Célegyenesben az új Be. – I. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A terhelt és a védő a nyomozási szakban a bíróságtól függetlenül formális egyezséget köthet a bűnösség beismeréséről.

Benyújtották a Parlament elé a büntető eljárásjogi területet újrakodifikáló új kódexet, amely számos ponton megújítja a hatályos szabályozást. Cikksorozatunkban bemutatjuk a 315 oldalnyi, összesen 879 szakaszból álló és 2018. július 1-jén hatályba lépő új törvény legfontosabb elemeit.

 

Általános tétel, hogy jelentős társadalmi igény mutatkozik az eljárások időszerű befejezése, valamint a büntető igazságszolgáltatás hatékony működése iránt, melynek lényege, hogy a bűncselekmények elkövetőit kivétel nélkül, minél kevesebb társadalmi ráfordítás mellett, tisztességes eljárásban vonják felelősségre. Az új törvény ezeknek a céloknak próbál eleget tenni.

 

Az indokolás kiemeli, hogy a hatályos törvényt az elfogadása óta 89 törvény és 15 alkotmánybírósági határozat érintette, ezek összesen közel 2000 helyen változtatták meg a szöveget, ezért a Be. mind alapvető megoldásaiban, jogintézményeiben, mind pedig az egyes részletszabályait tekintve jelentős koherencia problémákkal küzd. A korábbi széttöredezett, sok esetben következetlen szabályozása helyett a Javaslat az egész büntetőeljárást egységes szempontok szerint, az egyes eljárási szakaszok és az eljárási szakaszokon belül az egyes jogintézmények tekintetében is egymásra épülő elemek rendszereként építi fel. A Javaslat hangsúlyosabbá teszi, hogy a vád bizonyítása nem a bíróság feladata, a vádért egyértelműen a vádló viseli a felelősséget, ezért az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezések útján nem lesz számonkérhető, ha a vádló nem tett eleget a vád bizonyítására irányuló kötelezettségének. Az elsőfokú bíróság eljárásában kiemelt szerepet tulajdonít a Javaslat az előkészítő ülésnek, amelynek eredményeként a bizonyítás lefolytatása tervezhető lesz, és érdemi korlátjává válhat az időhúzásra alkalmas perbeli cselekményeknek. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének megváltoztatása pedig a hatályon kívül helyezések és megismételt eljárások erőforrás-pazarló gyakorlatának helyesbítésére törekszik, azt ösztönözve, hogy a büntetőeljárásban szükségtelen ismétlések nélkül szülessen jogerős döntés. A kodifikáció során abból a beismerésből indultak ki, hogy érdemes eltérően kezelni azokat az ügyeket, amelyekben a terhelt beismer, azokkal az eljárásokkal szemben, amelyekben a tagadó terhelt bűnösségét kell bizonyítani. A beismerés lehetőséget teremt a terhelttel való együttműködésre, melyben mindenki érdekelt, hiszen az a hatóságok oldalán idő- és költségmegtakarítást, a terhelt oldalán enyhébb szankcionálást, a sértett oldalán biztos jóvátételt eredményez, és azt az üzenetet közvetíti, hogy a bűncselekmény elkövetőjét valóban felelősségre vonják.

 

A beismerés és a terhelt együttműködési szándéka kétféle megegyezéshez vezethet. Az első esetben az ügyész, a terhelt és a védő a nyomozási szakban a bíróságtól függetlenül formális egyezséget köthet a bűnösség beismeréséről. A bíróság ekkor az egyezség törvényességét az egyszerűbb elbírálást lehetővé tevő külön eljárás keretein belül vizsgálhatja, annak tartalmát nem változtathatja meg, az egyezséget jóváhagyja, vagy elutasítja. A másik eset a vádemelést követően kialakuló egyezség, amely valójában nem eredményez formális megállapodást, inkább a terhelt jóváhagyását, belenyugvását igényli. Fontos, hogy a tényállás és a jogi minősítés nem lehet megállapodás tárgya, azt az ügyész közli a felekkel, kizárólag a joghátrányról és a járulékos kérdésekről lehet egyeztetni.

 

Alapvető rendelkezések

A Javaslat az alapelvek vonatkozásában célként tűzte ki, hogy a büntetőeljárási törvényben ne szerepeljenek olyan, az Alaptörvényben is rögzített szervezeti jellegű szabályok, amelyek büntetőeljárás-specifikus vonásokkal nem rendelkeznek, se azok a működési jellegű rendelkezések, amelyeket szintén az Alaptörvény fektet le. Így nem szerepel az Alapvető rendelkezések között a hatalmi ágak elválasztásából eredő bírói függetlenség és a bírák kizárólag törvény alá vetettsége, a társas bíráskodás, az ítélkezésben való társadalmi részvétel, a törvény előtti egyenlőség, a büntetőeljárás törvényességének elve, a bíróság eljárásához való jog, a tárgyalás közvetlenségének, nyilvánosságának és szóbeliségének elve, a jogorvoslathoz való jog és a tájékoztatáshoz való jog elve. Szerepel ugyanakkor a funkciómegosztás elve, a vádelv, az ártatlanság vélelme, a bizonyítási teher és az in dubio pro reo elve, a védelemhez való jog, a hivatalból való eljárásra vonatkozó szabályok, a büntetőeljárás akadályainak összefoglalása, a büntetőjogi felelősség önálló elbírálásának követelménye, az alapvető jogok, különösen az emberi méltósághoz, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jog védelmének általános kötelezettsége és az anyanyelv használatának biztosítása vonatkozó alapvető szabályok.

 

A bíróság hatásköre, illetékessége, összetétele és a kizárás

Újdonság, hogy a Javaslat az újonnan bevezetésre kerülő, gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmények kategóriáját a törvényszék hatáskörébe utalja, mivel ebbe az ügycsoportba speciális szaktudást, illetve felkészültséget igénylő bűncselekmények tartoznak. A bíróságok összetételére vonatkozóan gyökeresen új szabályozás kerül bevezetésre. Az ülnökök részvétele az ítélkezésben csak szűk körben marad meg, ott, ahol jelenlétük valódi garanciát jelent. Ilyen a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás, valamint a katonai büntetőeljárás. Az elsőfokú eljárásban főszabályként egyesbíró jár el, akinek azonban megvan a lehetősége arra, hogy meghatározott szempontok alapján tanácsot alakítson, ha ezt indokoltnak tartja (az ügy bonyolultsága, nagy terjedelme, a vádlottak vagy a tanúk jelentős száma és egyéb okok miatt). A bírói tanács főszabály szerint szakbírákból áll. Az elsőfokú bíróság gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény miatt három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, a tanács egy tagja a törvényszék gazdasági kollégiumának kijelölt bírája. A másodfokú és a harmadfokú bíróság gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény miatt az ügyet a bíróság öt hivatásos bíróból álló tanácsa elé utalhatja, ha ezt az ügy bonyolultságára, az eljárás ügyiratainak terjedelmére, az eljárásban részt vevő személyek számára tekintettel, vagy egyéb okból szükségesnek tartja. Ez alól további kivétel a Kúria, amely a Javaslatban meghatározott esetekben öt hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.

A vádemelést követően a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki a vádemelés előtt nyomozási bíróként vagy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában eljárt. Nem minősül tehát kizártnak az a bíró, aki a nyomozási bíró kizárásának kérdésében döntött, vagy a nyomozási bíró végzése ellen a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat tárgyában eljárt, továbbá az a bírósági vezető, aki a titkos információgyűjtés tényét igazolta. Az eljárások rosszhiszemű elhúzásának megakadályozása érdekében újítás, hogy csak az eljáró bíróval szemben lehet megfogalmazni a kizárási indítványt, a bírósággal szemben nem. Elfogultság esetén önmagában nem kizárási ok, ha a bíró a sérelmére a büntetőeljárásban részt vevő személy által az eljárása alatt, illetve emiatt elkövetett bűncselekmény miatt feljelentést tett. Megváltozik az a szabály is, hogy nem járhat el az ügyben − a Kúria kivételével − az a bíróság, amelynek elnöke, illetőleg elnökhelyettesével szemben az úgynevezett objektív kizárási okok valamelyike merült fel. Mivel a bírói függetlenség elvéből következően e bírósági vezetők az ügy érdemét érintően, illetve szakmai kérdésekben nem adhatnak utasítást az eljáró bírónak, e személy automatikusan nem válik elfogulttá attól, hogy például a bíróság elnökének hozzátartozója védőként járt el az adott ügyben. A bíróra bízza annak megítélését, hogy tud-e elfogulatlanul ítélkezni a konkrét ügyben. A visszaélések megakadályozása, a kizárási okokra történő, minden alapot nélkülöző hivatkozások elkerülése érdekében a kizárás iránti bejelentést indokolni és a kizárási ok fennállását valószínűsíteni kell függetlenül attól, hogy melyik jogosult jelentette be a kizárási okot.

 

A sértett

A kodifikáció során kiemelt figyelmet kapott a sértett személye. Érdekeinek hatékonyabb védelme érdekében megőrzik az áldozatvédelem körében kialakított vívmányokat, amelyek erősítik a sértetti jogokat, valamint az őket megillető eljárási garanciákat. A Javaslat további jogosultságot kíván teremteni a sértettek számára azzal, hogy lehetőséget biztosít arra, hogy az eljárás kezdetén kinyilváníthassák, hogy a bűncselekmény következtében milyen testi, lelki sérelmet szenvedtek, milyen vagyoni hátrány érte őket, kívánják-e a terhelt bűnösségének megállapítását és megbüntetését, ezzel is megkönnyítve a sérelmükre elkövetett bűncselekmény feldolgozását.

Sértett természetes és nem természetes személy egyaránt lehet, ugyanakkor fontos kritérium, hogy sértett az lehet, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény közvetlenül sértette vagy veszélyeztette.

Az áldozatok jogainak érvényre juttatása miatt lehetőség nyílik arra, hogy ha a sértett a büntetőeljárásban a jogait a továbbiakban nem kívánja gyakorolni, erről bármikor jogosult nyilatkozni. A nyilatkozat nem akadálya annak, hogy ha szükséges, a sértettet tanúként lehessen kihallgatni (tanúzási kötelezettségeit teljesítenie kell), és nem mentesít az eljárási cselekményeken való megjelenési kötelezettség alól sem. A nyilatkozat az eljárás bármely szakaszában visszavonható. Visszavonása esetén a sértett visszamenőlegesen nem gyakorolhatja a jogait, az ugyanis az eljárás elhúzódásához vezethetne. Fontos azonban figyelni arra, hogy ha a sértett nyilatkozik arról, hogy sértetti jogait nem kívánja gyakorolni, akkor a bejelentett polgári jogi igényét vagy az erre vonatkozó szándéknyilatkozatát visszavontnak kell tekinteni.

Egységesedik a jogutódlás a sértett a pótmagánvádló és a magánvádló esetén. Ha a természetes személy sértett akár a büntetőeljárás megindítása előtt, akár azután meghal, helyébe hozzátartozója, törvényes képviselője vagy a sértett által jogszabály, illetve szerződés alapján eltartott személy léphet. Nem tartották szükségesnek fenntartani a hatályos szabályozás azon korlátját, miszerint ha a sértett még azelőtt meghal, hogy pótmagánvádlóként, magánvádlóként fellépett volna, akkor nincs lehetőség arra, hogy a jogutódja pótmagánvádlóként, magánvádlóként fellépjen. Nem természetes személy sértett megszűnése esetén helyébe a jogutódja léphet.

 

Polgári jogi igények a büntetőeljárásban

A polgári jogi igény büntetőeljárás során történő elbírálása az új Pp.-re tekintettel jelentős újragondoláson esett át. Tekintettel arra, hogy az új polgári perrendtartás osztott perszerkezetet alkalmaz, így a Pp.-re mutató sommás utalás alkalmazása esetén a sértetti igényérvényesítést akadályozó jogalkalmazási nehézségeket okozhatna, hogy az osztott perszerkezet szabályainak alkalmazása mennyiben szükségszerű a büntetőeljárásban a polgári jogi igény elbírálása során. Ugyancsak jogalkalmazási kérdéseket vethetne fel, hogy a polgári perrendtartásban meghatározott sajátos eljárási határidők, vagy akár a kötelező jogi képviselet szabályai a polgári jogi igény elbírálása során mennyiben alkalmazandóak, vagy alkalmazhatók a büntetőeljárásban, mivel a sommás utalás adott esetben a büntetőeljárásban nehezen értelmezhető szabályok alkalmazási kötelezettségét is megteremtené.

Mindezek alapján a Javaslat a kifejezetten rögzíti azokat a kereteket, amelyek a polgári jogi igény elbírálása tekintetében a polgári perrendtartás alkalmazási körét jelentik. A polgári jogi igény büntetőbíróság előtti érvényesítését olyannak kell tekinteni, mintha a magánfél, mint felperes a terhelttel, mint alperessel szemben a bíróság előtt keresetet terjesztett volna elő. Tételesen meghatározásra kerülnek a büntetőeljárásban érvényesíthető polgári jogi igények. A felsorolás valamennyi, a büntetőügyben eljáró bíróság által egyszerűbben elbírálható, jellemzően vagyoni jellegű követelést lefed és csupán azon követelések esnek e körön kívülre, amelyek érvényesítését a büntetőbíróság a gyakorlati tapasztalatok alapján egyébként is egyéb törvényes útra utasítaná. A büntetőeljárásban így a kártérítésre, a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítésére, a jogsértés abbahagyására, illetve a sérelmes helyzet megszüntetésére, a sérelmes helyzetet megelőző, illetve az eredeti állapot helyreállítására irányuló, valamint olyan egyéb követelés érvényesíthető, amely valamely dolog kiadását vagy pénz fizetését célozza.

Ezen igényeknek megfelelő intézkedéseket a büntetőeljárási jog is lehetővé tesz (pl. a lefoglalás megszüntetésnek szabályai szerint az eltulajdonított dolog sértettek történő kiadása, vagy zaklatás esetén távoltartás keretében a terhelt eltiltása a további jogsértéstől), így nincs ésszerű indok arra, hogy azt a magánfél polgári jogi igény érvényesítésével ne érhesse el. Fontos követelmény, hogy a büntetőeljárásban érvényesíthető polgári jogi igénynek a vád tárgyává tett cselekménnyel közvetlen okozati összefüggésben kell állnia.

 

A terhelt

A terheltekre vonatkozó szabályok nem módosulnak érdemben. A nyomozás során a terhelti részvétel kezdete a gyanúsítotti kihallgatás, az az időpont, amikor az érintett tudomására hozzák, hogy vele szemben milyen bűncselekmény miatt járnak el. A gyanúsítottként kihallgatandó, idézett, előállított személy a gyanúsítotti kihallgatásáig, illetve a gyanúsítottá nyilvánításáig korlátozott jogosultságokkal rendelkezik, és nem terhelik a gyanúsítotti kötelezettségek sem.

Új terhelti jogként kerül megfogalmazásra, hogy a terhelt a büntetőeljárás bármely szakaszában kezdeményezheti az ügyészséggel történő megállapodást a terhére rótt tények és jogi minősítés beismerése, továbbá akár az alkalmazhatóak joghátrány vonatkozásában is.

 

A védő

A Javaslat alapvetően itt is megtartja a hatályos szabályozásban foglaltakat. Védőként továbbra is a terhelt választása szerinti meghatalmazott védő, vagy a bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság rendelkezése alapján kirendelt védő járhat el. Az ügyvédjelölt teljeskörűen felléphet a vádemelés előtt, jellemzően a nyomozó hatóság vagy az ügyészség által végrehajtott eljárási cselekményeken, továbbá a bírósági eljárásokban is, függetlenül attól, hogy az eljárási cselekményre mely bíróság előtt, milyen formában kerül sor. A vádemelés után az ügyvédjelölt korlátozás nélkül járhat el a járásbíróság előtt, és eljárhat a törvényszék előtti eljárásokban, azonban itt perbeszédet nem tarthat. Amennyiben az ügyvédjelölt fellépésre jogosult, úgy jognyilatkozat tételére is korlátozás nélkül lehetősége van. Mindezzel a Javaslat szakít a hatályos szabályozással, amely a törvényszék előtti fellépést legalább egyéves ügyvédjelölti gyakorlathoz kötötte.

Új elemként jelenik meg a védő időszerűség biztosításával kapcsolatos felelőssége: saját feladatát köteles olyan módon teljesíteni, hogy azzal a büntetőeljárás időszerű lefolytatását ne hátráltassa. Ez alapján a védő tudatos mulasztása, feladatainak teljesítésével kapcsolatos indokolatlan késlekedése, vagy jogainak az eljárás elhúzódását eredményező gyakorlása a védő kötelezettségszegésének tekinthető.

A Javaslat kiterjeszti a kötelező védelem eseteit, így az megjelenik a személyi szabadságot érintő valamennyi kényszerintézkedés alkalmazása esetén, amelybe beletartozik az őrizet, valamint a személyi szabadságot enyhébb fokban korlátozó kényszerintézkedések is. A más ügyben elrendelt személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések közül csupán a személyi szabadság teljes elvonásával járó letartóztatás, és előzetes kényszergyógykezelés indokolja a kötelező védői részvételt. Kötelező védői részvételt jelent, ha a védő kirendelését az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság tartja indokoltnak, vagy ha a védő kirendelésére a terhelt indítványára kerül sor. Az ügyvédkijelölés feladata a területi ügyvédi kamarához kerül.

Ha a védő az eljárási cselekményen szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg, távolmaradását alapos okkal előzetesen nem menti ki, vagy helyettesítéséről nem gondoskodik, az eljárási cselekmény elvégzésének egyéb feltételei fennállnak, és az eljárási cselekmény elvégzése nem mellőzhető, akkor a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a védő helyettesítésére helyettes védőt rendel ki. A helyettes védő az eljárási cselekmények folytatásának lehetőségét kívánja biztosítani. Kötelező a helyettes védő kirendelése, ha a szabályszerű idézésre meg nem jelent védő nem is jelezte elmaradását, és akként sem gondoskodott védő részvételéről, hogy maga helyett egy helyettest küldött volna. Ha az eljárási cselekmény megtartásának egyéb feltételei maradéktalanul fennállnak, és az eljárási cselekmény mellőzése nem indokolt, úgy a Javaslat megteremti annak lehetőségét, hogy a védő jelzés nélküli elmaradása ne lehessen akadálya az eljárási cselekmény teljesítésének. A másik esetkör, amikor a védő esetlegesen jelzi távolmaradását, és annak okát, azonban helyettesítéséről nem gondoskodott, így az eljárási cselekmény nem lenne szabályszerűen megtartható. Ha az eljárási cselekmény megtartásának elhalasztása miatt az eljárási cselekmény eredményessége kerülne veszélybe, vagy ennek következtében a büntetőeljárás jelentősen elhúzódna, az eljárási cselekmény helyettes védő kirendelésével megtartható. A helyettes védő intézményűnek alkalmazása nem járhat a védekezéshez való jog érdemi korlátozásával, ezért a helyettes védő jelenlétében a bizonyítási eljárás nem fejezhető be, a helyettes védő perbeszédet nem tarthat.

[multibox]

A vagyoni érdekelt

A Javaslat szerint vagyoni érdekelt az a természetes vagy nem természetes személy, aki vagy amely elkobozható vagy lefoglalt dolog tulajdonosa, vagy arra nézve a tulajdonjog valamely tulajdonosi részjogosítványával rendelkezik, olyan vagyonnal rendelkezni jogosult, amelyre vagyonelkobzás rendelhető el, vagy olyan elektronikus adattal rendelkezésre jogosult, amelynek végleges hozzáférhetetlenné tétele rendelhető el.

Emellett egyéb érdekeltnek az a természetes személy vagy nem természetes személy tekinthető, akinek vagy amelynek a jogára vagy a jogos érdekére a büntetőeljárásban hozott határozat közvetlen hatással van, vagy aki vagy amely az őt érintő eljárási cselekménnyel összefüggésben az e törvényben meghatározott jogosultsággal vagy kötelezettséggel rendelkezik. Egyéb érdekelt különösen a feljelentő, a tanú, a kutatással érintett vagy a motozás alá vont személy, az adatszerző tevékenységgel érintett személy, a szakértői vizsgálattal, szemlével, felismerésre bemutatással érintett személy, a segítő, a szakértő és a szaktanácsadó.

 

A segítők

A Javaslat mellőzi a segítők hatályos szabályozáshoz hasonló megjelenítését, mert a segítők, ideértve a képviselőket is, szerepe döntően járulékos, míg ha valamely kérdésben személyükben is érintettek, akkor egyéb érdekeltként vesznek részt a büntetőeljárásban. A Javaslat segítőnek azokat a személyeket tekinti, akik a terhelt, a sértett, a vagyoni érdekelt vagy az egyéb érdekelt oldalán, az eljárás e résztvevőihez kapcsolódva közreműködnek a büntetőeljárásban.  A Javaslat taxatív felsorolása alapján segítő lehet az eljárásban:

a) a törvényes képviselő,

b) a terhelt nagykorú hozzátartozója,

c) a terhelt, a sértett és a tanú esetén a konzuli tisztviselő,

d) a kényszergyógykezeléssel érintett terhelt házastársa vagy élettársa,

e) a kiskorú, illetve a fiatalkorú gondozását ellátó nagykorú személy,

f) a meghatalmazott képviselő,

g) a támogató,

h) a sértett és a feljelentő által megjelölt nagykorú személy,

i) a tanú érdekében eljáró ügyvéd,

j) a kutatással érintett által megbízott, vagy a kutatáson jelen lévő, az ügyben nem érdekelt nagykorú személy,

k) a motozás alá vont által megjelölt nagykorú személy,

l) a kézbesítési megbízott,

m) a Védelmi Programban részt vevő személy védelmét ellátó személy.

A Javaslat értelmében nem lehet segítő, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, akivel szemben a bíróság jogerősen közügyektől eltiltást alkalmazott, ennek tartama alatt, vagy akit a bíróság jogerősen gondnokság alá helyezett.

---