Bukarest a nemzetközi jog alapján rendezett területvita példájának tartja a 14 éve született román-ukrán tengerjogi egyezményt


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A bukaresti külügyminisztérium (MAE) szerint a fekete-tengeri Kígyó-sziget kontinentális talapzatának Románia és Ukrajna közötti felosztása kiváló példája annak, hogyan lehet békés úton, a nemzetközi jog eszközeivel rendezni egy évtizedek óta megoldatlan területvitát a Fekete-tenger térségében.

A tárca pénteken közleményben emlékezett meg a hágai székhelyű Nemzetközi Bíróság (ICJ) erről szóló, precedensteremtő döntésének 14. évfordulójáról. A dokumentum felidézi: az ötéves per végén, 2009-ben egyhangúan meghozott hágai döntés nyomán Románia megkapta az általa igényelt terület csaknem 80 százalékát, és kizárólagos kiaknázási jogosultságot nyert a Fekete-tenger mintegy 9700 négyzetkilométernyi, szénhidrogénekben gazdag területén.

A két ország tengerjogi vitája során a román tárgyalóküldöttséget Bogdan Aurescu nemzetközi jogász, jelenlegi külügyminiszter vezette. „A Kígyó-sziget ma a hősies ellenállás, a szabadságért és demokratikus jövőért folytatott harc jelképévé vált. Az orosz csapatok ottani jelenléte, ennyire közel a határainkhoz, megerősíti meggyőződésünket, hogy mindaddig támogatnunk kell Ukrajnát, ameddig szükséges, a háború megnyerése és a háborús bűnösök felelősségre vonása érdekében” – idézte a MAE közleménye a román diplomácia vezetőjét.

Aurescu hozzátette: megtiszteltetés számára, hogy – 14 év elteltével – most az Ukrajna által Oroszország ellen indított eljárásban képviselheti Romániát a Nemezközi Bíróságon.

Az ukrán-román területvita nem a Duna-deltával szemben, a szárazföldtől 45 kilométernyire lévő, mindössze 17 hektáros, Ukrajnához tartozó Kígyó-sziget hovatartozásáról szólt, hanem arról, hogyan húzzák meg a két ország tengeri határát. A szigettől keletre és délre található 12 ezer négyzetkilométeres vitatott területen ugyanis a kontinentális talapzat számítások szerint mintegy 100 milliárd köbméter földgáz- és tízmillió tonna kőolajtartalékot rejt magában.

A jogvita részben akörül forgott, hogy az életvitelszerű emberi ott-tartózkodásra alkalmatlan, legfeljebb tudományos és katonai jelentőségű Kígyó-szigetet ukrán szárazföldként kell-e figyelembe venni a parti vizek, illetve a gazdasági övezetek meghatározásakor. Egy államot ugyanis a szárazföldi tengerpartja mentén – a saját felségterületnek számító, 12 mérföldig terjedő parti vizeken túl – 200 mérföldes gazdasági övezet határol, ám a szigetek esetében kérdéses, hogy annak partja körül szintén ki kell-e mérni ezt az övezetet.

Végül az ICJ mindkét fél által elfogatott döntése meghúzta ugyan a Kígyó-sziget körül a parti vizek 12 mérföldes határvonalát, ám a sziget 200 mérföldes körzete már nem vált ukrán gazdasági övezetté. A Fekete-tenger vitatott szakaszát annak arányában osztották el a két állam között, hogy Románia tengerpartja 248, Ukrajnáé pedig 705 kilométer hosszúságú.

A hágai döntés által érintett területen, az úgynevezett Midia-térségben tavaly nyáron kezdődött meg a földgáz kitermelése, ahonnan a tervek szerint évi egymilliárd köbméter gázt hoznak a felszínre a következő évtizedben.

(MTI)


Kapcsolódó cikkek

2024. május 22.

A releváns piac-meghatározás jelentősége az EU versenyjogának állami támogatási jogában

A releváns piac kifejezése a lehető legmindennapibb fordulat a versenyjogban, azonban leginkább az antitröszt területén taglalják, az állami támogatások joga vonatkozásában a legtöbb szakirodalom és gyakorló jogász adós és néma marad. Lássuk, hogyan szomszédosak egymással a versenyjog alterületei a releváns piac határai mentén, s hogyan válik a releváns piac meghatározása perdöntővé a versenyjog kevésbé ismert területén is.