Be nem hajtott követelés a felszámolási eljárásban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A bíróságnak a felszámolási eljárás befejezésekor az adós be nem hajtott követelését, és nem annak piaci értékét, vagy várhatóan megtérülő összegét kell felosztania – a Pécsi Ítélőtábla eseti döntése.


Ami a tényállást illeti, az elsőfokú bíróság 25. sorszámú végzésével az adós felszámolását a Csődtv. 60. § (1) bekezdése alapján befejezte, az adóst megszüntette, megállapította a felszámoló díját, rendelkezett a d) kategóriás hitelezői igények pénzeszközzel történő részbeni kielégítéséről. A végzés rendelkező része szerint „a felszámolási zárómérlegben szereplő, M. H. gazdasági társasággal szembeni 1 411 397 forint garanciális visszatartás követelésből átad 70 789 forint követelésrészt az M.-S. Kft. hitelező részére, 364 349 forint követelésrészt az F. Kft. hitelező részére, 976 559 forint követelésrészt a B.-A. Kft. hitelező részére d) kategóriájú követelésük részbeni kielégítéseként”. Megállapította, hogy a további hitelezői igények kielégítése vagyoni fedezet hiányában nem lehetséges. A végzés indokolásában rögzítette, hogy a rendelkező részben átadott követelés „névértéke” 46 534,70 euró, melyet a felszámoló a zárómérlegben 1 411 397 forintra értékelt.

Az elsőfokú bíróság 28. sorszám alatti végzésével – a hitelezők kérelmére – elrendelte a fellebbezéssel támadott 25. sorszámú végzés rendelkező részének kijavítását az alábbiak szerint:

„A bíróság a felszámolási zárómérlegben szereplő, az M. H. gazdasági társasággal szembeni 46 534,7 euró névértékű 1 411 397 forint garanciális visszatartás követelésből átad 2324,06 euró névértékű, 70 489 forint követelésrészt az M.-S. Kft. hitelező részére, 12 012,84 euró névértékű, 364 349 forint követelésrészt az F. Kft. hitelező részére, 32 197,8 euró névértékű, 976 559 forint követelésrészt a B.-A. Kft. hitelező részére a d) kategóriájú követelésük részbeni kielégítéseként.”

 

A fellebbezés tartalma

Az elsőfokú bíróság végzése ellen az I-II-III. rendű hitelezők terjesztettek elő fellebbezést arra hivatkozással, hogy az elsőfokú bíróság a kijavítási kérelmüknek nem tett maradéktalanul eleget. Kérték ezért az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és a végzés rendelkező része követelésátadásra vonatkozó rendelkezésének oly módon történő megszövegezését, hogy abból tűnjön ki: az egyes hitelezők az adós követeléséből milyen arányban részesülnek, ez az arány milyen összegű követelést takar, és mennyi annak a felszámoló által nyilvántartott értéke. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság végzésének kijavított megfogalmazása sem egyértelmű, a felosztott követelés érvényesítése során problémákat okozhat. A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.

[multibox]

A Pécsi Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés részben alapos. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárás iratai alapján az alábbiakkal kiegészíti.

A felszámoló a vagyonfelosztási javaslatban a rendelkező részben megnevezett kötelezettel szemben nyilvántartott 46 534,7 euró névértékű követelés 10% várható megtérülési értéken történő felosztására a d) kategóriában nyilvántartott hitelezők részére alábbiak szerint tett javaslatot: „2324,06 euró névértékű követelés 70 489 forint várható megtérülési értéken az M.-S. A. Kft. részére, 12 012,84 euró névértékű követelés 364 349 forint várható megtérülési értéken az F. Kft. részére, 32 197,8 euró névértékű követelés 976 559 forint várható megtérülési értéken a B.-A. Kft. részére kerüljön átadásra”.

Az így kiegészített tényállásra figyelemmel helyesen hivatkoztak a hitelezők fellebbezésükben arra, hogy a követelés felosztásának az elsőfokú bíróság végzése szerinti megfogalmazása a követelés érvényesítése során nehézséget okozhat.

A Csődtv. 56. § (2) bekezdése szerint, ha a felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat elkészítésére a felszámolás kezdetétől számított 2 év eltelte miatt került sor, és a zárómérlegben szereplő, be nem hajtott követelések jogi sorsa az 52. § (5) bekezdése folytán nem rendeződött, a bíróság a be nem hajtott követeléseket és az értékesítetlen vagyontárgyakat a hitelezők között – követelésük erejéig – az 57. §-ban foglalt kielégítési sorrend figyelembevételével felosztja. A további eljárásra a 60. §-ban foglaltak az irányadók.

A bíróságnak az idézett Csődtv. 56. § (2) bekezdése alapján az adós be nem hajtott követelését kell felosztania, nem a követelés piaci értékét. A felszámolónak az a joga, hogy a felszámolási zárómérlegben a be nem hajtott követeléseket várhatóan megtérülő értéken szerepeltesse, a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 8. § (2) bekezdés d) pontja alapján nem vitatható, e ténynek azonban a követelés felosztására nem lehet hatása. Az a tény, hogy a felszámoló a követelést az adós gazdálkodó szervezet mérlegében alacsonyabb értékben szerepelteti, mint amennyi annak ténylegesen fennálló összege, nem járhat hátrányos eredménnyel a hitelezőkre nézve, nem eredményezheti azt, hogy a hitelezők a kötelezettel szemben a követelést alacsonyabb összegben érvényesíthetik, mint az a polgári jog szabályai szerint érvényesíthető volna, de nem eredményezheti azt sem, hogy a követelés várható összegének felosztásával kevesebb hitelező részesüljön a követelésből, mint amennyi megtérülést kaphatna a tényleges összeg érvényesíthetősége esetén. A követelés várhatóan megtérülő összege – mint mérlegtétel – a követelés felosztása szempontjából pusztán tájékoztató adat, de az a követelést megszerző hitelező jogi helyzetét nem befolyásolhatja. A hitelezőknek a követelést kell átadni, nem a várhatóan megtérülő összeget, helyesen járt el ezért az elsőfokú bíróság, amikor a záróvégzését – amely a követelés piaci értékének felosztását tartalmazta – kijavította, azonban a kijavított rendelkezés sem egyértelmű.

A bíróság Csődtv. 60. §-a alapján meghozott határozatának is meg kell felelnie – a Csődtv. 6. § (3) bekezdése folytán – a Pp. 220. § (1) bekezdése alapján a bírói gyakorlatban a határozat rendelkező részével szemben kialakult követelményeknek, azaz, a határozat rendelkező részét világosan, könnyen érthetően és minden kétséget kizáróan kell megszerkeszteni, külön ügyelni kell arra, hogy a rendelkező rész tartalma a végrehajtás folyamán ne okozzon nehézséget (BH1985. 325.).

Az elsőfokú bíróság a jelen eljárás során a zárómérlegben szereplő követelést a Csődtv. 56. §-ának (2) bekezdése alapján osztotta fel, a követelés ily módon, bírói rendelkezés folytán történt átszállásának jogkövetkezményei a Csődtv. 52. § (5) bekezdése folytán alkalmazandó Ptk. 6:201. §-a szerint azonosak az engedményezés jogkövetkezményeivel. A követelést a bíróság határozata alapján a kötelezettel szemben érvényesítő hitelezőnek a követelés engedményezését okirattal – jelen esetben bírósági határozattal – igazolnia kell a Ptk. 6:198. § (2) bekezdése szerint. Az engedményes hitelező az általa érvényesíteni kívánt követelés engedményezésének megtörténtét csak akkor tudja igazolni, ha a bíróság határozata tartalmazza, hogy az adósnak milyen ténybeli alapon fennálló, milyen összegű követelését szerezte meg.

[htmlbox BDT]

Amennyiben az adós egy követelését a bíróság több, azonos – az eljárásbeli esetben d) – kategóriába sorolt hitelező közt osztja fel, akkor a végzésnek tartalmaznia kell azt is, hogy az egyes hitelezők a követelésnek hányad részét szerzik meg. A bírósági határozat csak ez esetben – azaz az egyes hitelezőknek jutó részarány meghatározásával – elégíti a Csődtv. 57. § (4) bekezdésének követelményét, mely szerint, ha a vagyon valamennyi tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, a d) kategóriába sorolt hitelezőket arányosan kell kielégíteni. Tartalmaznia kell emellett a végzésnek azt is, hogy az egyes hitelezők a követelésből maximálisan milyen összeg erejéig részesülhetnek, mert ez esetben érvényesülhet a Csődtv. 56. § (2) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a bíróság a be nem hajtott követelést az egyes hitelezők között követelésük erejéig osztja fel. Ez utóbbi rendelkezésnek akkor van jelentősége, ha a felosztandó követelés felszámolási eljárásban nyilvántartott összege magasabb, mint az abból részesülő hitelezők hitelezői igényének összessége.

Az adós be nem hajtott követelésének felosztásáról rendelkező határozat akkor felel meg a fentebb idézett törvényi követelményeknek, ha a teljes fennálló követelés (és nem annak várható megtérülési értéke) felosztásáról rendelkezik, ha biztosítja, hogy az egyes hitelezők a teljes adósi követelésből csak a nekik arányosan járó részt érvényesíthessék (azaz, ha a követelés a felszámolási eljárásban nyilvántartott követelésnél kisebb összeg erejéig alapos, akkor az egyes hitelezők is csak a kisebb összeg végzésben meghatározott arányát érvényesíthessék), és biztosítja azt is, hogy a megjelölt ténybeli alapon fennálló követelésből a hitelezők a saját követelésüknél magasabb összeget ne érvényesíthessenek.

A fentiek okán a másodfokú bíróság – az elsőfokú bíróság végzését fellebbezett részében a Csődtv. 6. § (3) bekezdése alapján megváltoztatva – az adós követelésének felosztásáról a rendelkező részben írtak szerint döntött. A teljes adósi követelés, valamint az egyes hitelezőket megillető követelés várható megtérülési értéke tájékoztató jellegű adat, nem a bíróság rendelkezése, ezért azt elégséges lett volna csupán a végzés indokolásában feltüntetni, azonban az elsőfokú bíróság végzésének e rendelkezését a másodfokú bíróság fellebbezés hiányában nem érinthette.

A bíróság a záróvégzésben a kialakult bírói gyakorlat szerint (BH1999. 422.) nem térhet el a vagyonfelosztási javaslattól, ez azonban csak azt jelenti, hogy nem dönthet érdemben másként az adós vagyonának felosztásáról, mint ahogy azt a felszámoló javasolta. A vagyonfelosztási javaslathoz kötöttség nem jelenti azonban azt, hogy a bíróságnak a vagyonfelosztási javaslatot szó szerint kell a záróvégzésébe beépítenie. Nincs akadálya annak, hogy a bíróság a vagyonfelosztási javaslatot az egyértelműség, és a végzés végrehajthatósága érdekében átfogalmazza, pontosítsa. A jelen ügyben a vagyonfelosztási javaslat egyértelműen a garanciális visszatartás címén fennálló teljes adósi követelés d) kategóriás hitelezők közti arányos felosztására vonatkozott, az egyes hitelezőket megillető arányok egyszerű számítási művelettel kiszámíthatóak voltak, nem volt ezért akadálya a záróvégzés vagyonfelosztási javaslattól eltérő megszövegezésének, mert ez nem jelentett érdemi eltérést a vagyonfelosztási javaslattól. (.)

 

Az ismertetett döntés (Pécsi Ítélőtábla Fpkf. IV. 45 051/2016/2.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2016/9. számában 133. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 26.

Így választ jogi adatbázist egy nagy ügyvédi iroda

A DLA Piper magyarországi csapata 1988 óta nyújt jogi szolgáltatásokat hazai és nemzetközi ügyfelei részére, jelenleg az egyik legnagyobb hazai ügyvédi iroda. Mi alapján választ egy ekkora ügyvédi iroda jogi adatbázist? Milyen szempontokat vesznek figyelembe, milyen funkciókat tartanak fontosnak a napi munkavégzés során? Erről beszélgettünk az ügyvédi iroda munkatársával.

2024. április 24.

Szolgáltató közigazgatás – 3. rész

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című Wolters Kluwer-kiadvány egyes részleteibe.