Azonos munkakörért nem járhat magasabb bér

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nem felel meg a törvénynek, ha a munkáltató az azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalóknál – az elvégzett munka természetében, minőségében, mennyiségében, a munkakörülményekben, erőfeszítésben, felelősségben fennálló azonosság mellett – eltérő bérezést alkalmaz. A Kúria egyedi döntése munkajogi perben.

Az ügy előzménye

A felperes mivel a munkabérét illetően hátrányosan megkülönböztetésben részesült műszakvezető úszómester munkakörben dolgozó férfi kollégáihoz képest, felmondását követően keresetében e kollégái átlagkeresetéhez viszonyítottan munkabér-különbözet iránti igényt terjesztett elő az alperes ellen.

A felperes álláspontja szerint a munkáltató nem tartotta be az egyenlő munkáért egyenlő bérezés elvét, az elvégzett munka természete, minősége, mennyisége, a munkakörülmények, a szükséges szakképzettség, fizikai vagy szellemi erőfeszítés, tapasztalat, illetve felelősség szempontjait figyelembe véve indokolatlanul tett megkülönböztetést a felperessel azonos munkakörben foglalkoztatott úszómesterek munkabérét illetően.

A munkaügyi bíróság döntése

A munkaügyi bíróság szerint, hogy a munkáltató a felperes személyi alapbérét az egyenlő bánásmód követelményét megsértve állapította meg [1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 142/A. §]. A vizsgálat során a bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a felperes besorolási bére, illetve átlagkeresete egy órára esően 2005. január 31-éig azonos mértékű volt kollégái (F. Z., T. L., illetve S. B.) besorolási bérével, illetve átlagkeresetével, holott T. L. illetve F. Z. már ezt megelőzően is rendelkezett felsőfokú végzettséggel.

A volt kollégák személyi alapbére 2005. február 1. napjával emelésre került, míg ezzel arányosan a felperes munkabére nem változott. 2005. május 1-jét követően a felperes, illetve a vele azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalók személyi alapbére mindig azonos százalékos mértékben emelkedett, miközben a különbözet abszolút értéke a felperes és a vele azonos munkakörben foglalkoztatott T. L., illetve F. Z. munkabére között szükségszerűen folyamatosan növekedett.

A bíróság az alperes által hivatkozottakkal ellentétben sem a felsőfokú iskolai végzettségekkel, sem az általuk 2005 áprilisában megszerzett vízvisszaforgató berendezés kezelői végzettséggel nem látott összefüggést a személyi alapbérek megállapítása vonatkozásában. Mivel mindegyik alperesi alkalmazott rendelkezett a közfürdők üzemeltetéséhez szükséges minimális szakképesítésekről szóló 37/1996. (X. 18.) NM rendelet 2. számú mellékletében foglaltak szerint úszómesteri, vagy uszodamesteri vizsgával a bíróság álláspontja szerint a megszerzett képesítés (életmentő képesítés) nem jelentett többlet képesítést, sőt inkább a felperes által megszerzett plusz képesítéseket (klórgázkezelő, kondicionáló masszőr) találta hasznosíthatónak a munkaköri feladatainak ellátása során.

Az alperes nem tudta sikeresen bizonyítani, hogy a felperes, illetve a vele azonos beosztásban dolgozó munkatársainak személyi alapbére, illetve átlagkeresete díjazása során az egyenlő bánásmód követelményét betartotta, melyre tekintettel a bíróság megállapította, hogy az alperes indokolatlanul alkalmazott a felperessel szemben eltérő besorolást.

A törvényszék döntése

A törvényszék álláspontja szerint bár a felperes összehasonlítható helyzetű munkavállalóként T. L.-t jelölte meg, de az elsőfokú bíróság helytállóan járt el, amikor a többi, azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállaló munkabérével is összehasonlította a bérezését, mivel mindig csak az adott eset összes körülményeinek gondos összevetése alapján lehet megítélni, hogy egyenlő, illetve egyenlő értékűnek elismert munkavégzésről van-e szó.

Kiemelte, hogy a korábbiak során nem volt különbség a munkabérek között, ez csak egy adott időpontban kezdett eltérést mutatni a felperes kárára, azt pedig, hogy. az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét megtartotta, az alperes nem tudta bizonyítani.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését. Hivatkozott arra, hogy mivel a felperes kizárólag T. L. alperesi munkavállaló személyi bérével kérte munkabérének összehasonlítását, ezért álláspontja szerint hivatalbóli bizonyításnak nem volt helye és emiatt irreleváns F. Z. vagy S. B. munkabérének mértéke. Az alperes hangsúlyozta, hogy a felperes munkabére kizárólag a képzettsége miatt volt alacsonyabb, mint a vizsgált munkavállalóké, ezért alkalmazható a 823/B/1991/3. AB határozatban rögzített megállapítások, miszerint a munka díjazására megállapított besorolási feltételekben jelentkező különbség – így például az iskolai végzettség, szakképzettség szempontjából fennálló eltérő feltételek – azonos munka esetén is eltérő besorolásra, díjazásra adnak alapot. Egyenlő munka esetén, ha van olyan körülmény, amely az egyenlőség mércéjét eltéríti, az elegendő ok a díjazás különbözőségére.

A Kúria megállapításai

A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben a törvényszék által kifejtettekre hivatkozva hangsúlyozta a Kúria, hogy az, hogy a felperes csak T. L. bérének összehasonlítását kérte saját járandóságával, nem jelenti azt, hogy a bíróságok jogszabálysértést követtek el, amikor valamennyi, azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállaló munkabérét vizsgálódási körükbe vonták.

A Kúria álláspontja szerint az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperes és a vele azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalók között az elvégzett munka természetében, minőségében, mennyiségében, a munkakörülményekben, fizikai- vagy szellemi erőfeszítésben, felelősségben nem volt különbség [Mt. 142/A. § (2) bekezdés]. Ebből következően az eltérő bérezésnek nem volt jogszabályi alapja. Hiszen az alperesnél műszakvezető úszómesterként foglalkoztatott valamennyi munkavállaló rendelkezett a munkakör betöltéséhez szükséges végzettséggel, emellett valamennyien további képesítéseket is szereztek, valamint valamennyi műszakvezető úszómester azonos tevékenységet látott el azonos időbeosztással, azonos felelősségvállalás mellett.

Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014.         Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira!

2014. 05. 30.:  Kft. változások és az új Ptk. – Dr. Kisfaludi András 2014. 06. 27.:  Új cégjogi szabályok – Dr. Hámori Andrea 2014. 09. 12.:  Újdonságok a polgári perjog területén – Dr. Sántha Ágnes 2014. 10. 03.:  Vállalkozási szerződések – Dr. Barta Judit 2014. 11. 07.:   Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter 2014. 12. 05.:   Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3. Bővebb információk és jelentkezés itt!

A 2005. május 1-jétől kezdődő időszakban mutatkozott először a felperes munkabérének eltérése az azonos munkakört betöltő férfi munkavállalókhoz képest, ezen időpontban, illetve azt követően pedig egyik munkatárs sem szerzett olyan képesítést, amely a bérek közötti eltérést indokolttá tehette volna.
Kiemelte, hogy az alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a felperes a munkavégzéshez szükséges tanfolyam teljesítésétől kifejezetten elzárkózott, míg más munkavállalók azt teljesítették és a munkavégzésük mennyiségében vagy minőségében az eltérést eredményezett. Ilyen tények igazolására azonban nem került sor.

Ráadásul alaptalan ítélte meg az alperes 823/B/1991/3. számú AB határozatban foglaltakra történő hivatkozott, mivel az abban rögzítettek alapján az elvégzett, azonos jellegű munka díjazásában eltérés akkor jelentkezhet jogszerűen, ha a munkakör szempontjából rendelkezik valaki további, vagy magasabb képzettséggel. Ez pedig nem volt megállapítható.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Mfv. I. 10.227/2013.) a Kúriai Döntések 2014/4. számában M8. szám alatt jelent meg.

---