződésnek. Megváltozik a vagyonjogi rendszer azzal, hogy az élettársak önálló vagyonszerzők lesznek az élettársi közösség ideje alatt, és ha az megszűnik, akkor a vagyonszaporulatból követelhetik egymástól a rájuk eső részt, de ez nem fele-fele arányú részesedést jelent, mint a közszerzeményi rendszerben, hanem a szerzésben való közreműködés arányában történő részesedést.

Dr. Szeibert Orsolya rendszeresen publikál családjogi tárgyú cikkeket, kutatási területe is a családjoghoz kapcsolódik. Élettársi témában írt PhD disszertációja könyv formájában megjelent, jelenleg a második kiadás készül. Az ELTE-n nagy sikerrel folyó családjogi szakjogász-képzés vezetője, a „CSALÁD – VAGYON – GYERMEK. A joggyakorlat kihívásai” címmel általa szerkesztett tanulmánykötet is a képzéshez kapcsolódik és kifejezetten a családjognak a praktikumban megjelenő kérdéseivel foglalkozik.

Komoly kérdés, hogy tartoznak-e az élettársak kölcsönös támogatottsági kötelezettséggel egymás iránt a kapcsolat fennállása alatt. Ez a szabály az új Ptk.-ba végül nem került be, bár különös jelentősége van például az élettársak között kötött tartási és öröklési szerződéseknél. A korábbi elképzelések szerint az élettársi kapcsolathoz akkor fűződtek volna többletjoghatások, ha 10 évig együtt élnek a felek vagy 1 évig élnek együtt és a kapcsolatból közös gyermek származik. Az új Ptk. szerint végül csak az 1 éves együttélésnek és a kapcsolatból származó közös gyermeknek van különös jelentősége.

Milyen módon szabályozza az élettársi kapcsolat megszűnése után a tartást és a lakáshasználatot, továbbá a bejegyzett élettársi kapcsolatot az új Ptk.?

Az élettársi tartás feltételrendszere erősen hasonlít a házastársi tartás rendszerére. A lakáshasználat szerződéses rendezését illetően utal az új Ptk. arra, hogy a bíróság eltérhet a szerződéstől a közös kiskorú gyermek lakhatásának biztosítása érdekében. A családjogi szabályok körében szerepel a lakáshasználattal kapcsolatos többi rendelkezés, amelyek között ugyanakkor vannak olyanok, amelyek minden élettársra vonatkozhatnak.
Az új Ptk. a bejegyzett élettársi kapcsolatot nem szabályozza, ám ugyanúgy működik tovább a 2009. évi XXIX. törvény és ennek megfelelően az új szabályozás házasságra vonatkozó rendelkezései főszabályként a bejegyzett élettársakra is vonatkoznak, akiket az új Ptk. nem említ. (A bejegyzett élettársi viszony elnevezéséből következik az, hogy az élettársi kapcsolatot és a bejegyzett élettársi kapcsolatot jogászi körökben is időnként összemossák, annak ellenére, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat nem élettársi viszony, hanem egy státuszt eredményező és csak azonos nemű személyek közötti párkapcsolat, míg a tényleges élettársi kapcsolat valóban a tényleges együttélésen alapszik és akár külön-, akár azonos neműek között is létrejöhet.)

Ami a szülői jogállás keletkezésének változásait illeti, az új Ptk. igyekszik-e tekintettel lenni a gyerekek és a szülők érdekeire?

Az apaság önkéntes vállalása természetesen továbbra is megmarad lehetőségként. A jelenlegi szabályozás értelmében, ha az anya nem járult hozzá a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozathoz vagy a magát a gyermek apjának vélő férfi ezt más okból nem tudta megtenni, akkor pert indíthatott üres apai jogállás esetén a gyermek vonatkozásában az apaság bírósági megállapítása iránt, de ez a per megszűnt akkor, ha a gyermeket másik férfi a magáénak elismerte. Így nagyon védtelen helyzetbe kerülhetett az a férfi, aki azt feltételezhette, hogy ő a gyermek apja. Ezt most korrigálja az új Ptk. azzal, hogy az apai nyilatkozat csak akkor nyeri el a teljes hatályát ilyen esetben, ha a per eredménytelenül fejeződik be.
A másik ilyen nehéz helyzet abból adódott, hogy számos esetben az anyának fennmarad a házassága üres kötelékként, de eközben már élettársi kapcsolatban él vagy egy másik férfitől gyermeke származik. A hatályos szabályozás értelmében ilyenkor automatikusan beállt a férjnek az apasága és annak a vélelemnek a megdöntésétől függött az a lehetőség, hogy az élettárs vagy a vér szerinti apa a gyermeket a magáénak elismerje. Ezt nemperes eljárássá egyszerűsíti az új Ptk., ami előnyös lehet azoknak, akik talán nem eléggé tudatosan élik az életüket.

(Fotó: Rózsa Zsuzsanna)

Míg Európa számos országában a bíróság kötelezően elrendelheti az egyik fél tiltakozása ellenére a közös szülői felügyeletet, a hazai bíróság az egyik szülő akarata ellenére nem rendelheti el a bontás utáni közös szülői felügyeletet. A szülők hozzáállásán múlik, hogy kialakuljon egy olyan viszony, ami a jövőre nézve sikeres és a gyermek érdekei szolgálja?

Az új Ptk. előtérbe helyezi a közös szülői felügyeletet, amit sokan elleneznek, mert az a véleményük, hogy ez megvalósíthatatlan és további problémákat generál. Mások szerint ugyanakkor a közös szülői felügyelet kiszámítható és a gyermek szoros kapcsolatban maradhat mindkét szülőjével. Az egyes esetekben nyilván a szülők jóakaratán múlik a legtöbb, ez pedig jogi eszközökkel bajosan befolyásolható; s számomra az is kérdés, hogy ténylegesen minden esetben a közös szülői felügyelet szolgálja-e a gyermek érdekét? Fontos az ügyvédség szerepe, hogy olyan megállapodásokat javasoljon, ami valóban a gyermek hosszú távú érdekeit szolgálja.

Miként változnak a családjogi tartás szabályai?

A házastársi tartás feltételrendszere alapvetően nem változik, ugyanúgy szükséges hozzá a volt házastárs önhibán kívüli rászorultsága, az érdemtelenségének a hiánya és kell a kötelezett teljesítőképessége. Az új Ptk. tekintettel van arra a helyzetre, ha nagyon rövid ideig áll fenn a házasság, ilyenkor csak az életközösség időtartamára követelhető tartás, de különös méltányossági okból a bíróság elrendelheti hosszabb időre is. Egy összegben is teljesíthető a tartás, ami azt jelenti, hogy a házastársaknak nem kell éveken keresztül kapcsolatban lenniük emiatt egymással.
A kiskorú gyermek tartását, illetőleg a tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartását illetően arra törekszik az új Ptk., hogy a gyermek érdekeit valóban szem előtt tartsa, különösen akkor, ha a szülők külön élnek és az egyik szülő a tartásdíj fizetésére kötelezett.
Ami a tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartását illeti, kérdés, hogy az új Ptk. mennyire tud lépést tartani a felsőoktatásban folyó változásokkal, hiszen ez alapvetően befolyásolja, hogy hogyan alakuljon a tartás. A szülők felelőssége alapvető, hogy támogassák gyermekük alap- és mesterképzési tanulmányait. Egyetemi oktatóként is mondhatom, hogy az elvárható a gyermektől, hogy a lehető legrövidebb idő alatt fejezze be a tanulmányait és ne húzódjanak el az egyetemi évei csak azért, mert nem készül fel tisztességesen a vizsgákra. Ugyanakkor a szülőtől is elvárható, hogy támogassa a gyermekét, amennyiben folytatni kívánja a tanulmányait.
Különös jelentősége van ilyenkor is az érdemtelenség kérdésének, illetve annak, hogy a tanulmányait folytató nagykorú gyermek időben tájékoztassa a szülőt a továbbtanulási szándékáról, hogy erre felkészülhessen.

A mediációt az új Ptk. kifejezetten előtérbe helyezi?

A mediációra akkor van érdemi lehetőség, amikor egyenlőek az erőviszonyok a felek között és a saját akaratukból jutnak el a megegyezésig. A mediáció fontos szerepet játszik a házasság felbontásakor, a különélő szülő jogainak szerződésbe foglalásakor, a közös szülői felügyeletnél, a kapcsolattartáskor, bár ez utóbbi az egyik legnehezebb kérdés napjainkban.
Zárásként annyit tennék hozzá, hogy a jogalkalmazónak fel kell készülnie, hogy sokkal gyorsabban változik a világ, mint régen és az emberek is sokféleképpen és igen különbözőképpen élnek. Tudomásul kell venni, hogy szinte nincs két egyforma szülő-gyermek viszony, házastársi és élettársi kapcsolat. Álláspontom szerint sokkal differenciáltabb megoldásokra és megítélésre lenne szükség. Az új Ptk. sok tekintetben a rugalmas megoldásokat bátorítja, amely nyilván minden ezzel foglalkozó jogászt próbára fog tenni.

---