Bármely vagyontárgy lehet zálogtárgy? – Iránytű a hitelezőknek


A hitelezési elemet tartalmazó jogügyletek esetén a saját szolgáltatását korábban teljesítő szerződő fél számára kockázatot jelent, hogy az ellenszolgáltatás teljesítésére csak később kerül sor. A felek biztosítékokkal, különösen zálogjoggal csökkenthetik az ebből eredő kockázatot. A jogalkotó lakonikus módon határozza meg a zálogjog tárgyainak lehetséges körét: a zálogtárgy „bármely vagyontárgy lehet” . Vagyontárgy a dolog, a jog és a követelés . A zálogtárgyak lehetséges köre tehát elviekben nem korlátozott. Azonban a zálogjog érvényesítését meghiúsíthatja, hogy a vagyontárgy forgalomképességét jogszabály vagy szerződés korlátozza, ez pedig végső soron behatárolja, hogy a hitelezőnek érdemes-e zálogjogot alapítania az adós adott vagyontárgyán. Dr. Tóth Áron LL. M., a CMS Hungary ügyvédjelöltjének írása.


1. A dolog mint zálogtárgy

Bár a definíciójából nem derül ki, vagyontárgy alatt nem elvontan valamennyi dolgot, jogot és követelést értünk, hanem csak azokat, amelyek egy személy vagyonának részét képezik[1]. A vagyontárgy definíciójába tartozó dolog alatt olyan dolgokat értünk, amelyek egy személy vagyonának részét képezik. A tulajdonos nélküli uratlan dolgok, amelyek felett senkinek nem áll fenn joga, kívül esnek a vagyontárgyak körén[2].

A dolgok között megkülönböztetjük az ingó és az ingatlan dolgokat. A jogalkotó nem írja elő, hogy a dolognak birtokba vehetőnek kell lennie, mert a tulajdonjogi szabályok alapján egyértelmű, hogy dolog csak birtokba vehető testi tárgy lehet[3]. Ezzel szemben a Régi Ptk. külön kiemelte a zálogjogi szabályok körében, hogy a zálogjog tárgya birtokba vehető dolog lehet[4].

Azáltal, hogy a jogalkotó elhagyta e megszorító feltételt az új szabályozásban, egyértelművé vált, hogy a szigorúan vett dolgok mellett a zálogjog lehetséges tárgyai körébe tartoznak azok a vagyontárgyak is, amelyek nem felelnek meg minden tekintetben a dologra vonatkozó követelményeknek, de alkalmazni kell rájuk a dologra irányadó szabályokat[5]. Ezek különösen a pénz és az értékpapír, amelyek e szabály alapján zálogjog tárgyai lehetnek[6].

A pénz akkor minősül dolognak, ha (a) fizikai formában létezik (bankjegy, érme) és (b) törvényes fizetőeszközként szolgál, akkor is, ha egyébként külföldi pénznemről van szó[7]. Következésképpen a bankszámlapénzt nem dologként, hanem követelésként kezeli a szabályozás, ezért arra nem a dolgon, hanem a követelésen alapított zálogjogra vonatkozó szabályok alkalmazandóak.

Nem tekintendő pénznek a bitcoin, mert azt az államok nem ismerik el törvényes fizetőeszköznek. Amennyiben a felek forgalomban már nem lévő pénzen (régiség) alapítanak zálogjogot, úgy a különleges dologi jogi szabályok nem alkalmazandóak, hanem a pénz birtokba vehető testi tárgyként ingó dolognak minősül[8].

Az értékpapír akkor minősül dolognak, ha azt nyomdai úton állították elő, azaz fizikai formában létezik. A dematerializált értékpapírt nem dologként, hanem követelésként szabályozza a jogalkotó.

2. A jog és a követelés mint zálogtárgy

A vagyontárgy definíciójába tartozó jog alatt olyan jogokat értünk, amelyek egy személy vagyonának részét képezik. Kizárólag a vagyoni értékű jogok tekinthetőek vagyontárgyaknak, mivel ezek azok a jogok, amelyek felett a jogosult rendelkezni képes, és amelyek egy személy vagyonaként számításba vehetőek. Következésképpen a személyiségi jogok nem tartoznak e körbe[9].

A jog és a követelés egymás mellett álló, egyenrangú fogalmakként jelennek meg a vagyontárgy definíciójában. A szabályozás abból indul ki, hogy a jog fogalmán belül megkülönböztetjük az abszolút szerkezetű jogokat (például tulajdonjog) és a relatív szerkezetű jogokat (például követelés)[10]. A jog és a követelés tehát a tág értelemben vett jog két fajtájaként jelenik meg a vagyontárgy definíciójában.

Külön kiemelendő a fizetésiszámla-követelés mint speciális zálogtárgy (ismertebb nevén: bankszámla-zálogjog), amelyen a szerződő felek döntése alapján zálogjog[11] és/vagy óvadék[12] alapítható. A fizetésiszámla-követelés azért speciális zálogtárgy, mert a Ptk. a zálogjog általános szabályaitól eltérő szabályokat ír elő erre, amelyek különösen az alábbiak:

  • a kielégítési jog megnyílása után a zálogjogosult által küldött teljesítési utasítás nem érinti a számlavezető banknak a számlatulajdonossal szemben a számla-, illetve betétszerződés alapján fennálló jogait és kötelezettségeit[13]; és
  • a fizetésiszámla-követelést terhelő jelzálogjog érvényesítése kizárólag bírósági végrehajtás útján történhet, bírósági végrehajtáson kívül nem[14]. Azonban találkozunk olyan jogintézményekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy a zálogjogosult bírósági végrehajtási eljárás nélkül is hozzájusson a pénzhez mint a fizetésiszámla-követelésen alapított zálogjog tárgyához:
    • a felhatalmazó levélen alapuló beszedési megbízás alapján a számlatulajdonos engedélyezi a kedvezményezett számára beszedési megbízás benyújtását, és tartalmazza többek között a felhatalmazó levélen alapuló beszedési megbízás benyújtására felhatalmazott kedvezményezett megnevezését és fizetési számlájának pénzforgalmi jelzőszámát[15]; és
    • ha a zálogjogosult mint számlavezető intézmény maga vezeti a zálogjoggal terhelt fizetési számlát, úgy a hitelfelvevő mint zálogkötelezett úgy is teljesítheti a pénztartozását, hogy a számlavezető intézménnyel szemben fennálló lejárt pénzkövetelését – azaz a fizetési számla egyenlegét – a zálogjogosulthoz intézett jognyilatkozattal beszámítja a saját pénztartozásába[16].

3. Vagyontárgyak körülírással meghatározott csoportja

A zálogtárgy nemcsak egyedileg, hanem azonosítására alkalmas körülírással is meghatározható. Amennyiben a felek körülírással határozták meg a zálogjog tárgyát, úgy a zálogjog tárgyát mindenkor azok a körülírásnak megfelelő dolgok, jogok és követelések alkotják, amelyek felett a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír (fajlagos zálogjog)[17]. Előnye, hogy a meghatározás magában foglalhat olyan vagyontárgyat is, amely még nem létezik, vagy amely felett a zálogkötelezettet nem illeti meg a rendelkezési jog[18]. A jövőben létrejövő vagy a zálogkötelezett által a jövőben megszerzendő vagyontárgyak elzálogosításához a feleknek nem kell ismét zálogjogot alapítaniuk (azaz nem kell új zálogszerződést kötniük), hanem a már megalapított zálogjog a jogszabály erejénél fogva terheli e vagyontárgyakat is.

Továbbá a zálogtárgy körülírással történő meghatározása lehetővé teszi, hogy a forgóeszközként funkcionáló ingóságok (például nyersanyag, félkész termék, árukészlet) és a követelések hitelek fedezetéül szolgáljanak anélkül, hogy ez akadályozná a kötelezett rendes gazdálkodásának folytatását, mivel a zálogjog fennállása alatt a zálogkötelezett a zálogtárgyakat feldolgozhatja és értékesítheti[19]. Ebben az esetben nem áll fenn a zálogtárgy épségben történő megőrzésének kötelezettsége, amely az egyedileg meghatározott zálogtárgy esetében – mind a kézizálogjog[20], mind a jelzálogjog[21] esetében – előírás.

Aki a vagyontárgyakat kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében megszerzi a zálogkötelezettől, tehermentes tulajdont szerez és a zálogjog megszűnik[22]. Ugyanakkor fennmarad a zálogjog, ha a zálogtárgy elidegenítésére kereskedelmi forgalmon kívül vagy nem jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző részére került sor[23].

A vagyontárgyak körülírással meghatározott csoportját terhelő zálogjog nem keverendő össze a vagyont terhelő zálogjoggal[24], amely a Régi Ptk. rendelkezései alapján volt alapítható.

4. Forgalomképesség és átruházhatóság

A Ptk. kifejezetten nem írja elő a zálogjogi szabályozás körében, hogy a dolognak forgalomképesnek, a jognak és a követelésnek átruházhatónak kell lennie. A polgári jogi szabályozás abból indul ki, hogy a dolgok forgalomképesek, a jogok és a követelések átruházhatóak, azaz a tulajdonos és a jogosult a rendelkezési joga keretében átruházhatja ezeket[25].

A vagyontárgy definíciójába nem tartoznak bele a forgalomképtelen dolgok, hiszen gyakorlati szempontból nem tekinthetjük vagyontárgyaknak az olyan dolgokat, amelyek a kereskedelmi forgalomban nem vesznek részt[26].

A jogalkotó csupán azt követeli meg, hogy a zálogkötelezett rendelkezési joggal bírjon a zálogtárgy felett, ez azonban nem a zálogtárgyak lehetséges körének a korlátjaként, hanem a zálogjog létrejöttének egyik feltételeként jelenik meg[27]. Ugyanakkor a zálogjog érvényesítését meghiúsíthatja az, hogy a zálogtárgy forgalomképességét valamely jogszabály vagy szerződés korlátozza, ezért a zálogjog megalapításakor meg kell győződni arról, hogy az adott vagyontárgy elzálogosítása tilos-e vagy feltételhez kötött-e.

4.1 A vagyontárgy forgalomképességének korlátozása közjogi aktus révén

Egy jogszabály a korlátozás során (a) teljes zálogjog-alapítási tilalmat írhat elő, vagy (b) bizonyos korlátok között engedheti meg vagy meghatározott feltételekhez kötheti a zálogjog alapítását.

Teljes zálogjog-alapítási tilalom áll fenn különösen a következő vagyontárgyak esetében:

  • a nemzeti vagyon nem idegeníthető el, nem terhelhető meg és biztosítékul nem adható[28]; és
  • a takarékbetétre nem lehet zálogjogot szerezni[29].

A tiltott vagyontárgyak elzálogosításáról szóló szerződés semmis, a zálogjog nem jön létre.

Feltételhez kötött a zálogjog alapítása különösen a következő vagyontárgyak esetében:

  • villamosenergia-ellátás esetében a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (a továbbiakban: „Hivatal”) előzetes hozzájáruló határozata szükséges az engedélyes működési engedélyében meghatározott alapvető eszközök megterheléséhez vagy biztosítékul való lekötéséhez[30]; és
  • földgázellátás esetében a Hivatal előzetes hozzájáruló határozata szükséges az engedélyes működési engedélyében meghatározott alapvető eszközök megterheléséhez vagy biztosítékul való lekötéséhez[31].

A feltételhez kötött zálogjog-alapítás alá eső vagyontárgy elzálogosítása esetében a korlátokon túllépő vagy a feltételek teljesülésének hiányában kötött zálogszerződés semmis.

4.2 A vagyontárgy forgalomképességének korlátozása magánjogi úton

Elidegenítési és terhelési tilalmat alapító szerződéssel a tulajdonos a tulajdonjog tárgyára vonatkozó jog (például zálogjog) biztosítása érdekében harmadik személlyel szemben a tulajdonjog tárgyára elidegenítési és terhelési tilalmat alapíthat[32].

Az elidegenítési és terhelési tilalom fennállásának következménye, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom jogosultjának hozzájárulása szükséges a zálogjog vagy a további zálogjogok alapításához[33].

Fontos, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom csak a dolgot terhelő vagy arra vonatkozó jog biztosítása érdekében alapítható. Elidegenítési és terhelési tilalom nem alapítható egyéb, dolgot nem terhelő vagy nem dologra vonatkozó jogok és követelések biztosítása érdekében. Ez abból az általános tilalomból következik, hogy a jog és a követelés átruházásának szerződéses kizárása harmadik személyekkel szemben nem hatályos[34].

5. Vagyoni részesedés mint zálogtárgy

Meghaladják a jelen tanulmány kereteit, ezért nem vizsgáltuk a gazdasági társaságok tagjainak vagyoni részesedését mint lehetséges zálogtárgyat, tekintettel arra, hogy a szűk értelmezés szerint a vagyoni részesedés nem minősül vagyontárgynak. A jogszabályok csak a korlátolt felelősségű társaság üzletrészén és a részvénytársaság részvényén létrejött zálogjogot ismerik el. A jogszabályok nem térnek ki a közkereseti társaság és a betéti társaság társasági részesedésén létrejött zálogjogra, így annak bírósági kikényszeríthetősége vitatott. A részvény mellett nem vizsgáltuk az egyéb értékpapírokat (például befektetési jegy) mint lehetséges zálogtárgyakat sem.

A cikk szerzője az Ormai, Papp és Társai CMS Cameron McKenna Nabarro Olswang LLP Ügyvédi Iroda bank- és finanszírozási jogi csoportjának ügyvédjelöltje, végrehajtási jogi szakjogász (LL. M.).

[1] Gárdos István: A vagyontárgy és a vagyon fogalma a Ptk.-ban. Gazdaság és Jog. 2018/11., 3.

[2] Uo.

[3] Ptk. 5:14. § (1) bekezdés.

[4] 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről („Régi Ptk.”) 252. § (1) bekezdés.

[5] Gárdos István: A zálogjog. In: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Budapest, 2021, Wolters Kluwer Hungary Kft., XXIII. Fejezet.

[6] Ptk. 5:14. § (2) bekezdés.

[7] Menyhárd Attila: A tulajdonjog. In: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Budapest, 2021, Wolters Kluwer Hungary Kft., IV. Fejezet.

[8] Uo.

[9] GÁRDOS István: A vagyontárgy és a vagyon fogalma a Ptk.-ban. Gazdaság és Jog. 2018/11., 3.

[10] I. m., 4.

[11] Ptk. 5:101. §.

[12] Ptk. 5:95. § (1) bekezdés b) pont.

[13] Ptk. 5:111. § (4) bekezdés.

[14] Ptk. 5:126. § (4) bekezdés.

[15] 35/2017. (XII. 14.) MNB rendelet a pénzforgalom lebonyolításáról 39. § (1)-(2) bekezdés.

[16] Ptk. 6:49. § (1) bekezdés.

[17] Ptk. 5:102. §.

[18] Ptk. 5:89. § (4) bekezdés, 5:93. § (4) bekezdés.

[19] Ptk. 5:108. § (2) bekezdés.

[20] Ptk. 5:106. § (1) bekezdés.

[21] Ptk. 5:108. § (1) bekezdés.

[22] Ptk. 5:143. § (1) bekezdés.

[23] Ptk. 5:102. §.

[24] Régi Ptk. 266. §.

[25] Ptk. 5:30. § (1) bekezdés, 6:202. § (1) bekezdés.

[26] Gárdos István: A vagyontárgy és a vagyon fogalma a Ptk.-ban. Gazdaság és Jog. 2018/11., 3.

[27] Ptk. 5:87. § b) pont.

[28] 2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról 6. § (1) bekezdés.

[29] 1989. évi 2. törvényerejű rendelet a takarékbetétről 5. § (2) bekezdés.

[30] 2007. évi LXXXVI. törvény a villamos energiáról 94. § (4) bekezdés.

[31] 2008. évi XL. törvény a földgázellátásról 124. § (1) bekezdés.

[32] Ptk. 5:31. § (1) bekezdés.

[33] Ptk. 5:32. § (1) bekezdés.

[34] Ptk. 6:195. § (1) bekezdés.




Kapcsolódó cikkek

2022. május 16.

Nem sért személyiségi jogokat a Tiborcz-adó

A Kúria szerint a sérelmezett kifejezés mint politikai vélemény a véleménynyilvánítás szabadságának fokozott védelmét élvező közügyek szabad vitatásának fogalmi körébe tartozik. A Kúria az elsőfokú bírósággal egyetértve azt állapította meg, hogy az adott esetben a felperes a személynevének politikai véleményt tükröző használatát tűrni köteles.

2022. május 16.

Jogszabályfigyelő 2022 – 19. hét

Alábbi cikkünkben a 2022/77–79. számú Magyar Közlönyök újdonságai és a Kúria honlapján megjelent legfrissebb szakmai anyagok közül válogattunk.

2022. május 16.

A kitagadási okok tartalmának alakulása és fejlődése a régi Ptk. hatályba lépését követő bírói gyakorlatban

Az elkészült első polgári jogi kódex Ötödik, utolsó részében találjuk az öröklési jogra vonatkozó rendelkezéseket, amelyek a korábbiakban alkalmazott rendelkezésekhez képest jelentős változást mutatnak ugyan, de fellelhetőek benne a régi jog elemei is. Kiemelve az öröklési jog területről a kitagadás jogintézményét jelen cikksorozat azt vizsgálja, hogy a régi Ptk. kitagadási szabályai miként érvényesültek a bíróságok joggyakorlatában.