Drogozás miatt kitagadva!

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alkohol- és kábítószer-függőség, valamint a munkakerülő életmód is alapot adhat a kitagadásra, ha az örökös az örökhagyó által felajánlott segítséggel nem él, az életvitelén az örökhagyó érzelmi és anyagi támogatása ellenére nem változtat – így szól a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti az alperes és házastársa (az örökhagyó) a felperest másfél éves korában fogadta örökbe. Az örökbefogadók és közte már az általános iskola megkezdése után a felperes magatartási problémái miatt folyamatosan konfliktus alakult ki. Az örökbefogadók ennek ellenére a felperes részére az átlagosnál magasabb életszínvonalat biztosítottak, több tantárgyból folyamatosan külön tanárt fogadtak mellé és pszichológushoz is rendszeresen vitték. A felperes azonban 13 éves korától rendszeres alkohol-, majd rendszeres kábítószer-fogyasztóvá vált. A tanulmányok befejezése után szülei cégében volt alkalmazottként bejelentve, ám folyamatosan munkát nem végzett.

2002-ben, egy ellene indult büntetőeljárás (ittas járművezetés) alatt a felperes saját kérelmére pszichiátriai kezelés alá, majd elvonóba került, az eljárás során beszerzett orvosszakértői vélemény pedig megállapította kábítószer-függőségét. Káros szenvedélyéhez a későbbiekben is visszatért.

Az örökhagyó végrendeletében minden ingó és ingatlan vagyonát feleségére hagyta, a felperest, mivel nem akarta, hogy halála esetén a fia az általa felhalmozott vagyont felélje, kitagadta minden örökségből. Indoklásul az erkölcstelen életmódot, a kábítószerezést, az alkoholizmust, a játékgép-szenvedélyt, a munkakerülést, a tanulmányok folytatásának hiányát és a szülői segítségnyújtás elutasítását jelölte meg. A szülők a felperes segítése céljából vásároltak egy lakást (saját tulajdon), amelyet berendezve a felperes birtokába adtak és viselték annak fenntartási költségeit. Ezen felül finanszírozták a megélhetési költségeket is.

A felperessel szemben 2007-ben ismételten ittas járművezetés miatt indult eljárás, amely alatt megint kérte a rehabilitációs intézetbe való felvételt. Bár a terápiát végigcsinálta, gyógyulása nem volt tartós, hamarosan ismét visszatért az italhoz és a kábítószerekhez.

Az örökhagyó 2010-ben elhunyt, a hagyatéki eljárás során a közjegyző megállapította, hogy az egész hagyaték egyedüli végrendeleti örököse az alperes.

Az első- és másodfokú eljárás

A felperes keresetében a kitagadás érvénytelenségének a megállapítását kérte, továbbá hivatkozott arra is, hogy az örökhagyó a kitagadás okaként megjelölt magatartásokat megbocsátotta neki.

A bíróság a felperes nyilatkozatára, a korábbi szakértői véleményre, a tanúk állításaira alapozott álláspontja szerint a végrendeletben az erkölcstelen életmód részeként felsorolt valamennyi magatartás jellemezte a felperest a végrendelet-készítés időpontjában, így a kitagadás törvényben meghatározott oka fennállt. Nem találta megalapozottnak a megbocsátásra hivatkozást sem, a bíróság álláspontja szerint ugyanis a felperes által lényegesnek ítélt körülmények, hogy az örökhagyó folyamatosan kapcsolatot tartott vele, családi rendezvényeken együtt vettek részt, közös fotókat készítettek, a megbocsátás tényének igazolására alkalmatlanok. A bíróság szerint hiába állt az örökhagyó akkor is kapcsolatban a felperessel, amikor a kitagadásra sor került és támogatta őt anyagilag a kitagadás ellenére, valamint tartott vele folyamatos kapcsolatot a 2007-es rehabilitáció idején, mindezek önmagukban nem elegendőek a megbocsátás megtörténtének bizonyítására, ezért a keresetet elutasította.

Kábítószer-függés. Az egészség és az örökség is lebegésben

A döntést a másodfokú bíróság helybenhagyta, hangsúlyozva a megbocsátással kapcsolatban, hogy a felperes életmódjában nem történt olyan változás, amiből arra lehetne következtetni, hogy alapja lett volna a megbocsátásnak.

Azt, hogy a 2007-es kezelés után a felperes folyamatosan szülői támogatásban részesült, a másodfokú bíróság sem tekintette egyenlőnek a megbocsátással. Szemben a felperes vélekedésével, hangsúlyozta: nem szükségszerű, hogy a kitagadás után a kitagadó és a kitagadott között a kapcsolat megszűnjön. Az örökhagyónak a fiát anyagilag támogató magatartását és a közös programokban részvételt a bíróság szerint nem lehet a kitagadás komolyságát megdöntő tényként értékelni, csupán annyit jelent, hogy az örökhagyó olyan helyzetet akart lehetővé tenni, amelyben a felperes talán képes igazolni, hogy megváltozott és okot szolgáltat a megbocsátásra.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Kérelmében a felperes kitért az örökhagyó halálát követő eseményekre is. Hivatkozott arra, hogy utóbb tanulmányokat folytatott és munkaviszonnyal rendelkezik, ezeket pedig annak a permanens gyógyulási folyamatnak a részeként értékelte, amely még 2007-ben, az örökhagyó életében kezdődött. Az anyagi támogatást és a folyamatos kapcsolattartást továbbra is a megbocsátás jeleként értékelte.

A Kúria megállapításai

A Kúria azokból a körülményekből, miszerint a szülők mindent megtettek annak érdekében, hogy a felperes megfelelő képesítést szerezzen, mind anyagilag, mind érzelmileg mellette álltak, támogatták, az átlagosat meghaladó életszínvonalat biztosítottak a számára, azt a következtetést vonta le, hogy nem volt szerepük a felperes életvitelének negatív alakulásában. A felperes az örökhagyó és az alperes által biztosított lehetőségekkel nem élt az elvárható módon, életmódján tartósan nem változtatott.

Márpedig a Kúria szerint az erkölcstelen magatartás megállapításához nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes hogyan viszonyul káros szenvedélyéhez, mindent megtesz-e annak érdekében, hogy attól megszabaduljon, elfogadja-e a felajánlott segítséget, együttműködő magatartást tanúsít-e. Bár a kitagadást megalapozó okok külön-külön nem feltétlenül minősülnek erkölcstelen magatartásnak, minden körülményt figyelembe véve azonban a felperes magatartása objektíve alapvető társadalmi elvárásokkal, általánosan elfogadott erkölcsi normákkal szembehelyezkedő magatartásnak, erkölcstelen életmódnak tekinthető, amely esetében kitagadásnak van helye [régi Ptk. 663. § (1) bekezdés e) pont].

A megbocsátással kapcsolatban a Kúria osztotta a másodfokú bíróság nézetét, miszerint bár a kitagadás túlnyomórészt érzelmi alapú döntés, de nem jelenti azt, hogy az örökhagyó érzelmileg és fizikailag is szakítani akar kitagadott rokonával, így önmagában a támogatás nem minősül megbocsátásnak. A Kúria szerint legfeljebb arra vonható le következtetés ebből, hogy az örökhagyó megbocsáthatónak tartja a felperes korábbi életmódját, ha változtat azon az elvárások szerint. A megbocsátásnak az örökhagyó részéről azt a határozott (kifejezetten és egyértelmű) szándékot is magában kell foglalnia, hogy a korában kitagadott örökös a hagyatékból részesedhessen, ezt pedig a felperes nem tudta bizonyítani.

Bírósági Döntések Tára
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. További információ és megrendelés >>

A másodfokú bírósághoz hasonlóan az örökhagyó halálát követő eseményeket a Kúria is irrelevánsnak tekintette. Ilyen ügyben a bíróságoknak azt kell vizsgálniuk, hogy a felperes az örökhagyó életében milyen magatartást tanúsított, mert csak ennek viszonylatában lehet megítélni, hogy az örökhagyó megbocsátott-e. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. I. 20.181/2014.) a Kúriai Döntések 2015/2. számában 37. szám alatt jelent meg.

---