„Bizonytalanná váltak a korábbi igazodási pontok”

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

„A törvényalkotási rohamtempóban elemi jogelvek sérülnek, s bizonytalanná válnak a korábbi igazodási pontok. Amit korábban megtanultunk, egy részét most mintha sutba vághatnánk” – fogalmazza meg szakmai dilemmáit dr. Horváth Eszter ügyvéd. Elég csak a január elsejével módosított ingatlan-nyilvántartási és a március elsejével megváltozott cégnyilvántartási szabályok anomáliáit említeni. A konzekvencia: ami rossz az ügyvédeknek, az értelemszerűen rossz az ügyfeleknek is. A fiatal jogász mindennek – s persze a pályakezdő praxisépítés gondjai – ellenére bizakodó a szakmai jövőjét illetően.

Számos ügyvéd panaszkodik az elmúlt másfél év jogalkotási dömpingjére, ami még a sokat tapasztalt, több évtizedes gyakorlattal rendelkezőket is komoly próba elé állítja. Ön hét éve lépett a pályára jelöltként, majd 2009-től saját irodát nyitott. Így – feltételezem – egyedül kell megbirkóznia a jogszabályváltozásokkal. Hogyan formálja mindez egy ilyen fiatal ügyvéd mindennapi munkáját?

Nos, kétségtelen, hogy a parlamenti törvénygyár eddig soha nem látott kihívások elé állítja az ügyvédséget. Korábban volt elegendő idő az új vagy módosított joganyag feldolgozására. A folyamatos önképzés és tanulás mindenkor elengedhetetlen, csakhogy az utóbbi egy-másfél év jogalkotási dömpingje egy sor kódolt hibát hordoz magában, melyekkel nap mint nap meg kell küzdenünk. Ami a koromat illeti, talán épp a fiatalságom az, ami miatt jobban alkalmazkodni tudok ezekhez a kihívásokhoz, egyelőre ez kevésbé okoz gondot. És az sem feltétlenül igaz, hogy csupán magam lennék kénytelen átnézni a sűrűn változó jogszabályokat, hiszen a kollégákkal gyakran átbeszéljük a módosításokat, s azokat megpróbáljuk közösen értelmezni. Ebből sokat tanul az ember, és sokat hasznosít, még akkor is, ha egyedül dolgozik, mint én. Ami az igazi problémát jelenti, hogy a rohamtempóban a legfontosabb jogi alapelvek sérülnek, s bizonytalanná válnak a korábbi igazodási pontok.

Milyen alapelvek csorbulnak konkrétan, s mindez hogyan befolyásolja az ügyfelek kiszolgálását? Eleget lehet így tenni az ügyvédekkel szemben kötelezően támasztott tisztességes képviselet elvének?

Erre természetesen minden körülmények között törekednünk kell a legjobb tudásunk és meggyőződésünk szerint. Csakhogy ezt nem könnyíti, ellenkezőleg: megnehezíti az említett törvényhozói gyakorlat. Amit korábban megtanultunk, annak egy részét most mintha sutba vághatnánk, úgy, hogy nincs helyette másik követendő, szakmai konszenzuson nyugvó támpont. De nem is lehet, hiszen az említett jogi alapelvek több száz év alatt kristályosodtak ki, s épültek be a demokratikus jogrendekbe, Európa-szerte, így nálunk is. És ami nekünk, ügyvédeknek rossz, az értelemszerűen rossz az ügyfeleknek is. Mit is értek ezen? Konkrétan azt, hogy egy jogszabálynak világosnak, egyértelműnek, ellentmondásmentesnek, összegezve: stabilnak kell lennie. Ezzel egyszerre válaszoltam meg a két kérdést, amely így szétválaszthatatlan is egyben. Ha pedig a fenti kritériumoknak nem felel meg egy új vagy módosított jogszabály, akkor olyan értelmetlen és felesleges hibák csúsznak be, melyeknek egyáltalán nem szabadna. Sajnos, a kodifikáció elemi szabályai sérülnek, így sokszor nemcsak belső koherenciahiány jellemez egy-egy konkrét törvényt, hanem azok egymással való összehangolása is elmarad. Nem könnyű úgy elvállalni egy ügyet, hogy még halvány fogalmunk sincs annak gyakorlati megoldásáról, netán bírói megítéléséről. Korábban azért jó eséllyel lehetett eligazítani a hozzánk fordulókat pró és kontra, ma ez sok vonatkozásban koránt sincs így.

Mondana mindezekre konkrét példákat?

Március elsejétől változott a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.), mely jelentős módosításokat tartalmaz. Ugyanakkor a cégeljárásnál kötelezővé tett JÜB rendszer alkalmazásához az informatikai hátteret nem hangolták össze a mai számítógépes programokkal. Magyarán: a legújabb Windows7-sel. Így képtelenség volt belépni a rendszerbe. Miközben a cégellenjegyzésekhez az ügyvédeknek kötelezően le kell kérdezniük a Belügyminisztérium központi nyilvántartójából a szükséges cégadatokat, aközben ezt a legtöbben gyakorlatilag nem tudják megtenni elektronikus úton. Tehát úgy vezettek be ismételten csak előkészítetlenül egy jogszabályt, hogy használhatatlan az állam által ehhez biztosított informatikai rendszer. A Ctv. alapján a cégalapítást egy nap alatt el lehetett intézni, vagy az ügyvédnek az elutasítást követően 8 napja volt az ismételt beadásra. Mostantól kötelező lesz az ügyvédek pénzbüntetése akkor is, ha egy nekik fel nem róható ok miatt derül ki egy okiratról, hogy az hibás vagy nem felel meg a valóságnak. Ilyen esetekben tehát márciustól bármelyik ügyvédet 50–900 ezer forintig terjedő pénzbírsággal kell sújtani. A büntetés mérlegelés nélkül kiszabandó, legfeljebb az összeg mértéke lehet eltérő. A kérdés, milyen lesz e tekintetben a cégbírósági gyakorlat? Kíváncsian és némiképp aggódva várom, hiszen egy ilyen összeg a praxisokban működési zavart okozhat, nem beszélve az egzisztenciális következményekről. És ismétlem, úgy, hogy valami, akár egy egyszerű adat pusztán figyelmetlenségből, ám könnyen pótolható módon lemarad az okiratról. Még mindig a cégügyeknél maradva: három évvel ezelőtt jó irányba változott a Gt. és a Ctv. is, hiszen a társasági szerződésben már csak a fő tevékenységet kellett feltüntetni. Ezt a teljesen életszerű, gyakorlatias lépést most visszafordították, és március elsejétől kódokkal együtt újra az összes TEAOR-számot fel kell tüntetni. Értelmes magyarázat és alapos jogalkotói indoklás azonban nincs mögötte. Egy érthetetlen és felesleges túlszabályozás született. És ami az ügyfeleknek, a vállalkozni szándékozó állampolgároknak szintén rossz, hogy mostantól minden iratot csatolni kell a cégbírósági beadványhoz. Eddig ehhez elegendő volt, ha ezek az ügyvédnél megvoltak. Különösen értelmetlen a változtatás akkor, ha hozzátesszük: a cégbírósági becsatolástól függetlenül továbbra is megmarad az ügyvéd felelőssége az iratok hitelességének vonatkozásban.

Nem látná indokoltnak, ha az egyeztetések hiánya miatt a kamara mint köztestület próbálna fellépni a jogalkotónál?

Úgy vélem, a kamara megteszi ezt magától is. Az más kérdés, mennyire jár sikerrel, hiszen a szakmai egyeztetéshez két félre van szükség. Természetesen – gondolom – mindannyian örülnénk, ha a jogszabály-előkészítésekbe a mi szakmánkat is bevonnák, különben az említett anomáliák csak szaporodni fognak, s még inkább megnehezítik a jogalkalmazók és a tőlük segítséget váró állampolgárok dolgát. Hadd mondjak még egy példát a polgári jog területéről, mielőtt áttérnék a büntetőeljárásokra. Idén január elsejétől módosultak az ingatlan-nyilvántartás szabályai is. Eddig az adásvételi szerződésekbe elegendő volt beleírni, hogy az eladó – a vételár kifizetése mellett – hozzájárul a vevő tulajdonjogának nyilvántartásba történő bejegyzéséhez. Mostantól szó szerint bele kell írni a szerződésbe, hogy mindehhez az eladó „feltétlen és visszavonhatatlan hozzájárulását adja”. Kérdem én, mi ez, ha nem egy értelmetlen szöveghalmozás? A másik: szintén január elsejétől – a 176/2008 (VI. 30.) számú kormányrendelet értelében – ingatlaneladáskor kötelező az energiatanúsítvány beszerzése. A rendelet hatálya nem terjed ki az 50 négyzetméternél kisebb hasznos alapterületű épületekre. Ám a jogszabály tisztázatlanul hagyja, hogy például az előírás vonatkozik-e azokra a társasházi lakásingatlanokra, melyek 50 négyzetméternél kisebbek? Véleményem szerint igen, de ennek ellenére felesleges pluszköltségbe verik az eladót, mivel nincs szankciója, ha valaki elmulasztja a tanúsítvány beszerzését. A földhivatalnál ezt a dokumentumot nem kérik.

 

Ha már említette, ügyvédként mi nehezíti a büntetőeljárásokban való részvételt?

Itt – legalábbis egyelőre – épp a rohamtempóval szembeni maradiság a probléma. A kezdő ügyvédek büntetőeljárásokban gyakrabban vállalnak el kijelölt védői feladatokat, hiszen ez bizonyos fokig segít a praxis kiépítésében, megalapozásában. Csakhogy körülbelül tíz éve változatlanok az ügyvédi óradíjak. A háromezer forintos óradíjban ráadásul nincs benne a felkészülési idő, ez az összeg tehát méltatlanul kevés, s számos költségünket nem fedezi. Ráadásul, mivel sokszor csak a bíróságon derül ki, hogy a vádlott nem jelent meg, így a tárgyalást sem lehet megtartani. Következésképp viszont a védők ez esetben csak megjelenési díjra tarthatnak igényt, ami szintén tíz éve változatlan, 1500 forint. Úgy hogy, ha vidéki bíróságról van szó, gyakran egy egész munkanap elmegy rá feleslegesen. Ez pedig kieső idő, amit más, fizetős ügyfelekre fordíthatnánk. Ugyanez a helyzet akkor is, ha időközben a terhelt egy másik ügyvédnek ad megbízást, ám a megbízott kolléga elfelejti értesíteni az ügyben kirendelt védőt. Szerintem sokak véleményét tolmácsolom, amikor úgy gondolom, az igazságügyi tárcának időszerű lenne átgondolnia a díjazások mértékét és rendszerét. Hozzá kell tenni, a bíróságok sem mindig könnyítik meg a dolgunkat. Jóllehet a Büntetőeljárásról szóló törvény szerint a védő az ügy bármely szakaszában betekinthet az iratokba, ezt egyes bíróságok külön engedélyhez kötik. Véleményem szerint ez annak ellenére helytelen gyakorlat, hogy az engedélyt természetesen megadják.

 

Azzal kezdte a beszélgetésünket, hogy épp a fiatal kora segít megbirkózni a jogalkotási dömping szakmai-emberi feldolgozásával. Úgy tűnik, sikeresen, hiszen jól átlátja a részletekben megbúvó ördögöt is. Említette viszont a praxisépítés gondjait is. Ha mérleget kellene vonnia: hol tart most a pályáján?

Ha egy mondatban kellene összegeznem, a jelenlegi ügyfélköröm szerencsére stabil egzisztenciát biztosít, de ez persze nem jelenti azt, hogy e kört nem szeretném tovább bővíteni. Engem rendszerint az ügyfelek, az ismerősök ajánlása alapján szoktak felkeresni, s megbízásokat adni, ami remélem, visszaigazolja a munkámat. Mint oly sokan, én is nagy reményekkel végeztem el 2005-ben a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karát, cum laude minősítéssel. Ezután a KBM Ügyvédi Irodában lettem jelölt, majd 2009-ben döntöttem a saját, egyszemélyes praxis megalapítása mellett. Amint mondtam, szerencsére már van egy kialakult ügyfélköröm, de az kétségtelen hátrány az idősebb kollégákkal szemben, hogy manapság nehéz állandó, céges-vállalati megbízásokhoz jutni. Ennek persze több oka is van. Egyfelől jelentősen csökkennek az ilyen típusú megbízások, hiszen a gazdasági válság miatt sokan anyagi okokból újragondolják ezeket a kiadásaikat. Sokan tehát a korábbi állandóakat eseti megbízásokra váltják. De nem csak ezért nehéz betörni erre a piacra. Azok a cégek, amelyek akár tíz-húsz éve is sikeresen együtt dolgoznak egy ügyvéddel, érthető módon nem szakítanak ezzel a hagyományukkal. Nos, ilyen környezetben kell megállni a helyemet, de ez egyáltalán nem jelent csüggedést. Sőt, folyamatos fejlődésre sarkall, ami segít a talpon maradásban. A nehézségek ellenére bízom abban, hogy az általam képviselt ügyeket magas színvonalon, tisztességgel el tudom látni. Ez igaz a polgári jogi megbízásaimra, legyen szó szerződéskészítésről, család- és cégjogról, kártérítéses ügyekről, de természetesen a büntetőügyekre is. Ahogy mondtam, önálló, egyszemélyes irodát viszek ugyan, de nem vagyok egyedül: a barátnak is tekinthető fiatal kollégáimmal kölcsönösen és folyamatosan inspiráljuk egymást.

 

Az interjú az Ügyvédvilág 2012. áprilisi számában jelent meg.

---