Bírósági intő: áfa-tévúton a NAV

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sok hazai vállalkozás életét megkeserítő adózási anomália végére tehet pontot egy közelmúltban meghozott bírósági ítélet, amely kimondta: az év végi transzferár-korrekciók az év során lezajlott ügyletekhez kapcsolhatóak, ezért azokkal azonos áfa-kezelés alá esnek – mutat rá a Jalsovszky Ügyvédi Iroda. A vezető adójogi és adóperes specialista szerint az ítélet jelentősége önmagán túlmutató, hiszen kiderült: a NAV álláspontjával szemben a bíróságok is azt a logikát követik, amely a hasonló ügyletek számviteli kezelésére vonatkozó törvénymódosításokban már megjelent. 

A kapcsolt vállalkozások közötti ügyletekben alkalmazott árak év végi korrekciójának vizsgálata évek óta a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) ellenőrzéseinek célkeresztjében áll. A számviteli és adójogi szabályozás ugyanis ezen a területen meglehetősen hiányos, az ebből adódó bizonytalanság pedig már számos vállalatnak több százmillió forintjába került az elmúlt években – mutat rá összefoglalójában a Jalsovszky Ügyvédi Iroda. Egy ilyen – év végi transzferár-korrekcióhoz kapcsolódó áfa-ügyben született – adóhatósági megállapítást vitt bíróság elé és nyert meg a közelmúltban egy hazai adózó.

Ezzel kapcsolatban Harcos Mihály, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje rámutatott, „az ítélet egyértelmű előrelépés a kapcsolt vállalkozások év végi elszámolásai körüli anomáliák és bizonytalanságok megszüntetésében. Erre szükség is volt, mert teljesíthetetlen adókötelezettségek teljesítése nem kérhető számon a vállalkozásokon”.

Mi fáj(t)?

Adózási alapelv, hogy a kapcsolt vállalkozásoknak egymás közötti ügyleteikben a szokásos piaci árat kell alkalmazniuk, de legalábbis az adóbevallásukat az alkalmazott ár és a szokásos piaci ár különbözetével korrigálniuk kell. A szakértő ügyvéd szerint ennek az a lényege, hogy a kapcsolt vállalkozások úgy fizessék meg az adót, mintha az egymás közötti ügyleteket is a szokásos piaci áron számolták volna el. Az év végi elszámolások problémája pedig onnan ered, hogy a legtöbb vállalkozás a szokásos piaci árat csak utólag, az éves jövedelmezőségi adatok alapján tudja meghatározni. Emiatt az év során alkalmazott árat minden évben utólag, év végén kell kiigazítania.

Az adószabályok lehetővé teszik ugyan, hogy a kiigazítást a vállalkozások csak az adóbevallásukban számolják el, a gyakorlat azt mutatja, hogy a vállalkozások egyszerűbbnek tartják a szokásos piaci árat ténylegesen is elszámolni egymás között. Harcos Mihály szerint ez azonban szükségessé teszi az év során teljesült ügyletek könyvelésének utólagos korrekcióját is, ami a gyakorlatban számos problémát vet fel.

 Harcos Mihály rámutatott, az elbukott perben a NAV is arra hivatkozott, hogy utólagos árkorrekció esetében a korábban kibocsátott számlákat is korrigálni kellett volna. Ez az érvelés azonban önmagában nem győzte meg a bíróságot arról, hogy a NAV-megállapítás helytálló. „A bíróság azt vizsgálta, hogy a cég milyen ügyleteket teljesített, és azokért milyen ellenértéket kapott. Magyarán: az ügy valódi tartalmától tette függővé a döntését, nem pedig attól, hogy az év végi korrekciót a cég hogyan számlázta. Azt ugyan a bíróság nem mondta ki, hogy ezeknél az elszámolásoknál a korrekcióval érintett számlák utólagos módosítását nem kell elvégezni, de az egyértelmű a döntésből, hogy pusztán egy effajta adminisztrációs hiányosság miatt nem lehet az elszámolást annak valós gazdasági jellegétől eltérően minősíteni.
 

 

Perre mentek 

A bírósági ítélet alapját képező ügyben a hazai vállalat termékeket gyártott és értékesített osztrák anyavállalatának. A kész termékeket kiszállították Ausztriába, ezért a cég az eladásokat – az európai uniós áfa-szabályoknak megfelelően – áfa-mentesen számlázta. Az adott évben legyártandó termékmennyiséget és az eladási árat a felek év elején határozták meg és egyidejűleg rögzítették: ha az anyavállalat a tervezett mennyiségnél kevesebbet rendelne, úgy év végén az elmaradt árbevétel pótlására „kompenzációt” fizet magyar partnerének.

Így is lett, mert az anyavállalat az adott adóévben csak a tervezett mennyiség felét rendelte meg, a másik fele után pedig kompenzációt fizetett. A hazai cég a kompenzációt – az eredeti eladásokhoz hasonlóan – áfa-mentesen számlázta ki.

A NAV az év végén kiszámlázott kompenzációval kapcsolatban azt kifogásolta, hogy a cég azután nem fizetett áfát Magyarországon. Álláspontja szerint ugyanis a cég valójában „eltűrte”, hogy az anyavállalat a megbeszéltnél kevesebb terméket vásárolt, ami az áfa-szempontjából – az akkori szabályok szerint Magyarországon teljesülő – különálló szolgáltatásnak, nem pedig az értékesítések utólagos árkorrekciójának minősült. Erre hivatkozva pedig az adózónál áfa-hiányt állapított meg az adóhatóság.

Az ügy ezután került bíróság elé, amely arra a döntésre jutott, hogy az elmaradt árbevétel címén kiszámlázott összeg valós tartalmában az év során alkalmazott árak utólagos módosítása volt – ami egyben azt is jelentette, hogy az anyavállalat a kompenzációval nem egy különálló szolgáltatásért fizetett, hanem az év során vásárolt termékekért. A bíróság tehát egyetértett az adózóval abban, hogy az év végi korrekció áfa-mentesen volt számlázható.

Harcos Mihály szerint egyedülálló helyzetet teremt a döntés abból a szempontból is, hogy a bíróság és a számviteli szabályozást a közelmúltban kétszer is kedvezően változató jogalkotó ezúttal láthatóan egy irányba halad. „Míg a NAV a zavarosban halászik, a jogalkotó és a bíróság is láthatóan szeretne tiszta vizet önteni a pohárba. Ezzel együtt a kapcsolt vállalkozások közötti év végi árkorrekciók elszámolása továbbra sem lejátszott mérkőzés. Az mindenesetre megnyugtató, hogy a jogalkotó és a bíróságok egy hullámhosszon vannak” – állítja a szakember.

---